2009. október 31., szombat

Mézes puszedli

Anyukám imádja a mézes puszedlit. A napokban volt a szüleim házassági évfordulója. A 45. Puszedliből is sok. Gondoltam, pont ennyi puszedlit sütök majd anyunak. Keresgéltem recepteket. Megjegyzem, túl sokat nem találtam. Azért fogtam az összeset és gyúrtam belőle valamit. Bevallom, én egyszerűsítettem egy kicsit a dolgokon. Volt itthon egy csomag mézessütemény fűszerkeverékem. Egy kicsit feljavítottam még fahéjjal és citrommal és ennyi volt az ízesítés. Időnként kényelmes vagyok, nem vetem meg a zacskós fűszerkeverékeket. Szerintem alapnak némelyik marha jó, persze mindig utánafűszerezem és feljavítom kicsit, de alapvetően nem tiltakozom ellenük úgy, mint vegetariánus a hús ellen. A süti rendben is volt, bár a szerencsendió ízétől még mindig a falnak megyek. Egyszerűen nem bírom megszokni, megszeretni meg aztán végképp nem. Mi a baj velem? Állítólag ez egy annnnnyira jó fűszer.....brrrrr......

Mézes puszedli nálunk
Hozzávalók: 3 tojás, 125 g margarin, 4-5 evőkanál méz, két teáskanálnyi sütőpor, 1 citrom facsart leve és lereszelt héja, 50 dkg liszt, 1 kis pohár tejföl, mézessütemény fűszerkeverék, vagy ha valakinek van otthon, akkor: gyömbér, szegfűszeg, szerecsendió, kardamon,  fahéj, plusz egy kicsi fahéj, 20 dkg porcukor és plusz 15 dkg porcukor a mázhoz.
A margarint és a mézet akár kis lábasban akár mikróban felolvasszuk. A tojássrágákat keverjük össze a facsart citrom levével, a reszelt héjával, a porcukorral, és a tejföllel. Ha ezt alaposan elkevertük - egy kézi habverő segítségével - adjuk hozzá a margarinos mézet. A lisztben keverjük össze a sütőport, a mézessütemny fűszerkeveréket és kb. két tesákanálnyi fahéjat. A lisztes keveréket is adjuk az eddigi masszához és ezúttal kézzel keverjük, gyúrjuk össze az egészet. Ha híg adhatunk hozzá még egy kis lisztet. Gyúrjuk össze, csomagoljuk folpackba és legalább egy éjszakára tegyük a hűtőbe.
Másnap már csak annyi a dolgunk vele, hogy elővesszük, három-négy rudat formálunk belőle, kis szeleteket vágunk belőle, amiből gombócokat formázunk és a sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük. Az ujjunkkal kicsit lenyomkodjuk. Így mehet a sütőbe úgy 20 percre. Amíg sül, két tojás fehérjét 15 dkg porcukorral verjük fényes, kemény habbá. Én csempésztem bele egy evőkanál vaníliás cukrot is. A kisült sütiket fogjuk meg és az egyik felét mártsuk ebbe a masszába. Rakjuk vissza a tepsire és ott várjuk meg míg kihűl és a habkéreg is megszilárdul a tetején. Szerintem másnap a legfinomabb.
Lori

 
Ilyenek voltak még a sütés előtt


És ilyenek lettek készen

2009. október 28., szerda

Aszalt paradicsommal és mozarellával töltött csirkemell paradicsomos kéregben

Hú, jó hosszú lett a cím. Valami nagyon paradicsomosat szerettem volna, kívül belül. Legszívesebben egy jó paradicsomlevest ettem volna, de azt rajtam kívül senki nem díjazta volna a családból. Ellenben kaptam egy kis dobozka aszalt paradicsomot. Akitől kaptam, ő is kapta, de nem tudta mihez kezdjen vele! Haha, majd én! SZereztem hozzá mozarella sajtot. A hűtőben állt néhány fagyasztott csirkemell. Filé, mert a csontról már anyu lefejtette. A csontból kerekedett egy fincsi húsleves. A húsokat pedig megtöltöttem. És izgalmasan lekentem egy piros-csípős kéreggel. Ami rásült. Hű, nagyon finom volt!


Aszalt paradicsommal és mozarellával töltött csirkemell és a paradicsomos kéreg
Hozzávalók: 15-20 dkg aszalt paradicsom, 20 dkg mozarella sajt, 3-4 darab csirkemell filé (egész), 3 dl paradicsom püré, só, bors, bazsalikom, csípős erős paprika, vagy erős paprika krém, 2 gerezd fokhagyma vagy kevés fokhagyma krém, olíva olaj

A húsokat félbevágtam már amennyire lehetett és a csirkemell filé feleket is igyekeztem úgy félbevágni, hogy ki tudjam őket teríteni. Sóztam, borsoztam őket kívül-belül. Ráhelyeztem egy szelet mozarellát és erre kerültek az aszalt paradicsom szeletkék. Feltekertem, de mivel kissé lyukacsos volt a hús, biztos ami biztos alapon összekötöztem őket. Még jól is nézett ki. Forrós serpenyőben hirtelen megpirítottam a húsokat, alaposan átforgatva. Így mentek egy vékonyan kiolajozott hőálló tálba. Mikor egymás mellé sorakoztattam az előpirított húsokat, elkészítettem a mázat. A paradicsompürét összekevertem az átpasszírozott fokhagymával, a kisebbre vágott bazsalikommal, az erős paprika krémmel és egy-két evőkanál olíva olajjal. Egy kenőecsettel lekentem az összes húsdarabot. Szép pirosak lettek. Kevés vizet öntöttem alá és lefedtem alufóliával a tálat. 170 fokos sütőbe toltam és kb. 1,5-2 órán át sültek. Időnként kivettem a sütőből és átkentem a paradicsomos mázzal. Az utolsó tíz percben levettem a fóliát és grillezés funkción sütöttem őket még pirosabbra és ropogósra. Mi egyszerű sült krumplit ettünk hozzá én savanyúsággal a férjem pedig meggyszósszal.
Lori

 

