2010. augusztus 28., szombat

Tejszínes-gombás tortellini

De rég ettem egy jó kis raviolit. Sóhajtotta egyik nap a férjem. Tudni kell, hogy véletlenül sem tud különbséget tenni a tortellini és a ravioli között, így rögtön tudtam, hogy tortellinire gondol, mert hogy raviolit még sosem tálaltam fel neki. Gondoltam, nem is hülyeség. Tényleg régen volt és nekem mellé rögtön a tejszínes hús kúszik be a képbe. Azt nagyon, nagyon, nagyon szeretem. Akkor szeretem, ha jó sűrű, mint amiben megáll a kanál. Sok-sok zsíros tejszínnel. És gombával, mert a gombát is nagyon szeretem. És baconnal, mert a tejszínes húsnak akkor van a legjobb íze, ha megbolondítja egy kis füstölt szalonna vagy sonka. És persze kell bele hús is, mert anélkül az egésznek semmi értelme. Tészta light. Hehe. Egy aggodalmam volt, a kölkedvény. Mivel messziről kerül minden tejes dolgot és egyszer már rápacsáltam nála a tejszínes hússal, nem tudhattam, mit fog reagálni. Ugye ez tejszínes hús, nem pörkölt. Sebaj, gondoltam, egy életem, egy halálom...ez lesz az ebéd. (Vészhelyzetre azért készültem, gondoltam, a tésztával nagyot nem tévedek esetében, pirítottam le pár kolbászkarikát, reszeltem sajtot, ez volt a B-terv. Szerencsére nem volt rá szükség.)
elkészült a mű. Férjem körbetapsikolta a tortellinit és megkérdezte, akkor sajt és tejföl? én meg fálháborodottan megfenyegettem a fakanállal, hogy ne merészeljen sértegetni, mégis minek néz engem, elvégre szombat van? hát nem néz ki belőlem egy normálisan elkészített hétvégi ebédet? Majd drámaian felemeltem a fedőt a tejszínes raguról. Az ő szeme könnybe lábadt, és megbánóan leült az asztalhoz, hogy akkor együnk. Mondtam neki, kifelé, még csak fél tizenkettő van. Majd ha harangoznak, ehetünk. Délben férjem füle kettéállt a nagy evésben, de a gyereké is. Letolt egy egész mély tányérral. Ja, vettem a tortellinit. Három zacsi volt összeragasztva az Auchan-ban, hülyének is megérte. Ezek ketten egy egész zacsit toltak le. Nem egy gazdaságos család. Mi lenne, ha még én is ennék?????????

Tejszínes-gombás tortellini
Hozzávalók: egy zacskó tortellini (esetünkben sonkás töltettel), 20 dkg császárszalonna, 80 dkg csirkemell filé, 0,5 dl zsíros tejszín, 1 fej vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, só, bors, kevés majoranna, friss bazsalikom és oregánó, pár szál friss kakukkfű, 1 csapott evőkanál liszt
A szalonnát felcsíkozom és zsírjára pirítom. Erre kerül a vöröshagyma apró kockákra vágva, valamint az átpasszírozott fokhagyma. kicsit keverem, majd jöhet rá a hús. Fehéredésig forgatom, sózás, borsozás, majd felöntöttem vízzel. Megszórtam oreganóval (sajna ebből most csak szárított volt otthon), majd fedő alatt lassú tűzön puhára főztem a húst. Amikor majdnem jó volt, beledobtam a lecsipkedett bazsalikomot és a kakukkfüvet. Visszatettem a fedőt és főztem még úgy 20-30 percet. Ekkor nagy lángra állítottam és kicsit elfőztem a levét. A tejszínt elkevertem a liszttel, takarékra vettem a lángot és a tejszínnel behabartam a húst. Összeforraltam és isteni finom lett. Egyfolytában a fakanalat nyalogattam.
közben persze kifőtt a tortellini is. bevallom én eléggé szétfőztem, mert a férjem úgy szereti, ha kissé mancsos. Meg a gyerek is. nekem meg tökmindegy, akkor még nagyon koplalda volt.

