Fahéjas csiga

Péntek délután szokás szerint kedveskedni akartam a férjemnek. Valami igazán illatos kelt tésztára gondoltam. Kapóra is jött a Vidék Íze magazin, amelyben felfedeztem egy fahéjas-csiga nevezetű szépséget. Gyorsan be is gyúrtam, el is készítettem - kihívás volt, de erről majd a leírásban - és toltam be a sütőbe. Az illata isteni volt. Meg is érkezett a Zuram, a kalács még sülőfélben. Fél órán keresztül héderelt a sütő körül és velem veszekedett, mikor lesz már készen. Mondtam, a sütési idő az szent és sérthetetlen, nem tudom siettetni. Duzzogását persze kivetítette a szomszédokra is, akik szintén kinn szimatoltak a kertben. Orvosolandó szegény, hátrányos helyzetben lévő, éheztetett férjem kínjait, birsalma pálinkával enyhítették szenvedéseit. Ezzel csak azt érték el, hogy az ember csak még éhesebb lett és azonnal rávetette magát a kisült kalácsra. Márpedig a forró kelttészta bizony tökéletesen alkalmas arra, hogy alaposan megülje a gyomrot. Ember belakmározott a frissen sült, meleg fahéjas kalácsból, majd ment vissza a kertbe pálinkával gyógyulni. Az eredmény: egy nagyon jókedvű férj, két szelet maradék kalács, no meg a sikerélmény.

Fahéjas csigakalács

Hozzávalók: 50 dkg liszt, 4 dkg élesztő, 1 tojás, csipet só, 18 dkg cukor, 2,5 dl tej, 25 dkg vaj, 20 dkg mazsola (a Zuram nem szereti a mazsolát, én aszalt meggyet használtam) 4-4 dkg reszelt citrom és narancs héj (nekem egy darab citromom volt, jó is volt, elég is volt), 2 tk őrölt fahéj, 1/2 dl rum (nálam csak rum aroma akadt), 6 dkg mandula, 1 tojássárgája, vaj és liszt a formához, sárgabaracklekvár a tetejére

Elkészítés: Az élesztőt a langyos tej felével elvegyítjük, majd annyi lisztet adunk hozzá, hogy lágy kovászt kapjunk. Liszttel megszórjuk és és meleg helyen megkelesztjük. Ezután összekeverjük a maradék liszttel, a tojással, egy csipet sóval, 6 dkg cukorral, a maradék tejjel és 10 dkg puha vajjal, majd mindezt sima tésztává dolgozzuk össze. Letakarjuk és fél órát pihentetjük. 

A mazsolát - esetemben az aszalt meggyet - a cukrozott citromhéjjal egy tálba tettem, egy kávéskanálnyi rum aromával meglocsoltam és adtam hozzá egy pici vizet, hogy a meggy kissé felázzon. Alaposan elkevertem. A fahéjat elkevertem cukorral - én fahéjhoz mindig barna cukrot használok. A tésztát 3 mm vastagra nyújtjuk. Szerintem az enyém vastagabb lett, a számokkal hadilábon állok. Megkenjük olvasztott vajjal, megszórjuk a cukros fahéjjal, majd mehet rá a mandula és erre kerül a rumos-meggyes (mazsolás) keverék. A tésztát ezután 4 cm-es csíkokra vágjuk. Az eredeti recept szerint egy csíkot feltekerünk, majd kivajazott, lisztezett tortaforma közepére tesszük és köré tekerjük a többi csíkot. Mivel nekem lepotyogtak a meggyek, más technikát alkalmaztam. Feltekertem az első csíkot, és ott a munkalapon rágörgettem a többi csíkra. Így végül, egy szép nagy autókereket hengergettem, de végül sikerült! A nagy tekercset beleegyengettem a tortaformába, itt-ott megragasztva-tapasztva a leomló tésztát. Mikor végre összeállt, hagytam még fél órát pihenni. Ez idő alatt szépen beledagadt a formába. Lekentem a tetejét tojássárgájával és betoltam a 200 fokra előmelegített sütőbe. 40-50 perc alatt pirosra, ropogósra sült. Mikor kivettem, felforrósított baracklekvárral kentem le a tetejét. 

Lori