Életem első túró gombóca

Még az őskorban randizgattam egy sráccal. Annyira az őskorban, hogy szőke hajjal, jó pár kilóval könnyebben és óriási műkörmökkel működtem. A srácnak volt egy étteremszerűsége, mindegy is. Egyik nap a szakács kimenőt kapott. Szegény pasi gondolta, ott vagyok én, majd csak kikerül valami vacsora az amúgy nem is túl rosszul felszerelt üzemi konyhából. Jött is az ötlet délután: túró gombóc. Azt akart enni a szegény szerencsétlen. Én magabiztosan bólintottam, gondoltam, mi lehet azon olyan bonyolult, túró, meg gombóc és kész. Aha. Ahogy én azt akkor gondoltam. Amikor a jövő túrógombócba fulladt áldozata eltűnt egy boltban, máris tárcsáztam anyut: Anyu, hogy kell túrógombócot készíteni? Anyukám először pár másodperces néma csendbe burkolózott, majd óvatosan csak annyit kérdezett: miért. Én kissé öntelten feleltem, mert azt szeretnék készíteni. Anyu először hangosan röhögött. Szó szerint. Egy ideig elgondolkodtam, hogy várok húsz percet míg kiheveri a hallottakat és visszahívom, de erre nem került sor. Inkább elkezdte mondani az ügymenetet. Most sem tudom írásba foglalni, anno, évszázadokkal ezelőtt is a túró és a zsemlemorzsa találkozási pontjánál vesztettem el a fonalat.
Este remegő lábakkal bezárkóztam az üzemi konyhába. Előkerestem az óriási hűtőkből a dolgokat és nekiláttam. Minden egyes művelet idegen volt és borzasztóan gyanús. A zsemlemorzsa odaégett, az tuti, annak még most is emlékszem a szagára. Na aztán a gombócok...még ma is kísért a látvány...a fura túrós izék elkedztek felfelé szállingózni, mint valami rettenetes mócsingok. Mi tagadás, szinte minden gombóc atomjaira hullott, pedig alapvetően jó öklömnyi nagyságúak voltak. Na, akkor már kezdtek könnyek gyűlni a szememben. Aztán lázadó énem felülkerekedett,kiszedtem a megmaradt galuskákat a vízből és kiültem egy aszta tetejáre cigizni. A pasi ott talált rám, duzzogva, füstölve. Amikor meglátta a gombócokat - vagy ami maradt belőlük - nem kérdezett semmit, csak tapintatlanul kiröhögött. Aztán szégyenszemre felküldte a pultos lányt, hogy segítsen  a szerencsétlen szöszinek főzni valamit. Erre persze végképp beurultam, ott hagytam a pultost kezében a paradicsomszószos üveggel - mert persze az ő fantáziája sem terjdt tovább a spagettinél - és nem sokkal ezután szíkatottunk. Bevallom, azóta sem vitt rá a lélek, hogy túrógombócot készítsek. Szilvásat már csináltam a férjemnek. Annak sikere volt. Ezt a másikat meg csak anyukám készítésében vagyok hajlandó....
Lor

2009. október 27., kedd

Mákos vajas keksz

Hétfőn a kollegáim ezt a rágcsálnivalót kapták. Nem írom le még egyszer, mert ez a sima vajas keksz receptem. Egyszerűen csak most mákba forgattam a kekszeket. Na jó, egyet-kettőt meghagytam vaníliásan is, mert nekem még mindig az a kedvencem. Most margarin helyett igazi teavajjal csináltam. Hát zongorázni lehet a különbséget. Igazi vaja keksz, omlós, puha és iszonyú vaníliás. Egyszer nekiugrok és legyártok pár kilót, mert nem lehet eleget enni belőle.
Lori

2009. október 26., hétfő

Petrezselyem

Még tavasszal ültettünk petrezselymet a fűszerkertben. Nem volt hozzá túl sok bizalmam, amikor lelkesen elszórtuk a magokat, de lám, jól csináltuk, mert egész nyáron zöldellt a friss petrezselyem. Még most is tartják magukat, de aggódom az időjárás miatt, szerintem lassan hősi halált fagynak. Ezért szépen levágtam mindet. Mindig eltesszük a margarinos dobozokat, szépen elmosva sorakoznak a kamrában. Ilyen esetekre nagyon jól jön. A petrezselymet szépen, alaposan lemostam, viszonylag kisebbre aprítottam és így ment a dobozokba. Azok meg a mélyhűtőbe. Általában csak ki szoktam kapni a fagyasztóból és egy lapos kés segítségével belekapirgálom az ételbe. Ha arra gondolok, hogy annak idején kb. 100 forintért vettük a magokat....egész nyáron kiszolgált minket, sőt, mivel 4 dobozzal tettem el, szerintem egész télen is elég lesz.
Lor

Fokhagymás pizzakenyér tojáskrémmel

Szombat este nagy dilemma előtt álltunk. Menjünk moziba? Én végignéztem magamon és gyors fejszámolást végeztem, mennyi időbe telne embernőt varázsolni magamból. Zuhany, hajmosás, smink, öltözködés. Minimum 1 óra. Igyunk valahol egy kávét? Gyors fejszámolás ismétel, végeredmény ugyanaz. Férjem a harmadik kérdése után - menjünk el sétálni - saját magán is végignézett, láttam egy átsuhanó, de annál gyötrelmesebb kifejezést az arcán és feltettem az utolsó kérdést: készítsek tojáskrémet? Na, végre az öröm szikrája ragyogott fel a arcán. Villámgyorsan eldőlt a szombat esti programunk. Sütöttem két fokhagymás pizzakenyeret - ha már nem megyünk sehová tök mindegy alapon - és készítettem egy rakás - legalábbis akkor annak tűnő - tojáskrémet. Előkerestük a Cserecsapat című dvd-t - mivel a hülye tévében megint nem volt semmi nézhető - és pukkantottunk egy üveg bort. Mondhatom, minden mozinál, kávézásnál jobb volt. A tévéműsornál meg feltétlenül. Ugyan nem tudom, mi mehetett a tévében, de a Csillag születik most pár hónapig tuti bukó nálunk, a konkurenciát meg már meg se néztük. A Helyszínelők mindig biztos pont a Viasaton, de egész héten ezt nézem, szombatra kell a változatosság. Így került elő ez a régi film, amin betegre nevettük magunkat. Jó a sztori, jó a főszereplő (Keanu Reeves), jók a poénok és még mondanivalója is van. Ajánlom! A pizzakenyeret is! A hozzávalókra nagyon kell koncentrálnom mert beledobálós alapon készült. Nálunk ez két kerek kenyérre való volt, tetszés szerint felezhetők az alapanyagok.


