Elsózott pórés pogácsa

Voltatok már úgy, hogy a só túl sós? Na, nekem ez most összejött. Újfajta sót vettem, Horváth Rozit, jódozott tengeri só. Hogy mi köze Rozinak a tengerhez, nem tudom, de látszik, hogy nincs a toppon. Történt ugyanis, hogy találtam egy marha jó póréhagymás-ricottás pogácsa receptet a Mindmegettén. Kicsit átpofoztam a saját ízlésem szerint. A recept 3 evőkanál sót ír, ami szerintem alapjáraton sok még majd egy kiló liszthez is, de mivel én mindig totál sótlanul sütök-főzök, gondoltam, nehogymár ízetlen, sótlan legyen a pogácsa...és beledobtam a három evőkanál sót. Persze nagyon csapottan. A végeredmény egy ehetetlen pogácsa lett, ami alapvetően isteni finom lehetett volna, ha nem kapkod az ember minden egyes falat végén levegő meg víz után. (Oké, mondjuk két pálinka elfogyasztása után már lelkesebben ettük, akkor már jó volt ez is. )
Na rendben, erre még ráfoghatjuk, hogy hülyegyerek nem vette észre, hogy sok az a három kanál. Na de! Készült még leves...a sóval ugyanúgy bántam mennyiségileg ahogy eddig. Tehát sótlannak kellett volna lennie. Ehhez képest még kicsit sós is volt. Csak úgy, mint a hús, amit már alig mertem megsózni és így is ittunk rá rendesen. Elpanaszoltam anyukámnak, hogy szerelmes a szakácsnő és minden sós. Ő kérdezte meg, vettem-é mostanság újfajta sót. Mondom igen. Kérdi, Horvát Rozi? Mondom, az. Na, azt mondja, azzal ő is úgy befürdött, hogy apám már a Dunát kiitta és sírva könyörgött, hogy bánjon már csínjábban a sóval, mert nem bírja a gyomra. Erről ennyit. Kidobtam a francba. Nem vagyok hajlandó kísérletezgetni.
Azért ezt a pórés recit leírom, mert ha feleennyi sóval készül - amit már így is fogok a receptbe írni - akkor isteni finom rágcsálnivaló.

Póréhagymás-ricottás pogácsa

Hozzávalók: 25 dkg ricotta, 1 kis pohár tejföl, 1 szál póréhagyma, 1,5 ek. só, 1 kg liszt, 2,5 dkg élesztő, 15 dkg vaj, 2 tojás, 1 dl tej, csipetnyi cukor

Egy tojás kivételével az összes hozzávalóból szép tésztát dagasztunk. Lefedve hagyjuk a duplájára kelni. Közben a pórét felkarikázzuk és kevés vajon megdinszteljük, csak annyira, hogy puha legyen. Ha a tészta megkelt, fél centi vastagságúra kinyújtjuk, rászórjuk a póréhagymát, majd dupla hajtogatást végzünk rajta. Újra kinyújtjuk, ismét hajtogatjuk és hagyjuk megint fél órát kelni. Ezt még kétszer végezzük el, majd az utolsó nyújtásnál vágjunk a tésztából kockákat és kicsit hengergessük össze a kezünkkel. Tegyük sütőpapíros tepsire, a tetejét kenjük le egy felvert tojással, majd még reszelt sajtot is szórhatunk a tetejére. 190 fokra előmelegített sütőben 15-20 perc alatt ropogósra sül. 

