Vajas keksz újra

Imádtam Locatelli kekszét. De most olyan kekszet akartam, amiben nincsen tojás...annyira ugyanis most nem állok jól tojással, kellett másik sütibe és tojást szigorúan csak háztól veszek...vidéki családfámból adódóan erre háklis vagyok. Különösen, hogy baromira sok tojéá fogy nálunk....a gyerek imádja a bundás kenyeret, de ha neki csinálok, ott sorakozik az apja is, aki meg nem képes megállni egy szeletnél. A rántotta szintén menő, de a férjem 4 alatt neki sem áll, plusz egy a gyerek, plusz kettő én. Máris ugrott majd egy doboz és akkor még nem sütöttem semmit. Meg a tojáskrém, amit imádok. Meg salátába is szeretek tenni hús helyett...magamnak, amikor éppen fogyózom...mint most. Azonban a legújabb szállítmány valahogy nem érkezett meg hétvégére, úgyhogy kicsit módosítanom kellett a sütik összetételén és ezt pont ez a keksz sínylette meg, még akkor is, ha nem kellett volna bele sok. Ami amúgy nem baj. Én egyébként sem érzek nagy különbséget tojásos vagy tojásmentes keksz között, de szerintem ez a saját falánkságom következménye...annyira szeretem az omlós dolgokat, hogy falom gondolkodás nélkül. Na, ezzel ez történt. Kicsit átvariáltam az arányokat, nálam a kiindulási alap mindig a tömbnyi vaj. Elrohantam kukoricalisztért, mert az elfogyott. Szerencsére kivételesen volt a sarki Sparban mert nem szívesen tettem volna ki magam egyéb kísértéseknek valami multiban. Amúgy ez a kukoricaliszt csodákat tesz a kekszfélékkel. Én most fele-fele arányban használtam, mondjuk nem is állt össze annyira, hogy darabolni lehessen, de a végeredményen és az ízen ez mit sem változtatott.

Vajas keksz újra

Hozzávalók: 25 dkg szigorúan szobahőmérsékletű vaj, 20 dkg sima liszt, 20 dkg kukorica liszt, 1 csomag vaníliás cukor, csipet só, 10 dkg porcukor

Semmi más teendő nincs, mint összekeverni lehetőleg robotgéppel, hogy a kézmelegtől ne olvadjon agyonra a vaj. Amikor ez megvan, betenni a hűtőbe úgy fél órára. Én egyszerűen kis gombócokat gyúrtam belőle, kissé lelapítottam és így raktam sütőpapíros tepsire. A sütőt muszáj alaposan előmelegíteni 180 fokra és így betenni a kekszet. Így is szét fog folyni...nekem legalábbis. Kihűlve szabad csak hozzányúlni, mert annyira omlós, hogy törik, nem is kicsit. Egy baja van. Nem lehet abbahagyni.

Locatelli keksze

Nemrégiben sikerült hozzájutnom Locatelli Ízek Itáliája című könyvéhez. Na, végre egy olyan kiadvány, amire tényleg tudok gerjedni. Nekem például a legutóbbi Ramsay még csak langyos sem volt. Ez viszont olyan, mint egy valódi gasztro Biblia, de szerintem sokan ismeritek, úgyhogy minek nyáladzak itt. Imádom a kekszeket és ebben bizony akad néhány. Az elejéről kezdtem, úgyhogy körülbelül aznap, hogy megérkezett, gyorsan el is készítettem a Sablé kekszet. Annyit változtattam, hogy tettem bele citromhéjat. Nekem az kel a kekszbe...másrészt, nekem nincs keksznyomóm, szaggatni meg nem akartam, mert nyakamon egy 16 hónapossal az annyira nem időtakarékos. Úgyhogy egyszerűen csak gombócot formáztam és lelapítottam a tenyeremmel. A gyerek úgyis jókat nevetett mikor készültek a gombócok, ugyan nem értem, mi ebben olyan szórakoztató, de legalább elvoltunk. A keksznek már az illata is remek volt. Én alapból dupla adagot csináltam, mert a férjem valami buliba vitte szombat este, ahova én a kekszeket küldtem magam helyett és ahol vélhetően sokkal jobban örültek a kis csomagnak, mint nekem. :o) Van önkritikám, nem kedvelhet mindenki. Ám kevésnek bizonyult, mert az otthon maradt adagot simán meg lehet enni pár óra alatt. Fémdobozban tárolás....hahhh...el sem jutott a dobozig.

