2009. december 27., vasárnap

Karácsonyi finomságok

Ezen is túl vagyunk. Eszelős volt, nem csak az a pár nap, amely az ünnepeket jelenti, hanem már az előtte lévő kettő-három is. Így mondhatom, hogy mozgalmas, kalandos és rettentő fárasztó héten vagyunk túl. Vagyis vagyok túl én, mert a családnak sok dolga nem volt az evésen, alváson, anya kiborításán kívül. Valahogy úgy érzem, egy hete mást sem csinálok, csak etetek, terítek, mosogatok, pakolok és ezt kezdem egész álló nap elölről. Vagy etetek, öltöztetek, pakolok, etetőszéket, csomagokat apa kezébe nyomok, válaszolok az összes olyan nyomasztó kérdésre, mint: XY ajándékát eltettük, becsomagoltad, elhoztad az itatóspoharat, van nálunk pelenka, hol a gyerek? Már olyan gondolatom is volt, hogy megértem azokat, akik elutazna karácsonyra. Jó lehet feltett lábakkal, pihengetve eltölteni ezeket a napokat. Aztán persze arra is gondolok, hogy az is csak úgy lenne buli, ha jönne az egész család. De az meg sokba kerülne és egyébként is, hol a bánatba főznek külföldön töltött káposztát. Szóval, marad ez a rohanás, az elmebaj. Majd januárban kipihenjük. (Így is annyi lenne a munkám, hogy egész ünnepek alatt ezzel is streszeltem magam.)
Az idei karácsony egyik újdonsága az volt, hogy elkészült az első saját kezűleg főzött töltött káposztám. Férjem szerint nagyon rendben volt, ma is azt próbálta ebéd után kipihenni. Sütöttem bejglit, diósat, mákosat, gesztenyéset, remek receptem volt. Aztán készült isler, a nagy sláger, imádom még mindig. Elkészült férjem kedvére a vaníliakrémes zserbó is. Meg volt mogyorós baba és mézes anyósom sütőjéből, anyu pedig igazi karácsonyi kalácsot sütött. Volt halászlé hegyekben, és burgonyasaláta. Ezt én készítettem és idén egy valódi újdonsággal álltam elő. Az én családom és a férjem családja is másképp készíti. Úgy döntöttem, most kifejlesztjük a saját verziónkat. Megtaláltuk a saját salátánkat. Nagyon finom, mustáros-mézes-hagymás. Hmmm...próbáljátok majd ki, egyszerűen zseniális!
Azt hiszem, ennyi. Túl vagyunk rajta, én beszereztem egy enyhe gyomorontást, nem vagyok ennyi ételhez szokva. Kuttyogó gazdagabb lett néhány nagyon hangos de annál szóraakoztatóbb játékkal. Én meg három plusz kilóval....áááááááááá..........

Bejgli
Hozzávalók: 1,20 kg liszt, 25 dkg vaj, 15 dkg zsír, 1 tk só, 15 dkg porcukor, 2 tojás sárgája, 2,5 dl hideg tejszín, 1 csomag élesztő, pici víz, amennyit a tészta igényel.
A töltelékhez: tej, vaj, mák, dió, gesztenye, cukor
A hozzávalókból kemény tésztát dagasztottam, én kevés langyos vízben feloldottam az élesztőt ehhez. Egy órán át langyos helyen kelesztettem. Aztán 6  cipót szedegettem belőle és nem túl nagy darabokat nyújtottam belőle. Nem nyújtom soha túl vékonyra, akkor tutira kiszakad. Most is kicsit vastagabbra hagytam, rákentem a tölteléket, a két végét behajtottam és óvatosan feltekertem. Egymás mellé sorakoztattam a bejgliket egy sütőpapíros tepsin. Először lekentem vastagon tojássárgájával. Hagytam, hogy rászáradjon. Amikor teljesen megszáradt, lekentem vastagon tojásfehérjével. Betettem a garázsba és ott hagytam alaposan megszáradni. Amikor teljesen megszáradt, ment a sütőbe. Előtte villával megszurkáltam. Mivel most is túltoltam a tölteléket, szinte mind megrepedt. De ízre rendben volt. :o)
Én a tölteléket úgy készítettem, hogy kb. 10 dkg vajat megolvasztottam, erre rászórtam 20-25 dkg diót-mákot vagy gesztenyemasszát, adtam hozzá cukrot, majd tejet öntögettem hozzá és addig kevergettem, míg szépen összesűrűsödött. Évek óta beválik ez a töltelék készítési mód, szerintem már nem variálok rajta.


Mézes-mustáros burgonyasaláta
Hozzávalók: 2 kg salátaburgonya, 1,5 dl extra szűz olíva olaj, 2 fej vöröshagyma. 2 evőkanál dijoni mustár, 3 ek sima mustár, 1 ek méz, 0,5 dl vörösbor ecet, só, bors, piros arany, petrezselyem
A burgonyát sós vízben feltettem főni. Amikor elkészült, hagytam, hogy meghűljön. Közben egy mélyebb tálban elkészítettem az öntet szerűséget. Az összes hozzávalót a salátástálba halmoztam, alaposan összekevertem. Piros aranyból annyit tettem hozzá, hogy szép pirosas színe legyen. Ez olyan két evőkanálnyi. Sóval és borssal csínján bántam, mert a mustár és a piros arany is sós. A hagymát vékony csíkokra vágtam. A petrezselyem el is hagyható, én szeretem az ízét, a színe pedig feldobta a salátát. Szóval ezt a masszát elkészítettem, majd ebbe forgattam a karikákra vágott kihűlt burgonyát. Csodásan nézett ki, pirosas színével és rajta a zöld petrezselyem. Egy éjszakát érleltem a hűtőben, másnap a rántott halhoz ette a férjem. Én nem szeretem a rántott halat, de ez a sali önmagában is remek volt. Tradíció lesz.

