Viszont, én maradtam anyu verziójánál. Mert imádom kitunkolni a levét sült krumplival és mert vészhelyzetben ehető kenyérrel is. És mert a gyerek olyan lelkesen tömi magába ezt a fajtát sültkrumplival, hogy öröm nézni. Mint ahogy azt is, amikor zsíros kézzel és szájjal megmássza a fehér ülőgarnitúrát. Még jó, hogy bőr, csak idejében le kell törölni a pörifoltokat. Mára Apa is megbarátkozott ezzel a fajtájával a brassóinak, neki kicsit kevesebb levet, vagy szaftot merek a tányérra.
Brassói, ahogy mi szeretjük
Hozzávalók: 1 kg sertéscomb (nálunk ennél kevesebből nem készülhet), 1 kg krumpli (rosszabb esetben ennél is több), 1 fej vöröshagyma, 1 darab fehér paprika, só, bors, sok majoranna, piros arany, prios paprika, 2 darab paradicsom, olaj vagy zsír
Egy mélyebb serpenyőben megolvasztottam egy fakanálnyi mangalica zsírt. (Amíg kitart, ezzel főzök. Tudom én, hogy fasza az olíva olaj, de pörköltszerűségek esetében verhetetlen a mangalica zsír. És fogadni mernék, hogy van is olyan egészséges. Legalábbis én így döntöttem.) Apró kockákra vágtam a vöröshagymát, rádobtam a zsírra, feldaraboltam a paprikát, ezt is hozzáadtam. A paradicsom héját lehúztam, kimagoztam és a már fonnyadó hagyma-paprika keverékre dobtam. Jól összekevertem, majd hozzádobtam a kockákra vágott húst. Kifehéredésig kevergettem, majd megszórtam piros paprikával, nyomtam rá egy kis piros aranyat, jól elkevertem, sózta, borsoztam és felöntöttem annyi vízzel, amennyi éppenhogy ellepi. Megszórtam jó bőségesen majorannával és fedő alatt, lassú tűzön pároltam vagy másfél órát. Amikor a hús már puha volt, levettem a fedőt, felcsavartam a lángot és szépen addig kevergettem míg összesűrűsödött a leve. Sült krumpli volt mellé és naná, hogy koviubi.
A képen a gyereké látható. Apa tányérját esélytelen volt fotózni. (Én még fogyóztam.) Neki külön rakjuk a krumplit, hogy tunkolhasson. A műanyag meg muszáj. Néha eszébe jut felkapni a tányért és elszaladni vele. Pedig esküszöm, nem esszük el előle...