Locatelli sablé keksze
Hozzávalók kb. 15-20 darabhoz
200 g vaj, 400 g liszt, 2 g sütőpor, 100 g kukorica liszt, 200 g porcukor, 2 tojássárgája, csipet só (én reszeltem bele citromhéjat és adtam hozzá két teáskanál valódi vaníliás cukrot...bocs)
Fontos, hogy a vaj legyen puha, tehát vegyük ki a hűtőből a műveletek megkezdése előtt úgy egy órával. A lisztet keverjük össze a sütőporral, adjuk hozzá a sót és a kukoricalisztet és az egészet alaposan keverjük össze. A vajat és a porcukrot szintén keverjük össze. Én betettem késes robotgépbe, így szép massza lett belőle. Beledobtam a tojássárgáját, ezt is alaposan összekevertem, majd mehetett hozzá a sütőporos lisztkeverék, a vaníliás cukor és a citromhéj. Addig kevergettem, míg szépen összeállt, aztán kézzel gyorsan cipóba gyúrtam, fóliába csomagoltam és betettem a hűtőbe. Nekem csak egy órát maradt a hűtőben, Locatelli ennél jóval többet tanácsol. Sajna nekem erre nem volt elég időm. De a végeredmény azért jó volt. Szóval, egy óra múlva kivettem, gombócokat formáztam, rátettem sütőpapíros tepsire és kissé lenyomkodtam az ujjammal. Ilyen kis lapos körök lettek belőle. A sütőt 170 fokra kell előmelegíteni és a kekszek 13 perc alatt sülnek meg. (Tényleg melegítsük elő a sütőt...én ezt annyiszor bebukom!)

Vaniliás cantuccini

Drága főnökasszonyomnak névnapja volt. Ilyenkor nálunk sütidömping van. Sajnos azonban éppen ekkor nem volt időm, hogy egy normális, habos-babos sütit készítsek neki. Ez részben nem is volt baj, hiszen a munkahelyen az a legjobb, ha kis rágcsálnivaló sütik leledzenek, amiket csak kézbe kell venni és el lehet rágcsálni egy kávé mellé, vagy simán ropogtathatók emilezés közben. Így került sor végre a régen betervezett cantuccinire. Kicsit aggódtam, hogy száraz lesz, de aztán úgy voltam vele, hogy mi a kolleganőkkel mindenevők vagyunk, egyszerűen nem lehet egy édesség annyira rossz, hogy ne fogyjon el. A vaníliás íz mellett döntöttem, már egy darabig versenyben volt a citromos is. De az utóbbi időben sok volt a citromból, maradt a vanília. Anyósom épp a kisüléskor érkezett, megdícsért, receptet elkérte, ez mindent elárul. A kolleganők se nagyon panaszkodtak, amit bevittem elfogyott, nekem is ízlett...de én kentem rá lekvárt is. Az gáz cantuccini esetében?
Lori

Vaníliás cantuccini

Hozzávalók: 25 dkg liszt, 1,5 teáskanál sütőpor, 10 dkg vaj, 10 dkg cukor, 5 dkg vaníliás cukor, egy vanília rúd, 2 tojás, 1 citrom héja (csakazéis), 1-2 evőkanál tej

A lisztet átszitáljuk a sütőporral. A vajat kézimixerrel krémesre dolgozzuk a cukorral, majd hozzáadjuk a tojásokat is. Belereszeljük a citrom héját, és hozzáadjuk a sütőporos lisztet is, majd belekapirgáljuk a vaníliarúd belsejét is. Alaposan kidolgozzuk a tésztát. A végén már kézzel gyúrjuk és ha szükséges lágyítsuk egy kicsit egy-két evőkanál tejjel. Csomagoljuk folpackba, kicsit formázgassuk meg és legalább 20 percre tegyük a hűtőbe. 