Vajas keksz újra

Imádtam Locatelli kekszét. De most olyan kekszet akartam, amiben nincsen tojás...annyira ugyanis most nem állok jól tojással, kellett másik sütibe és tojást szigorúan csak háztól veszek...vidéki családfámból adódóan erre háklis vagyok. Különösen, hogy baromira sok tojéá fogy nálunk....a gyerek imádja a bundás kenyeret, de ha neki csinálok, ott sorakozik az apja is, aki meg nem képes megállni egy szeletnél. A rántotta szintén menő, de a férjem 4 alatt neki sem áll, plusz egy a gyerek, plusz kettő én. Máris ugrott majd egy doboz és akkor még nem sütöttem semmit. Meg a tojáskrém, amit imádok. Meg salátába is szeretek tenni hús helyett...magamnak, amikor éppen fogyózom...mint most. Azonban a legújabb szállítmány valahogy nem érkezett meg hétvégére, úgyhogy kicsit módosítanom kellett a sütik összetételén és ezt pont ez a keksz sínylette meg, még akkor is, ha nem kellett volna bele sok. Ami amúgy nem baj. Én egyébként sem érzek nagy különbséget tojásos vagy tojásmentes keksz között, de szerintem ez a saját falánkságom következménye...annyira szeretem az omlós dolgokat, hogy falom gondolkodás nélkül. Na, ezzel ez történt. Kicsit átvariáltam az arányokat, nálam a kiindulási alap mindig a tömbnyi vaj. Elrohantam kukoricalisztért, mert az elfogyott. Szerencsére kivételesen volt a sarki Sparban mert nem szívesen tettem volna ki magam egyéb kísértéseknek valami multiban. Amúgy ez a kukoricaliszt csodákat tesz a kekszfélékkel. Én most fele-fele arányban használtam, mondjuk nem is állt össze annyira, hogy darabolni lehessen, de a végeredményen és az ízen ez mit sem változtatott.

Vajas keksz újra

Hozzávalók: 25 dkg szigorúan szobahőmérsékletű vaj, 20 dkg sima liszt, 20 dkg kukorica liszt, 1 csomag vaníliás cukor, csipet só, 10 dkg porcukor

Semmi más teendő nincs, mint összekeverni lehetőleg robotgéppel, hogy a kézmelegtől ne olvadjon agyonra a vaj. Amikor ez megvan, betenni a hűtőbe úgy fél órára. Én egyszerűen kis gombócokat gyúrtam belőle, kissé lelapítottam és így raktam sütőpapíros tepsire. A sütőt muszáj alaposan előmelegíteni 180 fokra és így betenni a kekszet. Így is szét fog folyni...nekem legalábbis. Kihűlve szabad csak hozzányúlni, mert annyira omlós, hogy törik, nem is kicsit. Egy baja van. Nem lehet abbahagyni.

Csokis-meggyes golyók

Ezt a receptet Kicsivúnál találtam, eredetiben nála. Ő meg Doctor Peppernél látta az alapreceptet. Én meg fogtam magam, megnéztem mindkettőt és vittem a receptet haza. És elkészítettem. Volt otthon étcsoki, meg volt kallódó aszaltmeggy. Meg volt a gyerek, aki mostanában gerjed az étcsokira. Meg voltam én, aki hétvégére mindig felfüggeszti a diétázást. Ennek általában plusz két kiló az eredménye a hétfő reggeli mérlegelésnél. Aztán hétfőtől-péntekig jön a legújabb súlycsökkentős módszerem. Csak reggel eszem szénhidrátot, általában elrágcsálok egy szelet kenyeret a gyerekkel. Délelőtt sok folyadék, többnyire kávé és tea. Délben valami husi-sali, vagy ha csóró napom van virsli mustárral, paradicsommal. Délután vacsi gyanánt szintén valami felvágott, vagy húsféle amit lenyúlok a gyerek kajájából. Ez így szuper módon leveszi a plusz két kilót és kezdődhet az egész elölről. De nekem ez nem gond. Tudom, hogy nem a semmiért koplalok hétközben és tudom, hogy hétvégén vár a jól megérdemelt jutalom, egy kis süti, egy kis krumpli, egy kis sós valamicske. Persze lehetne ezt is tök okosan csinálni, hogy mindent mindig mértékkel és ésszel. De nem. Csakazértsem. Én hedonista vagyok, valamit csak nagyon tudok csinálni. Nagyon nem enni, nagyon enni. Ha már egyszer megengedem magamnak, hogy egyek, akkor azt rendesen csinálom. Nos, ennek a csokigolyónak is ez lett a veszte. Leültünk a gyerkőccel, ő kapott egyet uzsira amit remekül szétszórt a nappaliban, s míg ő elmajszolt egyet én elpusztítottam hármat-négyet. Rendben volt  nagyon. Bár én rögtön dupla mennyiséget készítettem, mert az én golyóim már megint ágyúgolyó méretűre sikerültek.

