Kakaós csiga és lekváros kifli élesztős hajtogatott vajas tésztából

Na, ez egy jó hosszú cím lett. A vajas tésztát nagyon szeretem. A hajtogatott tésztát is. A hajtogatott vajas tésztát különösen, de most élesztőset akartam, mert olyan igazi, békebeli kakóscsigára vágyakoztam. Arra amit a sarkon árultak a kis bódéban. Bevallom, ez azért nem egészen olyan lett, de azért elfogyott. Kerestem egy békebeli receptet a tésztához. Kicsit megvariáltam. A recept baja az volt, hogy az adott mennyiségből nem lett túl nagy adag, ez ugye az én családomnál eleve bukovári, de lehetett volna annyi eszem, hogy erre - ránézve a leírt mennyiségekre - magamtól is rájövök. Tehát, nem is a recept a hibás.
Már nagyon vártam a hétvégét, mert a hétfőtől péntekig tartó fogyókúrám kicsit keményebbre sikerült a megszokottnál - nem direkt, sok volt az idegbaj - úgyhogy arra a döntésre jutottam, hogy hétvégén extra adag bűnözéssel jutalmazom magam. Mert megérdemlem. És így lett kakaós csiga. Mivel találtam egy fél doboz sütésálló lekvárt a hűtőben -felbontva - nem akartam, hogy tovább árválkodjon, ezért lett kétféle sütemény. Végül is a lekváros még jobban is ízlett. Miután megettem három csigát rájöttem, hogy nem is szeretem a kakaós dolgokat. És gyorsan megettem az összes lekvárosat csak a férjem kóstolhatott meg egyetlen egyet. Hozzászoktam az étcsoki ízvilágához. A múltkoriban a kakaóscsigát holland kakaóporral készítettem. És bevallom, annyira nem jött be. Kelt tésztában úgy túl keserű volt. Most direkt jól elkevertem porcukorral, most meg azért nem ízlett. Az a gyanúm, az én fejemmel van valami gond. A lekvár volt a tuti. Azzal sosem tévedek nagyot. Mindegy, a tészta jó volt, de legközelebb duplázom az adagot és csak kifliket csinálok belőle. Mert az még napok múlva is annyira finom volt.

Élesztős hajtogatott vajas tészta

Hozzávalók: 15 dkg vaj, egy púpozott evőkanál liszt a vajas részhez.

2 dkg élesztő, 1 evőkanál langyos tej, 1 evőkanál liszt, egy teáskanál cukor a kovászhoz

A tésztához: 25 dkg liszt, egy teáskanál porcukor, 1 teáskanál olaj, 2 tojás sárgája, csipet só, tej

A 15 dkg vajat kicsit összegyúrjuk a liszttel és miután kis gombócot formáltunk belőle, betesszük a hűtőbe. Lehetőleg egy fél nappal előbb elkészítjük a kovászt úgy, hogy a hozzávalókat elkeverjük és vagy egy órán át hagyjuk kelni, erjedni. 

Ha mindez megvan, akkor a tésztához valókat készítsük egy mély tálba és adjuk hozzá a kovászt. Alaposan gyúrjuk össze. Pár perc dagasztás után hagyjuk félig megkelni. Ha ez megtörtént, akkor nyújtsuk ki, helyezzük a közepére a vajas gombócot. Hajtsuk rá a tésztát alulról - felülről és két oldalról is, majd csukjuk össze mint egy könyvet. Nyújtsuk ki így még egyszer. Közben lisztezzünk ezerrel, mert tapadós-ragadós a tészta a vaj miatt. Újra hajtogassuk duplán, majd hagyjuk magára jó 15 percre. Ezt a hajtogatást-nyújtás ismételjük meg még háromszor. Az utolsó nyújtásnál vagy nyújtsuk hosszúkás téglalap alakúra, vágjunk belőle hosszúkás háromszögeket, töltsük meg lekvárral és tekerjük fel, majd helyezzük sütőpapíros tepsire. Vagy nyújtsuk ki, kenjük meg olvasztott vajjal, szórjuk meg bőven kakaóporral és porcukorral. Tekerjük fel és vágjunk belőle kb. 1 centis darabokat. Mivel én kétfelé vettem a tésztát, nekem most kis mini csigáim lettek. A kifliket lekentem tojásfehérjével, a csigákat csak úgy a sütőpapírra raktam. 180 fokos sütőben 25-30 perc alatt szépen megsültek. 