Amikor letelt az idő, vegyük ki a tésztát. Egy nagyobb tepsit béleljünk ki sütőpapírral. egyengessük el a tésztát úgy, hogy egy kb. 20 centi hosszú, kicsit magas alakzatot kapjunk. Mint egy hanyattlökött bejgli. 175 fokra előmelegített sütőben süssük úgy 25 percig. Ekkor vegyük ki és egy pár percet hagyjuk hűlni. Egy éles késsel vágjuk kb.1-2 centis vastagságú szeletekre. Ezeket felforgatva helyezzük a tepsire, majd toljuk vissza a sütőbe. Még kb. 10 percig süssük, majd vegyük ki és hagyjuk hűlni. Aztán ropogtassuk. 

Krémes-almás

 A péntek délután mindig a sütésé. Kutyogó ilyenkor valamelyik nagymamánál van, és úgy szoktam érte menni, hogy viszek a nagyszülőknek valami finomságot. Most nem volt túl sok időm, mindenképpen valami olyat kerestem, ami kevert tésztás, nem macerás. Ez a recept elsőre ilyennek tűnt. http://www.szamoca.eoldal.hu/ Azonban nem szólt a fáma a hűlési folyamatok fontosságáról, és nekem a mennyiségekkel is akadtak gondjaim. Nekem a kevert tésztából dupla mennyiség kellett, mert ha az eredetivel dolgozom, akkor a tészta túl vékony, a pudingréteg meg túl magas lesz és szerintem eláztatta volna a tésztát. Ezért én duplán készítettem el a tésztát. De szerintem ez a tepsiméretemnek is köszönhető. Sebaj, azért alakultak a dolgok, a süti elkészült, és valóban finom volt melegen, de szeletelni gyakorlatilag esélytelen volt, dőlt mindenfelé. Pár óra a hűtőben azonban megregulázta a sütiket és csodásan szép, magas, könnyen szeletelhető és persze fogyasztható darabok lettek. A férjemnek nagyon ízlett, anyukámnak szintén, sőt még anyukám vendégeinek is, akik pont ott voltak a kiszállításnál. Anyu telefonált is másnap, hogy maradt-e még ebből a pudingos remekből, mert a kínálást senki nem utasította vissza, így neki csak egy-két darab maradt. Igazságosan megosztoztak a maradékon a férjemmel.

Krémes-almás

Hozzávalók a tésztához: 4 egész tojás, 20 dkg cukor, 40 dkg liszt, 20 dkg vaj, 3-4 dl tej, csipet só, 2-3 teáskanál fahéj, 1 tasak sütőpor

Az alsó réteghez: 4-5 nagy alma

A krémhez: 3 csomag vaníliás pudingpor, 1 liter tej, cukor ízlés szerint, 25 dkg vaj

A sütő alját kevés vajjal kikenjük. Az almákat vastagabb csíkokra, gerezdekre vágjuk és kibéleljük velük a tepsi alját, hogy az egészet befedjék. A curkot a vajat és a tojást egy tálban összekeverjük, hozzáöntjük a sütőporral elkevert lisztet, sót és a fahéjat, végül mehet bele a hideg tej is. Az egészet szép simára keverjük, ha túl folyós lenne, kevés lisztet még szórhatunk hozzá. (Én kétszer kevertem, ráadásul a receptből kimaradt a tej felhasználása, de arányaiban nálam működött.) Ezt a tésztát az almák tetejére simítjuk és 200 fokon készre sütjük. Tűpróba! 