Egy kis egyveleg
 
A mézes és a mogyorós baba
 
A vaníliakrémes zserbó
 
A bejgli

2009. december 22., kedd

Egybensült szendvics - avagy mit vittem volna a GBT-re

Sajnos, lemaradtam a GBT-ről. Eleinte a gyerek betegsége kezdte fenyegetni a programot. Aztán a Picurnak az adott napra kutya baja nem volt. Egyeztettünk, szerveztünk, Kuttyogó nagyszülőkhöz el, én a sütő mellett ténykedtem, férjem pedig lett a fuvarszervező. Minden klappolt. Minden elkészült, ajándék becsomagolva. Portéka a kiskosárban készenlétben. És aztán...aztán leesett a hó. Eleinte nem aggódtunk, férjem azt mondta, hóban-fagyban is eljuttat a célhoz. Úgyhogy bepakoltunk. Olyan egy óra kocsikázás után engem elkapott a sírógörcs. Mindenhol hó és jég. Gyakorlatilag egy óra alatt az út negyedéig jutottunk. A főváros beállt, nem lehetett haladni, a hó meg csak esett és esett, szinte ki sem látszottunk belőle. Másfél óra után beláttuk, hogy esélytelenek vagyunk. Férjem azt mondta, ha törik, ha szakad odaszállít. Na igen, de valószínűleg akkorra értem volna oda, amikor már mindenki hazafelé szedelődzködik. Másrészt, nem jutottam volna haza. A hó óriási volt, az autók alig haladtak. Nem Pesten lakunk, tehát a taxi is több, mint rizikós lett volna. Duzzogva és csalódottan visszafordultunk. Cirka három órát ültünk kocsiban aznap és sehová nem jutottunk el. Hazafelé, a találkozóra szánt - és egyébként egész jól sikerült - egybensült szendvicseket bevittük a férjem munkahelyére, ahol még aznap este is nagyban folyt a munka. A portéka tehát jó helyre került, el is fogyott. Csak én voltam nagyon mérges a hóra, aminek normális esetben még örülni is szoktam. Otthon készítettünk egy fazék forralt bort és azzal kúráltuk magunkat. Én leginkább a kis lelkemet, férjem meg a hólapátolásban megfáradt izmos karját. :o)
Azért íme a recept.

Egybensült szendvicsek
Hozzávalók: 50 dkg kenyérliszt, 4 evőkanál olaj, 2,5 dl langyos víz, 2,5 dkg élesztő, 1 evőkanál só, friss oreganó levél, parmezánsajt, 25 dkg sonka, 20 dkg trappista sajt, 5-6 szem paradicsom
Az élesztőt elkevertem a langyos vízben, a lisztet átszitáltam. Az élesztős vizet a liszthez öntöttem, sóztam, hozzáadtam az olajat, majd belecsipkedtem a friss oreganó leveleket. Ízlés szerint mehet bele, ki mennyire szereti intenzíven. Én elég sokat tettem bele. A tésztát bedagasztottam, majd egy órán át langyos helyen kelesztettem. Ekkor kis cipókat tépkedtem belőle és kicsit hosszúkás alakúra kinyújtottam. Az egyik felére ráhelyeztem egy szelet sonkát, egy nagybb szelet sajtot és két-három karika paradicsomot. A másik felét ráhajtottam, a széleit összenyomkodtam és sütőpapírral bélelt tepsire helyeztem őket. Lekentem langyos vízzel és megszórtam aprmezán sajttal. Így toltam 180 fokra előmelegített sütőbe, ahool kb. 20 perc alatt ropogósra és puhára sültek. Isteni illatuk volt. És az ízük is ott volt...szerintem vendégvárónak nagyon jó, vagy bulira, mert könnyen lehet szállítani, nem szóródnak le róla a rávalók. És nagyon jól lehet variálni. És nekem persze megint óriási bucik lettek, elvileg szét kellett volna vágni, hogy tisztességes méretük legyen, de a pasik az esti műszakban nem kínlódtak ilyesmivel.

 

2009. december 21., hétfő

Mascarpones-epres-csokis süti

Na, ennek ennél rövidebb nevet nem találtam. De így benne van a lényeg. Nagyon szeretjük a krémes süteményeket, ezen belül is én imádom a mascarpones krémeket. Van, hogy egyszerűen csak lekvárral keverem el, van, hogy megy bele tejszín vagy valamilyen gyümölcspép. Ez most amolyan minden ahogy esik úgy puffan süti lett, mert belekerült az összes maradék. :o) Sebaj, mert sikere volt. Egyetlen dolgot buktam be. A tetejét be akartam vonni a maradék étcsokikkal. Ki is kevertem a maradék tejszínnel, be is vontam, de sajnos másnapra a teteje megrepedezett. Lehet, hogy csak olajjal kellett volna keverni? Persze, ez senkit nem gátolt meg abban, hogy az utolsó morzsáig befaljuk.