Csokis-meggyes golyók

Hozzávalók:  15 dkg vaj, 35 dkg liszt, 1 csomag vaníliás cukor, 6 ek. hideg víz

Töltelék: 1 tábla étcsokoládé, 1 csomag aszalt meggy, forró víz, porcukor

A tészta hozzávalóit összegyúrtam amilyen gyorsan csak lehetett és betettem a hűtőbe. A meggyet forró vízbe áztattam. Az eredeti recept szerrint a töltelékbe kerül konyak, de én ezt a gyerek miatt nem mertem beletenni. Szóval az aszalt meggyet forró vízbe áztattam, a csokit meg megolvasztottam. A meggyet kiszedtem a vízből, összekevertem a csokival és ez lett az én töltelékem. 

A tésztát kivettem a hűtőből, kis gombócokat csippentettem belőle, a kezemmel szétlapítottam - megint lusta voltam elővenni a nyújtófát - tettem bele egy teáskanálnyi tölteléket, és igyekeztem úgy összenyomogatni, sodorgatni, görgetni, hogy az olvasztott csoki sehol ne csorogjon ki. Aztán rácsücsültek a sütőpapíros tepsire és mentek 170 fokra a sütőbe. Amikor elkészült, frissiben meghempergettem porcukorban. Nagyon finom, omlós sütike lett.Bár korántsem olyan szabályos, mint Kicsivúé. 

Locatelli keksze

Nemrégiben sikerült hozzájutnom Locatelli Ízek Itáliája című könyvéhez. Na, végre egy olyan kiadvány, amire tényleg tudok gerjedni. Nekem például a legutóbbi Ramsay még csak langyos sem volt. Ez viszont olyan, mint egy valódi gasztro Biblia, de szerintem sokan ismeritek, úgyhogy minek nyáladzak itt. Imádom a kekszeket és ebben bizony akad néhány. Az elejéről kezdtem, úgyhogy körülbelül aznap, hogy megérkezett, gyorsan el is készítettem a Sablé kekszet. Annyit változtattam, hogy tettem bele citromhéjat. Nekem az kel a kekszbe...másrészt, nekem nincs keksznyomóm, szaggatni meg nem akartam, mert nyakamon egy 16 hónapossal az annyira nem időtakarékos. Úgyhogy egyszerűen csak gombócot formáztam és lelapítottam a tenyeremmel. A gyerek úgyis jókat nevetett mikor készültek a gombócok, ugyan nem értem, mi ebben olyan szórakoztató, de legalább elvoltunk. A keksznek már az illata is remek volt. Én alapból dupla adagot csináltam, mert a férjem valami buliba vitte szombat este, ahova én a kekszeket küldtem magam helyett és ahol vélhetően sokkal jobban örültek a kis csomagnak, mint nekem. :o) Van önkritikám, nem kedvelhet mindenki. Ám kevésnek bizonyult, mert az otthon maradt adagot simán meg lehet enni pár óra alatt. Fémdobozban tárolás....hahhh...el sem jutott a dobozig.

Locatelli sablé keksze
Hozzávalók kb. 15-20 darabhoz
200 g vaj, 400 g liszt, 2 g sütőpor, 100 g kukorica liszt, 200 g porcukor, 2 tojássárgája, csipet só (én reszeltem bele citromhéjat és adtam hozzá két teáskanál valódi vaníliás cukrot...bocs)
Fontos, hogy a vaj legyen puha, tehát vegyük ki a hűtőből a műveletek megkezdése előtt úgy egy órával. A lisztet keverjük össze a sütőporral, adjuk hozzá a sót és a kukoricalisztet és az egészet alaposan keverjük össze. A vajat és a porcukrot szintén keverjük össze. Én betettem késes robotgépbe, így szép massza lett belőle. Beledobtam a tojássárgáját, ezt is alaposan összekevertem, majd mehetett hozzá a sütőporos lisztkeverék, a vaníliás cukor és a citromhéj. Addig kevergettem, míg szépen összeállt, aztán kézzel gyorsan cipóba gyúrtam, fóliába csomagoltam és betettem a hűtőbe. Nekem csak egy órát maradt a hűtőben, Locatelli ennél jóval többet tanácsol. Sajna nekem erre nem volt elég időm. De a végeredmény azért jó volt. Szóval, egy óra múlva kivettem, gombócokat formáztam, rátettem sütőpapíros tepsire és kissé lenyomkodtam az ujjammal. Ilyen kis lapos körök lettek belőle. A sütőt 170 fokra kell előmelegíteni és a kekszek 13 perc alatt sülnek meg. (Tényleg melegítsük elő a sütőt...én ezt annyiszor bebukom!)