Közben a tejjel felfőzzük a pudingport, szépen besűrítjük. Igyekezzünk hideg vízben vagy ablakban, esetemben az erkélyen kihűteni. A vajat csak akkor keverjük hozzá, amikor a puding legalább kézmeleg. A vaj is legyen hideg, ne olvasszuk fel. Így nehezebb elkeverni, de ellenkező esetben a pudingos krém rettenetesen folyós állagú lesz és az életben nem áll meg rendesen a süti tetején. Ezt a krémet kenjük a sütemény tetejére. Ha nem bánjuk az állagát, fogyaszthatjuk így frissen, isteni íze van, de ha vendégeket várunk, vagy számít a látvány, várjuk meg, míg az egész szépen kihűl és ízlésesen szeletelhetővé válik. Kihűlve, hűtőből elővéve legalább olyan finom, mint frissiben.

Lori

 

Rétes krémes

Ez szintén egy olyan édesség, amelyet már több helyen láttam a gasztro blogok között. A legtöbbje túrós töltelékkel futott, nálunk ezzel az a gond, hogy anyukám nem igazán kedveli a túrót, márpedig ő süteményből ki nem maradhat. Én azonban csípem a túrót, szóval kellett valami köztes megoldás. Ez pedig a ricotta lett vanília pudinggal. Ugyan, ez a kombináció egy kicsit eláztatta a tésztát, és így utólag azt mondom, több réteslapot kellett volna egymásra tenni, de egy nap hűtőben való pihenés után szépen összedermedt és nem akart szana széjjel folyni. Nagy előnye ennek a sütinek, hogy bárki elkészítheti 10-15 perc alatt, mutatós, kiadós, ízletes sütemény, vendégvárónak is tökéletes, sőt, egy nappal előbb is elkészíthető.

Rétes krémes

Hozzávalók: kb. 24 darab réteslap, 1 csomag vanília puding, 25 dkg ricotta, cukor, citrom reszelt héja, porcukor

0,5 liter tejben főzzük meg a csomagon lévő utasítás szerint a vanília pudingot. Hideg vízbe állítva folyamatos kevergetés mellett hűtsük ki. Amikor már kézmeleg vagy langyos, keverjük bele a ricottát. Ekkor ízesítsük ízlés szerint cukorral. Alaposan keverjük el az egészet. Egy kisebb tepsit kenjünk ki vajjal, szórjuk meg liszttel. Terítsünk az aljára négy darab réteslapot úgy, hogy minden lapot megkenünk olvasztott vajjal. Erre kenjünk egy réteg krémet, majd újabb 4 darab réteslap következzen és újra egy kis krém. Így folytassuk a rétegezést, míg az összes hozzávaló elfogy. A rétes-krémes tetejét szurkáljuk meg tűvel vagy fogvájóval és 170-180 fokra toljuk a sütőbe. Addig süssük, míg ropogós lesz a teteje. Hagyjuk a tepsiben kihűlni, szórjuk meg porcukorral, s akkor szeleteljük fel, amikor már kihűlt. (Különben, dől, folyik, omlik.)

Lori

Ensaimadas vanília pudinggal

Úgy vettem észre, a brióson kívül az utóbbi időben ez a bizonyos spanyol desszert, az ensaimadas hódít a gasztro bloggerek között. Mivel finom, kelttésztáról van szó, természetesen én is beálltam a sorba. A recepteket innen-onnan vadásztam, az pedig egyértelmű volt, hogy a töltelék vanília puding lesz. A férjem ezt szereti a legjobban. Eredetileg vendégeknek készült, de a férjemben túltengett az irigység, ezért nem igazán került felátálalásra. Amikor kisült, azonnal rávetette magát, épphogy annyit sikerült megmentenem, hogy a szülőknek juttassunk belőle. A többit féltve őrző karjaiba vette, és elrejtette a spájzban. Oda járkált be, s időnként porcukros szájjal bukkant elő, kezében újabb és újabb sütemény darabokkal.
Bevallom, most nem volt túl sok időm variálni a töltelékkel, ezért egy egyszerű, zacskós puding került a tésztába. Senki nem reklamált miatta.