Pizzakenyér: 60-70 dkg kenyérliszt (BL 80), egy teáskanál sikér, csipet aszkorbinsav, 3 dl olíva olaj, 5-6 gerezd fokhagyma, 1,5 evőkanál só, 1 csomagélesztő, 5-6 bazsalikomlevél,  3 dl víz, 6 rozmaring ágacska (friss), petrezselyemzöld, csipet cukor
Mivel mi jó fokhagymásan szeretjük, lehet, hogy ez a mennyiség másnál elég sok lesz. A lisztet egy tálba szitáltam, a langyos cukros vízben feloldottam az élesztőt. A liszthez szórtam a sikért, hozzáadtam a csipet aszkorbinsavat (ezt el is lehet hagyni.) és a sót. Mehetett hozzá az olíva olajból 2,5 deciliter, valamint fokhagymanyomón belenyomtam a fokhagymagerezdek felét. Végül mehetett rá az élesztős víz. Ebből egy szép nagy, kicsit keményebb tésztát dagasztottam. Duplájára kelesztettem, kiütögettem belőle a levegőt, és újra kelesztettem. Ezúttal azonban már belekészítettem a zsírral(!) kikent tortaformákba. Így keltek még egy jó fél órát. Közben a maradék olajat elkevertem a maradék, átpasszírozott fokhagymagerezdekkel. Amikor a tészta szépen beledagadt a formákba, az ujjammal kis mélyedéseket nyomkodtam bele. Lekentem a fokhagymás olívaolajjal, megszórtam a friss bazsalikom levelekkel, petrezselyemmel. Végül ráhelyeztem a rozmaring ágakat. Így mentek 180 fokra előmelegített sütőbe. 35-40 perc alatt sültek ropogósra. Frissen, melegen ettük a tojáskrémmel.


Tojáskrém
Hozzávalók: 4 darab tojás, két evőkanálnyi majonéz, fél fej vöröshagyma vagy egy kisebb fej,só, bors, pirospaprika
Nem variálom túl, nálunk így, ebben az egyszerű formában van a legnagyobb sikere. A tojásokat lemosom, megfőzöm keményre. Amikor kihűlt megpucolom, beledobom egy mélyebb tálba. Villával összetöröm, hozzáadom a minél kisebb kockákra vágott vöröshagymát, megszórom sóval, borssal, pirospaprikával és annyi majonézt nyomok rá, amennyitől krémes állagúra lehet a villa segítségével kevergetni. Meg lehet bolondítani egy gerezd fokhagymával (bár nekem így már túl tömény) és petrezselyemzölddel. Egy órára legalább tegyük hűtőbe, hogy jól összeérjenek az ízek.

 

2009. október 25., vasárnap

Felfordított meggyes-mákos lepény

Ez eredetileg egy Stahl Judit recept. Amikor először csináltam, kissé nyers állaga volt, kísérleteznem kellett, mire sikerült egy olyan arányt kitalálni, amelytől nem ázott el a tészta. Bár sokadszor jövök rá, hogy nem mindig a megadott arányokkal, hanem az én tepsijeimnek a méreteivel van a gond. Nálam ugyanis minden nagy. A tepsi, a fazék, a serpenyő. Mintha nem is három hanem tizenhárom főre főznék. Mentségemre szolgáljon, minden el is szokott fogyni. Nem tudom, mire számítsak, ha a kisfiam felnő. Ki fognak enni a vagyonomból Ő meg a férjem.
Na szóval, én ehhez a sütihez egy 26 centis tortaformát használok. Meggyből szerintem kevesebb kellett, hogy a meggyszemek szépen egyenletesen figyelhessenek a sütemény tetején. Ha egymás hegyén hátán tengődnek, akkor tutira elázik a tészta. Most megbolondítottam egy kis mákkal. Egészen a terhességemig allergiás voltam a mákra. Nem kicsit, nagyon. Ha csak egy szobába kerültünk, a mák és én, én azonnal fulladni, köhögni, hörögni kezdtem. Ugrott is a mákos bejgli karácsonykor. Azután megszültem Kuttyogót és egy családi eseményen mákos süti került az asztalra. Véletlenül. mindenkinek elkerülte a figyelmét. Nekem meg semmi bajom nem volt. Azóta vérszemet kaptam. Készítettem mákos kalácsot. Semmi. Megkóstoltam. Semmi. Igaz, pár falatnál többet nem bírok enni belőle, mert akkor elkezd kaparni a torkom, de ez már óriási siker. Ebbe a sütibe is került mák. meg is tudtam kóstolni! Éljen!

Felfordított meggyes-mákos lepény
Hozzávalók a tortaforma aljába: 10 dkg puha vaj (!), 10 dkg barna cukor, egy mokkáskanál fahéj, 40 dkg meggy vagy cseresznye
A tésztához: 20 dkg vaj, 1 tojássárgája, 2 tojás, 1 teáskanál vanília aroma vagy egy vanília rúd, 1,5 dl tejföl, 25 dkg liszt, csipet só, 5 - 8 dkg mák, 1 csomag sütőpor, fél teáskanál szódabikarbóna
A sütőt melegítsük elő 175 fokra. A tortaforma alját burkoljuk alufóliába, majd vajazzuk ki a fóliát. A kivajazott aljba tegyük a 10 dkg puha vajat és tegyük a sütőbe, hogy az felolvadjon. Ha felolvadt, a meggyet szórjuk meg a barna cukorral és a fahéjjal, majd ezt a meggyes keveréket borítsuk a tortaforma aljába. A forma szélét is vajazzuk ki.
A tésztához a vajat, a cukrot és a vaníliát robotgéppel keverjük össze. Adjuk hozzá a tojássárgáját és a tojásokat és jöhet bele a tejföl is. A lisztet összekeverjük a sóval, sütőporral, mákkal és a szódabikarbónával. A lisztkeveréket robotgéppel beledolgozzuk a vajas masszába. A tésztát egyenletes rétegben belekanalazzuk a tortaformában pihenő meggyrétegre és szépen elsimítjuk. A lepényt úgy 1 óra 20 perc alatt megsütjük. Ha azt látnánk, hogy ég a teteje, takarjuk le alufóliával. Ha elkészült, hagyjuk kihűlni és csak utána borítsuk egy tányérra. Óvatosan emeljük le a tortaforma karimáját és óvatosan emeljük le a tetejét is. A
felvágással tényleg várjuk meg míg kihűl.
Lori

 
 

2009. október 24., szombat

Csilis csokis süti

A szalámin kívül másra is szert tettem abban a bizonyos Culinarisban. Jalapeno-i csilis csokis is vettem és arra készültem, hogy valami nagyon durván csokisat fogok készíteni. Mennyei édességnél találtam ré erre a finomságra. nem is nagyon variáltam rajta, csak felturbóztam egy kis mandulával, késhegynyi sütőporral, talán kicsit több lett a liszt és a csoki majd fele csilis lett. Az eredmény egy nagyon tömény, nagyon ragadós, mindent összekenős nagyon csokis süti lett. Én imádtam. A csili miatt a gyereknek nem mertem adni. Érdekes, de maga a csili evés közben annyira nem is érződik, inkább egy nagyon pikáns utóízt ad az édességnek. Máskor is fogom alkalmazni, kifejezetten beleszerettem a csilis fekete csokiba. Mert csokiból én csak a feketét szeretem. Sokkal intenzívebb az íze, mint a sima tejcsokinak.
És akkor a reci:

Csilis-csokis süti
Hozzávalók a tésztához: 3 tábla étcsokoládé, ebből legalább egy fél tábla volt nálam a csilis. A jalapeno-i csilis csoki sokkal erősebb ízű, mint a sima, úgyhogy sima csilisből mehet bele egy egész tábla is, 10 dkg vaj (szigorúan vaj és nem margarin!), 4 tojás, 20 dkg cukor, 1 teáskanál vanília aroma, 5-8 dkg szeletelt mandula, 18 dkg liszt, késhegynyi sütőpor
A krémhez: a másik fél tábla Jalapeno-i csilis csoki, plusz másfél tábla fekete csokoládé, 2 dl tejszín, késhegynyi csilipor
Az étcsokit és a vajat összeolvasztottam - most nem vízgőz felett, csak egy egyszerű lábasban. Összekevertem a tojásokat, a cukorral, a vanília aromával, a liszttel és a végén hozzákevertem a csokis masszát, valamint a mandulát. Kb. fél óra alatt készre is sült, egy szép keményebb kéreg lett a tetején, a belseje pedig szinte még nyers volt. Isteni!
Hagytam egy kicsit hűlni és közben összeolvasztottam a hideg tejszínt, a csilit és a maradék csokit. Még langyosan a tepsinyi sütire öntöttem, elegyengettem a süteményen és hagytam kihűlni. Illetve ez nem teljesen igaz. Nem bírtam ki és megvágtam, ami nem volt túl jó ötlet, mert dőlt és folyt a teteje, de langyosan is csodás íze volt. A felét már tényleg csak kihűlés után vágtam fel. Intenzív, masszív csokis csoda....pici csípős utóízzel.
Lori

Az új szerzeményem és az egyik alapanyag

 

2009. október 23., péntek

Vaddisznó szalámi fehér gombával

A minap rettentő jó napom volt. Úgy éreztem, muszáj magam megjutalmazni és tovább fokozni az örömömet, ezért hazafelé a Culinaris felé kanyarodtam. Nem sűrűn járok oda, mert nem épen az én pénztárcámhoz szabták, de most az egyszer alapon bementem. Mint utóbb kiderült, rémesen drága kiruccanás volt, de ez nem az üzletnek köszönhető. Kifelé menet egy büntető cédula várt, na meg egy nagyon undok rendőr. Próbáltam én kisírni ezt a feljelentést, de az Istennek sem sikerült. Beláttam, hogy rossz helyen álltam meg, figyelmtlen voltam, de a nagymamák munkaideje vészesen a vége felé közeledett, egyszerűen nem volt időm a világ végén helyet keresni. Így jár, aki kockáztat. Ehhez hozzászámolva, amit az üzletben hagytam....huhh...erre már nem is akarok gondolni.
Az egyik kincsem a vaddisznó szalámi volt fehér gombával. A férjem rajongott érte, de még a Kicsi is! Én ezt a gyereket még soha semmit nem láttam így enni! Tátotta a száját, remegett a keze és ordított, amikor nem akartunk neki több szalámit adni. Gondolta, kóstolja csak meg. Na, ebből az lett, hogy az összes meglevő négy fogával úgy ette, rágta, nyelte a cuccot, hogy egész este ezen nevettem. Ezek után, mit nekem büntetés! Újra kfizetném, hogy ezt láthassam! (Azért legközelebb nagyon óvatos leszek.)

Íme a díjnyertes cucc


És a jóllakott Kuttyogó

Cukkinis-paradicsomos csirkemell

Jó ideje felhagytam annak a kutatásával, mit ehet egy gyerek és mit nem. Tudom, ez súlyos probléma és mélységesen elítélendő, de az előzőekben írt miatt, már dacból sem nyomasztottam magam feleslegesen. Így arra is csak utólag jöttem rá, hogy már egészen aprótörpök is ehetnek cukkinit. Az én Kuttyogómnak úgy 4-5 hónaposan készítettem először. Imádta és ez szerencsére azóta sem változott. Számtalan módon el tudom neki készíteni, legutóbb paradicsommal és fokhagymával bolondítottam meg. Alig lehetett meggyőzni, hogy elég már...a kis bélpoklosom még akkor is tátotta a száját, amikor már egy egész mélytányérnyi adagot bevágott. Egyszerűen már attól féltem rosszul lesz. Íme.

Cukkinis-paradicsomos csirkemell
Hozzávalók: fél fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 kisebb saláta cukkini, 4-5 teáskanál paradicsompüré, oregánó, bazsalikom, csirkemell filé, kevés mozarella, 1-2 szem burgonya
A vöröshagymát felkockáztam, megdinszteltem és rádobtam a csíkokra vágott csirkemellet. Hozzáadtam a karikákra vágott és megpucolt cukkinit, majd az egészet elkezdtem pirítani. Én elég sokáig pirítom, mert a kisfiam szereti a hús és a zöldséget pirult ízét. Amikor a hús és a cukkini elkezdett barnulni, felöntöttem vízzel. Hozzáadtam a fokhagymát, megszórtam a fűszerekkel, majd lassú tűzön, fedő alatt legalább egy órát pároltam. Így a hús nagyon puha lett a zöldség meg szinte szétfőtt. Nálunk ugye ez azért fontos, mert fogak híján még mindig mindent pürésítünk. Amikor levettem a fedőt, hozzáadtam a paradicsompürét és még jó tíz percig kevergettem. A legvégén rádobtam a feldarabolt mozarellát. Ez szépen ráolvadt. Már kész is volt. Én még egy pár szem krumplival "dúsítottam", hogy tutira laktató legyen. :o) Tuti siker volt!
Lori

Lekváros mini-linzer

Van egy igen édesszájú kollegám. Időnként haknizik egyet az irodák között, ahol csak potenciális kollégákat lát oda bekukkant és érdeklődik egy kis süti-nasi iránt. Hozzánk is betévedt a minap, de mivel a főnököm és én notórius fogyókúrázók vagyunk, így érthető módon nálunk semmi fellelhető édesség nem akadt. A kollégám ezen eléggé kiakadt és azzal vádolt minket, hogy nálunk sosincs semmi nasi. Na, ezen jól felhúztam magam. El is határoztam, hogy a hétvégén sütök valami linzerszerűséget, jó nagy adagot, behozom ide az irodába, így bármikor erre jön, nem kell szégyenben maradnunk.
Na, az első bukta az volt, hogy a linzereket szombat este készítettem, amikor is a férjem barátja tiszteletét tette nálunk. Mivel az aprósütik még a konyhapulton figyeltek a fiúk jártukban - keltükben belenyúltak. Addig, míg puffogva el nem rejtettem a kamrában, de így is volt egy kis anyaghiány.
Hétfőn reggel kollegát fülön csíptem és orra alá dugtam a linzeres dobozt. Na, aznap bizony sűrűn láttuk, ami a kis lelkemet persze melengette, mert láthatóan nem rontottam el a kis aprósütiket. Direkt nem vittem haza, otthagytam a dobozt szem előtt. Másnap reggel üresen találtam rá. Kollega este eltakarította a maradékot, nehogy a kis linzerek csalódottak legyenek. És persze, hogy én örülhessek ennek a néma bóknak.