2010. augusztus 26., csütörtök

Tiroli meggyes kalács

Nemrég jártam Kelet-Tirolban. Na, ott ilyet nem ettem. A szálloda, haol laktunk nagyon szép volt, de akaja rémes. Ami fura, mert az utóbbi évek tapasztalata szerint azért tudnak arrafelé valamit. Nem a főételekre gondolok, hanem a szállodák salátabár kínálatára, a svédasztalra. Ebben a hotelben az esti salátabárnál két féle salátakeverék árválkodott az asztalon, valamin ízetlen paradicsom. Öntetben okésak voltak, az olajbogyó is isteni finom volt...de se husi, se sajt...se semmi...na jó, legalább volt némi pékáru. Mindegy is, éppen diétáztam, nem volt gond, hogy nem etetnek túl. Sosem tértem még haza egyetlen nyaralásból, hosszú hétvégézésből anélkül, hogy ne szedtem volna magamra másfél-két kilót. Itt fél kiló plusszal zártam, amit betudtam a vizesedésnek a töménytelen mennyiségű olajbogyó elfogyasztása miatt.
Már régen elmentettem magamnak ezt a receptet, csak a jó ég tudja, honnan. Tirolból hazaérve jutott eszembe. már úgyis nagyon vágytam volna valami finom kelt tésztára és mivel vendégségbe mentünk, gondoltam ez lesz a legtutibb. Szépen kis kalácsokat sütök és egyben elviszem. Meg is történt és volt is sikere. Anyukámnak is vittem egy egész rudat, ő is bepuszilta. Apa meg egy ültő helyében letolt szintén egy egész rudat. A gyerek kikérte magának, továbbra sem szereti a sütiket. (Neki sütöttünk szalonnát, sokkal jobban felizgatta a zsírtól csöpögő kenyér meg a szalonna. Ette sülten is, miután lelopkodta nyersen a vágódeszkáról és elbújva tömte magába. Mikor előkerült a sülő szalonna illatára, még akkor is olyan volt, mint egy hörcsög. A pofazacskójában tartogatta a szalonnát....rágcsálta vagy fél órán keresztül. Utána meg rárombolt a sült szalonnára és kimarta a kezünkből azokat a kenyérfalatokat, amelyek már áztak a zsírban. Nagyon gáz?
Azért íme a kalács. Isteni, tényleg.

Tiroli meggyes kalács
Hozzávalók: 2 dl tej, 2 tojás sárgája, 10 dkg cukor, 30 dkg kenyérliszt, 20 dkg rétesliszt, 1 kocka élesztő, csipet só, 4 dkg olvasztott vaj.
A vajas tésztához: 20 dkg rétesliszt, 20 dkg vaj.
A töltelékhez: 2 üveg meggybefőtt, 1 csomag vaníliás pudingpor, cukor, fahéj, mandula
A tejben felfuttatjuk az élesztőt, átszitáljuk egy tálba a kétféle lisztet. Beleütjük a tojások sárgáját, hozzáadjuk a cukrot, a sót, az olvasztott vajat, a végén nyakára öntjük az élesztős tejet és szépen kidolgozott tésztát dagasztunk. A tésztát meleg helyen hagyjuk kelni legalább a duplájára.
Addig is a vajat elmorzsoljuk a rétesliszttel, szépen simára összedolgozzuk és fóliába csomagolva a hűtőbe tesszük. Ha a tésztánk megkelt, kocka alakúra nyújtjuk. A közepére tesszük a vajas tömböt, majd ráhajtogatjuk a tésztát alulról, felülről és két oldalról. Így hagyjuk pihenni 15 percig. Ekkor kinyújtjuk és újra hajtogatjuk. Majd ezt háromszor megismételjük. Nagyon kell ügyelni és lisztezni, mert a vaj miatt a tészta nagyon ragad, tapad. Ha ezzel megvagyunk, négyfelé vágjuk. A két meggybefőttből az egyik üveg levét felfogjuk egy lábosba. Felfőzzük benne a vaníliás pudingot. (A meggylé 4 dl kell legyen.) Amikor kicsit kihűlt már a puding, belekeverjük a meggyet, megszórjuk cukorral és fahéjjal, jól elkeverjük. Kinyújtjuk az egyik tésztakupacot, az egyik szélére halmozzuk a tölteléket, a két végét behajtjuk, majd feltekejük. Sütőpapírral bélelt tepsire ültetjük. A többivel is így járunk el. lekenjük felvert tojással, majd ha akarjuk, megszórhatjuk mandulával. Én az egyiket szórtam, amásikat nem. 180 fokos sütőben szép pirosra sütjük. A szeleteléssel várjunk, míg kihűl, mert nagyon omlós a tészta, forrón pedig a töltelék is folyik. Vaníliöntettel, fagyival vagy tejszínhabbal.