Mascarpones-epres-csokis süti
Hozzávalók a tésztához: 15 dkg porcukot, 5 dkg valódi vaj, 2 ek. cukrozatlan kakaó, 2 ek. méz, 2 tojás, 35 dkg liszt, 2 tk. szódabikarbóna
A krémhez: 25 dkg macarpone, 1,5 dl tejszín, 1 csomag szelatin fix, pár szem eper (nálunk ez is maradék volt) 1 ek. méz, 1 rúd vanília, 1 tk. vaníliás cukor
A tészta alapanyagaiból tésztát gyúrunk, folpackba csomagoljuk és 20 percre a hűtőbe tesszük pihenni. Ezután kétfelé vesszük és egy nagyobb tepsi hátán kinyújtjuk majd megsütjük. PErsze a teosit előtte vajazzuk le és szórjuk meg kis liszttel. Így nem ragad oda. Egymás után kisütjük a két lapot és félretesszük. 
Közben elkészítjük a krémet. A tejszínt a szelatin fix-szel verjük kemény habbá és forgassuk bele egy lapáttal óvatosan a mascarponét. Csurgassuk hozzá a mézet, kaparjuk bele a vaníliát és szórjuk bele a vaníliás cukrot is. Az egészet óvatosan forgassuk, dolgozzuk össze. Ezt a krémet kenjük az egyik lapra lehetőleg egyenletesen. A krémre sorakoztassuk rá az eperszemeket. Persze ez lehet lecsepegtetett meggy, barack vagy bármilyen más gyümölcs is, ami otthon kallódik. Ennek a tetejére mehet a másik lap. Gyorsan készítsünk hozzá 20 dkg étcsokoládéból és 1 dl tejszínből vagy pici olajból bevonatot. Vagyis ezeket vízgőz felett olvasszuk össze.  Ezt csurgassuk a tetejére. Egészen másnapig helyezzük hűvösebb helyre. Másnapra az egész süti, ami eddig elég ijesztően kemény volt csodálatosan megpuhul. Ha ügyesebbek voltatok, mint én, és nem repedt meg a csoki, akkor még szeletelni is kiválóan lehet. :o)

2009. december 19., szombat

Tatár beefsteak

Több olyan étel van, amiről azt gondoltam - és némelyikről gondolom ma is - hogy soha az életben nem enném meg. Az egyik ilyen a tatár beefsteak. Néhány éve szöszi, bazi hosszú műkörmös, refomrételeken és fitnesztermen tengődő, affektálós kisasszonyként meghívtak minket egy vacsorára. (Valamiért a jelenlegi férjem akkor is szeretett, biztos ő sem érti:) ) Előre szóltak, hogy a menü tatár lesz, meg valami malachús. Behisztiztem és el sem akartam menni. A háziasszony jó fej volt, főzött nekem zöldséges spagettit, nekem meg nem volt pofám közölni vele, hogy diétázom és nem eszek tésztát. Aztán asztalra kerül a nyershús is. Mert másként képtelen voltam rágondolni. Először görcsberándult a gyomrom. Aztán láttam, milyen jóízűen eszik a többiek. Akkor picit még meg is kívántam. Dehát tartottam magam az elveimhez és orromat fennhordva csak fintorogtam. Nem voltam túl szimpatikus, most sem vagyok, de legalább az étkezési szokásaim - és a súlyom - megváltoztak. Eltelt pár hét és ugyanez a pár küldött a férjemnek egy adag tatárt. Bekerült a hűtőbe. És sajnos én értem haza előbb. A lakás üres volt, én meg a hűtő előtt állva nézegettem a doboz tartalmát. És akkor készítettem egy szelet pirítóst és így, titkosasban belekóstoltam. Marha jó volt-szó szerint. És adidg álltam ott és addig sütöttem a pirítósokat, míg eltüntettem az egészet. Rémesen éreztem magam, hogy elettem a vacsit a párom elől. Azt hittem, a lelkifurdaláson kívül lesznek még gyomorbántalmaim is, de láss csodát, kutya bajom sem volt. Aztán mikor S hazajött, bevallottam a tettemet. Ő jót röhögött, megdícsért, majd készíttetett velem egy tisztességes vacsorát bűnhődésképpen. De ez már történelem. A napokban rámtört a nosztalgia. Már csütörtökön bekevertem a húst, szombaton csak ráütöttem a tojássárgáját és ez volt leves helyett az előétel.

Tatár beefsteak
Hozzávalók: 20 dkg bélszín finomra darálva, 1 fej vöröshagyma, pirospaprika, mustár, Heinz ketchup, erős paprika szósz, piros paprika, só, bors, 1 tojás sárgája
A tojássárgája kivételével az összes hozzávalót összekeverjük. A mennyiségek ízlés szerintiek, mindenki kóstolgasson, jobbat nem tudok. A vöröshagymát reszeljük le, így teljesen krémes állagú lesz a tatárunk. Mustárból én szeretem a dijonit, de most sajnos nem volt otthon, ketchup-ből meg ilyen esetben ezt a jó minőségűt szeretem használni - a férjem kedvence - de természetesen bármilyen gazdaságos cucc is megteszi. Szerintem. 
Szóval mindent alaposan keverjünk, pépesítsünk és legalább két napra tegyük a hűtőbe. Én a tojássárgáját csak fogyasztás előtt ütöm rá, ekkor keverem össze. Van aki már eleve belekeveri, én így kicsit biztonságosabbnak érzem, bár biztops semmi baja nem lenne a hűtőben. Meleg pirítóssal tálaljuk.

