Kakaós-meggyes süti (eperpudinggal)

Szerintem az én gyerekem elég érdekes. És valószínűleg minden szülő ezt gondolja a sajátjáról. Meg, hogy okos, különleges, tehetséges. nos, ezeket így egy év elteltével nem tudom biztosan kijelenteni - persze okos, naná, az anyjára ütött - de, hogy érdekes. Ismeritek a reklámot, amelyben felhangzik a kérdés: Az ön gyereke is az édességet szereti a világon legjobban? Vagy valami ilyesmi, az idézni pontosan és szépen most nem jött össze. Na, ezt a reklámot fogadjuk a gyerek apjával testületileg kitörő röhögéssel. Mert a mi gyerekünk édesség közelébe még csak menni sem hajlandó. Egyszer megkínáltuk Pöttyös túró rudival. Kirázta a hideg és majdnem elhányta magát. Semmilyen babapudingot, desszertet, csokit, krémet nem hajlandó a szájába venni. Az az érdekes, hogy ránézésre kiszúrja az édességet és azonnal kicspja a kezemből, ha közelítek felé. De a poharat vagy a cumiüveget is ütlegeli, ha kakaóval nyomulok. Ellenben nagyon szívesen csócsál kolbász vagy szalonna darabkákat, bármilyen sülthúst és sajtkrémes kenyérdarabkákat. A kedvence a spenót - ettől lesz nagy és ELŐS - azt hússal, kenyérrel, natúran, tésztával, bármikor, bármivel megeszi. Majd az égnek emeli két kis kezét és úgy mutatja, hogy ő most milyen erős lett. Ez nekem így nagyon megfelel. Biztosan eljön majd a pillanat, amikor ez a rendszer megdől és csokit követel, de minél később annál jobb. Jómagam is követhetném a példáját, valószínűleg nem vívnék közelharcot a mérleggel minden reggel.
Na, sikerült kreálnom egy olyan sütit, amit legalább megkóstolt! Az első, amit nem "kikérem magamnak" fintorral fogadott, hanem a tésztás és krémes részéből egyaránt megevett egy keveset. Szintén Vidék Íze - jó eresztés volt az októberi szám (is) - és büszkén jelentem, apukám első számú kedvence lett Elnevezte piros süteménynek.
Én egy picit változtattam a recepten, mert a tésztája eredetileg kakaót is tartalmazott. Valahogy a családban senki nem rajong a kakós kevert tésztákért, így ezen változtattam kicsit.

Kakaós - meggyes süti eperpudinggal

Hozzávalók: 6 tojás, 30 dkg cukor, 25 dkg margarin, 40 dkg liszt, 1 csomag sütőpor, 2 csomag vaníliás cukor, 2 dl tej, egy üveg meggybefőtt, vaj és liszt a sütő kikenéséhez (vagy sütőpapír, én azt használok)

A krémhez: 4 dl meggylé ( a meggybefőtt leve, ha kevés lenne engedjük fel vízzel, semmi baja nem lesz), 20 dkg cukor, 2 csomag eperízű pudingpor, 25 dkg margarin, 20 dkg étcsokoládé, 3 evőkanál olaj

Elkészítés: A 6 tojás sárgáját a cukorral és a margarinnal jó habosra kevertem. Hozzáadtam a sütőporral elkevert lisztet, a tejet, a vaníliás cukrokat és jól összedolgoztam. A hat tojás fehérjéből pici citromlével kemény habot vertem és óvatosan fakanállal hozzáforgattam a tésztához. A tésztát egy közepes méretű sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem (jó, ha a tepsi szélére is kerül sütőpapír, de ha ez nem megoldható, kenjük ki alaposan vajjal), és a tetejét kiraktam a meggyel. 160 fokra előmelegített sütőben majd egy órán át sütöttem.

Jöhetett a krém: A meggybefőtt levét - a nagy üvegben pont 4 dl volt - egy fazékba öntöttem, és ebben kevertem el a pudingport, majd ebben főztem meg. Ízlés szerint ízesítsük a cukorral, bevallom én már nem cukroztam meg, nekem éppen elég édes volt így is. Amikor besűrűsödött, lehúztam a tűzről. Megvártam, míg kihűl, s mikor már kézmeleg volt, belekevertem a kocka margarint. Így már kihűlten rásimítottam a készre sült tésztára. Az étcsokit felolvasztjuk, fényesre keverjük az olajjal és rásimítjuk a krémre. Nagyon finom lett ez a kis piros süti. Bár legközelebb lehet tejszínhabot teszek a tetejére. 

Lori