Lekváros kosárka

Hetekkel ezelőtt rendeltem 30 darab kis kosárka formát. Annyira régen volt, hogy mostanra el is felejtettem az oldal címét. Semmi reakció nem jött a rendelés után, hogy mikor hoznák, stb. Na mindegy, gondoltam valami nem sikerült, meg is feledkeztem róla. Mígnem egy nap megérkezett a munkahelyemre a formácskacsomag. Ajánlott levélként, egy borítékban. 2000 ft-ért, pedig 800 - nál nem volt több az ára. Hát bizony, postaköltség. De basszus, ennyi???? Mindegy, meglepinek fogtam fel, mert a cirka 4 hét alatt mire ideért tényleg kiment a fejemből. Otthon aztán előbányásztam a januári Vidék Ízét. Abban van egy jó kis kosárkás recept. Bár így utólag...csak a tésztareceptet készítettem az újságból, na de az nagyon rendben volt. Igazi vajas, omlós, nagyon jó alap volt. Csak velem volt a baj. Elfelejtettem előmelegíteni a sütőt. Pedig 30 darab kosárka formát egyenként kivajazni egyrészt nem gyors meló, másrészt cseppet sem szórakoztató. És nem mellesleg ennyi idő alatt bemelegedett volna a sütő is. De nem, én inkább szépen kivajaztam majd megtömködtem a finom tésztával. Aztán bekapcsoltam a sütőt. És meggyőztem magam, hogy áh, rendben lesz ez. Aha. Betettem a kosárkákat és arra lettem figyelmes, hogy összemennek a kosarak. A szélei kissé lecsúsztak. És annyira nem lett kosárka, vagyis nem lett túl nagy a mélyedés. Azért kihoztam belőle a legtöbbet, meg ízre is okés volt...meg amúgy is így legalább nem ment bele annyi töltelék és nem lett túl tömény. És magyarázhatom én itt a bizonyítványom, mert ezt bizony elcsesztem és kész. ELŐMELEGÍTENI!!! Felfogom írni a hűtőre...ööö vagyis a sütőre...
Ja, és mivel már untam a csokis dolgokat, fehér csokival gondoltam bevonni a piros lekváros kosárkákat. És tudtátok, hogy a fehér csoki nem fedi be a piros lekvárt...? Na, sebaj...ízén nem rontott.

Málnalekváros kosárkák

Hozzávalók: 30 dkg liszt, 20 dkg vaj, 10 dkg porcukor, 1 tojás, 1 csomag vaníliás cukor, liszt a nyújtáshoz, vaj a formák kikenéséhez

A töltelékhez: 1 üveg málnalekvár, 2 tábla fehér csoki, 1 dl tejszín

A lisztet elmorzsoljuk a vajjal, hozzáadjuk a porcukrot, a vaníliás cukrot meg a tojást. Az omlós tésztát gyors mozdulatokkal összegyúrjuk, cipóvá formázzuk és fóliába csomagolva 30 percig pihentetjük a hűtőben. A tésztát ezután lisztezett deszkán kinyújtjuk, és kibéleljük vele a kivajazott kosárkákat. Az alját megszurkáljuk villával, és 180 fokra ELŐMELEGÍTETT (bár sejtem, hogy ez inkább magamnak szól, másnak nyilván több esze van meg több rutinja) sütőben világosra megsütjük. A darabokra tördelt csokoládét vízfürdőben felolvasztjuk, hozzákeverjük a tejszínt és alaposan elkeverjük. Az elkészült, formákból kiborított kosárkákat alaposan megkenjük a málnalekvárral, majd ráöntjük egy teáskanállal a fehércsokis masszát és hagyjuk megdermedni. Másnapra remekül megpuhul. Ha kínos az átlátszó réteg, készítsük fekete csokiból a mázat, úgy sokkal esztétikusabb. 