Oké, a kép nem guszta, de enni nagyon jó volt

2009. december 18., péntek

Vaniliás cantuccini

Drága főnökasszonyomnak névnapja volt. Ilyenkor nálunk sütidömping van. Sajnos azonban éppen ekkor nem volt időm, hogy egy normális, habos-babos sütit készítsek neki. Ez részben nem is volt baj, hiszen a munkahelyen az a legjobb, ha kis rágcsálnivaló sütik leledzenek, amiket csak kézbe kell venni és el lehet rágcsálni egy kávé mellé, vagy simán ropogtathatók emilezés közben. Így került sor végre a régen betervezett cantuccinire. Kicsit aggódtam, hogy száraz lesz, de aztán úgy voltam vele, hogy mi a kolleganőkkel mindenevők vagyunk, egyszerűen nem lehet egy édesség annyira rossz, hogy ne fogyjon el. A vaníliás íz mellett döntöttem, már egy darabig versenyben volt a citromos is. De az utóbbi időben sok volt a citromból, maradt a vanília. Anyósom épp a kisüléskor érkezett, megdícsért, receptet elkérte, ez mindent elárul. A kolleganők se nagyon panaszkodtak, amit bevittem elfogyott, nekem is ízlett...de én kentem rá lekvárt is. Az gáz cantuccini esetében?
Lori


Vaníliás cantuccini
Hozzávalók: 25 dkg liszt, 1,5 teáskanál sütőpor, 10 dkg vaj, 10 dkg cukor, 5 dkg vaníliás cukor, egy vanília rúd, 2 tojás, 1 citrom héja (csakazéis), 1-2 evőkanál tej
A lisztet átszitáljuk a sütőporral. A vajat kézimixerrel krémesre dolgozzuk a cukorral, majd hozzáadjuk a tojásokat is. Belereszeljük a citrom héját, és hozzáadjuk a sütőporos lisztet is, majd belekapirgáljuk a vaníliarúd belsejét is. Alaposan kidolgozzuk a tésztát. A végén már kézzel gyúrjuk és ha szükséges lágyítsuk egy kicsit egy-két evőkanál tejjel. Csomagoljuk folpackba, kicsit formázgassuk meg és legalább 20 percre tegyük a hűtőbe. 
Amikor letelt az idő, vegyük ki a tésztát. Egy nagyobb tepsit béleljünk ki sütőpapírral. egyengessük el a tésztát úgy, hogy egy kb. 20 centi hosszú, kicsit magas alakzatot kapjunk. Mint egy hanyattlökött bejgli. 175 fokra előmelegített sütőben süssük úgy 25 percig. Ekkor vegyük ki és egy pár percet hagyjuk hűlni. Egy éles késsel vágjuk kb.1-2 centis vastagságú szeletekre. Ezeket felforgatva helyezzük a tepsire, majd toljuk vissza a sütőbe. Még kb. 10 percig süssük, majd vegyük ki és hagyjuk hűlni. Aztán ropogtassuk. 

2009. december 16., szerda

Grissini zöldfűszerekkel

Amikor éppenhogy összejöttünk a férjemmel, persze sokat vendégeskedtem náluk. Anyukája mindig rejtegetett a kamrában egy doboz sós-sajtos rudat, amolyan hosszúkás, abbahagyhatatlan, sajtos, ropogós csodákat. Hát, én mindig jó vendég voltam és egy egész dobozzal megettem belőle. Onnantól fogva akkor még csak leendő anyósom mindig nagy tételben vette - talán a Lidl-ből - ezt a rágcsálnivalót. És mindig huncut mosollyal vezette elő, lehetőleg a vasárnapi ebéd után. Fogyókúra ide vagy oda, akkor már mindegy is volt, én mindig jólnevelten betermeltem. Na, de jött a katasztrófa. Ezt a bizonyos sajtos rágcsát már nem forgalmazzák. Égen-földön nem lehet kapni. Egyrészt ez azért nem akkora baj, mert jót tesz a vonalaknak. Másrészt, csak jó lenne esetenként valami hosszúkásat rágcsálni....khmm...
Aztán eszembe jutott, hogy a blogokon számtalan grissini recept kering. És persze, grissini! Rágcsa, fincsi, gyereknek is bejöhet. Tudtam, hogy tulajdonképpen egy kis kenyértésztából ki lehet hozni az egészet, úgyhogy pikk-pakk begyúrtam a tésztát, előszedtem a hűtőben árválkodó reszelt parmezánt, megtépáztam a fűszernövényeimet, és eszméletlen finom ropogóst sikerült előállítani. Férjem és a gyerek szinte harcoltak érte, sőt, a párom szerint kicsit másnaposan még finomabb volt. Bevallom, én is nehezen hagytam abba.
Lori

Grissini
Hozzávalók: 50 dkg kenyérliszt (BL80-as vagy 00-ás vagy 112-es bioboltból), 2,5 dkg friss vagy egy tasak szárított élesztő, 3 dl víz, 3 dl olíva olaj, friss oreganó, bazsalikom, parmezán vagy trappista sajt, 1,5-2 evőkanál só, pici cukor.
Az élesztőt oldjuk fel a 3 dl langyos vízben. A lisztet szitáljuk át, adjuk hozzá a csipetnyi cukrot, a sót, valamint az olívaolajat. Öntsük rá a feloldott élesztőt és dagasszunk belőle egy kicsit kemény tésztát. Langyos helyen kelesszük 1 órán keresztül. Amikor megkelt, akkor adjuk hozzá a zöld fűszereket - tényleg az a legjobb, ha friss - valamint a reszelt sajtokat. Gyúrjuk át alaposan, hogy a fűszerek és sajt alaposan elkeveredjen a tésztában. Ezek után sodorjunk kb. fél centi vastag és 25 centi hosszú rudakat. A sütőt 200-250 fokra melegítsük elő, toljuk be a rudacskákat és kb. 10-15 perc alatt süssük halvány barnára. Brutális. Parmezános csoda. Minden hétvégén akarok ilyet. :o)