Ensaimadas vanília pudinggal

Hozzávalók: 50 dkg BL80 liszt (ha nincs, erre az esetre mindig tartok otthon sikért és persze aszkorbinsavat, ezekkel remekül fel lehet javítani a liszt állagát), csipet aszkorbinsav, 10 dkg porcukor, kevés só, 1 kocka élesztő, 2 dl tej, 2 tojás, 1 ek olíva olaj, a kenéshez tejszín

A töltelékhez: 0,5 liter tej, 1 csomag vaníliás pudingpor, két evőkanál cukor

Az élesztőt felfuttatom a langyos tejben, a lisztet egy mély tálba szitálom, s ehhez hozzáadom a többi tésztához valót is. Ráöntöm az élesztős tejet és az egyvelegből egy puha, hólyagos tésztát dagasztok. Meleg helyen a duplájára kelesztem, s közben elkészítem a vanília pudingot. (Tej felforral, por bele, kézi habverővel simára kever, besűrít.) A pudingot hideg vízbe állítom, hogy lehűljön. Ha a tészta megkelt, 9 részre veszem - másnál több is kijött a mennyiségből, én egyszerűen nem tudok kis méretben sütni. Egyenként hosszúkás, téglalap alakúra nyújtom. Megkenem vékonyan a pudinggal és feltekerem vagy sodrom, ahogy tetszik. Mintha egy kis mini bejgli lenne. Ebből a csíkból egy felfelé növekvő csigát tekerek és a végét belenyomkodom a kupolám tetejébe. Kicsit olyan, mint brióst készítenénk. A lényeg, hogy a puding ne csepegjen ki sehol és a süti összeálljon, ne dőljön szanaszét. Sütőpapírral bélelt tepsin hagyom még egyszer szép magasra kelni, majd lekenem kevés tejszínnel és mehet a sütőbe. 180 fokon kb. 20-25 perc alatt szépen megsül.

Lori

Vajas keksz

Szerintem ezt a féle sütit mindenki ismeri. Egyszer régen akadtam rá egy receptre, de azóta a saját érzéseim szerint gyúrom össze, ezért most kicsit alaposabban le kellett mérnem a mennyiségeket, hogy hitelesen leírhassam. Imádom a vajas, omlós, citromos vagy vaníliás kekszéléket. Valójában közelebb állnak hozzám, mint a krémes sütik. Biztos azért, mert ezeket gyakorlatilag egész nap lehet rágcsálni, jövés-menés, sütés-főzés, gyerekpesztrálás mellett is. Most csak egy tepsivel csináltam - legalábbis első körben. Másnapra szántam, amikor is délutáni kávéra vártunk vendégeket. Gondoltam, jó lesz majd a fekete vagy a tea mellé. Már délután éreztem, hogy gondok lesznek, ezért gyorsan a spájzba száműztem, mert gyorsan fogyott. Hol én, hol a férjem nyúlt bele a kosárkába egy-egy darabért, de még a Kuttyogó is élvezettel morzsálta a házban széjjel-szana. Aztán a szomszédaink meghívtak minket egy pohár borra és ez lett a süti veszte. Nem akartam üres kézzel menni, vittem a kekszes kosarat. Nem kell aggódni, bor mellé is remekül csúszott. Másnap kezdtem a sütést elölről, de mivel ez a keksz 15 perc alatt összeállítható, nem volt dráma.

Vajas keksz

Hozzávalók: 1 kocka (250 gramm) margarin, csipet só, 1 tasak vaníliás cukor, 1 teáskanál vanília aroma, 1 citrom reszelt héja, 35 dkg liszt, 10-12 dkg porcukor, barnacukor

A margarint pár órával hamarabb kiveszem a hűtőből, hogy kellemesen puha legyen. A vajat a porcukorral és a csipet sóval együtt habosra keverem robotgéppel, majd hozzáadom a lisztet, a vanília aromát és a citrom reszelt héját. A gép jó morzsásra keveri,és amikor eléri ezt az állapotot, kézzel még egy kicsit átgyúrom, hogy szép sima legyen. Ekkor lehet látni, kell-e hozzá még egy kis liszt, hogy puha, vajas tésztává álljon össze. Kis labdacsokat formálok belőle, és megforgatom a vaníliás vagy a barna cukorban. Szoktam a férjem kedvéért fahéjba is görgetni, ekkor a fahéjat egy kis barna cukorral keverem össze. Sütőpapíros lapos tepsire teszem és az ujjammal egy kicsit lenyomkodkm, hogy korong alakú legyen. 180 fokon kb.20-25 perc alatt megsül. Kihűlve kicsit megszilárdul, isteni ropogós, vaníliás és hmmmm...finom.