Vaniliás cantuccini

Drága főnökasszonyomnak névnapja volt. Ilyenkor nálunk sütidömping van. Sajnos azonban éppen ekkor nem volt időm, hogy egy normális, habos-babos sütit készítsek neki. Ez részben nem is volt baj, hiszen a munkahelyen az a legjobb, ha kis rágcsálnivaló sütik leledzenek, amiket csak kézbe kell venni és el lehet rágcsálni egy kávé mellé, vagy simán ropogtathatók emilezés közben. Így került sor végre a régen betervezett cantuccinire. Kicsit aggódtam, hogy száraz lesz, de aztán úgy voltam vele, hogy mi a kolleganőkkel mindenevők vagyunk, egyszerűen nem lehet egy édesség annyira rossz, hogy ne fogyjon el. A vaníliás íz mellett döntöttem, már egy darabig versenyben volt a citromos is. De az utóbbi időben sok volt a citromból, maradt a vanília. Anyósom épp a kisüléskor érkezett, megdícsért, receptet elkérte, ez mindent elárul. A kolleganők se nagyon panaszkodtak, amit bevittem elfogyott, nekem is ízlett...de én kentem rá lekvárt is. Az gáz cantuccini esetében?
Lori

Vaníliás cantuccini

Hozzávalók: 25 dkg liszt, 1,5 teáskanál sütőpor, 10 dkg vaj, 10 dkg cukor, 5 dkg vaníliás cukor, egy vanília rúd, 2 tojás, 1 citrom héja (csakazéis), 1-2 evőkanál tej

A lisztet átszitáljuk a sütőporral. A vajat kézimixerrel krémesre dolgozzuk a cukorral, majd hozzáadjuk a tojásokat is. Belereszeljük a citrom héját, és hozzáadjuk a sütőporos lisztet is, majd belekapirgáljuk a vaníliarúd belsejét is. Alaposan kidolgozzuk a tésztát. A végén már kézzel gyúrjuk és ha szükséges lágyítsuk egy kicsit egy-két evőkanál tejjel. Csomagoljuk folpackba, kicsit formázgassuk meg és legalább 20 percre tegyük a hűtőbe. 

Amikor letelt az idő, vegyük ki a tésztát. Egy nagyobb tepsit béleljünk ki sütőpapírral. egyengessük el a tésztát úgy, hogy egy kb. 20 centi hosszú, kicsit magas alakzatot kapjunk. Mint egy hanyattlökött bejgli. 175 fokra előmelegített sütőben süssük úgy 25 percig. Ekkor vegyük ki és egy pár percet hagyjuk hűlni. Egy éles késsel vágjuk kb.1-2 centis vastagságú szeletekre. Ezeket felforgatva helyezzük a tepsire, majd toljuk vissza a sütőbe. Még kb. 10 percig süssük, majd vegyük ki és hagyjuk hűlni. Aztán ropogtassuk. 