2010. augusztus 24., kedd

Brassói, ahogy mi szeretjük

Többször említettem már, hogy a gyerek szinte csak a pörkölt alapú dolgokat eszi meg. vagy ami piros. (Nemrég becsúszott a tejszínes, erről majd később.) Anyukám régen mindig olyan brassóit készített, ami pörköltesen szaftos. Kicsit ugyan könnyebb, mégis piros, leves, sűrű. Aztán valahová elkeveredtem vendégségbe, ahol a háziasszony közölte, brassói lesz a menü. Imádom, gondoltam, ebből baj nem lehet. Csakhogy, mint kiderült, a klasszikus értelemben vett brassói nem éppen olyan, amilyenhez én szokva voltam. nem igazán volt szaftos, inkább száraz pulykahús kockák voltak. Megettem, persze, de újra kellett értelmeznem mindazt, amit addig a brasssóiról gondoltam.
Viszont, én maradtam anyu verziójánál. Mert imádom kitunkolni a levét sült krumplival és mert vészhelyzetben ehető kenyérrel is. És mert a gyerek olyan lelkesen tömi magába ezt a fajtát sültkrumplival, hogy öröm nézni. Mint ahogy azt is, amikor zsíros kézzel és szájjal megmássza a fehér ülőgarnitúrát. Még jó, hogy bőr, csak idejében le kell törölni a pörifoltokat. Mára Apa is megbarátkozott ezzel a fajtájával a brassóinak, neki kicsit kevesebb levet, vagy szaftot merek a tányérra.

Brassói, ahogy mi szeretjük
Hozzávalók: 1 kg sertéscomb (nálunk ennél kevesebből nem készülhet), 1 kg krumpli (rosszabb esetben ennél is több), 1 fej vöröshagyma, 1 darab fehér paprika, só, bors, sok majoranna, piros arany, prios paprika, 2 darab paradicsom, olaj vagy zsír
Egy mélyebb serpenyőben megolvasztottam egy fakanálnyi mangalica zsírt. (Amíg kitart, ezzel főzök. Tudom én, hogy fasza az olíva olaj, de pörköltszerűségek esetében verhetetlen a mangalica zsír. És fogadni mernék, hogy van is olyan egészséges. Legalábbis én így döntöttem.) Apró kockákra vágtam a vöröshagymát, rádobtam a zsírra, feldaraboltam a paprikát, ezt is hozzáadtam. A paradicsom héját lehúztam, kimagoztam és a már fonnyadó hagyma-paprika keverékre dobtam. Jól összekevertem, majd hozzádobtam a kockákra vágott húst. Kifehéredésig kevergettem, majd megszórtam piros paprikával, nyomtam rá egy kis piros aranyat, jól elkevertem, sózta, borsoztam és felöntöttem annyi vízzel, amennyi éppenhogy ellepi. Megszórtam jó bőségesen majorannával és fedő alatt, lassú tűzön pároltam vagy másfél órát. Amikor a hús már puha volt, levettem a fedőt, felcsavartam a lángot és szépen addig kevergettem míg összesűrűsödött a leve. Sült krumpli volt mellé és naná, hogy koviubi.
A képen a gyereké látható. Apa tányérját esélytelen volt fotózni. (Én még fogyóztam.) Neki külön rakjuk a krumplit, hogy tunkolhasson. A műanyag meg muszáj. Néha eszébe jut felkapni a tányért és elszaladni vele. Pedig esküszöm, nem esszük el előle...