Lekváros mini - linzer
Hozzávalók: 50 dkg finomliszt, 25 dkg margarin, 15 dkg cukor, 2 tojás, 1 csomag sütőpor, csipetnyi só, 2 tk vanília aroma, ízlés szerint lekvár, a tetejére olvasztott csoki vagy karamell öntet
A lekvár és az öntet kivételével a hozzávalókból tésztát gyúrok úgy, hogy először a lisztet elmorzsolom a hideg margarinnal. A többi hozzávalót is hozzáteszem, alaposan átgyúrom és legalább fél órára beteszem a hűtőbe. Amikor kiveszem a hűtőből vékonyra nyújtom és egy pálinkás pohár segítségével kis köröket szaggatok belőle. Ezek mennek a sütőpapíros tepsire és onnan a 180 fokos sütőbe, ahol 10-15 perc alatt szépen megsülnek. Utána már csak pár perc hűlést követően ízlés szerinti lekvárral összeragasztom őket, és a tetejüket meglocsolom olvasztott étcsokival, vagy karamellel. Most éppen karamellel locsoltam, az volt otthon. 
Lori

2009. október 22., csütörtök

Brokkolis-mozarellás csirke

Érdekes módon Kuttyogó imádja a zöldségeket. A brokkolival úgy hat hónapos korában még hadilábon állt. Sőt, sokáig nem is volt hajlandó zöld dolgokat enni. Ebben az a vicces, hogy most azok a kedvencei. Sóska, spenót, brokkoli, zöldbab, zöldborsó. Mivel a zöldség mellé a legszívesebben húst eszik - nem panaszkodom, a legjobb párosítás - mindig kap mellé husit is. Íme, a mi brokkolis csirkénk a'la Baba. :o) Gyorsan és könnyen elkészül!

Brokkolis-mozarellás csirke
Hozzávalók: fél fej vöröshagyma, késhegynyi vaj, pici só, egy gerezd fokhagyma, 5-6 rózsa brokkoli, 8 dkg mozarella sajt, kakukkfű, oregánó, 15 dkg csirkemell filé

A késhegynyi vajat (szigorúan vajat, margarint sosem használok) olvasszuk fel egy serpenyőben, szórjuk rá a kisebb kockákra vágott vöröshagymát. Kicsit pirítsuk, majd adjuk hozzá a csíkokra vágott csirkehúst és a rózsákra szedett brokkolit. Az egészet alaposan forgassuk, pirítsuk össze, majd öntsünk alá vizet, hogy ellepje a húst és a brokkoli nagy részét. Adjuk hozzá a fokhagymát, szórjuk meg picit a fűszerekkel. Forraljuk össze, majd fedjük le és nagyon alacsony tűzön, fedő alatt párolgassuk. Amikor minden megpuhult, vegyük le a fedőt, növeljük a lángot. Közben tegyünk fel egy szem burgonyát főni. Ha a brokkolis hús levének nagy része elfőtt, daraboljuk a ragura a mozarella sajtot és hirtelen keverjük össze, hogy jól ráolvadjon. Ha ráolvadt a sajt, készen is vagyunk. A brokkolis ragut kevés burgonyával kínáljuk. Mi még mindent botmixerrel pürésítünk, mert fogakkal nem állunk túl jól, de össze lehet törni egyszerűen villával is, vagy nagyobbak ehetik evőeszközzel is.

Sajnos fotókat azért nem tudok feltenni, mert mire véglegesen elkészül, nekem el kell indulnom otthonról. A nagyszülők fejezik be az utolsó simításokat. Hétvégenként már sokszor azt eszi, amit mi. Azért, majd igyekszem, de remélem, már maga recept is nagy segítség tud lenni.

Kuttyogó Konyha

Sokat gondolkoztam, hogy érdemes-e babakajákkal foglalkoznom. Számtalan honlap, blog, gyerekorvosok, dietetikusok és több tucat okos ember megmondta már a tutit ebben a témában. Azonban nekem is van egy egy éves gyerekem, akinek a táplálkozása 3 hónapos kora óta maga a veszedelem. Hiába olvasgattam annak idején éjszakába nyúlóan is a jó tanácsokat, rajtunk semmi nem segített.
Dióhéjban, csak hogy kicsit megértsetek: Kuttyogó három hónapos koráig elvolt tejen, tápon. Bevallom, többnyire tápon, különféle okok miatt képtelen voltam szoptatni, egyáltalán nem ment, dacára a rengeteg átzokogott éjszakának. Az első három hónapunk együtt nagyon kemény volt, utána pedig még nehezebb lett. Három hónaposan ugyanis a KisManó úgy döntött, hogy egy csepp tejet, tápot sem hajlandó magához venni. Üvöltött, ha csak közelítettünk felé a tejes üveggel, volt, hogy két napig 100-150 grammnyi kaján tengődött és az úristennek sem volt hajlandó enni. Én az idegösszeomlás széléán voltam, különösen, hogy a gyerek többször vissza is hányta óriási sugárban a tápot. Pedig mindenféle hipoallergén cuccot vásároltam neki, amilyen tápot fel lehetett lelni az országban, azt én beszereztem. Semmi nem volt jó, csak az üvöltés volt változatlan. Hiába kértem sírva tanácsot védőnőtől - aki kb. 22-23 éves volt és egy darab macskával rendelkezett - gyerekorvostól, nem jutottam előrébb. Elvittem azt a szegény kisbabát orvoshoz, vérvételre, ultrahangra, makkegészséges volt. Egyik nap, amikor már éjjel kettőkor sírva ültem a mínusz fokokban a kertben, úgy döntöttem, ennek vége. És másnap - tetszik, nem tetszik - a tűzhely mellé álltam. És főztem. Főzelékeket, zöldségféléket, préseltem a gyümölcsök levék. És lám, a gyerek étkezése egy csapásra rendbe jött. Evett - eleinte cumisüvegből a főzeléket - majd 4 hónapos korától már szépen, kanállal. Lehet fújjogni, káromkodni, szidni, hogy hogyan merészeltem. Muszáj volt. NEM voltam hajlandó tovább nézni egy éhes, üvöltő gyereket. Nekem nem volt elég válasz a szakemberektől az, hogy majd eszik, ha éhes lesz. Evett, amint a fogához való ételhez jutott. Azóta is, minden reggel, munka mellett is felkelek hajnalban és frissen, alaposan megválogatott alapanyagokból megfőzöm neki a napi menüjét. A gyereknek jó az étvágya, a gyerekorvos és a védőnő is mindig megdöbben, ha meglátja és azt mondják, ilyen egészséges, életerős gyereket ritkán látni. És dicsérnek, milyen jól megoldottam a dolgot. Hát, köszönöm. Megküzdöttünk. El szoktam mesélni a doktornőnek, mit és hogyan főzök. Ő időnként meglepődik és azt mondja: ilyet még nem is hallottam. Nos, ezért gondoltam úgy, hogy vállalva a kritikákat, szidalmakat - mert ezek is lesznek bizonyára bőven - leírom, mi mit és hogyan szoktunk. Hátha segítséget nyújthat olyan kétségbeesett anyknak, amilyen én is voltam.

