Toszkán tészta

Barátainktól szülinapomra csupa személyre szabott és remekül eltalált ajándékot kaptam. Egy üveg igazi toszkán paradicsomszószt, egy csomag papardalle tésztát, egy üveg görög mazsolabort. Ez utóbbi annyira finom...olyan édes, mint a méz, az embernek szinte összecuppan a szája. Egy üveggel simán le lehet nyomni belőle, mert csak csurog-csurog...
A paradicsomszószt meg a tésztát is igyekeztem hasznosítani. Mivel a férjem nem igazán rajong a darált húsos tésztákért, ezért csirkemellet vettem a szószhoz és egészen apróra vágtam. Így megnyugodhat, hogy nincs benne semmi mócsing és az összes sallangos rész el lett róla távolítva. (Ha mégis darálthúsos étel készül, lett légyen az fasírt vagy bármi egyéb, akkor annak a következő a menete: én megveszem egyben a húst. Ronggyá mócsingolom, tehát minden zsírosabb részt eltávolítok, majd eská ledarálom. Akkor viszonylagos a nyugalom.) A paradicsomszószt csak egy kis zöldfűszerrel ízesítettem. Szeretem az ilyen natúr szószokat, általában az üveges paradicsomszószok nekem brutál édesek, én mindent fűszeresen szeretek. Enenk igazi, savanykás, natúr paradicsomíze volt. Nem volt annyira sűrű és csudapiros, mint a feltuningolt cuccok, de éppen ez volt a lényeg. Gyorsan elkészült, nem volt vele túl sok macera. Ja, és gyorsan el is fogyott!

Toszkán tészta

Hozzávalók: egy üveg toszkán paradicsomszósz (Culinaris), 1 fej vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma,  egy csomag papardalle vagy bármilyen más tészta, 60 dkg csirkemell filé, friss oregánó és bazsalikom, kevés csili paprika, pici só, bors és olíva olaj, parmezánsajt

Kevés olívaolajon megdinszteltem az apróra vágott vöröshagymát, majd rádobtam a csirkemellet. Szinte barnára pirítottam, miközben fokhagymanyomó segítségével rányomtam a fokhagymagerezdeket. Amikor már barnult, ráöntöttem a paradicsomszószt, hozzávágtam egy darab csili paprikát, sóztam, borsoztam és fedő alatt, nagyon alacsony lángon magára hagytam egy órácskára. Persze néha átkevertem. Amikor a hús már teljesen puha volt, ekkor szórtam rá a friss, apróra vágott oregánót és bazsalikomot. Kevertem rajta párat, majd elzártam a gázt és fedőt tettem rá fogyasztásig. A tésztát nagyon rövid ideig, roppanósra főztem. Erre halmozódott tálaláskor a szósz, majd jöhetett rá a parmezán. Nekem, mert a férjem nem bír elszakadni a trappistától. 

Fóliában sült vörös sügér párolt zöldségekkel

Hát, sajnos eljutottunk oda, hogy a meleg kajajegyeket nem lehet beváltani hideg élelmiszerre. Nem örülök. Van itt a közelben egy CBA, ahol eddig remekül el tudtam vásárolni. Férjem otthonról  hurcolja műanyag dobozban az ebédet - keményen megtámogatjuk a Curvert - így ami kajajegye maradt, azt elvertem ott. Mármint a CBA-ban. Akkor szereztem be néhány különleges cuccot, meg alapélelmiszert. Csak úgy, mint szerintem sokan mások. Amikor bejelentették, hogy szigorítják a piros jegy elfogadási rendszert én éppen az előtte való napon költöttem el szinte az összes jegyet. Mázlim volt. Mostantól legfeljebb kávét vehetek belőle a munkahelyi büfében. Bár amilyen drága, lehet arra is elmegy majd. Vagy étterem. De oda meg ritkán megyünk.
Mindenesetre így utóljára olyan dolgokat szereztem be, mint vörös sügér, lepényhal, szardellás és lazacos olajbogyó, cukormentes szörpök, tonhalkonzerv...stb.
Ebből a legfontosabb számomra a sügér volt. Férjem szereti az olyan szép, fehér húsú halakat, amelyekben nicsen szálka, csak enni kell. Gordon Ramsay-nél láttam, hogy ő a halat sütőpapírba csomagolva készítette el, párolt zöldségeket rakott a hal alá, így bugyolálta be a papírba, majd betolta a sütőbe. Szépen, gőzölögve szedte elő. Ezt most én is megvalósítottam, de a sütőpapírt fóliára cseréltem. Az ő sütőpapírja kicsit sötétebb színűnek és kicsit vastagabbnak is tűnt, mint az a gazdaságos fajta amit én használok. Biztonságosabb volt fóliába csomagolni a sügért.
Férjem persze a zöldségeket nem volt hajlandó megenni. Köretként még egy kis olívás-fokhagymás-zöldfűszeres tésztát készítettem, maradék tésztából. Nekem az ízlett a legjobban. A tészta. Terheség előtt nagyon szerettem a halat, mostanság inkább csak megeszem ha nincs más, de durván átmentem kannibálba. Húst ennék hússal napestig. Talán egy kis sajtot mellé. Éljen Atkins!

