2009. október 21., szerda

Nigella dán vajas kiflije

Ennek a Nigella féle tésztának már nem először futok neki. Még hónapokkal ezelőtt Limara blogján olvastam róla. Lelkesen neki is ugrottam, első fordulóban instant élesztővel. Nem szeretem a porélesztőt, régimódi lány vagyok. A tészta valóban olyan ragacsos és nyúlós volt, ahogy azt Limara is írta, de küzdöttem, kinyújtogattam, hajtogattam. Elkövettem azonban azt a hibát, hogy nem sütésálló lekvárt használtam. Na, a kezdetben biztatónak tűnő kiflikből egyszercsak dőlni kezdett a lekvár, égett és ragadt. Érdekes módon a tészta mégis finom volt.
Most újra harcba szálltunk én és a kiflik. Előkészítettem már előző nap, de most rendes kocka élesztővel. Másnap máris egészen más képet mutatott, mint a múltkori, ezt bíztató jelnek vettem. nyújtani és hajtogatni is könnyebb volt, szintén pipa. A lekvárt sütésállóra cseréltem, a kiflik nagyon pofásak voltak. Nem dőlt belőle a töltelék sem, remek. Ízre zseniális volt, de nekem megint nem maradtak olyan igazi kifli formájúak. Mintha kis csónakocskák lettek volna, kissé kilapultak. A kisebb darabok még megtartottak a kifli fazont, de a nagyobbak....Igen, szolgáljon ez nekem tanulságul, nekem, aki nem és nem képes épkézláb méretű süteményeket gyártani. Mérettől függetlenül isteni volt. Egyszer talán sikerül kifliket készítenem bagettek meg cipók helyett.


Dán vajas kifli
Hozzávalók: 60 ml lanygos víz, 125 ml lanygos tej, 1 tojás, 350 gramm BL 80 liszt, fél kocka élesztő, csipetnyi só, 2-3 ek cukor, 250 g hideg vaj
A langyos vízben feloldottam az élesztőt. A tejet és a tojást egy bögrében elkevertem, majd hozzáöntöttem az élesztős vizet. Az egészet alaposan összekevertem. A hideg vajat kisebb-nagyobb csíkokra vágtam, belekészítettem egy mély tálba. Hozzáöntöttem a lisztet, sót, cukrot, kicsit elkevertem robotgéppel. Csak pár másodpercig, hogy a vajdarabok egyben maradjanak. Ezután hozzáöntöttem a tojásos-élesztős keveréket és egy nagyobb fakanállal összeforgattam. nem nagyon, mert valójában az a lényeg, hogy az összeállt tésztában láthatóak legyenek a vajdarabok. Nyúlós, fura masszának kell lennie, amit letakarva a hűtőbe kell száműzni legalább egy éjszakára.
Ne lepődjünk meg, másnap sem fog túl biztatóan kinézni. Amikor kivettem a hűtőből, alaposan belisztezett felületre borítottam és próbáltam valami formát adni neki. Kinyújtottam, a vajdarabok tisztán kivehetőek voltak. Aztán jöhetett a hajtogatás. Én nem bonyolítottam túl. Mint a levélpapírt, alulról-felülről középre, aztán a két szélső oldalát egymás felé, majd összecsukni, mint egy könyvet. Így ment ismét a hűtőbe úgy 15-20 percre. Ezt még kétszer elvégeztem, tehát összesen háromszor. Nem egy húsz perces sütemény. Az utolsónál háromszögeket vágtam a tésztából és mindegyikrement egy púpozott evőkanál sütésálló gyümölcslekvár. Kifliket formáztam és sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam őket. Pihentek így még egy 20-30 percet, ennyi idő alatt újra szépen megkeltek, felemelkedett a tészta. Felvert tojással kentem le, némelyiket megszórtam mandulával, de mivel nálunk nem mindenki szereti, a legtöbbje natúran maradt. 180 fokos sütőben nekem úgy 20 perc alatt sült meg. 
Lori