Isler

Imádom az islert. Gyerekkoromat idézi, amikor még általánosba jártam és borzasztó kövér voltam. Ez nem vicc, egy kisebb tankkal is felvehettem volna a versenyt. És imádtam a suli büféjében lévő islert. Mindennap egy. Tulajdonképpen ez is hozzájárult a jelentős súlyfeleslegemhez. Mert anyu persze csodálatos szendókat csomagolt és mindezeket öblítettem le az islerrel. Persze azóta millió helyen sütik, készítik, sok-sok családban tombol évek vagy évtizedek óta az isler mánia. Anyukám is próbálkozott vele, de...de soha nem az igazi. Bevallom, én nem szeretem a dióval, kakaóval vagy fahéjjal megtolt tésztát. Sokan dióval készítik, anyu is azzal csinálta, de nekem az az igazi, az a fehér, omlós, már majdhogynem száraznak mondható tésztát szeretem barack vagy ratyi gyümölcslekvárral. Na, ezt szerettem volna megidézni. A finom, fehér, omlós tésztát, azt a standard, retros ízvilágot. Nem tettem én ebbe se kakaót, se diót, mindössze - mivel azt imádom - egy kis nagyon finoma őrölt mandulát. A csokis massza a tetején ismét anyósomat dicséri, aki a Mikulás napi csomagomba 85%-os kakaótartalommal bíró csokit rejtett. Na, ez került pici cukorral a tetejére. Mennyei. Két nagy tálca lett belőle, abból az egyiket én egyedül...khmm...majd reggel a mérleg....khm...tudtátok, hogy 20 darab islertől két kilót lehet hízni????
Lori

Isler

Hozzávalók: 50 dkg liszt, 25-30 dkg puha vaj, 20 dkg porcukor, 5 dkg őrölt mandula, egy csomag sütőpor, 20 dkg étcsokoládé, ehhez ízlés szerint cukor, valamint ízlés szerint barack, vagy bármilyen gyümölcslekvár

A lisztet elkeverjük a porcukorral, a sütőporral és a mandulával, majd gyors mozdulatokkal összedolgozzuk a vajjal. Nagyon macerás, és nagyon nehezen áll össze, kemény kézmunkát igényel. Folpackba csomagoljuk és betesszük a hűtőbe. Nekem sajnos nem volt túl sok időm a hűtőben tárolni, mert szombat este volt és nyitva volt egy üveg bor, márpedig, ha gyorsabban fogy a bor, minthogy elkészülne a süti, akkor lehet nem sikerül szabályos köröket szaggatni. Ha már legalább fél órát hűlt a tészta, akkor nyújtsuk ki fél centi vastagra. Kicsit nehézkes lesz, mert a tészta nagyon omlós. Ha nagyon nem megy a nyújtás, akkor egyszerűen csak kézzel nyomkodjuk meg, majd megnyúlik úgy is. Bevallom, én nagyrészt így csináltam. De az omlós, száraz tésztához ragaszkodtam. Végre kinyúlt kézzel-lábbal-sodrófával és kis pálinkáspohárral szaggattam ki a kis köröket. Sütőpapíros tepsire sorakoztattam őket és alig 15 perc alatt szép világosra sütöttem. Utána jöhetett a lekváral megenés, összeragasztás. Végül két tábla csokit beletördeltem egy lábasba, öntöttem hozzá két-három evőkanál olajat és lassú tűzön szépen megovasztottam. Amikor már szép fényesre olvadt a csoki, egy lapos kés segítságável megkentem az islereket. Másnap délutánra tökéletesre, csodálatosra, omlósra, isteire puhult...uhhhhhhhh.....

 

Falatnyi csodák. Rágni sem nagyon kell, elolvad a szádban...

