Tiroli meggyes kalács

Nemrég jártam Kelet-Tirolban. Na, ott ilyet nem ettem. A szálloda, haol laktunk nagyon szép volt, de akaja rémes. Ami fura, mert az utóbbi évek tapasztalata szerint azért tudnak arrafelé valamit. Nem a főételekre gondolok, hanem a szállodák salátabár kínálatára, a svédasztalra. Ebben a hotelben az esti salátabárnál két féle salátakeverék árválkodott az asztalon, valamin ízetlen paradicsom. Öntetben okésak voltak, az olajbogyó is isteni finom volt...de se husi, se sajt...se semmi...na jó, legalább volt némi pékáru. Mindegy is, éppen diétáztam, nem volt gond, hogy nem etetnek túl. Sosem tértem még haza egyetlen nyaralásból, hosszú hétvégézésből anélkül, hogy ne szedtem volna magamra másfél-két kilót. Itt fél kiló plusszal zártam, amit betudtam a vizesedésnek a töménytelen mennyiségű olajbogyó elfogyasztása miatt.
Már régen elmentettem magamnak ezt a receptet, csak a jó ég tudja, honnan. Tirolból hazaérve jutott eszembe. már úgyis nagyon vágytam volna valami finom kelt tésztára és mivel vendégségbe mentünk, gondoltam ez lesz a legtutibb. Szépen kis kalácsokat sütök és egyben elviszem. Meg is történt és volt is sikere. Anyukámnak is vittem egy egész rudat, ő is bepuszilta. Apa meg egy ültő helyében letolt szintén egy egész rudat. A gyerek kikérte magának, továbbra sem szereti a sütiket. (Neki sütöttünk szalonnát, sokkal jobban felizgatta a zsírtól csöpögő kenyér meg a szalonna. Ette sülten is, miután lelopkodta nyersen a vágódeszkáról és elbújva tömte magába. Mikor előkerült a sülő szalonna illatára, még akkor is olyan volt, mint egy hörcsög. A pofazacskójában tartogatta a szalonnát....rágcsálta vagy fél órán keresztül. Utána meg rárombolt a sült szalonnára és kimarta a kezünkből azokat a kenyérfalatokat, amelyek már áztak a zsírban. Nagyon gáz?
Azért íme a kalács. Isteni, tényleg.

Tiroli meggyes kalács
Hozzávalók: 2 dl tej, 2 tojás sárgája, 10 dkg cukor, 30 dkg kenyérliszt, 20 dkg rétesliszt, 1 kocka élesztő, csipet só, 4 dkg olvasztott vaj.
A vajas tésztához: 20 dkg rétesliszt, 20 dkg vaj.
A töltelékhez: 2 üveg meggybefőtt, 1 csomag vaníliás pudingpor, cukor, fahéj, mandula
A tejben felfuttatjuk az élesztőt, átszitáljuk egy tálba a kétféle lisztet. Beleütjük a tojások sárgáját, hozzáadjuk a cukrot, a sót, az olvasztott vajat, a végén nyakára öntjük az élesztős tejet és szépen kidolgozott tésztát dagasztunk. A tésztát meleg helyen hagyjuk kelni legalább a duplájára.
Addig is a vajat elmorzsoljuk a rétesliszttel, szépen simára összedolgozzuk és fóliába csomagolva a hűtőbe tesszük. Ha a tésztánk megkelt, kocka alakúra nyújtjuk. A közepére tesszük a vajas tömböt, majd ráhajtogatjuk a tésztát alulról, felülről és két oldalról. Így hagyjuk pihenni 15 percig. Ekkor kinyújtjuk és újra hajtogatjuk. Majd ezt háromszor megismételjük. Nagyon kell ügyelni és lisztezni, mert a vaj miatt a tészta nagyon ragad, tapad. Ha ezzel megvagyunk, négyfelé vágjuk. A két meggybefőttből az egyik üveg levét felfogjuk egy lábosba. Felfőzzük benne a vaníliás pudingot. (A meggylé 4 dl kell legyen.) Amikor kicsit kihűlt már a puding, belekeverjük a meggyet, megszórjuk cukorral és fahéjjal, jól elkeverjük. Kinyújtjuk az egyik tésztakupacot, az egyik szélére halmozzuk a tölteléket, a két végét behajtjuk, majd feltekejük. Sütőpapírral bélelt tepsire ültetjük. A többivel is így járunk el. lekenjük felvert tojással, majd ha akarjuk, megszórhatjuk mandulával. Én az egyiket szórtam, amásikat nem. 180 fokos sütőben szép pirosra sütjük. A szeleteléssel várjunk, míg kihűl, mert nagyon omlós a tészta, forrón pedig a töltelék is folyik. Vaníliöntettel, fagyival vagy tejszínhabbal.