2010. augusztus 18., szerda

Spenótos omlett

Hogyan juttassunk spenótot a gyerek szervezetébe? Az enyém gyerekébe eddig viszonylag könnyen. Imádta a spenótot, akár hetente kétszer is. Készült már ezerféleképpen. csak úgy, zsemlével, tojással, hússal, bulgurral, tésztával. Aztán úgy pár hónapja a kölöknek csömöre lett és egyetlen kanállal sem volt hajlandó megenni. Még a csirkés-spenótos spagettit is kiköpködte, ami pedig addig nagy kedvence volt. Nem értettem ugyan, de tudomásul vettem, elege van. Viszont sajnáltam ezt a fajta szabotációt, mert mint Popeye óta tudjuk, a spneót az egy tök jó dolog. És azért is sajnáltam, hogy nem készíthetek neki többet, mert így nem nyalogathattam ki a tányérok aljáról a maradékot. ugyanis én is imádom, bármilyen formában, de legfőképp tésztával meg bulgurral. Apa utálja. Tipikus.
A napokban arra gondoltam, mi lenne, ha tennénk egy újabb próbát. Mostanában kicsit tartalmasabb vacsorákat kell készítenünk, mert a Kicsi nem éri be hideggel. Ugyanis nem nagyon uzsonnázik, következésképp estére igen éhes, de a szendvics az lassan nem opció számára. Meg számomra se, mert annyit és olyan sokáig eszi, hogy meg kell értsem, nem bírom vele jóllakatni. Úgyhogy mostanság vagy egy kis főzelék, vagy bundás kenyér, zöldséges sült krumpli és egyebek kerülnek a tányérjára vacsorára.
Tegnap pedig spenótos-sonkás rántotta lett a menü. Hirtelenjében fagyasztott spenótot vettem és abból próbáltam lefaragni két ujjnyi darabot. Kicsit aggódtam a spenót miatt. De az első falat után csak úgy nyakalta befelé, tömte mellé a sajtos kiflit, két kanállal nyomtuk befelé. Néha megkértem, hogy próbáljon már legalább rágni rajta néhányat, mert nyelte, mint kacsa a nokedlit. Szóval totális siker. Recept van, fotó nincs. Legalábbis a kajáról. Egyrészt esélytelen voltam, olyan gyorsan eltűnt, másrészt történt valami elállítás a gépen. Gyanítom, a kölöknek ehhez semmi köze és nem is a gépet láttam valamelyik reggel a kezében.

Spenótos-sonkás rántotta Kuttyogóknak (meg nagyoknak is, naná, de ezek itt a kétévesnek készült arányok)
Hozzávalók: 1 tojás, 4-5 dkg spenót (vagy a fene tudja mennyi, én a fagyasztott spenótból úgy két vastag ujjnyit törtem, faragtam, csiszoltam le), 2 szelet vöröshagyma, 1 szelet sonkafelvágott, pici só, pici olaj.
Egy serpenyőbe leheletnyi olíva olajat öntöttem, ezen elkezdtem kiolvasztani a fagyott spenótot. Mikor félig olvadt volt, rádobtam a kockákra vágott vöröshagymát, meg a sonkát. Jól elkevertem. Amikor a spenót már kiolvadt és a hagyma is megpuhult, felvertem egy egész tojást, ráöntöttem, elkevertem és készen volt a rántotta. Meg lehet bolondítani reszelt sajttal is, de Kuttyogó sajtos kiflit evett mellé, ő már nem kapott turbót.
Koktélparadicsommal nyomatja le a vacsit