Fóliában sült vörös sügér párolt zöldségekkel

Hozzávalók: 2 szelet vörös sügér, 1 kisebb salátacukkini, 1 szál sárgarépa, pár rózsa brokkoli, spenótlevél, kaliforniai paprika, 30 dkg bármilyen tészta, 5-6 gerezd fokhagyma, olíva olaj, só, bors, zöldfűszerek (bazsalikom, oreganó, petrezselyem), fél citrom leve

A sügért picit sózzuk, borsozzuk és meglocsoljuk a citromlével. Megforgatjuk fokhagymás olíva olajban. Letépünk két darab szép nagy alufóliát. Legalulra 3-4 spenótlevelet teszünk. Erre jöhetnek a tetszőleges zöldségek. Tulajdonképpen bármilyen zöldség megfelel amit szeretünk. Én az összes maradékot levadásztam a hűtőből. A zöldségek tetejére fektetjük a halat. Alaposan becsomagoljuk a fóliába, a széleit lenyomkodjuk, hogy ne tudjon semmi kifolyni. 

Közben feltesszük főni a tésztát. 

A fokhagymagerezdeket egy fokhagyma nyomón áttörjük. Egy serpenyőbe olíva olajat öntünk, rádobjuk a fokhagymát, a zöldfűszereket. Amikor a tészta kifőtt, a serpenyőnek alágyújtunk, kicsit összeforgatjuk a fokhagymát és a fűszereket, majd rádobjuk a tésztát, sózzuk, borsozzuk és alaposan elkeverjük a fűszeres, fokhagymás olajjal. Utólag is ízesíthetjük bármivel. 

A halas batyukat egy tepsibe helyezzük és 175 fokra előmelegített sütőbe tesszük. Kb. 20 perc alatt szépen megpárolódik, az utolsó öt percre nyissuk ki a fóliát és így süssük tovább. A zöldfűszeres tésztával tálaljuk.

Ricottas kagylótészta

Anno Rómában voltunk nászúton. Csak 5 napig voltunk ott, és ezalatt az öt nap alatt igyekeztünk mindent megnézni. Ez azt jelentette, hogy amint leszálltunk a repcsiről, rögtön városnézésbe fogtunk, aztán beestünk a szállodába és aludtunk. Reggel hatalmas, orbitális, mindent pusztító reggeli következett - hogy kibírjuk nagyon sokáig - és ismét útra keltünk. Este ágyba beesés, durmolás. Ebből azt akarom kihozni, hogy nem volt az a tipikus romantikus nászút. (Még a hazafelé tartó repülőutat is átaludtuk.) Nem voltak nagy romantikus összebújások, hangulatos vacsorák. Volt azonban sok-sok séta, gyaloglás, városnézés, Vatikán, Angyalvár és egyebek. Mégis, nagyon jó volt. Hiszen az a terv, hogy még jó pár évtizedig boldogítjuk egymást, lesz idő a romantikára is.
Na, Rómában egyetlen egyszer sem ettem jót. De komolyan. A pizza rettenetes volt, függetlenül attól, hogy tudom, a tésztának vékonynak kell lennie és nem kell agyonpakolni feltétekkel sem. De ott akkor is pocsék volt. Fűrészpor ízű. Brrrr....Aztán a spagetti. A férjem röhögőgörcsöt kapott, amikor kihozták a spagettijét az egyik étteremben és rögtön rendelt még egy adagot. Pedig annyira nem nagy étkű, de a két villányi cucc még nekem is kevés lett volna. A ráksalátámban a rák még konkrétan fagyott volt. Ez egy harmadik étterem. Kb. a második naptól kezdve csak reggeliztünk a szállodában és szendvicseken éltünk, akkora csalódás volt. A szendvicsek rendben voltak. Horror áron adták, de mégis. A látvány, a város persze kárpótolt mindezért. És biztosan velünk van a baj. Biztosan a magyar étkekhez vagyunk szokva, és biztos nem elég kifinomult az ízlésünk. Nem értékeljük a jót, közünk nincs az olasz gasztrokultúrához. Mert hallottam ilyen megjegyzést is, amikor egy olasz őrült barátnőmnek tálaltam fel a római kajára vonatkozó kritikát. Biztos vagyok benne, hogy vannak szuperjó éttermek, sajnos mi mindent elkerültük. Legközelebb majd kitartóbban keresgélünk, addig is marad nekünk a józan paraszti ízvilág.
Na de, kedves anyósom a házassági évfordulónk alkalmából meglepett minket valódi olasz kajával. És maradt egy csomó óriási kagylótészta, amelyet egyenesen Rómából hozott. Nekem adta. Én meg hasznosítottam. Hóvégén, amikor azt esszük, ami éppen megmaradt. :o) Maradt ugye az ajándékba kapott tészta, a bekerülési költsége máris nulla. Maradt egy zacskó ricotta. Meg pár szelet bacon még az előző hétről, azóta ott figyelt a hűtőben. Meg apu egy darabka szalonnája, amit ő ottfelejtett én meg kölcsönvettem, majd megadom alapon. Ez lett belőle.