 

2009. december 11., péntek

Citromos kuglóf

Érdekes ez a citrom. Kisebb koromban nem szerettem. Citromos fagyi, brrr.....citromos édességek, turmixok...boááá....Mostanában pedig....főnökasszonyommal beszélgettünk arról, hogy ez a citrom olyasmi, mint a pacal vagy körömpörkölt. Meg kell érni hozzá. Ahogy öregszem , úgy nő lelkesedésem a citrom iránt is. Most már kifejezetten meg tudok kívánni citromos dolgokat, a teán kívül is. Kezdődött azzal, hogy már hajlandó voltam süteményekbe citromhéjat reszelni. Ezt "pályafutásom" kezdetén mindig kihagytam, azt hiszem azért, mert anyukám sem tett citromhéjat soha semmibe. Mostanában tombol a citrommániám, ami egy ilyen gyors kevertben teljesedett ki. Ez az egyik kedvenc alaptésztám, csak keverem-kavarom és máris megvan egy csodás, sima, omlós, könnyű tészta. Nigella alapok, nem sok változtatás van benne.
Lori

Citromos kuglóf
Hozzávalók: 1 citrom leve, 2 citrom héja, 18 dkg valódi vaj, 15 dkg barnacukor, 1 csomag vaníliás cukor plusz egy kis aroma, 20 dkg liszt átszitálva, 1 csomag sütőpor, 3 tojás, 10 dkg őrölt mandula.
A tojásokat a cukrokkal és a citromhéjakkal keverjük szép krémesre. Öntsük hozzá a citromlevet és a kicsit puha, de nem olvasztott vajat. Keverjük minél simábbra. A végén keverjük hozzá a sütőporral és a mandulával elkevert lisztet. robotgéppel kb. 2-3 perc alatt összedolgozzuk, és máris mehet a kivajazott, kilisztezett kuglófformába. 170 fokon süssük 40-50 percig. Elvileg lehet hozzá dzsemet meg mindenféle lekvárt enni, de szerintem tök felesleges.

2009. december 10., csütörtök

Csilis-mézes csirkecombok steak burgonyával

Mi a fene az a steak burgonya? Régen azt hittem, ez valami baromi bonyolult dolog. Steak burgonya, hú! Én sokáig csak a sült krumplit ismertem, azt is a leginkább zacskós változatban, mert utáltam krumplit pucolni. (Most sem szeretek. De családosan már drágának minősül a zacsis sültburi, tekintve, hogy a Zuram két kilót is megeszik egyszerre, mellesleg lássuk be, műíze van és kész. ) Aztán ahogy egyre nyitottabb lettem a konyha és a sütő iránt, rájöttem, hogy ami nem olajban sült krumpli, arra nagy eséllyel rámondják, hogy steak burgonya. Nálam, az lett a steak burgonya, amit nem kell pucolni, csak bele kell dobálni a sütőbe és meg vagyon szórva steak fűszerrel. Én meg szoktam spriccelni pici olaj spray-vel és remekül megsül. Szeretem, mert kevés vele a meló, nagyon finom, jól lehet időzíteni, ha vendégeket várunk és baromi fellengzősen az asztalra lehet repíteni: íme a stéjk burgonya.
Ja, pesze húst bettünk mellé.
Lori


Csilis-mézes csirkecombok steak burgonyával
Hozzávalók: Család nagyságától függően 2-4 darab csirkecomb, 3-4 evőkanál akácméz vagy virágméz, 3 darab csili paprika, 6-8 darab pepperóni paprika, olíva olaj, 2-3 evőkanál piros arany, 2-3 gerezd fokhagyma, bazsalikom, oreganó, mustár, 6 nagyobb darab burgonya, steak fűszer vagy sültkrumpli fűszersó
Olíva olajból, mézből, csiliből, piros aranyból, fokhagymából, bazsalikomból, oreganóból és a mustáűrból készítsünk pácot. Forgassuk meg benne alaposan a csirkecombokat és sorakoztassuk egy tepsibe. A maradék pácot rá is locsolhatjuk. Alá máér nem kell olaj, egy kis vizet vagy fehérbort öntsünk alá. Szórjuk meg a tetejét pepperóni paprikával és fokhagymagerezdekkel. Takarjuk le alufóliával és 160-170 fokon süssük két-három órán át. A legvégén pár perce levehetjük a fóliát és kicsit meggrillezhetjük a combok felületét. Azonban tarsuk szemmel, mert a méz könnyen megég. 
A burgonyákat alaposan mossuk meg és hámozatlanul csíkozzuk fel. Pakoljuk egy nagy tepsire, spricceljük meg olíva olajjal és szórjuk meg az ízlés szerinti fűszerekkel. Én először légkeveréssel, majd légkeveréses grllezéssel szoktam sütni. Ropogós, illatos, mennyei. Ezt tálaltuk a combok mellé. Meg egy kis Heinz ketchupot. Ez az egyetlen ketchup, amit szívesen megeszünk. (Nem a reklám helye, tudom...bocs.)