2010. augusztus 14., szombat

Citromos-ricottás rácsos süti

Ennek a sütinek az alapreceptjét a mindmegettén találtam. Kénytelen voltam változtatni rajta, ott ugyanis túróval készült, márpedig anyukám nem eszi meg a túrót. Régebben bölcsödében dolgozott és ott nagyon sokszor adtak a gyerekeknek túrós dolgokat. Mivel többynire a dolgozók is azt ették, amit a gyerekek, anyukám egy életre megundorodott a túrótól. Pont így van a kakaóval is. A közelébe se bír menni.
Ennek a sütinek egy könnyű, linzerszerű tészta az alapja. Bevallom, rühellem készíteni az ilyesmit. Porlik, omlik, szakad, törik, utálom nyújtani is, mert tutira tapad-ragad és pont akkor zuhan ketté, amikor a tepsibe helyezném. Viszont nagyon finom. Rájöttem arra, hogy tök felesleges nyújtással vesződni. Egyszerűen sütőpapírt terítek a tepsi aljára, aztán kézzel belenyomkodom az alját. Mondjuk egy meggyes vagy almás piténél muszáj valahogy nyújtani a tetejét...de ennél rácsozni kellett és ez tényleg sokkal egyszerűbb. Lehet, a pitéknél is inkább ezt fogom csinálni. Mondjuk, biztos vagyok benne, hogy én csinálok valamit rosszul, míg mások arcukon üdözült mosollyal nyújtják, majdvarázsolják pehelykönnyű mozdulattal a tepsibe az ilyen linzer vagy pitetésztákat. Sebaj. Ja, és ricottát használtam. Anyu valamiért azt nem tartja túrónak.

Citromos-ricottas rácsos
Hozzávalók: 10 dkg finomliszt, 10 dkg rétesliszt, két evőkanál étkezési keményítő, 10 dkg porcukor, csipet só, 10 dkg vaj, 1 ek. tejszín vagy tejföl, 1 tojássárgája
A túrókrémhez: 50 dkg ricotta, 15 dkg cukor, 2 csomag vaníiliás cukor, 1 egész tojás szétválasztva plusz egy fehérje, 1 dl tejszín, egy evőkanál keményítő, 1 citrom héja lereszelve.
A kétféle lisztet és a keményítőt egy tálban elkevertem, hozzáadtam a cukrot és a sót. Belemorzsoltam a vajat, kicsit eldolgoztam, majd hozzáadtam a tojássárgáját és a tejszínt is. Jól összedolgoztam, aztán folpackba csomagolva betettem a hűtőbe.
A ricottás krémhez felvertem kemény habbá a tojásfehérjéket. A ricottát összedolgoztam a vaníliás cukorral, a cukorral, a tojássárgájával, a keményítővel és a citrom reszelt héjával. A végén pedig beleforgattam a tojáshabot. Kivettem a tésztát a hűtőből és körülbelül kétharmad-egyharmad részre szedtem. A tepsit kibéleltem sütőpapírral, majd a kétharmadnyi tésztát kézzel belenyomkodtam a tepsibe úgy, hogy legyen egy kis pereme. Erre került a ricottás krém, a tetejére pedig a maradék tésztából rácsokat sodortam. Kb. 40 percig sült. Ennek a sütinek tényleg az a titka, hogy nem szabad melegen felvágni, különben kifolyik a krém. Valójában másnap a legjobb. Én hűtőbe tettem és másnapra nagyon szépen megszilárdult, simán vágható volt. Málnávak vagy eperrel, esetleg tejszínhabbal is nagyon fincsi.