Ricottás kagylótészta

Hozzávalók: 30-40 dkg kagylótészta, 25 dkg ricotta, 3 szelet bacon, 10-15 dkg zsíros háziszalonna, bazsalikom, tejföl, só, bors

A tésztát feltettem főni. Csak addig főztem, amíg éppenhogy kicsit megpuhult. A szalonnákat felkockáztam és egy serpenyőben zsírjára pirítottam, jó ropogós lett. A ricottát kicsit megborsoztam minimálisan sóztam, elkevertem bazsalikommal -sajna csak szárított volt otthon - majd ráöntöttem a szalonnából kisült zsírt. Elkevertem és utólag hozzáadtam a szalonnapörcök két harmadát. Ezzel töltöttem meg a tésztákat. A tésztákat olíva olajjal kikent jénaiba sorakoztattam, szorosan egymás mellé. Rászórtam a maradék szalonnát és egy tesákanállal tejfölt pakolásztam rá. Így toltam a sütőbe, 180 fokra, kb. 20 percre. Isssteni fiom volt!

Csilis-citromos tészta pirított rákkal

Nagyon megkívántam a tésztát. Régebben mindig alapos és sűrű és nehéz mártásokkal ettem meg. Mint a bolognai, milánói meg a tejszínes mártások. Nahát azért szerettem azt is. De amióta a férjemmel felfedeztük a sima olíva olajos tészta szépségét, többnyire egyszerűbb tésztaféléket készítek. Ez is egy ilyen. Tulajdonképpen a tök szokásos fokhagymás-citromos-olíva olajos tésztának indult kevés pirított rákkal. De éppen a Spektrumot néztem, ahol hasonló ételt főztek, vagyis rák készült ott is, de a citromos tésztára csili is került. Mekkora ötlet, hát az van itthon nekem is! Aztán a tévében elkezdtek szalonnát pirítani. Ismét homlokra csap - hát persze, nekem is kallódik pár szelet bacon a hűtőben. Szóval, így lett egy kicsit pikánsabb a pasta, de annyira, de annyira jó volt...Lövésem nincs, kitől loptam az ötletet, de hála érte. A férjem a szombati úszásából hazatérve bevágott egy akkora adagot - mondván, hogy a rák fehérjében dús és építi az izmokat. Ahhha....én csak főztem, nekem mim épült?????