Isler

Imádom az islert. Gyerekkoromat idézi, amikor még általánosba jártam és borzasztó kövér voltam. Ez nem vicc, egy kisebb tankkal is felvehettem volna a versenyt. És imádtam a suli büféjében lévő islert. Mindennap egy. Tulajdonképpen ez is hozzájárult a jelentős súlyfeleslegemhez. Mert anyu persze csodálatos szendókat csomagolt és mindezeket öblítettem le az islerrel. Persze azóta millió helyen sütik, készítik, sok-sok családban tombol évek vagy évtizedek óta az isler mánia. Anyukám is próbálkozott vele, de...de soha nem az igazi. Bevallom, én nem szeretem a dióval, kakaóval vagy fahéjjal megtolt tésztát. Sokan dióval készítik, anyu is azzal csinálta, de nekem az az igazi, az a fehér, omlós, már majdhogynem száraznak mondható tésztát szeretem barack vagy ratyi gyümölcslekvárral. Na, ezt szerettem volna megidézni. A finom, fehér, omlós tésztát, azt a standard, retros ízvilágot. Nem tettem én ebbe se kakaót, se diót, mindössze - mivel azt imádom - egy kis nagyon finoma őrölt mandulát. A csokis massza a tetején ismét anyósomat dicséri, aki a Mikulás napi csomagomba 85%-os kakaótartalommal bíró csokit rejtett. Na, ez került pici cukorral a tetejére. Mennyei. Két nagy tálca lett belőle, abból az egyiket én egyedül...khmm...majd reggel a mérleg....khm...tudtátok, hogy 20 darab islertől két kilót lehet hízni????
Lori

Isler

Hozzávalók: 50 dkg liszt, 25-30 dkg puha vaj, 20 dkg porcukor, 5 dkg őrölt mandula, egy csomag sütőpor, 20 dkg étcsokoládé, ehhez ízlés szerint cukor, valamint ízlés szerint barack, vagy bármilyen gyümölcslekvár

A lisztet elkeverjük a porcukorral, a sütőporral és a mandulával, majd gyors mozdulatokkal összedolgozzuk a vajjal. Nagyon macerás, és nagyon nehezen áll össze, kemény kézmunkát igényel. Folpackba csomagoljuk és betesszük a hűtőbe. Nekem sajnos nem volt túl sok időm a hűtőben tárolni, mert szombat este volt és nyitva volt egy üveg bor, márpedig, ha gyorsabban fogy a bor, minthogy elkészülne a süti, akkor lehet nem sikerül szabályos köröket szaggatni. Ha már legalább fél órát hűlt a tészta, akkor nyújtsuk ki fél centi vastagra. Kicsit nehézkes lesz, mert a tészta nagyon omlós. Ha nagyon nem megy a nyújtás, akkor egyszerűen csak kézzel nyomkodjuk meg, majd megnyúlik úgy is. Bevallom, én nagyrészt így csináltam. De az omlós, száraz tésztához ragaszkodtam. Végre kinyúlt kézzel-lábbal-sodrófával és kis pálinkáspohárral szaggattam ki a kis köröket. Sütőpapíros tepsire sorakoztattam őket és alig 15 perc alatt szép világosra sütöttem. Utána jöhetett a lekváral megenés, összeragasztás. Végül két tábla csokit beletördeltem egy lábasba, öntöttem hozzá két-három evőkanál olajat és lassú tűzön szépen megovasztottam. Amikor már szép fényesre olvadt a csoki, egy lapos kés segítságável megkentem az islereket. Másnap délutánra tökéletesre, csodálatosra, omlósra, isteire puhult...uhhhhhhhh.....

 

Falatnyi csodák. Rágni sem nagyon kell, elolvad a szádban...

Mézes puszedli

Anyukám imádja a mézes puszedlit. A napokban volt a szüleim házassági évfordulója. A 45. Puszedliből is sok. Gondoltam, pont ennyi puszedlit sütök majd anyunak. Keresgéltem recepteket. Megjegyzem, túl sokat nem találtam. Azért fogtam az összeset és gyúrtam belőle valamit. Bevallom, én egyszerűsítettem egy kicsit a dolgokon. Volt itthon egy csomag mézessütemény fűszerkeverékem. Egy kicsit feljavítottam még fahéjjal és citrommal és ennyi volt az ízesítés. Időnként kényelmes vagyok, nem vetem meg a zacskós fűszerkeverékeket. Szerintem alapnak némelyik marha jó, persze mindig utánafűszerezem és feljavítom kicsit, de alapvetően nem tiltakozom ellenük úgy, mint vegetariánus a hús ellen. A süti rendben is volt, bár a szerencsendió ízétől még mindig a falnak megyek. Egyszerűen nem bírom megszokni, megszeretni meg aztán végképp nem. Mi a baj velem? Állítólag ez egy annnnnyira jó fűszer.....brrrrr......

