Petrezselyem

Még tavasszal ültettünk petrezselymet a fűszerkertben. Nem volt hozzá túl sok bizalmam, amikor lelkesen elszórtuk a magokat, de lám, jól csináltuk, mert egész nyáron zöldellt a friss petrezselyem. Még most is tartják magukat, de aggódom az időjárás miatt, szerintem lassan hősi halált fagynak. Ezért szépen levágtam mindet. Mindig eltesszük a margarinos dobozokat, szépen elmosva sorakoznak a kamrában. Ilyen esetekre nagyon jól jön. A petrezselymet szépen, alaposan lemostam, viszonylag kisebbre aprítottam és így ment a dobozokba. Azok meg a mélyhűtőbe. Általában csak ki szoktam kapni a fagyasztóból és egy lapos kés segítségével belekapirgálom az ételbe. Ha arra gondolok, hogy annak idején kb. 100 forintért vettük a magokat....egész nyáron kiszolgált minket, sőt, mivel 4 dobozzal tettem el, szerintem egész télen is elég lesz.
Lor

Vaddisznó szalámi fehér gombával

A minap rettentő jó napom volt. Úgy éreztem, muszáj magam megjutalmazni és tovább fokozni az örömömet, ezért hazafelé a Culinaris felé kanyarodtam. Nem sűrűn járok oda, mert nem épen az én pénztárcámhoz szabták, de most az egyszer alapon bementem. Mint utóbb kiderült, rémesen drága kiruccanás volt, de ez nem az üzletnek köszönhető. Kifelé menet egy büntető cédula várt, na meg egy nagyon undok rendőr. Próbáltam én kisírni ezt a feljelentést, de az Istennek sem sikerült. Beláttam, hogy rossz helyen álltam meg, figyelmtlen voltam, de a nagymamák munkaideje vészesen a vége felé közeledett, egyszerűen nem volt időm a világ végén helyet keresni. Így jár, aki kockáztat. Ehhez hozzászámolva, amit az üzletben hagytam....huhh...erre már nem is akarok gondolni.
Az egyik kincsem a vaddisznó szalámi volt fehér gombával. A férjem rajongott érte, de még a Kicsi is! Én ezt a gyereket még soha semmit nem láttam így enni! Tátotta a száját, remegett a keze és ordított, amikor nem akartunk neki több szalámit adni. Gondolta, kóstolja csak meg. Na, ebből az lett, hogy az összes meglevő négy fogával úgy ette, rágta, nyelte a cuccot, hogy egész este ezen nevettem. Ezek után, mit nekem büntetés! Újra kfizetném, hogy ezt láthassam! (Azért legközelebb nagyon óvatos leszek.)

Íme a díjnyertes cucc

És a jóllakott Kuttyogó

Fűszernövények

Sajnos, hamarosan eljön az idő, amikor már nem tudok csak úgy kugrani a kertbe egy ollóval, ha friss fűszrnövényekre van szükségem. Tervezem, hogy majd ültetek cserépbe és télen lesz frissenvágott bazsalikom, oregánó vagy éppen kakukkfű, de biztos ami biztos alapon más módszerhez is folyamodtam. Gondolkodtam azon, hogy leszárítom a kiskertem terméseit, de szárított fűszer minden sarkon kapható és...az úgysem az igazi. Úgyhogy vásároltam néhány műanyag jégkockatartót. A kertben lévő fűszerekből levágtam egy-egy nagy csokrot. A lestyánt kicsit nagyobb darabokra vágtam, a bazsalikomot, oregánót a levelire tépte, a kakukkfüvet pedig elmorzsoltam. A növényekkel majdnem tele töltöttem a jégkockatartó kockáit. Egészen kevés vizet öntöttem alá és így mentek a fagyasztóba. Ha szükségem lesz bármilyen fűszerre, csak kipattintok egyet-egyet a jágkockatartóból és máris mehet levesbe, raguba vagy akár páclébe.
A rozmaringot azonban csak levágtam és egy az egyben mentek egy nejlonzacskóba. Csak letörök egyet a kupacból, ha majd szükségem lesz rá. Elvégre, disznó, kacsa vagy akár pulykasültet télen is tervezünk enni.
Lori

 

Piros a paprika, de erős!

Imádjuk a piros paprikát. Mindenbe és mindenhol. Én különösen fanatikus vagyok paprika ügyben. Képes vagyok egy sima húslevesbe is annyi Erős Pistát tenni, hogy szinte vad gulyásnak tűnik. Családomnak jelentős része egy kis, vidéki faluban él. Paradicsomot, paprikát termesztenek, ültetik, öntözik, szedik, viszik a piacra eladni. Évente egyszer magunk mellé kapunk egy-két láda paprikát, csumázunk, darabolunk és lecsót főzünk családilag. Idén is így történt, most azonban rengeteg piros, erős paprikánk lett. Úgy döntöttem, készítek egy kis házi piros paprikát, amit majd pörköltekbe, mártásokban, sült húsok ízesítéséhez használhatok. Első feladatként beszereztem egy gumikesztyűt. Hogy miért? Mert egyszer már pórul jártam.

Tavaly is megkezdtem a lecsófőzést. Idővel nem álltam túl jól, kapkodva daraboltam a paprikát, figyelmen kívül hagyva, hogy erős vagy nem. Fedetlen kézzel vagdostam a gyilkos darabokat és már rotyogott a lecsóm, amikor éreztem, hogy a kezem kissé bizsereg. Majd nagyon. Zsibog és ég, lángol és mar, majd megőrültem. Estére zokogtam és a falat tudtam volna kaparni, annyira kimarta a kezemet az erős paprika. Minta folyamatosan tűzbe nyúltam volna. Csak és kizárólag a hideg víz alá tartva tudtam megmaradni, vagy jégkockát szorongatva ültem a kanapén. Aludni egyáltalán nem sikerült, akkora fájdalmam volt. Az égés elleni kenőcsök csak rontottak a helyzeten. Az éjszakát végül a nappali padlóján töltöttem hanyatt fekve, két oldalamon egy-egy jeges vizes lavórral, benne a kezemmel. Aznap éjjel szinte szó szerint bilibe lógott a kezem. Reggelre enyhült a fájdalom, és lassan meg is szűnt. Azóta rettegve nyúlok az erős paprikához, ezért idén már rutinosan gumikesztyűben daraboltam őket.

Tehát az erős piros.

A kiválogatott erős paprikákat megmostam, majd egészen apróra daraboltam őket. Nem nagyon kerülgettem a magokat, ahogy esett, úgy puffant. Egy nagy bevásárlószatyorni paprikát aprítottam pici darabokra, nem volt időm a magokkal is törődni. Az egészet egy nagy tálba halmoztam. Alaposan lesóztam és állni hagytam úgy egy órán keresztül. Ennyi idő alatt a paprika megpuhult, magába szívta a sót. Majd mehetett az előkészített, kisebb üvegekbe. Jól lenyomkodtam, hogy minél több férjen bele, majd végül felöntöttem olíva olajjal. A nagy szatyorni paprikából mindössze három üveg lett. Direkt nem ízesítettem, de akár fokhagymasót is használhattam volna, ha fokhagymás erős paprikát szerettem volna eltenni. A hűtőben, a só és az olíva olaj jótékony tartósítóhatása miatt akár egy évig is remekül elvan. Bár kötve hiszem, hogy nálunk kitartana addig.

Lor