Csilis-citromos tészta pirított rákkal

Hozzávalók: 25 dkg fagyasztott koktélrák, 1 citrom reszelt héja és leve, 1 csomag makaróni tészta, olíva olaj, kukukkfű, oreganó, bazsalikom, só, bors, 1 FEJ! fokhagyma, 2-3 szelet bacon, 2 darab friss csili paprika

A rákot még reggel kivettem a hűtőből, egy-két óra alatt nekem ki is olvadt. A tésztát forró vízben al dante főztem. Közben a bacont alaposan lepirítottam, hogy reccenjen. Alá öntöttem pár evőkanál olíva olajat és a fejnyi fokhagymát fokghagymanyomón át belenyomkodtam. Ráreszeltem a citrom héját, a citrom levét pedig a rákokra csurgattam. Kevergettem, beledobtam a jégkocka tartókban tárolt fagyasztott kaukkfüvet, oreganót és bazsalikomot. Ez lehet persze friss vagy akár szárított is, de ez utóbbi esetben ügyeljünk, hogy ne égjen meg a szárított fűszer. Kevergettem egy kicsit, önöttem hozzá még egy kis olajat és amikor majdnem kész volt -a mi pár percre tehető, hiszen ezek csak a fűszerek elegye - beleaprítottam a friss csilli  paprikát. Ekkor rádobtam a rákot, pirítottam még két-három percig, majd beleöntöttem a közben kifőtt tésztát és az egészet alaposan összekevertem. Talán pici parmezánt elbírt volna, de az pont nem volt otthon. Éppen csak annyira volt csípős, amennyivel lett egy pikáns felütése és a bacon ahogy ropogott a fog alatt nagyon feldobta ennek az egyébként 20 perces tésztának az ízét.

Chef Parade1- Spagetti ala Puttanesca

Még anno, a Julie és Julia című film sajtóvetítésén nyertünk a barátnőmmel egy két főre szóló meghívót a Chef Paradé főzőiskolába. Két fő egy alkalom. Gyorsan ki is választottunk egy tanfolyamot, méghozzá a Pasta Paradét. Sly annyira nem konyha guru. Nem mintha nem tudna főzni, egyszerűen csak sosincs ideje. Ezért is választottuk a tésztás verziót, gondoltuk az olyan pikk-pakk étel. Az is.
A tanfolyam érdekes volt. Megtanultuk például, hogy mindent agyon kell sózni. Nekem ez nagyon fura, mert én iszonyú kevés sót használok, Sly szintén. Tehát szomomra az igencsak megdöbbentő volt, hogy a tészta főzővizébe egy evőkanál só jutott. Sly is csak pillogott, ő azt hitte, a sót csak a feeling miatt szórjuk a vízbe, különösebb jelentőssége nincs. Ennek az lett az eredménye, hogy az ételeinket alig sóztuk meg, mert nekem már így is minden túl sósra sikerült. Na sebaj, erről ennyit. A só magánügy.
Ez a bizonyos étel, a Spagetti ala Puttanesca. Sly mindenképpen valamiféle olasz káromkodásra akarta visszavezetni az étel nevét. Nem jött össze neki, pedig zaklatta a tanfolyamvezetőt rendesen. A kaja alapvetően rendben van. Nekem túl savas volt. A paradicsom, a sok kapri és olajbogyó, valamint a szardella együtt túl savas és intenzív volt, nem volt, ami kicsit tompítsa ezt a savasságot. Én tettem volna bele egy kis tintahalat vagy garnélarákot, vagy megszórtam volna alaposan parmezánnal. De ez megint ízlés kérdése, mert a fotós kollegának például nagyon ízlett. Itt most légyen az eredeti recept, de variáljátok bátran!

Spagetti ala Puttanesca

Hozzávalók: 8 kis szardella filé, 160 g magozott fekete olajbogyó, 2 ek kapribogyó, 4 gerezd fokhagyma, 2 friss csili (kimagozva, apróra vágva), 8 ek olíva olaj, 6 közepes paradicsom, 4 ek finomra vágott petrezselyem, 400 gramm spagetti, 2 dl paradicsomlé

A felhevített olíva olajban megfuttatjuk a hajszálvékony szeletekre vágott fokhagymát, a csilit és a szardellafiléket.  Vigyázzunk, nehogy megégjenek. A paradicsomok héját lehúzzuk. (X alakban bevágjuk, forró vízbe mártjuk, így könnyedén lejön a héja.) Kimagozzuk, húsukat apróra kockázzuk. Hozzáadjuk a fokhagymás, paprikás, szardellás olajhoz. Az olíva bogyó és a kapribogyó is mehet a serpenyőbe, felöntjük a paradicsomlével és mérsékelt tűzön kb. 20 percig főzzük a szószt.