Házi chips

A napokban nagyon fájt a gyomrom. Vagy túl sokat vagy túl keveset vagy túl össze-vissza ettem. Ki emlékszik már, valahogy mindegyik tud rám jellemző lenni. A legjobban, általánosságban a túl kevés evésnek örülnék, de ez esetemben csakis a véletlen műve lehet. Sajnos. Így a hétvégéim zömében bűntudattal, a hétköznapjaim meg salátaevéssel telnek. Nademindegy. A lényeg, hogy amikor gyomorbajaim vannak, két dolog tud rendbehozni. A sós chips és a Fanta. Rémségesen hangzik, tudom, másom ettől csak még betegebbek lennének, de rajtam csak ez segít. Nagy zacsi chips, egy lityi szénsavas rettenet és máris jobban vagyok. Nyilvánvalóan vannak egészségesebb alternatívák is, de adott pillanatban ez nem szokott érdekelni. Szóval, elkapott ez a gyomornyavalya a minap. Chips persze nem volt otthon. Nem tartok otthon ilyesmit, nehogy rászokjunk. Egyikünknek sem volt kedve elmenni a sarki közértig. Ezért a Fantát kiváltotta a szénsavas bodzaszörp. Oké. Apukám jóvoltából laza 30 kiló krumpli vár felhasználásra a garázsban. Ebből kikaptam három nagyobbat és legyalultam az uborkagyalunk. Közben nagyon-nagyon felforrósítottam a bőséges, olajos serpenyőt. Ezeket a papírvékony krumpli szeleteket beledobáltam és kb. 5-8 perc alatt aranybarnára sültek. Papírtörlővel bélelt tálba szedtem, picit megsóztam, az olaj leázott és csodálatos, ropogós chips lett belőle. Hidegen-melegen is szuper volt. Elárulom, jobb volt, mint a zacskós és klasszisokkal olcsóbb. legközelebb megszórom friss fűszernövényekkel, vagy egy kis sajttal. Lehet, hogy nem túl egészséges, de a zacskós vacaknál biztosan jobb.
Lori

Szalalkális lekváros

A szokásos hétfői munkahelyi nassolásra készülvén alakult ez a süti. Eredetileg nem akartam lekvárral tölteni, csak egy egyszerű kis linzerszerűséget szerettem volna készíteni. Linzert, de puhát, így jöhetett a képbe a szalalkáli, így már nem is beszélhetünk linzerről. Ez egy ősrégi, nagymamás sütemény, akinek a nagyija szerette a szalalkálit, az biztosan ismeri. Nem sikerült rosszul, de amikor elkészült, akkor nekem nem volt elég édes. Hát, fene az arcomat, a cukor az cukor, a vaníliáscukor meg pláne...nekem kevésnek tűnt. Úgyhogy először elkezdtem belefojtani a porcukorba. Nem volt rossz, de eszembe jutott anyósom szilvalekvárja. Na, ez lett az igazi. Némi tunkolás után úgy döntöttem, összeragasztom őket. És végre elégedett voltam. Másnapra tökéletesen összeértek az ízek, és egy fincsi, puha süti lett belőle. A kollégák sem reklamáltak, megvolt a hétfői sütifutam.
Lori

Szalalkális lekváros
Hozzávalók: 65 dkg liszt, 25 dkg cukor, két nagy evőkanál vaníliás cukor, 1 csomag szalalkáli, másfél deciliter tej, 12 dkg vaj, 4 tojás, ízlés szerint lekvár és/vagy porcukor
A szalakálit oldjuk fel a másfél decilter langyos tejben. A lekvár és a porcukor kivételével az összes hozzávalót öntsük eg mély tálba, öntsük rá a szalalkálit és az egészből keverjünk, gyúrjunk egy viszonylag sima tésztát. Ne lepődjünk meg, egy nagyon lágy, szinte folyós tésztát fogunk kapni és ez így van rendjén. Ha a biztonság kedvéért tovább liszteznénk, akkor tuti, hogy kemény süteményt kreálnánk. Ne tegyük. Ezt a masszát még úgyis egy éjszakára a hűtőbe kell tenni, majd másnapra szépen, tökéletes tésztává áll össze. Tehát másnap reggel vagy délelőtt tegyük a szépen összedermedt tésztát lisztezett deszkára és jó vékonyra nyújtsuk ki. Szaggassunk belőle tetszőleges formákat és helyezzük sütőpapíros tepsire. Elég gyorsan, úgy 12 perc alatt megsül. Akkor jó, ha szépen feljött és még nem barnul, vagy ég a széle. Ekkor vegyük ki és vagy porcukrozzuk meg a tetejét, vagy kenjük meg lekvárral és ragasszuk össze. Jó magas lesz, de ez nem rontja az élvezeti értékét. Szigorúan otthoni fogyasztáskor csak tunkoljuk bele a lekvárba.:o)

 