2009. december 9., szerda

Ági főz, avagy Az almárium, a vánkos meg a baracklekvár

Nemrégiben kaptam meg Kern Ági könyvét. Eddig leginkább a blogján kalandoztam, figyeltem mit főz Ági. Amikor megérkezett a könyve már hazafelé tartottam a munkahelyemről, így egyből bedobtam a táskámba. Akkor megálltam egy pillanatra: első jó pont, belefér a táskámba, nem nehéz, nem húzza a vállam, mehetek bevásárolni, gyógyszertárba, szuper. Majd bevallom, pár napra elfeledkeztem róla. A hétköznapok őrületében nem feltétlenül van idő az olvasásra, amikor meg lenne, beájulok ágyba, kádba, vagy bármibe ami hajlandó megtartani. Hétvégén azonban, miközben tárcát, slusszkulcsot, gyerekzoknit kerestem a már emlegetett tatyóban, a kezembe akadt a könyve. Gyerek alszik, férj alszik, csend van. És akkor eljött az Ő ideje. Kellemes, szellemes, kedves és aranyos. Helyenként illatos és gőzölög. Szerettem. Alapvetően nem vagyok nagy novellás típus, vagyis nem voltam. A hosszú, több száz oldalas, vaskos könyveket szerettem. De amióta egyszerre kell dolgozni, háztartást vezetni, gyereket és férjet nevelni, azóta bizony már elfelejtem mi volt a történés a vaskos könyv elején, mire a végére érek. És épen ezért szerettem nagyon ezt a kis könyvet. Nem kellett félbehagynom egy jó sztorit, azért, mert kiütöttem magam az álmossággal, vagy mert a gyereknek vagy férjen hirtelen feltámadó és azonnal kielégítendő igényei támadtak volna. Éppen olyan hosszú, hogy jó legyen olvasni, mosolyogni, időnként nevetni. Lapozzatok bele! Személyes kedvencem a A Varázspulcsi volt. :o)
Lori

Isler

Imádom az islert. Gyerekkoromat idézi, amikor még általánosba jártam és borzasztó kövér voltam. Ez nem vicc, egy kisebb tankkal is felvehettem volna a versenyt. És imádtam a suli büféjében lévő islert. Mindennap egy. Tulajdonképpen ez is hozzájárult a jelentős súlyfeleslegemhez. Mert anyu persze csodálatos szendókat csomagolt és mindezeket öblítettem le az islerrel. Persze azóta millió helyen sütik, készítik, sok-sok családban tombol évek vagy évtizedek óta az isler mánia. Anyukám is próbálkozott vele, de...de soha nem az igazi. Bevallom, én nem szeretem a dióval, kakaóval vagy fahéjjal megtolt tésztát. Sokan dióval készítik, anyu is azzal csinálta, de nekem az az igazi, az a fehér, omlós, már majdhogynem száraznak mondható tésztát szeretem barack vagy ratyi gyümölcslekvárral. Na, ezt szerettem volna megidézni. A finom, fehér, omlós tésztát, azt a standard, retros ízvilágot. Nem tettem én ebbe se kakaót, se diót, mindössze - mivel azt imádom - egy kis nagyon finoma őrölt mandulát. A csokis massza a tetején ismét anyósomat dicséri, aki a Mikulás napi csomagomba 85%-os kakaótartalommal bíró csokit rejtett. Na, ez került pici cukorral a tetejére. Mennyei. Két nagy tálca lett belőle, abból az egyiket én egyedül...khmm...majd reggel a mérleg....khm...tudtátok, hogy 20 darab islertől két kilót lehet hízni????
Lori

Isler
Hozzávalók: 50 dkg liszt, 25-30 dkg puha vaj, 20 dkg porcukor, 5 dkg őrölt mandula, egy csomag sütőpor, 20 dkg étcsokoládé, ehhez ízlés szerint cukor, valamint ízlés szerint barack, vagy bármilyen gyümölcslekvár
A lisztet elkeverjük a porcukorral, a sütőporral és a mandulával, majd gyors mozdulatokkal összedolgozzuk a vajjal. Nagyon macerás, és nagyon nehezen áll össze, kemény kézmunkát igényel. Folpackba csomagoljuk és betesszük a hűtőbe. Nekem sajnos nem volt túl sok időm a hűtőben tárolni, mert szombat este volt és nyitva volt egy üveg bor, márpedig, ha gyorsabban fogy a bor, minthogy elkészülne a süti, akkor lehet nem sikerül szabályos köröket szaggatni. Ha már legalább fél órát hűlt a tészta, akkor nyújtsuk ki fél centi vastagra. Kicsit nehézkes lesz, mert a tészta nagyon omlós. Ha nagyon nem megy a nyújtás, akkor egyszerűen csak kézzel nyomkodjuk meg, majd megnyúlik úgy is. Bevallom, én nagyrészt így csináltam. De az omlós, száraz tésztához ragaszkodtam. Végre kinyúlt kézzel-lábbal-sodrófával és kis pálinkáspohárral szaggattam ki a kis köröket. Sütőpapíros tepsire sorakoztattam őket és alig 15 perc alatt szép világosra sütöttem. Utána jöhetett a lekváral megenés, összeragasztás. Végül két tábla csokit beletördeltem egy lábasba, öntöttem hozzá két-három evőkanál olajat és lassú tűzön szépen megovasztottam. Amikor már szép fényesre olvadt a csoki, egy lapos kés segítságável megkentem az islereket. Másnap délutánra tökéletesre, csodálatosra, omlósra, isteire puhult...uhhhhhhhh.....