Közben kifőzzük a spagettitésztát is. A lecsöpögtetett tésztát előmelegített tálba tesszük, ráöntjük a forró szószt, jól összeforgatjuk, meghintjük finomra vágott petrezselyemmel és azonnal tálaljuk.

A tanfolyamot Csiszér Dóri vezette
Chefparade Főzőiskola
www.chefparade.hu
1094 Budapest, Páva utca 13.

Paradicsomos-garnélarákos tészta

Amikor még csak azért jártam a konyhába, hogy a koszos kávésbögrét betegyem a mosogatóba, azt gondoltam, nincs annál nehezebb, mint tengeri herkentyűket elkészíteni. Életem első ilyen próbálkozása a koktélrák volt. Akkor úgy éreztem, fura kukacokat készülök feltálalni. fogalmam sem volt, mit csináljak vele. Az rendben volt, hogy fokhagymás olajon megpirítom. El is kezdtem, de mivel lövésem nem volt, mennyi idő alatt készül el és egyáltalán, hogyan néz ki, amikor elkészül, már csak akkor eszméltem fel, mikor ezek a kis kukacok elkezdtek amorf kukaccá válni. Azokat gyorsan felöntöttem tejszínnel. Mivcel azonban azt is túlforraltam, vagy mi a bánat, az egész valami fura, keserű egyveleg lett. Nem szépíteném a dolgot, ehetetlenre sikerült. Akkor el is ment a kedvem az egésztől. Nem sokkal később párommal Horvátországba utaztunk. Nem mostanában volt, együtt sem éltünk, nem igen ismertem az ízlését. Na, a jóember egész héten, míg a tengerparton voltunk, rákot evett rákkal. Szomorúan vettem tudomásul, hogy ha meg akarom tartani ezt a pasit, bizony újra fel kell vennem a kapcsolatot a rákokkal. A következő alkalommal már rutinosabb voltam. Sikerült egy nagyon jó tejszínes-fokhagymás koktélrákos tésztát készíteni. Neki nagyon ízlett, én nem voltam oda tőle. szeretem én a halat, de ez nem volt az igazi. Na de hál istennek felfedeztem, hogy lehet ám kapni garnélarákot is! És arra is rájöttem, hogy nem kell állandóan tejszínbe folytani a tésztát. Különösen rák esetében, amely egy valóságos fehérjebomba, laktat, telít, nincs igány sűrű mártásokra mellé.
Most sikerült egy szép adag garnélához jutnom. És elővettem a saját készítésű paradicsomszószomat is. Ezt még nyáron tettem el, amúgy olaszosan.

Anyósom egyik barátnője Olaszországban él. Ő nem érti, mi miért teszünk el többnyire paradicsomlevet. Minek passzírozni meg ilyesmi, mikor ők egyszerűen vagy egészben, vagy maximum félbevágva teszik el. Na, kipróbáltuk a dolgot. A paradicsomot egyszerűen leforráztuk, lehúztuk a héját, ment bele az üvegbe, tettem bele oreganó és bazsalikom, vagy éppen rozmaring szálakat. Dunszt és kész. Botrányosan finom, aromás, valódi paradicsomszósz lett belőle. A parik ráadásul anyósék kertjéből van, világhírű fóti befőző paradicsom! Tésztákra ennél jobb nincs is.

Szóval, ebből a szószból készült a tészta.

Paradicsomos-garnélás tészta

Hozzávalók: 25 dkg tisztított garnélarák, 1 üveg paradicosmszósz, friss zöldfűszerek-bazsalikom, oreganó, só, bors, pici majoranna, pepperóni paprika, olíva olaj, citromlé, fokhagyma, 30 dkg spagetti tészta

Először is tegyük fel főni a tésztát. Egy mélyebb serpenyőben hevítsünk kevés olíva olajat, reszeljünk vagy préseljünk bele 3 gerezd fokhagymát. Öntsük rá a darabos paradicsomszószt, dobjunk bele 2-3 darab pepperónit, kevés sóval és borssal fűszerezzük, majd forraljuk össze folyamatos kevergetés mellett. Ha felforrt, tegyük rá a serpenyő tetejét, vegyük takarékra és időnként megkeverve főzzük szinte pürésre. A valódi zöld fűszereket csak akkor adjuk hozzá, amikor szinte majdnem elkészült. Ekkor daraboljuk bele a majorannát, oregánót, bazsalikomot. Keverjük össze és a szósz készen van. Egy mélyebb tálba tegyük a garnélát, préseljünk bele 2-3 gerezd fokhagymát, locsoljuk meg kevés olíva olajjal, majd facsarjuk rá egy citrom levét. Hagyjuk állni egy kicsit. Közvetlenül fogyasztás előtt hevítsünk olajat egy seprenőyben, majd amikor nagyon forró akkor dobjuk rá a rákokat. Kb.2-3 perc alatt pirítsuk át a rákocskákat. A kifőtt tésztát forgassuk bele a paradicsomszószba. Szedjük tányérra, majd rakosgassuk rá a megpirított rákokat. Isteni volt. 