Mézes puszedli nálunk
Hozzávalók: 3 tojás, 125 g margarin, 4-5 evőkanál méz, két teáskanálnyi sütőpor, 1 citrom facsart leve és lereszelt héja, 50 dkg liszt, 1 kis pohár tejföl, mézessütemény fűszerkeverék, vagy ha valakinek van otthon, akkor: gyömbér, szegfűszeg, szerecsendió, kardamon,  fahéj, plusz egy kicsi fahéj, 20 dkg porcukor és plusz 15 dkg porcukor a mázhoz.
A margarint és a mézet akár kis lábasban akár mikróban felolvasszuk. A tojássrágákat keverjük össze a facsart citrom levével, a reszelt héjával, a porcukorral, és a tejföllel. Ha ezt alaposan elkevertük - egy kézi habverő segítségével - adjuk hozzá a margarinos mézet. A lisztben keverjük össze a sütőport, a mézessütemny fűszerkeveréket és kb. két tesákanálnyi fahéjat. A lisztes keveréket is adjuk az eddigi masszához és ezúttal kézzel keverjük, gyúrjuk össze az egészet. Ha híg adhatunk hozzá még egy kis lisztet. Gyúrjuk össze, csomagoljuk folpackba és legalább egy éjszakára tegyük a hűtőbe.
Másnap már csak annyi a dolgunk vele, hogy elővesszük, három-négy rudat formálunk belőle, kis szeleteket vágunk belőle, amiből gombócokat formázunk és a sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük. Az ujjunkkal kicsit lenyomkodjuk. Így mehet a sütőbe úgy 20 percre. Amíg sül, két tojás fehérjét 15 dkg porcukorral verjük fényes, kemény habbá. Én csempésztem bele egy evőkanál vaníliás cukrot is. A kisült sütiket fogjuk meg és az egyik felét mártsuk ebbe a masszába. Rakjuk vissza a tepsire és ott várjuk meg míg kihűl és a habkéreg is megszilárdul a tetején. Szerintem másnap a legfinomabb.
Lori

 

Ilyenek voltak még a sütés előtt

És ilyenek lettek készen

Mákos vajas keksz

Hétfőn a kollegáim ezt a rágcsálnivalót kapták. Nem írom le még egyszer, mert ez a sima vajas keksz receptem. Egyszerűen csak most mákba forgattam a kekszeket. Na jó, egyet-kettőt meghagytam vaníliásan is, mert nekem még mindig az a kedvencem. Most margarin helyett igazi teavajjal csináltam. Hát zongorázni lehet a különbséget. Igazi vaja keksz, omlós, puha és iszonyú vaníliás. Egyszer nekiugrok és legyártok pár kilót, mert nem lehet eleget enni belőle.
Lori

Lekváros mini-linzer

Van egy igen édesszájú kollegám. Időnként haknizik egyet az irodák között, ahol csak potenciális kollégákat lát oda bekukkant és érdeklődik egy kis süti-nasi iránt. Hozzánk is betévedt a minap, de mivel a főnököm és én notórius fogyókúrázók vagyunk, így érthető módon nálunk semmi fellelhető édesség nem akadt. A kollégám ezen eléggé kiakadt és azzal vádolt minket, hogy nálunk sosincs semmi nasi. Na, ezen jól felhúztam magam. El is határoztam, hogy a hétvégén sütök valami linzerszerűséget, jó nagy adagot, behozom ide az irodába, így bármikor erre jön, nem kell szégyenben maradnunk.
Na, az első bukta az volt, hogy a linzereket szombat este készítettem, amikor is a férjem barátja tiszteletét tette nálunk. Mivel az aprósütik még a konyhapulton figyeltek a fiúk jártukban - keltükben belenyúltak. Addig, míg puffogva el nem rejtettem a kamrában, de így is volt egy kis anyaghiány.
Hétfőn reggel kollegát fülön csíptem és orra alá dugtam a linzeres dobozt. Na, aznap bizony sűrűn láttuk, ami a kis lelkemet persze melengette, mert láthatóan nem rontottam el a kis aprósütiket. Direkt nem vittem haza, otthagytam a dobozt szem előtt. Másnap reggel üresen találtam rá. Kollega este eltakarította a maradékot, nehogy a kis linzerek csalódottak legyenek. És persze, hogy én örülhessek ennek a néma bóknak.