Vajas-hajtogatott kelt tészta lekvárral influenza ellen

Sajnálatos módon kitört rajtam valami fura nyavalya. Nem igazán influenza. Pici torokfájás, pici orrdugulás, pici köhécselés és brutálisan rettenetes ízületi fájdalom....és fázok, fázok, fázok...Brrr....nekem most mindenhol hideg van. Mintha a csontjaimba költözött volna a hideg. Vasárnap tetőzött, de már szombaton gyanús volt valami. Ilyenkor pedig valami kelt tészta illatra vágyom. Már gondolkoztam egy olyan kelt tésztán, ami csupa-csupa vaj. Nyilván nem én tojtam a spanyol viaszt, de ezt a tésztát csak úgy találomra gyúrtam össze. Csupa igazi vaj. Kicsit nehéz összeállítani és hajtogatni, mert éppen a vaj miatt ragad, de sűrű és bőséges lisztezéssel simán megoldható. Az illata és az íze döbbenetes. A tetejét felvert tojással kentem le, amitől kicsit hólyagos és huplis lett, de szerintem ez adta meg az egyéniségét. Anyukám és anyósom nagyon oda volt meg vissza. Azt mondták, ennél jobb kelt tésztát még életükben nem ettek. Jó, szerintem is nagyon rendben volt, pláne, hogy még másnap is puha volt, sőt, kicsit felmelegítve mintha frissen sült volna. Én szokás szerint lekvárt tettem bele, de almával, túróval, dióval vagy mákkal is szuper lehet. Azt is ki fogom próbálni, sőt, szerintem ebből a tésztából készítem majd a karácsonyi kalácsot. Macera ide vagy oda, de ekkora rajongótábor mellett muszáj lesz villantani belőle a családnak. :o)

Vajas-hajtogatott kelt tészta lekvárral

Hozzávalók a vajas részhez: 30 dkg igazi!!!! vaj (margarin kifejezettem nem jó), 15 dkg liszt

A kelt tésztához: 70 dkg liszt, 2 tojás, 5 dkg élesztő, 2,5 dl tej, csipetnyi aszkorbinsav, 15 dkg cukor, 1 csomag vaníliás cukor, csipet só, 5 dkg olvasztott vaj

A töltelékhez: 1 doboz sütésálló lekvár (ehhez csak a sütésálló vagy a nagyon kemény lekvár  a jó, a többi nagyon folyik), vagy ízlés szerint más szilárdabb töltelékféle

Először is a szobahőmérsékletű vajat összegyúrtam a liszttel. Valójában ettől csak egy sima vajkrémet várjunk, a lisztnek túl sok jelentőssége nem lesz. Ezt szépen továbbra is szobahőmérsékleten hagytam állni, amíg elkészült a másik tészta.

A kelt tésztához az élesztőt felfuttattam a langyos tejben. A lisztet átszitáltam, bele egy mélyebb tálba. Beleütöttem két darab tojás, mehetett bele az olvasztott vaj, az aszkorbinsav, a cukor, vaníiáscukor. Ráöntöttem a felfutott élesztős tejet és szép, sima tésztát dagasztottam belőle. Alaposan ki kell dolgozni. Ezután meleg helyen a duplájára kelesztettem. Amikor megkelt, alaposan lisztezett deszkára borítottam és a tetejére kentem a vajrkémet. Pontosabban egy kanállal kisebb adagokban a tésztára pakoltam, mert nem lett túl kenhető állagú. Majd a tésztát elkezdtem hajtogatni. Először alulról és felülről hajtottam be, majd a két oldalát, s összecsuktam, mint egy könyvet. Ismét kinyújtottam és ekkor kell alaposan alulról-felülről lisztezni. Ismét hajtogatás hagytam pihenni 10-15 percet. Az idő leteltével ismét kinyújtottam és hajtogattam sűrű lisztezgetés közepette. Ismét hagytam pihenni 15 percet. Az utolsó nyújtás-hajtogatás következett és az utolsó 10 perc pihenés. Amikor letelt az idő a három hajtogatás után, kinyújtottam és kockákat vágtam belőle. Egy kanálnyi lekváért került a tésztára, majd háromszög alakba hajtogattam, összenyomkodtam a széleit és mehetett sütőpapírral bélelt tepsire. Lekentem felvert tojással és mehetett a 180 fokra előmelegített sütőbe. Ott szépen elkezdett hólyagosodni, de ez egyáltalán nem baj, remek íze lesz! Kb. fél óra alatt lett kész. Én két adagot készítettem, az egyiket lekentem tojással a másikat nem. Szerintem a lekent, huplis tetejű a finomabb. :o)

Lori

 