Hamis enchillada kikerekítve

Na, ez az enchillada annyira hamis, hogyha Max, akinél a receptre bukkantam meglátná, biztosan csóválná a fejét. De mentségemre szolgáljon, hogy mindez nem volt szándékos. Illetve egy kicsit. Az enchillada ugye feltekerve készül, mármint ott a lepény, rajta a ragu, feltekerés, tálba sorakoztatás, még egy kis ragu, sajt, be a sütőbe és sül. Na, nálunk ez több sebből vérzett. Először is, a férjem csak úgy szereti az ilyen ételeket, ha bőségesen van benne tészta is. Tehát ki kellett ötlenem valamit, hogy több legyen a tészta. Aztán, nem lehetett benne sem vörösbab sem kukorica. Előbbit ugyan megeszi az Ember, de nem túl lelkesen, utóbbitól meg kirázza a hideg. Kezditek érteni, mi a para ugye?
Na de sebaj. Kitaláltam, hogy úgy fogom elkészíteni, mint egy lasagnét. Elkészítem a lapokat, de nem tekerem fel, hanem rakott palacsinta módjára egy lap, egy adag ragu, egy lap, egy adag ragu lesz az eljárás. Ez így jónak is tűnt. Azonban elfelejtettem kukorica lisztet venni. Ezen még valahogy túltettem magam, de aztán észrevettem, hogy rétesliszt sincsen. Ekkor kicsit megremegett a kezem és kicsúszott a számon néhány olyan szó, amit jó, hogy a gyerek még nem ért. Ugyanis, akkor már hazajöttünk a hétvégi bevásárlásból, túl voltunk az öltözünk, kocsizunk, bevásárlókocsiban ülünk, mindent leszedünk, lerámolunk cirkuszon. Eszemben sem volt visszamenni. Úgyhogy minden amit tehettem, hogy átszitáltam a sima búzalisztemet, adtam hozzá picike sikért és szurkoltam nagyon. Nem lett gond. A ragu finom lett, a "nem tortilla, de olyasmi" lapok szépen megsültek, az összeállítás tortaszerű volt és könnyen szeletelhető, az íze pedig szenzációs. Pedig a férjemnek fenntartásai voltak. Azt mondta, lassan enne valami olyasmit is, amit ismer. Ebéd után azonban azt mondta, megjegyzi ennek a kajának a nevét.