Lekváros mini - linzer

Hozzávalók: 50 dkg finomliszt, 25 dkg margarin, 15 dkg cukor, 2 tojás, 1 csomag sütőpor, csipetnyi só, 2 tk vanília aroma, ízlés szerint lekvár, a tetejére olvasztott csoki vagy karamell öntet

A lekvár és az öntet kivételével a hozzávalókból tésztát gyúrok úgy, hogy először a lisztet elmorzsolom a hideg margarinnal. A többi hozzávalót is hozzáteszem, alaposan átgyúrom és legalább fél órára beteszem a hűtőbe. Amikor kiveszem a hűtőből vékonyra nyújtom és egy pálinkás pohár segítségével kis köröket szaggatok belőle. Ezek mennek a sütőpapíros tepsire és onnan a 180 fokos sütőbe, ahol 10-15 perc alatt szépen megsülnek. Utána már csak pár perc hűlést követően ízlés szerinti lekvárral összeragasztom őket, és a tetejüket meglocsolom olvasztott étcsokival, vagy karamellel. Most éppen karamellel locsoltam, az volt otthon. 

Lori

Vajas keksz

Szerintem ezt a féle sütit mindenki ismeri. Egyszer régen akadtam rá egy receptre, de azóta a saját érzéseim szerint gyúrom össze, ezért most kicsit alaposabban le kellett mérnem a mennyiségeket, hogy hitelesen leírhassam. Imádom a vajas, omlós, citromos vagy vaníliás kekszéléket. Valójában közelebb állnak hozzám, mint a krémes sütik. Biztos azért, mert ezeket gyakorlatilag egész nap lehet rágcsálni, jövés-menés, sütés-főzés, gyerekpesztrálás mellett is. Most csak egy tepsivel csináltam - legalábbis első körben. Másnapra szántam, amikor is délutáni kávéra vártunk vendégeket. Gondoltam, jó lesz majd a fekete vagy a tea mellé. Már délután éreztem, hogy gondok lesznek, ezért gyorsan a spájzba száműztem, mert gyorsan fogyott. Hol én, hol a férjem nyúlt bele a kosárkába egy-egy darabért, de még a Kuttyogó is élvezettel morzsálta a házban széjjel-szana. Aztán a szomszédaink meghívtak minket egy pohár borra és ez lett a süti veszte. Nem akartam üres kézzel menni, vittem a kekszes kosarat. Nem kell aggódni, bor mellé is remekül csúszott. Másnap kezdtem a sütést elölről, de mivel ez a keksz 15 perc alatt összeállítható, nem volt dráma.

Vajas keksz

Hozzávalók: 1 kocka (250 gramm) margarin, csipet só, 1 tasak vaníliás cukor, 1 teáskanál vanília aroma, 1 citrom reszelt héja, 35 dkg liszt, 10-12 dkg porcukor, barnacukor

A margarint pár órával hamarabb kiveszem a hűtőből, hogy kellemesen puha legyen. A vajat a porcukorral és a csipet sóval együtt habosra keverem robotgéppel, majd hozzáadom a lisztet, a vanília aromát és a citrom reszelt héját. A gép jó morzsásra keveri,és amikor eléri ezt az állapotot, kézzel még egy kicsit átgyúrom, hogy szép sima legyen. Ekkor lehet látni, kell-e hozzá még egy kis liszt, hogy puha, vajas tésztává álljon össze. Kis labdacsokat formálok belőle, és megforgatom a vaníliás vagy a barna cukorban. Szoktam a férjem kedvéért fahéjba is görgetni, ekkor a fahéjat egy kis barna cukorral keverem össze. Sütőpapíros lapos tepsire teszem és az ujjammal egy kicsit lenyomkodkm, hogy korong alakú legyen. 180 fokon kb.20-25 perc alatt megsül. Kihűlve kicsit megszilárdul, isteni ropogós, vaníliás és hmmmm...finom.

Lori