Lekváros mini-linzer

Van egy igen édesszájú kollegám. Időnként haknizik egyet az irodák között, ahol csak potenciális kollégákat lát oda bekukkant és érdeklődik egy kis süti-nasi iránt. Hozzánk is betévedt a minap, de mivel a főnököm és én notórius fogyókúrázók vagyunk, így érthető módon nálunk semmi fellelhető édesség nem akadt. A kollégám ezen eléggé kiakadt és azzal vádolt minket, hogy nálunk sosincs semmi nasi. Na, ezen jól felhúztam magam. El is határoztam, hogy a hétvégén sütök valami linzerszerűséget, jó nagy adagot, behozom ide az irodába, így bármikor erre jön, nem kell szégyenben maradnunk.
Na, az első bukta az volt, hogy a linzereket szombat este készítettem, amikor is a férjem barátja tiszteletét tette nálunk. Mivel az aprósütik még a konyhapulton figyeltek a fiúk jártukban - keltükben belenyúltak. Addig, míg puffogva el nem rejtettem a kamrában, de így is volt egy kis anyaghiány.
Hétfőn reggel kollegát fülön csíptem és orra alá dugtam a linzeres dobozt. Na, aznap bizony sűrűn láttuk, ami a kis lelkemet persze melengette, mert láthatóan nem rontottam el a kis aprósütiket. Direkt nem vittem haza, otthagytam a dobozt szem előtt. Másnap reggel üresen találtam rá. Kollega este eltakarította a maradékot, nehogy a kis linzerek csalódottak legyenek. És persze, hogy én örülhessek ennek a néma bóknak.

Lekváros mini - linzer

Hozzávalók: 50 dkg finomliszt, 25 dkg margarin, 15 dkg cukor, 2 tojás, 1 csomag sütőpor, csipetnyi só, 2 tk vanília aroma, ízlés szerint lekvár, a tetejére olvasztott csoki vagy karamell öntet

A lekvár és az öntet kivételével a hozzávalókból tésztát gyúrok úgy, hogy először a lisztet elmorzsolom a hideg margarinnal. A többi hozzávalót is hozzáteszem, alaposan átgyúrom és legalább fél órára beteszem a hűtőbe. Amikor kiveszem a hűtőből vékonyra nyújtom és egy pálinkás pohár segítségével kis köröket szaggatok belőle. Ezek mennek a sütőpapíros tepsire és onnan a 180 fokos sütőbe, ahol 10-15 perc alatt szépen megsülnek. Utána már csak pár perc hűlést követően ízlés szerinti lekvárral összeragasztom őket, és a tetejüket meglocsolom olvasztott étcsokival, vagy karamellel. Most éppen karamellel locsoltam, az volt otthon. 

Lori

Nigella dán vajas kiflije

Ennek a Nigella féle tésztának már nem először futok neki. Még hónapokkal ezelőtt Limara blogján olvastam róla. Lelkesen neki is ugrottam, első fordulóban instant élesztővel. Nem szeretem a porélesztőt, régimódi lány vagyok. A tészta valóban olyan ragacsos és nyúlós volt, ahogy azt Limara is írta, de küzdöttem, kinyújtogattam, hajtogattam. Elkövettem azonban azt a hibát, hogy nem sütésálló lekvárt használtam. Na, a kezdetben biztatónak tűnő kiflikből egyszercsak dőlni kezdett a lekvár, égett és ragadt. Érdekes módon a tészta mégis finom volt.
Most újra harcba szálltunk én és a kiflik. Előkészítettem már előző nap, de most rendes kocka élesztővel. Másnap máris egészen más képet mutatott, mint a múltkori, ezt bíztató jelnek vettem. nyújtani és hajtogatni is könnyebb volt, szintén pipa. A lekvárt sütésállóra cseréltem, a kiflik nagyon pofásak voltak. Nem dőlt belőle a töltelék sem, remek. Ízre zseniális volt, de nekem megint nem maradtak olyan igazi kifli formájúak. Mintha kis csónakocskák lettek volna, kissé kilapultak. A kisebb darabok még megtartottak a kifli fazont, de a nagyobbak....Igen, szolgáljon ez nekem tanulságul, nekem, aki nem és nem képes épkézláb méretű süteményeket gyártani. Mérettől függetlenül isteni volt. Egyszer talán sikerül kifliket készítenem bagettek meg cipók helyett.