Lori

Vaníliakrémes zserbó

Amióta a férjem megkóstolta ezt a süteményt, első számú kedvencévé lépett elő. Egészen eddig a sütiig a lekváros bukta volt az abszolút nyerő. Amikor anyósomnak áradozott erről a süteményről, ő értetlenkedve pillogott, hiszen meg volt róla győződve, hogy fiacskája ki nem állhatja a szerbót. ha az elmúlt 30 évben a közelébe sem ment, mi változott. Nos, ha az ízlése nem is, de a nálunk otthon elterjedt zserbó öszetétele biztosan. A zserbó klasszikusan a diós-lekváros verziót jelentené. Már anyukámnak sírva könyörögtem gyerekkoromban, hogy ne ne tegyen bele lekvárt. Ám csak dióval rémes volt. aztán anyu kitalált egy vajkrémes tölteléket. Nem volt rossz, de még mindig nem volt az igazi, kicsit furán tömény lett a vajkrémtől az egész. Aztán jöttem én. Én megtartottam anyu klasszikus lapjait, de a krém nálam egy vanílapudingból főzött finomság lett, és a tetejére is tejszínhab kerül. Ettől olyan kis Hófehérke zserbó lett.
Picit macerás, úgyhogy én csak három lapot sütök, a négy már meghaladná a türelmemet. Így is csatatérhez hasonlít a konyha zserbó sütés után. A gond csak az, hogy az egész család rákattant és nem igazán értik, miért nem lehet minden héten ilyet enni. Hát csak.

Vaníliakrémes zserbó

Hozzávalók a 3 laphoz: 50 dkg liszt, 6 dkg vaj, 15 dkg porcukor, 1 tojás, 1 kávéskanál szódabikarbóna, 2 evőkanál méz, tej

A krémhez: 3 csomag vaníliás pudingpor, 1 liter tej, 25 dkg vaj, ízlés szerint plusz cukor, én már nem adok hozzá. 

A tetejére: 250 ml habtejszín, 2 csomag habfixáló

Elkészítés: A tejen kívül az összes hozzávalót összekeverjük. Amikor minden egy tálba került, akkor kezdünk el hozzá apránként tejet önteni. Annyi tejet használunk fel, amennyitől szép, jól gyúrható tésztát tudunk összeállítani. Ha a tészta egy gombóccá összeállt, elvileg egy órát pihennie kellene a hűtőben. Nálam ez mindig elmarad, azonnal elkezdem felhasználni. Három részre osztom, és vajazott-lisztezett tepsi hátán vékonyra nyújtom és laponkétn kb. 10 perc alatt megsütöm. Amikor barnul, máris jó. Az első lapot a legnehezebb nyújtani, amikor a tepsi már felforrósodott könnyebb nyújtani rajta a tésztát.

Amíg a három lap sül, elkészítjük a krémet. Feltesszük főni az 1 liter tejet. Beleszórjuk a három csomag vaníliás pudingport és egy kézi habverő segítségével folyamatosan kevergetve sűrű kérmmé főzzük. ha besűrűsödött félrehúzzuk és kihűtjük. 

Amikor már langyos, akkor belekeverjük a hideg margarint. Kicsit nehézkes lesz,mert a margarint nehéz lesz a langyos pudingban elkeverni. Ám, ha a margarin már olvadt, esetleg folyós, akkor még folyósabbá teszi a pudingot, amely utána soha nem fog összeállni. Szóval, inkább küzdjünk vele, de éljen a hideg margarin. 