2010. augusztus 12., csütörtök

Tapsifüles és Bambi - Véres bejegyzés, csak erős idegzetűeknek

Készült néhány újdonság mostanában mifelénk....de fotó egy szál sem.
Apukámék szomszédjában egy erdélyi nyúltenyésztő család lakik. Nagyon édesek, kedvesek, helyesek, aranyosak. A nyulak is. Ha nincsenek otthon, apu eteti őket, sokszor Kuttyogóval együtt. Van úgy, hogy elhagynak egy-egy tapsifülest, de nagyrészt meg szokott lenni a kezdő létszám. Valamikor, az első etetések egyikén aput megharapta az egyik "baknyúl". Mikor hazaértek a szomszédok, apu nevetve mesélte nekik, micsoda baleset érte őt. A szomszéd meg azt mondta: Ne aggódjon S bácsi, levágom és nem bántja többet. Nahát ezt senki nem vette komolyan, egészen másnapig, míg a szomszéd beállított a bűnössel. Anyukám nem igen kedveli az efféle különlegességeket, közölte apuval, hogy az ő konyhájába bizony ez a nyúl se élve, de így holtan se teheti be a lábát és azzal a lendülettel elzavarta hozzám. Aput a nyúllal. Én is rá akartam csapni az ajtót nyulastól, mikor a férjem őrjöngve megragadta a nyuszit és többet el nem engedte. Beköltözött a fagyasztónkba, mert mint kiderült, az én uram imádja a nyulat. Egyből el is kezdett agyalni, milyen jó lenne egy finom vadas. Nem álltam készen erre a történetre, a nyuszkót tovább hűtöttük. Ám pár nap múlva apu újabb nyúllal állított be. Mint kiderült éppen vágási időszak volt a szomszédban. Lett kábé 5 nyulunk. Szépek, fiatalok és idősebbek is. A fiatalokat végülis megtartottam, az idősebbek anyósomnál landoltak. Épp vadas készül belőle. A fiatalabbakat pedig kirántottam. És óriási meglepetés volt. Nagyon szép, halvány, tiszta húsuk volt. A csontok mentén is tiszták voltak, szaguk pedig semmi. Nekem a csirke konkrétan büdös, a pulykaszagot is kiszúrom, de esküszöm, ennek semmi...Kezdeti lelkesedésem nem csillapodott, kirántottam szépen, és bepusziltuk sült krumplival. Picit édesebb talán az íze a csirkénél, de ezt csak az veszi észre, aki evett már mindkettőt. Pár hete például Tirolban voltunk, az ottani Grand Hotelben ebédre tálaltak fel nyulat. Volt, akinek fogalma sem volt róla, hogy az nyúl, simán azt hitte csirkét eszik. Volt pillogás, mikor valaki felhomályosította. Nos, ez volt sztorink a nyúllal. Jöhet Bambi.
Kép innen

Párom és a barátja kitalálták, milyen fasza dolog lenne vadászni. A barátunknak volt is kapcsolata, megbeszélték az egyik rokonával, hogy egyik reggel - mármint hajnalban - kimennek, lőnek, feldolgozzák az állatot és jönnek haza. Mielőtt bárki orvvadászattal gyanúsítana, minden szabályos rendben, engedélyekkel folyt, a két delikvens csak megfigyelő lehetett. El is indultak még valamikor télen. Több réteg alsó és felső ruházattal.Férjem ugyan nem találta a sapkáját meg a kesztyűjét, de úgy érezte nem baj. Én éreztem, hogy baj lesz ez még, de annyira álmos voltam, hogy nem bírtam reagálni. Úgy tervezték, délre hazaérnek az állattal. Aha. Pár óra múlva csöng a telefon és a férjem fogvacogással fűszerezett hangon közölte, hogy a ..va őzek sehol nincsenek. Egyhelyben állnak órák óta, se mozogni, se beszélni nem lehet. Cseppet fázik. Nem sokkal később hazatértek a nagy vadászok, még csak nem is láttak őzet. Ha jól emlékszem, egy hétig tartott, mire a két srác felolvadt. Ezt elmeséltük apukámnak, aki másnap kocsiba ült és lement vidékre a szülőfalujába. Pár óra múlva egy fagyasztott őzzel tért haza. Naná, hogy van a családban vadász. Eszembe se jutott. Épp volt neki kéznél őz. Ő is beköltözött a fagyasztóba a nyúl mellé. Majd a barátainkkal egyik szombaton elhatároztuk, hogy őzpörkölt lesz bográcsban.
Én már szerdán kivettem őzikét a ládából. csütörtökre kiolvadt és elkezdtem bontani, hártáyzni, darabolni. Egy egész őzet. Okés, nem volt ez olyan nagy, de csak volt négy combja, gerince, meg miegymás. A gerincet apuval balta segítségével feldaraboltuk, a többit kockáztuk. Készítettem egy pácot: olaj, borókabogyó, bors, babérlevél, vad pác (készen vett tasakos), és friss rozamringlevél. Jól összeforgattam és szombatig a hűtőbe került. Mindennap egyszer átkevertem. Az őzgidácska sete-suta című melankólián gyorsan túlléptem. Iszonyú erős szaga volt, ez nálam mindent elnyomott. A végére bevallom, forgott a gyomrom és úgy éreztem én ebből egy falatot sem bírok enni. Szombaton aztán még a következők történtek. Füstölt szalonna pirult a bográcsban, rajta vagy 3-4 fej kockákra vágott vöröshagyma. Került rá pirospaprika, ment bele vagy 3 fej zeller, és 6-7 szál sárgarépa feldarabolva. Fűszerezséhez kis sót, majd egy üveg vörösbort, fűszerköményt, még egy kis babérlevelet használtunk. 4 órán át főtt a bográcsban. Amire elkészült, volt bennünk is némi alkoholtartalom nem csak a bográcsban. Az íze pompás volt. A hús omlós lett és a világon semmi mellékíze nem volt. Apukám azt mondta - naná, hogy kapott kóstolót -, hogy megkockáztatja, hogy életében ilyen finom pörit nem evett. halleluja.
Miután én nem kevés házi vilmoskörte pálinkán voltam túl gyakorlatilag éhgyomorra, kicsit túlsütöttem a sütőben a gerincet. Mert, hogy a gerinc a sütőbe került, kis mangalica zsírral, friss rozamringgal. Ezt megkóstoltam - hátha felszívja a páleszt, de asszem esélye sem volt - nekem olysmi íz volt, mint a májnak. nem éreztem kellemetlen mellék vagy utóízt. (Bár lehet, ennyi alkoholtól más sem érzett volna. Az este végére mindenáron meg akartam etetni a szomszédban lakó általunk csak Róka családnak nevezett lakók nyulát a kuytájukkal, pedig nem vagyok egy vérengző alkat.) Szóval, a cucc rendben volt. De most egy ideig jó lenne stabilan csak disznót meg csirkét enni. A különlegességek ideje részemről egy darabig lejárt.
Kép innen

