Sajnos, lemaradtam a GBT-ről. Eleinte a gyerek betegsége kezdte fenyegetni a programot. Aztán a Picurnak az adott napra kutya baja nem volt. Egyeztettünk, szerveztünk, Kuttyogó nagyszülőkhöz el, én a sütő mellett ténykedtem, férjem pedig lett a fuvarszervező. Minden klappolt. Minden elkészült, ajándék becsomagolva. Portéka a kiskosárban készenlétben. És aztán...aztán leesett a hó. Eleinte nem aggódtunk, férjem azt mondta, hóban-fagyban is eljuttat a célhoz. Úgyhogy bepakoltunk. Olyan egy óra kocsikázás után engem elkapott a sírógörcs. Mindenhol hó és jég. Gyakorlatilag egy óra alatt az út negyedéig jutottunk. A főváros beállt, nem lehetett haladni, a hó meg csak esett és esett, szinte ki sem látszottunk belőle. Másfél óra után beláttuk, hogy esélytelenek vagyunk. Férjem azt mondta, ha törik, ha szakad odaszállít. Na igen, de valószínűleg akkorra értem volna oda, amikor már mindenki hazafelé szedelődzködik. Másrészt, nem jutottam volna haza. A hó óriási volt, az autók alig haladtak. Nem Pesten lakunk, tehát a taxi is több, mint rizikós lett volna. Duzzogva és csalódottan visszafordultunk. Cirka három órát ültünk kocsiban aznap és sehová nem jutottunk el. Hazafelé, a találkozóra szánt - és egyébként egész jól sikerült - egybensült szendvicseket bevittük a férjem munkahelyére, ahol még aznap este is nagyban folyt a munka. A portéka tehát jó helyre került, el is fogyott. Csak én voltam nagyon mérges a hóra, aminek normális esetben még örülni is szoktam. Otthon készítettünk egy fazék forralt bort és azzal kúráltuk magunkat. Én leginkább a kis lelkemet, férjem meg a hólapátolásban megfáradt izmos karját. :o)
Azért íme a recept.
Egybensült szendvicsek
Hozzávalók: 50 dkg kenyérliszt, 4 evőkanál olaj, 2,5 dl langyos víz, 2,5 dkg élesztő, 1 evőkanál só, friss oreganó levél, parmezánsajt, 25 dkg sonka, 20 dkg trappista sajt, 5-6 szem paradicsom
Az élesztőt elkevertem a langyos vízben, a lisztet átszitáltam. Az élesztős vizet a liszthez öntöttem, sóztam, hozzáadtam az olajat, majd belecsipkedtem a friss oreganó leveleket. Ízlés szerint mehet bele, ki mennyire szereti intenzíven. Én elég sokat tettem bele. A tésztát bedagasztottam, majd egy órán át langyos helyen kelesztettem. Ekkor kis cipókat tépkedtem belőle és kicsit hosszúkás alakúra kinyújtottam. Az egyik felére ráhelyeztem egy szelet sonkát, egy nagybb szelet sajtot és két-három karika paradicsomot. A másik felét ráhajtottam, a széleit összenyomkodtam és sütőpapírral bélelt tepsire helyeztem őket. Lekentem langyos vízzel és megszórtam aprmezán sajttal. Így toltam 180 fokra előmelegített sütőbe, ahool kb. 20 perc alatt ropogósra és puhára sültek. Isteni illatuk volt. És az ízük is ott volt...szerintem vendégvárónak nagyon jó, vagy bulira, mert könnyen lehet szállítani, nem szóródnak le róla a rávalók. És nagyon jól lehet variálni. És nekem persze megint óriási bucik lettek, elvileg szét kellett volna vágni, hogy tisztességes méretük legyen, de a pasik az esti műszakban nem kínlódtak ilyesmivel.