Ha már simára kevertük akrémet, akkor a felét kenjük az egyik kihűlt(!) lap tetejére. Erre helyezzünk még egy lapot és kenjük meg a maradék krémmel. Erre aztán jöhet az utolsó lap. Végül a tejszínből a 2 csomag habfixálóval verjünk kemény habot és ezzel kenjük le a sütemény tetejét. Csorgathatunk rá olvasztott karamellt vagy csokit is, nálunk így natúrban is igen kelendő. 

Lori

 

Aranygaluska vaníliamártással

Édesanyám aranygaluskája az egyik bűnbak a gyerek és tinédzserkori túlsúlyom miatt. Anyu zsneiális kelt tésztákat tud készíteni és egyik specialitása az aranygaluska. Ez úgy néeztt ki, hogy ő meggyúrta, megdagasztotta, kisütötte, én pedig, mint a kis huncut, mind megettem. Aztán meg siránkoztam a mérleg felett. Valahogy nem fogtam fel, hogy fél tepsi galuska az nem átlagos adag. Akkor is ezt sütötte anyu, amikor kőkemény diétába kezdtem, s elkezdett aggódni az egészségem miatt. A trükk bevált, egy napra felfüggesztettem a kúrát és rögtön híztam egy kilót. Na, ezt tudja ez az édesség.
Már nagyon régen nem ettem aranygaluskát. Anyunak a sütője nincs éppen a helyzet magaslatán, márpedig a galuska csak úgy jó, ha anyu készíti. Azonban a Vidék Íze magazinból egyszer csak felém kacsintott egy csodás aranygaluska fotó...recepttel. Nem volt mit tenni, meg kellett sütni.Én rögtön dupla adagot készítettem, ismerve a család és a szomszéd kisfiúk befogadóképességét. Most az alapreceptet írom le.

Aranygaluska vaníliamártással

Hozzávalók a galuskához: 40 dkg sima liszt, só, 3 dkg cukor, 1 citrom reszelt héja, 2 tojássárgája, 2,5+1 dl tej, 5+3 evőkanál vaj, 2,5 dkg élesztő, 2 teáskanál cukor, 10 dkg dió (én ezt a mennyiséget megtripláztam, mert mi jó diósan szeretjük)

A vaníliamártáshoz: Az aranygaluska tésztájához a lisztben elkeverem a sót, a kristálycukrot, belereszelem a citrom héját, hozzáadom a 2,5 dl tejben elhabart tojássárgáját és 5 evőkanál olvasztott vajat. Az 1 dl cukros tejben felfuttatom az élesztőt, a lisztbe öntöm, és sima, nem túlságosan kemény tésztává dolgozom ki. Addig dagasztom, amíg a tészta hólyagos nem lesz, és nem ragad sem a tálhoz, sem a kezemhez. Ezután konyharuhával letakarom és langyos helyen a kétszeresére kelesztem. Ha megkelt, olvasztott vajba mártogatott kanállal nagyobb diónyi adagokat szaggatok ki belőle és sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatom őket. A galuskákat lekenem olvasztott vajjal és alaposan megszórom kevés cukorral elkevert darált dióval. Hagyom még fél órát kelni, majd előmelegített sütőben 150-160 fokon 35-40 percig sütöm. 

A vaníliamártáshoz a tojássárgájákat kikeverem a porcukorral és hozzáadom a lisztet.A tejet felforralom a vaníliarúddal vagy a vaníliás cukorral, a forró vaníliás tejet a tojássárgás cukorhoz adom, és vízgőz fölött folyamatosan kevergetve besűrítem. 

Ha elkészült, még langyosan tányérra teszem és a mártással tálalom. Nálunk most volt egy kis tartalék málnaöntet is, úgyhogy vaníliával és málnával ettük a galuskát. Ami nálam már megint nem normál galuska nagyságú lett, hanem majdhogynem bukta méretűt sikerült sütni. Sebaj, már két darabbal is remekül jóllaktunk!

Lori