2009. október 21., szerda

Krémes-almás

 A péntek délután mindig a sütésé. Kutyogó ilyenkor valamelyik nagymamánál van, és úgy szoktam érte menni, hogy viszek a nagyszülőknek valami finomságot. Most nem volt túl sok időm, mindenképpen valami olyat kerestem, ami kevert tésztás, nem macerás. Ez a recept elsőre ilyennek tűnt. http://www.szamoca.eoldal.hu/ Azonban nem szólt a fáma a hűlési folyamatok fontosságáról, és nekem a mennyiségekkel is akadtak gondjaim. Nekem a kevert tésztából dupla mennyiség kellett, mert ha az eredetivel dolgozom, akkor a tészta túl vékony, a pudingréteg meg túl magas lesz és szerintem eláztatta volna a tésztát. Ezért én duplán készítettem el a tésztát. De szerintem ez a tepsiméretemnek is köszönhető. Sebaj, azért alakultak a dolgok, a süti elkészült, és valóban finom volt melegen, de szeletelni gyakorlatilag esélytelen volt, dőlt mindenfelé. Pár óra a hűtőben azonban megregulázta a sütiket és csodásan szép, magas, könnyen szeletelhető és persze fogyasztható darabok lettek. A férjemnek nagyon ízlett, anyukámnak szintén, sőt még anyukám vendégeinek is, akik pont ott voltak a kiszállításnál. Anyu telefonált is másnap, hogy maradt-e még ebből a pudingos remekből, mert a kínálást senki nem utasította vissza, így neki csak egy-két darab maradt. Igazságosan megosztoztak a maradékon a férjemmel.

Krémes-almás
Hozzávalók a tésztához: 4 egész tojás, 20 dkg cukor, 40 dkg liszt, 20 dkg vaj, 3-4 dl tej, csipet só, 2-3 teáskanál fahéj, 1 tasak sütőpor
Az alsó réteghez: 4-5 nagy alma
A krémhez: 3 csomag vaníliás pudingpor, 1 liter tej, cukor ízlés szerint, 25 dkg vaj
A sütő alját kevés vajjal kikenjük. Az almákat vastagabb csíkokra, gerezdekre vágjuk és kibéleljük velük a tepsi alját, hogy az egészet befedjék. A curkot a vajat és a tojást egy tálban összekeverjük, hozzáöntjük a sütőporral elkevert lisztet, sót és a fahéjat, végül mehet bele a hideg tej is. Az egészet szép simára keverjük, ha túl folyós lenne, kevés lisztet még szórhatunk hozzá. (Én kétszer kevertem, ráadásul a receptből kimaradt a tej felhasználása, de arányaiban nálam működött.) Ezt a tésztát az almák tetejére simítjuk és 200 fokon készre sütjük. Tűpróba! 
Közben a tejjel felfőzzük a pudingport, szépen besűrítjük. Igyekezzünk hideg vízben vagy ablakban, esetemben az erkélyen kihűteni. A vajat csak akkor keverjük hozzá, amikor a puding legalább kézmeleg. A vaj is legyen hideg, ne olvasszuk fel. Így nehezebb elkeverni, de ellenkező esetben a pudingos krém rettenetesen folyós állagú lesz és az életben nem áll meg rendesen a süti tetején. Ezt a krémet kenjük a sütemény tetejére. Ha nem bánjuk az állagát, fogyaszthatjuk így frissen, isteni íze van, de ha vendégeket várunk, vagy számít a látvány, várjuk meg, míg az egész szépen kihűl és ízlésesen szeletelhetővé válik. Kihűlve, hűtőből elővéve legalább olyan finom, mint frissiben.
Lori

 

Nigella dán vajas kiflije

Ennek a Nigella féle tésztának már nem először futok neki. Még hónapokkal ezelőtt Limara blogján olvastam róla. Lelkesen neki is ugrottam, első fordulóban instant élesztővel. Nem szeretem a porélesztőt, régimódi lány vagyok. A tészta valóban olyan ragacsos és nyúlós volt, ahogy azt Limara is írta, de küzdöttem, kinyújtogattam, hajtogattam. Elkövettem azonban azt a hibát, hogy nem sütésálló lekvárt használtam. Na, a kezdetben biztatónak tűnő kiflikből egyszercsak dőlni kezdett a lekvár, égett és ragadt. Érdekes módon a tészta mégis finom volt.
Most újra harcba szálltunk én és a kiflik. Előkészítettem már előző nap, de most rendes kocka élesztővel. Másnap máris egészen más képet mutatott, mint a múltkori, ezt bíztató jelnek vettem. nyújtani és hajtogatni is könnyebb volt, szintén pipa. A lekvárt sütésállóra cseréltem, a kiflik nagyon pofásak voltak. Nem dőlt belőle a töltelék sem, remek. Ízre zseniális volt, de nekem megint nem maradtak olyan igazi kifli formájúak. Mintha kis csónakocskák lettek volna, kissé kilapultak. A kisebb darabok még megtartottak a kifli fazont, de a nagyobbak....Igen, szolgáljon ez nekem tanulságul, nekem, aki nem és nem képes épkézláb méretű süteményeket gyártani. Mérettől függetlenül isteni volt. Egyszer talán sikerül kifliket készítenem bagettek meg cipók helyett.