Dán vajas kifli

Hozzávalók: 60 ml lanygos víz, 125 ml lanygos tej, 1 tojás, 350 gramm BL 80 liszt, fél kocka élesztő, csipetnyi só, 2-3 ek cukor, 250 g hideg vaj

A langyos vízben feloldottam az élesztőt. A tejet és a tojást egy bögrében elkevertem, majd hozzáöntöttem az élesztős vizet. Az egészet alaposan összekevertem. A hideg vajat kisebb-nagyobb csíkokra vágtam, belekészítettem egy mély tálba. Hozzáöntöttem a lisztet, sót, cukrot, kicsit elkevertem robotgéppel. Csak pár másodpercig, hogy a vajdarabok egyben maradjanak. Ezután hozzáöntöttem a tojásos-élesztős keveréket és egy nagyobb fakanállal összeforgattam. nem nagyon, mert valójában az a lényeg, hogy az összeállt tésztában láthatóak legyenek a vajdarabok. Nyúlós, fura masszának kell lennie, amit letakarva a hűtőbe kell száműzni legalább egy éjszakára.

Ne lepődjünk meg, másnap sem fog túl biztatóan kinézni. Amikor kivettem a hűtőből, alaposan belisztezett felületre borítottam és próbáltam valami formát adni neki. Kinyújtottam, a vajdarabok tisztán kivehetőek voltak. Aztán jöhetett a hajtogatás. Én nem bonyolítottam túl. Mint a levélpapírt, alulról-felülről középre, aztán a két szélső oldalát egymás felé, majd összecsukni, mint egy könyvet. Így ment ismét a hűtőbe úgy 15-20 percre. Ezt még kétszer elvégeztem, tehát összesen háromszor. Nem egy húsz perces sütemény. Az utolsónál háromszögeket vágtam a tésztából és mindegyikrement egy púpozott evőkanál sütésálló gyümölcslekvár. Kifliket formáztam és sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam őket. Pihentek így még egy 20-30 percet, ennyi idő alatt újra szépen megkeltek, felemelkedett a tészta. Felvert tojással kentem le, némelyiket megszórtam mandulával, de mivel nálunk nem mindenki szereti, a legtöbbje natúran maradt. 180 fokos sütőben nekem úgy 20 perc alatt sült meg. 

Lori

 

Lekváros papucs

Szombat este óriási lakomát csaptunk a szomszédainkkal. Adtunk a fogyókúrának, úgyhogy előkerült apósom tepertője, lilahagyma, Zs. kedvéért egy kis olvasztott paprikás sertészsír, paprikás szalámi, vaj és persze tepsiben sült héjas burgonya....no meg egy kis pálinka, szintén após pincéjéből. Mivel egy ilyen vacsora után muszáj valami édességet is feltálalni, és a polcon figyelt még egy kis sárgabaracklekvár, rögtön valami kelt tésztás sütire gondoltam. Éppen kapóra jött Limara szilvalekváros papucsa tepertős tésztából. Tepertőt ugyan nem akartam beletenni, ezt inkább hagymával kísérve fogyasztottuk, és a lekvár sem szilva volt, de alapnak több volt, mint kitűnő. Még másnap is finom volt, már ami maradt belőle. Szerencsére mindenkinek ízlett, sőt a férjem már a sütés alatt is ott guggolt a sütő előtt, hogy megcsodálhassa a művet. Egyetlen hibája volt. Nevezetesen, hogy nekem nem sikerült papucsokat gyártani, megint méretproblémám volt és inkább bakancsok lettek a sütik. Szépek, nagyok, kiadósak. Sebaj, ennél nagyobb baja sose legyen.

Lekváros papucs

Hozzávalók: 2dl tejszín, 1 dl tej, 1 tojás, 1 tk.só, 12 dkg margarin, 60 dkg liszt, 1 rúd vanília, 2 tk. cukor, 4 dkg élesztő, darált dióbél, porcukor, lekvár