Hamis enchillada kikerekítve
Hozzávalók a tortilla laphoz: 10 dkg kukorica liszt, 20 dkg búza vagy rétesliszt, 1 evőkanál étolaj, 1 evőkanál olíva olaj, és annyi víz, hogy gyúrható tésztát kapjunk. Ez az eredeti recept. Nálam 30 dkg búzaliszt volt átszitálva és egy teáskanálnyi sikér. A többi maradt. Persze lehet venni kész tortilla lapokat is, de szerintem ehhez az ételhez felesleges és baromi drága.
A raguhoz: 60 dkg darált marhahús, chili paprika vagy por, bazsalikom, oreganó, erős piros fűszerpaprika, 1 nagy zöld kaliforniai paprika, 4-5 dl paradicsomszósz, 1 fej vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, 1 darab erős zöld paprika
Egy mélyebb serpenyőben olíva olajon megdinszteljük a kockára vágott hagymát, a kaliforniai és az erős zöld paprikát. Rádobjuk a darált húst és addig kevergetjük, míg szépen megbarnul. Hozzáadjuk a fűszereket, mennyiség ízlés szerint. A mi esetünkben hú, de csípett. A fokhagymát egészen apróra vágjuk és ezt is hozzáadjuk. Kevergetjük még egy-két percig, majd ráöntjük a paradicsomszószt. Felforraljuk, majd fedő alatt, lassú tűzön, időnként megkeverve szépen puhára főzzük. Ha elkészül, lefedjük. Én egy nappal előbb megcsináltam, hogy ne kelljen a lapok mellett még ezzel is kínlódni. Jót tesz neki egy éjszaka pihi a hűtőben.
A tortilla lapokhoz az összes hozzávalót egy tálba tesszük, összegyúrjuk és legalább egy órát pihentetjük. Aztán lisztezett felületen kb. 7-8 darabra vágjuk. Nyújtsuk ki egészen vékonyra és persze kör alakúra. Én csak egy kicsit nyújtottam meg, inkább kihúzogattam, mint a rétest. nekem így egyszerűbb volt. Egyenként egy teljesen száraz, de felforrósított serpenyőben megsütjük mindkét oldalát. Ez kb. 1-2 perc. Nem szabad túlsütni, mert akkor túl száraz lesz és eltörik. Ha kivettük az egyik lapot, tiszta és száraz konyharuhával töröljük ki a serpenyőt, mert az égett liszt szaga borzalmas. Tapasztalat. Ha mindegyik megvan, jöhet a rétegezés. Egy vastagabbra sikeredett lap, rá a ragu, lap, ragu, lap, ragu, míg el nem fogynak a hozzávalók. Én a tetejét paradicsomszósszal elkevert piros arannyal kentem rá. Szórtam rá egy jó adag reszelt sajtot és mehetett a sütőbe. 180 fokon kb.20-25 perc alatt megsül úgy, hogy a sajt barna és ropogós legyen rajta.
Lori

A ragu

 

Kakukkfüves-citromos spagetti

Akárhogyan osztok-szorzok egész hónapban, a hó végén valahogy mindig költségtakarékosan nyomjuk a háztartást. Viccesen azt szoktam mondani az uramnak, hogy, mostantól fizetésig csak a gyerek eszik. Persze Ő tudja, hogy azért neki is jutnak finomságok, csak mondjuk nem 28-án tálalok fel kacsamellet. És nem azért, mert akkor éppen nem kívánjuk. Sokszor elgondolkodtam már azon, mennyit lehetne spórolni az étkezésen, a főzésen és úgy általában a kaján. Akkor biztosan tudnák többet étterembe, moziba, színházba járni. Próbáltam ezt felvezetni az uramnak. Tanácsolván neki, hogy esetleg ehetnénk pirítóst vacsorára, vagy hétvégeken lehetne kevesebb hús és süti. Teljesen felháborodott és közölte: nem csak azért nem járunk el olyan sűrűn, mert nem tehetjük meg, hanem mert nincs kedvünk. (Mondjuk ez így van, elvagyunk a kertben a gyerekkel, a szomszédokkal vacsizunk, kertipartizunk, ki sem kell mozdulni a jó társaságért.)És ha már nem kocsmázunk, nem utazgatunk a világban, nem játékgépezünk, ő sem hordja a fizetést az italmérésbe, hát engedtessék meg, hogy legalább az étkezések tartalmasak és igényesek legyenek. Mit mondjak, egyet kell értsek vele. Kiváltképp, hogy nekem a sütés a hobbim, így egyből két legyet ütünk egy csapásra. És nem, félreértés ne essék, nem eszünk minden héten tatár beafsteak-et, kaviárt vagy éppen szusit. Csak szeretünk mindent, ami finom. És hát igen, minket is utólér a hóvége januártól decemberig. Ilyenkor jönnek a nagy ötletek. Az alábbi kakukkfüves-citromos spagetti is ilyen. Feltúrtam a mélyhűtőt és csak egy kis csirkemellett találtam. (Meg sertéscombot, de az kellett másnapra a vendégeknek.) Vásároltam egy kis "gazdaságos" spagettit, egy szem citromot, a kertből szereztem kakukkfüvet és akat még olívaolaj is. Egy nagyon finom, könnyű, üde, nyárias ízvilágot idéző, mégis laktató ebéd kerekedett belőle. A bekerülési költsége pedg minimális volt.