Dán vajas kifli
Hozzávalók: 60 ml lanygos víz, 125 ml lanygos tej, 1 tojás, 350 gramm BL 80 liszt, fél kocka élesztő, csipetnyi só, 2-3 ek cukor, 250 g hideg vaj
A langyos vízben feloldottam az élesztőt. A tejet és a tojást egy bögrében elkevertem, majd hozzáöntöttem az élesztős vizet. Az egészet alaposan összekevertem. A hideg vajat kisebb-nagyobb csíkokra vágtam, belekészítettem egy mély tálba. Hozzáöntöttem a lisztet, sót, cukrot, kicsit elkevertem robotgéppel. Csak pár másodpercig, hogy a vajdarabok egyben maradjanak. Ezután hozzáöntöttem a tojásos-élesztős keveréket és egy nagyobb fakanállal összeforgattam. nem nagyon, mert valójában az a lényeg, hogy az összeállt tésztában láthatóak legyenek a vajdarabok. Nyúlós, fura masszának kell lennie, amit letakarva a hűtőbe kell száműzni legalább egy éjszakára.
Ne lepődjünk meg, másnap sem fog túl biztatóan kinézni. Amikor kivettem a hűtőből, alaposan belisztezett felületre borítottam és próbáltam valami formát adni neki. Kinyújtottam, a vajdarabok tisztán kivehetőek voltak. Aztán jöhetett a hajtogatás. Én nem bonyolítottam túl. Mint a levélpapírt, alulról-felülről középre, aztán a két szélső oldalát egymás felé, majd összecsukni, mint egy könyvet. Így ment ismét a hűtőbe úgy 15-20 percre. Ezt még kétszer elvégeztem, tehát összesen háromszor. Nem egy húsz perces sütemény. Az utolsónál háromszögeket vágtam a tésztából és mindegyikrement egy púpozott evőkanál sütésálló gyümölcslekvár. Kifliket formáztam és sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam őket. Pihentek így még egy 20-30 percet, ennyi idő alatt újra szépen megkeltek, felemelkedett a tészta. Felvert tojással kentem le, némelyiket megszórtam mandulával, de mivel nálunk nem mindenki szereti, a legtöbbje natúran maradt. 180 fokos sütőben nekem úgy 20 perc alatt sült meg. 
Lori

 

2009. október 20., kedd

Marhafasírt

Apropó marhafasírt. Jómagam nem vagyok nagy marhahús rajongó. Próbálkoztam már vele, de az ízét valamiért nem tudom megszokni. Ellenben a napokban a kedvenc üzletemben igen akciósan kínálták a darált marhahúst. Fél óra tanácstalankodás, polcok között való lődörgés után végül is lecsaptam egy doboznyira. Utólag mondhatom, hogy sajnos csak egyre. Fasírtot készítettem belőle a zöldbabfőzelék mellé. A szokásos módon, beáztatott zsemle, tojás, só, bors, pirospaprika dögivel, fokhagyma és vöröshagyma.  A vöröshagymát én lereszelem, nem szeretem, ha darabokban marad, a fokhagymát pedig fokhagymanyomón átpréseltem. Kis golyók lettek belőle és a férjemmel közösen megállapítottuk, hogy ennyire fincsi fasírtot még nem ettünk. Az utolsó darabig elfogyott - mint az előzőekben említettem a hot - dog mellé is remek kísérő volt - és elhatároztuk, hogy a fasírt nálunk mostantól csak marhából lehet. Biztos nem én találtam fel a spanyol viaszt és sokan nem is értitek, mi ebben olyan érdekes, de számomra, a marhakerülőnek ez igenis nagy felfedezés volt. Hallelluja.
Lor

Hot - dog házilag

Szombat estére a férjem barátját vártuk vacsorára. Fiús estét terveztek, számomra fura filmek nézésével - semmi 18 éven felüli project, csak farkasok és fegyverek - ennek ellenére én is meghívott voltam, mint ügyeletes ételszállító. Vagyis a konyhából folyamatosan szállíthattam a cseppet sem összeszakadt, kis méretű és étvágytalan férfiaknak az ellátmányt. (Szerencsére mindkettő szép nagydarab, hatalmas étvággyal. nem túl gazdaságosak. :o))Tudtam, hogy valószínűleg a sör mellé nem kívánnak majd késsel-villával enni, tehát valami olyan kellett, amit kézzel is el tudnak fogyasztani lehetőleg a tévé előtt. (Bal kézben kaja, jobb kézben sör, a távirányító kezelése meg többnyire kisorsolás útján). Hot-dog-ra gondoltam, azt el sem lehet rontani. Nem kerestem receptet, szerintem ehhez nem is kell, ráadásul a legtöbb helyen előre elkészítik a kiflit és utána kerül bele a virsli. Én ezt a folyamatot leegyszerűsítettem, begyúrtam, dagasztottam, kelesztettem a kenyértésztát és belesodortam a virslit, így mentek a meleg kutyák a sütőbe. Nem volt panasz, úgy eltüntettek az urak fejenként 3-4 darabot, mint a kisangyal. És persze közben jött az ötletbörze, hogy legközelebb kicsi sajt, kicsi hagyma mehet még bele. Hálátlanok. :o))))))

Hot-dog házilag
Hozzávalók kb. 7-8 darabhoz: 1 kocka élesztő, 70 dkg BL 80 liszt átszitálva, csipetnyi aszkorbinsav (elhagyható), 2 dl víz, 3-4 ek tejföl, 3 ek olaj, 1 tk só, csipetnyi cukor, 7-8 darab virsli
A langyos vízben feloldjuk az élesztőt, közben a lisztet egy tálba szitáljuk, hozzáadjuk az olajat, a tejfölt, az aszkorbinsavat, sót, cukrot, majd ráöntjüka vizet. Kicsit lágyabb tésztát dagasztunk és fél órát kelesztjük. Nem baj, ha még nem kelt a duplájára, úgyis fog még pihenni egy kicsit. 7-8 darabra szedjük a tésztát és kis gombócokat sodrunk belőle. Téglalap alakúra nyújtjuk, ráhelyezzük a virslit és feltekerjük, mint egy kiflit. Sütőpapíros tepsire sorakoztatjuk és hagyjuk még úgy 20-25 percig pihenni. Lekenjük tejföllel és mehet 180 fokra a sütőbe. Kb. 20-25 perc alatt ropogósra sül. A srácok mustárral, és egy kis marhafasírttal ették. Aki gondolja, próbálja ki a fiúk ötletét és tegyen bele kicsi sajtot és hagymát. Biztos nem fogja elrontani.
Lori


2009. október 16., péntek

Rétes krémes

Ez szintén egy olyan édesség, amelyet már több helyen láttam a gasztro blogok között. A legtöbbje túrós töltelékkel futott, nálunk ezzel az a gond, hogy anyukám nem igazán kedveli a túrót, márpedig ő süteményből ki nem maradhat. Én azonban csípem a túrót, szóval kellett valami köztes megoldás. Ez pedig a ricotta lett vanília pudinggal. Ugyan, ez a kombináció egy kicsit eláztatta a tésztát, és így utólag azt mondom, több réteslapot kellett volna egymásra tenni, de egy nap hűtőben való pihenés után szépen összedermedt és nem akart szana széjjel folyni. Nagy előnye ennek a sütinek, hogy bárki elkészítheti 10-15 perc alatt, mutatós, kiadós, ízletes sütemény, vendégvárónak is tökéletes, sőt, egy nappal előbb is elkészíthető.