 
Falatnyi csodák. Rágni sem nagyon kell, elolvad a szádban...

2009. december 8., kedd

Pármai sonkába göngyölt sertéskaraj szilvamártással

Valahogy a piac felé keveredtem még a hét közepén. Nagyon szép, méretes és még viszonylag kemény szilvákat találtam. Már akkor mondtam a Zuramnak, hogy ugyan fogalmam nincs, mit fogunk enni a hétvégén, de az tuti, hogy ahhoz szilvamártás lesz. Nem izgatta fel különösebben a dolog, imádja a mártásokat, tudta, hogy úgyis kap mellé valami húst, nyugodtan várta a hétvégét. Én már nem annyira, mert időközben megfogalmazódott bennem a menü. Amikor a házassági évfordulónkat ünnepeltük, az én férjem végre lemondott a szokásos éttermi rántott húsáról és pármai sonkába göngyölt szűzérmét evett. Na, erre gondoltam én is. Szűzérme, pármai sonka. Ez utóbbi úgyis az egyik gyengém. Pármait viszonylag gyorsan tudtam beszerezni, ám egészséges, szép és friss szűzpecsenyét sehol nem találtam a környéken. Pénteken már nagyon pipa voltam, ugrott a szűzérme, én meg ugrottam a mélyhűtő ládába, hátha akad ott valami tisztességes húsdarab. Szerencsémre még volt egy kisebb darab karaj a saját malackánkból. Ezt fogtam meg, vágtam ketté, és áztattam egy éjszakára fokhagymás tejbe. A végeredmény egy csodásan illatozó hús, egy még csodásabban illatozó szilvamártás és egy kis burgonya lett. A Kuttyogó úgy tolt le egy tisztességes szelet karajt sonkával együtt, hogy csak pislogtam. Belenyalogatott a szilvamártásba is, majd aludt két órát.
(A szilvamártás kicsit elrontottam. Arra gondoltam, mekkora ötlet abban a serpenyőben csinálni, amiben kérget pirítottam a húsra. Ja, az is volt, csak olyan égett íze lett, hogy ki kellett szednem a szilvát a seprenyőből és előlről kezdeni az egészet.)

Pármai sonkába göngyölt sertéskaraj szilvamártással
Hozzávalók: kb. 1 kilós sertéskaraj csontozottan, egyben, 10 dkg pármai sonka, 1 liter tej, 8-10 gerezd fokhagyma, só, bors, majoranna, kis magyaros sertéssült fűszerkeverék
A mártáshoz: 4-5 nagyobb szem szilva, 10 dkg vaj, étkezési keményítő, fahéj, barna cukor, szegfűszeg, gyömbér
A húst vágjuk ketté, hogy kicsit vékonyabb darabokat kapjunk. Tegyük egy mélyebb tálba, daraboljunk rá 8 gerezd fokhagymát, öntsük le tejjel, hogy teljesen ellepje. Egy éjszakára tegyük a hűtőbe. 
Másnap vegyük ki a tejből, vagdossuk be a tetejét, ezekbe a vágásokba tuszkoljunk egy-két fokhagyma gerezdet. Fűszerezzük be, majd kevés olíva olajon hirtelen pirítsunk egy kis kérget rá. Ha kivettük a serpenyőből egy kicsit hagyjuk hűlni, majd borítsuk be a sonka szeletekkel. Én körbe is kötöztem. Így mehetnek egy kisebb jénai tálba. Öntsünk alá 1-2 dl fehérbort, valamint öntsük fel vízzel. Fedjük be alufóliával és toljuk a sütőbe, ahol 160 fokon 3 óra alatt csodásan puhára sül. Az utolsó 5 percre levehetjük a fóliát, de ne sütögessük sokáig, mert a sonka megég.
A szilvamártás: A szilvákat pucoljuk meg és vágjuk vékonyabb csíkokra. Egy mélyebb serpenyőben hevítsünk 10 dkg vajat. Erre dobjuk a szilvagerezdeket és kevergessük addig, amíg elkezdenek egy kicsit puhulni. Ekkor fűszerezzük meg a gyümölcsöt ízlés szerint. Alaposan keverjük össze, majd öntsük fel vízzel. Fedő alatt takaréklángon főzögessük, míg kicsit besűrűsödik és a szilva megpuhul. Ha ez megtörtént, akkor egy evőkanál étkezési keményítőt keverjünk össze pár evőkanál mártással a serpenyőből. Ezzel habarjuk be a szilvás keveréket, majd rottyantsunk rajta még egyet és kevergessük, amíg tökéletesen be nem sűrűsödik. 

 

2009. december 7., hétfő

Citromkrémes süti avagy kinder paradiso

A Kuttyogóm a múltkor orvul elcsaklizta előlem a nehéz nap után vigasztalásul szánt kinder paradisomat. Láthatóan nagyon ízlett neki. A férjem is szereti. Meg az anyukám is. Viszont nem biztos, hogy anyagilag kifizetődő az egész családot ezzel a csomagolt izével etetni. Úgyhogy felkerekedtem és a neten kerestem valami hasonlót. Találtam is, csak egy kicsit a saját ízlésünkhöz igazítottam, a mennyiséget pedig szinte azonnal dupláztam, túl sokan álltak sorban érte. A végeredmény nagyon pozitív. A férjem kettesével-hármasával falta, pedig nem egy könnyű darab, legalábbis szerintem. Neki más volt a véleménye. Sőt, egyből ötletelt, hogy a citromkrém helyett mi mindent lehetne még töltelék gyanánt használni. Csoki, vanília, nutella, volt ám ott minden. Elsőre ez sikeredett.