Kakukkfüves-citromos spagetti

Hozzávalók: 300 g tészta, 50 dkg csirkemell filé, 1 citrom reszelt héja és facsart leve, kakukkfű, olíva olaj, só, bors, petrezselyem, 2-3 gerezd fokhagyma

A tésztát sós-olajos vízben felteszem főni. Egy serpenyőben felforrósítok egy kevés olíva olajat. Belereszelem a fokhagymát és rádobom a kisebb kockákra vágott csirkemellet. Szép aranybarnára pirítom, közben sózom, borsozom. Amikor a csirke már szép barna, akkor belereszelem a citrom héját, belefacsarom a levét is és jó alaposan megszórom kakukkfűvel. Ha a tészta kifőtt, az egészet ebbe a mártásszerűségbe forgatom és közben még annyi olíva olajat öntök hozzá, hogy a tészta rendesen felvegye a serpenyőben illatozó citromos-kakukkfüves csirkés ragut. Meg lehetne szórni parmezánnal is a tetejét, de a férjem ki nem állhatja (hajj, van még mit nevelni), szerintem pedig így is nagyon finom volt. 

Lori

 

Baconos-gombás tészta

Eleve nem vagyok túl tehetséges fotós - ha én készítem a családról a képeket, valakinek a keze, lába vagy a feje biztosan lemarad - ám ez az étel nem nyerne szépségversenyt. Viszont annál finomabb. Régen anyukám többnyire pörkölt alapú ételeket főzött. Apunak nem is volt ezzel semmi gondja, ám szegény anyukámat már a frász kiverte az általa csak "piros"-nak titulált ételektől. Amikor elkezdtem szerény konyhai pályafutásomat, kizárólag olyan recepteket kerestem, amelyek gyorsan és persze amatőrök számára is villámgyorsan elkészíthetők. Na, az akkori szőke így fedezte fel a tejszínt. Majd továbbadtam tapasztalatom anyunak, aki azóta is lelkesen használja. Családilag szeretjük a tejszínes ételeket. Meg a bacont is. Annál is inkább, mert az Intersparokban nagyon jó áron lehet csomagolt császárszalonnához jutni. Spar termék, ezeket amúgy is szeretem. Olcsók, jó minőségűek, mi kell még. Szerencsére ahol lakunk, épp a sarkon vagy egy kisebb Spar, messzire sem kell mennem, szinte mindent onnan veszek.
Szóval, éppen költségtakarékos hétvégét tartottunk. A Sparban akciós volt a tészta, olcsó a bacon. Dobtam a kosárba egy doboz tejszínt, meg egy kis gombát és 20 perc alatt remek ebéd kerekedett belőle.

Baconos-gombás tészta

Hozzávalók: 20-25 dkg császárszalonna, 20-30 dkg gomba, 500 ml tejszín, 4 gerezd fokhagyma, 20 dkg trappista vagy ementáli sajt (a férjem sajnos nem szereti a parmezánt, de még próbálom nevelgetni), só, bors, oreganó,majoranna, 500 g spagetti, penne vagy csavart tészta

Először is, felteszek vizet főni a tésztának. A szalonnát kockára vágom, egy serpenyőt pedig a tűzhelyen jól átmelegítek. Nem teszek bele egy pici olajat sem. A szalonnát zsírjára pirítom és amikor már szinte reccenősre sült - a lényeg, hogy "ropogjon a fogam alatt" - akkor adom hozzá a kisebb csíkokra szelt gombát. Én most sima csiperkét vettem, de bármivel variálható. Az egészet alaposan összepirítom. A szalonna kisült zsírja és a gomba kiengedett leve elegendő ahhoz, hogy folyamatos keverés alatt ne égjen le. Ha mindez összesült, takarékra veszem, és elkészítem a tejszínt. A fokhagymagerezdeket átpasszírozom, a sajtot lereszelem. Vágok néhány friss oreganó levelet - de persze a szárított is jó - és a borssal, pici sóval és majorannával együtt ezt az egészet beledobom a tejszínbe. Mindezt alaposan egy habverővel elkeverem. A tejszínes keverékkel nyakon öntöm a szalonnás-gombás ragut, nagy lángra veszem és folyamatos keverés mellett összeforralom. Az időközben kifőtt tészta tetejére halmozok egy jókora adagot és kész is. Mostanában jobban szeretem a tejszínbe keverni a fűszereket, mert az egésznek olyan friss, üde íze lesz. Régebben kevertem a tejszínbe egy pici lisztet vagy keményítőt, de egyszer Buday Péter azt mondta, nem kell a tejszínbe a világon semmi! Igaza volt, nemhiába. 

Végül persze ezt is megszórtam petrezselyemmel...egyszerűen nem tudok ellenállni, ott integetnek a kiskertemben.

Lori