A langyos tejben felfuttattam az élesztőt. Közben egy tálba szitáltam a lisztet, beleöntöttem a hideg tejszínt, a félig folyékony margarint, beleütöttem a tojást, belekapartam a rúd vanília belsejét, hozzáadtam a sót. A felfutott élesztővel együtt az egészből egy rugalmas, puha, hólyagos tésztát dagasztottam. Hagytam a duplájára kelni. AMikor ez megtörtént, lisztezett felületen vékonyra nyújtottam és négyzeteket vágtam. Megszórtam pocukorral elkevert darált dióbéllel és egy teáskanálnyi baracklekvárt tettem a közepére. A két szemközti csücskét egymásra hajtottam és óvatosan összenyomkodtam. Persze így is kinyílnak egy kicsit és kikandikál a lekvár, ezért érdemes minél keményebb állagú lekvárt választani. Ha túl folyós, akkor mindenhonnan dől a lekvár és ráadásul meg is ég. Sütőpapíros tepsin hagytam kelni még húsz percet, majd lekentem a tetejét 0,5 dl tojássárgájával elkevert tejszínnel és mehetett a sütőbe. 180 fokon kb.20-25 perc alatt pirosra sült. 

Lori

 

Tejszínes kifli

Miután olyan csúfos kudarcot vallottam a tortával, gondoltam, valami olyasmibe kellene kezdeni, amiben azért jó vagyok. Ilyen a kelt tészta. Muszáj volt a lelkemet kicsit melengetni némi sikerélménnyel, mert a párom már szólni sem mert hozzám, annyira rossz kedvem volt az elrontott süti miatt. A családi béke érdekében előkaptam az egyik jól bevált kelt tészta receptemet. Mivel volt otthon egy kis habtejszínem, a tésztához adtam belőle úgy 1,5 dl-t, és a végén nem tojással, vagy margarinnal kentem le a sütit, hanem tojással elkevert tejszínnel. Végre valahára sikerült egy csodaszép, fényes és pihe könnyű tésztát előállítani. A férjem és a szomszéd épp hatalmas kertépítésben voltak a ház előtt, úgyhogy még úgy frissiben vittem nekik belőle. Utána elszaladtam anyukámhoz és anyósomhoz egy-egy tányér kiflivel, s mire hazaértem, az összes maradéknak lába kelt. Csak két kis kifli árválkodott az asztalon. A férjem bevallotta, hogy mikor kis híján a híresen jó szomszédi viszonyunk látta kárát az utolsó kifliért folyó harcnak, inkább kivitt még egy adagot. És mindet megették. Szerencsére a meleg kelt tészta nem ülte meg a gyomrukat és a kertek is elkészültek. A lelkem is nyugodtabb és békésebb lett, s képzeletben bevéstem magamnak egy piros pontot az előző napi fekete mellé. Aztán persze elkezdtem agyalni, hogyan billenthetném pozitív irányba a mérleget. De előbb lássuk a kiflit....

Tejszínes kifli lekvárral töltve

Hozzávalók: 10 dkg margarin, 4 tojás, 80 dkg finomliszt, csipet só, 2 dl tej, 1,5 dl tejszín, 12 dkg cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 1 csomag élesztő, egy doboz sütésálló lekvár, + 1 tojás a kenéshez, 1 dl tejszín

Az élesztőt felfuttattam a langyos tejben. Közben egy tálba öntöttem a lisztet, cukrot, margarint, beleütöttem a tojásokat, hozzáadtam egy csipet sót, a tejszínt és a vaníliás cukrot. Amikor az élesztő felfutott, ezt is a nagy dagasztó tálamba öntöttem, majd elkezdtem dagasztani. Egy nagyon lágy, könnyű, hólyagos tésztát dagasztottam, olyat, amely nem túl kemény, inkább csak éppenhogy összeáll. A tetejét megszórtam egy marék liszttel és mehetett kelni. Kb. 1 óra alatt a duplájára kelt. Ekkor két részre vettem és egyenként szépen kinyújtottam olyan fél centi vastagra. (Mi szeretjük, ha a tészta kicsit vastagabb, dominánsabb.)Háromszögeket vágtam ki belőle egy éles kés segítségével. Minden háromszögbe került egy-egy teáskanálnyi sütésálló gyümölcslekvár, majd szépen feltekertem és egy sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam őket. Hagytam még 15 percig pihenni őket. Ekkor egy egész tojást elkevertem 1 dl tejszínnel és ezzel jó alaposan megkentem az összes kiflit. 180 fokon kb. 25-30 perc alatt csodálatosan szépre sültek. Aki szereti, megszórhatja vaníliás porcukorral.

 Lori