Citromkrémes sütemény
Hozzávalók: 8 tojás, 35 dkg cukor, 10 dkg vaníliás cukor, 25 dkg vaj, 25 dkg liszt, 25 dkg étkezési keményítő, 1 csomag sütőpor, 1 citrom reszelt héja, csipet só
A krémhez: 1 citrom facsart leve és reszelt héja, 3 dl tej, 10 dkg cukor, 1 csomag vaníliás cukor, csipet só, 4-5 evőkanál liszt, 2,5 dl habtejszín


Keverjük össze a lisztet a sütőporral és az étkezési keményítővel és szitáljuk egy mélyebb tálba. A tojásokat válasszuk ketté. A tojások sárgáját verjük habosra a cukrokkal, a kicsit megolvasztott vajjal, a sóval majd adjuk hozzá a citromhéjat is. Ha ez már szép sima, keverjük hozzá a lisztes keveréket is. A tojásfehérjéket verjük kemény habbá, és a végén óvatosan forgassuk bele a masszába. Nekem túl kemény lett a massza, de ezen pár kanál hideg tej sokat lendít.
Ha ez megvan, akkor vagy öntsük az egészet egy tepsibe. Na, itt két lehetőség van. vagy egy nagy lapot sütünk és ha kihűl kettévágjuk, vagy sütünk kettőt. nekem ez utóbbi működött. Szerintem még soha nem sikerült semmilyen típusú tésztalapot kettévágnom. Szóval, sütöttem két lapot, sütőpapíros tepsin. Az elsőt így csak szépen kiemeltem és hagytam hűlni, a másikat is egyszerűen kivehettem a sütőpapír segítségével.
Közben elkészítjük a krémet: Kicsi hideg tejjel és egy kézi habverővel keverjük csomómentesre a lisztet, a sót és a cukrot.  A maradék tejet forraljuk fel. Ha ez megvan, tegyük a tűzre a lisztes lábast, öntsük hozzá a forralt tejet és tűz fölött főzzünk belőle sűrű krémet. Ha besűrűsödött, vegyük le a tűzről és hideg vízben hűtsük ki.Ha kihűlt, keverjük bele a kemény habbá vert tejszínt, valamint a citrom héját és levét.
Most pedig már csak annyi a dolgunk, hogy az egyik tésztalapot megkenjük a krémmel és ráborítsuk a másikat. Elárulom, hogy ennél a műveletnél a felső lapom prímán kettétört. Toldozgattam-foltozgattam a sütit, a kicsit megfáradt részeket megettük mi, a mutatósabbakat feltálaltuk a családnak. :o) A tetejére jó töményen vaníliás porcukor került. Hmmm....

 

Ajándékot kaptam!!!

Ajándékot kaptam!
Lizától kaptam ezt a szépségességet! Nekem ez az első és annnnnnyira örülök....arémesen indult napomat nagyon de nagyon feldobta!
Továbbküldeném ezt a kis meglepit DebiGabinak és ChefVikinek, valamint Maimoninak. Nagyon szeretem őket olvasgatni. És ezúton üzenem az összes gasztrobloggernek, hogy csodálom a kitartásukat és kreativitásukat!
Köszönöm!

2009. december 1., kedd

Gyors fahéjas

Ez a süti egyike volt az első alkotásaimnak. Akkoriban semmi mást nem tudtam készíteni, csak kevert süteményeket, de azokból is csak olyasmit, ahol nem kellett külön verni a tojás sárgáját és a fehérjét. Akkoriban költöztem saját lakásba és egy-egy ilyen 20 perces sütivel két órát tudtam pepecselni. Eleinte mindig azt hittem, a kikevert tészta kevés. Egyszerűen úgy éreztem, hogy csak annyi a kikevert tészta, amennyit éppenhogy el tudok maszatolni a tepsi alján, az gáz. És akkor rövid tanakodás után kikevertem még egy adagot. Na, valahogy így sütöttem akkoriban. dupla mennyiséget. Ez a süti is hasonló volt. Elvileg kétfelé kellett venni, és az alsó rétegre megy a töltelék és azt kellett befedni a másikkal. Persze nekem már az első rétegez elfogyott az összes tészta. Mostanában kicsit rutinosabban sütök, már nem kellett dupla mennyiséget kikeverni. Felfogtam, hogy majd megnő. :o))

Gyors fahéjas
Hozzávalók: 3 darab tojás, 25 dkg margarin vagy vaj, 30 dkg liszt, 1 csomag sütőpor, 20 dkg cukor, 1 tasak vaníliás cukor, 1 doboz tejföl, 3 evőkanál fahéj, 3 evőkanál barna cukor, egy teáskanák kakaópor
A fahéjat, barna cukort és a kakaóport összekeverjük. Tehetünk bele darált diót is, nekem nem volt otthon. A többi hozzávalóból tésztát keverünk. Az egyik felét egy kivajazott, kilisztezett kisebb tepsibe öntjük. Ezt megszórjuk a fahéjas keverékkel és beborítjuk a tészta másik felével. A tetejét megszórhatjuk kis barna cukorral.