2010. augusztus 6., péntek

Gyors melegszendvics

Egyik szombat este a gyerek kiküldetésben volt. Mi a Zapjával maratoni dvd-zést terveztünk. Előtte az egyik bevásárlóközpontban kóboroltunk, vásárolnunk kellett pár dolgot. Eljátszottunk a gondolattal, hogy beülünk moziba. De éhesek voltunk, ott meg csak kukorica van. Meg az a nacsosz vagy mi a franc, amiből kábé öt adagot bírnék megenni együltő helyemben, ahhoz meg egyrészt drága, másrészt kettőnknek csak négy keze van, harmadrészt, elképzelem mennyire nézne ránk hülyén a biztonsági őr. Mondjuk ez érdekel a legkevésbé, mondtam volna, hogy kívánós terhes vagyok. (Mert volna szólni mondjuk.) A gyorséttermek kínálata nem volt túl meggyőző, engem egy-két filmen kívül a mozibajárás sem izgat fel, ráadásul ott mindig hideg van én mindenhol meg akarok fagyni függetlenül a 40 foktól. Villámgyorsan lebeszéltük magunkat a moziról, irány a kölcsi. Kivételesen sikerült olyan filmet is találni, amit mind a ketten megnéztünk volna. Olyan ritka ez, mint a rózsaszín holló. Otthon aztán bekukkantottunk a hűtőbe. Rengeteg maradék sajt, maradék felvágottak. Maradék szendvicskenyér, tévedésből vettük. Ez lett belőle. Agyonnyomtam kecsappal. Imádom. Ropogós meg minden.

Melegszendvics
Hozzávalók: szendvicskenyér, maradék felvágott, maradék sajt, vaj, paprika, tojás megfőzve, paradicsom (paprikából csípős)
A kenyeret megkenjük vajjal, rátesszük a felvágottat, tojást, paprikát, paradicsomot és jól beterítjük reszelt sajttal. Sütő, 180-200 fok. Ropogjon. Tunkoljunk mustárba, majonézbe vagy kecsapba.
Így nézett ki sütőbe tolás előtt
Így meg utána