Rétes krémes
Hozzávalók: kb. 24 darab réteslap, 1 csomag vanília puding, 25 dkg ricotta, cukor, citrom reszelt héja, porcukor
0,5 liter tejben főzzük meg a csomagon lévő utasítás szerint a vanília pudingot. Hideg vízbe állítva folyamatos kevergetés mellett hűtsük ki. Amikor már kézmeleg vagy langyos, keverjük bele a ricottát. Ekkor ízesítsük ízlés szerint cukorral. Alaposan keverjük el az egészet. Egy kisebb tepsit kenjünk ki vajjal, szórjuk meg liszttel. Terítsünk az aljára négy darab réteslapot úgy, hogy minden lapot megkenünk olvasztott vajjal. Erre kenjünk egy réteg krémet, majd újabb 4 darab réteslap következzen és újra egy kis krém. Így folytassuk a rétegezést, míg az összes hozzávaló elfogy. A rétes-krémes tetejét szurkáljuk meg tűvel vagy fogvájóval és 170-180 fokra toljuk a sütőbe. Addig süssük, míg ropogós lesz a teteje. Hagyjuk a tepsiben kihűlni, szórjuk meg porcukorral, s akkor szeleteljük fel, amikor már kihűlt. (Különben, dől, folyik, omlik.)
Lori

Chef Parade

Óriási élményben volt részem tegnap. Egyrészt az Avon jóvoltából részt vehettem a Julie&Julia című film preimer előtti vetítésén. De nem maga a film volt nagy élmény - erről majd később, hanem...az Avon kisorsolt két főzőtanfolyamot a Chef Parade főzőiskolában és hipp-hipp-hurrá, sikerült megnyerni! Ketten megyünk, Sly és én, mert hogy ő volt a szerencsés, akit magammal vittem a vetítésre, és ő lesz a főzősuliban is a partnerem! Gyorsan ki is néztünk egy Pasta paradé nevű tanfolyamot, ahol remek tésztaféléket tanulunk majd meg elkészíteni. Eredetileg spanyol kurzusra mentünk volna, de Sly-nak koncertjegye van aznap estére, a tanfolyam pedig kb. este kilencig tart, úgyhogy erről sajnos lemaradtunk. Nagyon izgatottak vagyunk, egyrészt, hogy profiktól tanulhatunk - bár Sly inkább enni szeret - másrészt, hogy együtt, jókat nevetve okulhatunk gasztronómia ügyileg. Majd jön a beszámoló is!
És a film....hát...Mery Streep-re nagy szükség volt, nélküle elég lapos lett volna a film és maga a történet is. Azonban ez a nő akkorát alakított - már megint - hogy elvitte a sztorit. Ami hiába volt két órás, hiába viszketett, zsibbadt mindenem a végére, mégis maradt bennem egy hatalmas hiányérzet. Vagy kérdőjel. Két óra, és két nő történetének alapos végigkísérése után vártam volna közös találkozási, kapcsolódási pontot. És igen, mondjátok csak, hogy maga a film és a történet volt a nagy találkozás. Akkor is. Ha már a vége felé elhintettek egy mondatot, miszerint az Isteni, ősi Julia nem kedveli fiatal tisztelőjét, követőjét, Julie-t, ezek után illet volna ezt a szálat kicsit továbbgörgetni, hogy ne csak merő nyekergés és szenvedés legyen az utolsó fél óra. (Ezt most úgyis csak az érti, aki látta a filmet.)Gondolom, ez dramaturgiailag nem lett volna érdekes, sőt, biztosan a valóságban sem találkoztak, mégis...mindegy. Túl biztosan túl sokat vártam, túl sokat akartam volna. Mindenesetre közel 40 perccel bátran rövidebbre vehették volna a hosszát, mert kb. ennyi időt ásítoztam és vakaróztam végig mielőtt feltűnt volna a Vége felirat.
Lor

Almás táska

Előző héten végre sikerült kiviteleznem azt a bizonyos créme fraiche tortát, amelyről persze nem volt időm fotót készíteni, mert egy pillanat alatt elfogyott. Maradt azonban kb.1.5 deci créme fraiche-em a hűtőben. (Tejszín és natúr joghurt keveréke.) Ráadásul egy hét alatt remekül össze is állt. Gondoltam, kipróbálom, hogyan viselkedik kelt tésztában. Jelenthetem, remekül. Almás táskát sütöttem, mert a fiúk egész nap a kertet túrták, gondoltam rájuk fér a délutáni nasi. No meg anyósomékhoz mentünk ebédelni és kedves apósom igencsak szereti a süteményféléket, legyen az csokis, habos, gyümölcsös, szögletes vagy akár kerek. Vittem hozzájuk is pár darabot. Elfogyott. Nagy baja nem lehetett, de az alma savanyú volt, kicsit több cukrot is elbírt volna. A tetejére szórt porcukor azért kicsit javított a helyzeten. (Egyébként mostanában hadilábon állok a cukormennyiséggel, valahogy mindenbe keveset teszek. Pedig az élet csak édesen jó.)

Almás táska
Hozzávalók: 60-70 dkg liszt, 10 dkg olvasztott margarin, 1,5 dl créme fraiche (természetesen sima tejszínnel is helyettesíthető), egy evőkanál porcukor, kevés vaníliás cukor, egy kocka élesztő, 1,5 dl tej, 1 tojás, 3 nagyobb alma, barna cukor, fahéj, citrom reszelt héja
A 1,5 dl langyos tejben felfuttattam az élesztőt. A lisztből, créme fraiche-ből, margarinból, porcukorból,vaníliás cukorból, élesztős tejből és tojásból szép, kicsit keményebb tésztát dagasztottam. Meleg helyen a duplájára kelesztettem. Közben legyalultam az almát és fahéjjal, barna cukorral, valamint a citrom reszelt héjával ízesítettem. Amikor a tészta megkelt, kinyújtottam és hosszabb téglalap alakú darabokat vágtam ki belőle. Az egyik felébe egy kisebb maroknyi almát tettem, amit előzőleg kicsit kinyomkodtam, hogy ne engedjen túl sok levet. A tészta másik felét ráhajtottam a töltelékre és vizezett villával összenyomkodtam a széleket. Sütőpapíros tepsin pihentettem még tizenöt percet, lekentem tojássárgájával elkevert tejszínnel és 180 fokon pirosra, fényesre sütöttem.
Lori

2009. október 15., csütörtök

Színes pulykaragu

Egyik este a kelleténél több pulykamellet olvasztottam ki. Ne kérdezzétek, egyszerűen elfelejtettem, hogy egy adagot már kivettem a mélyhűtőből, és este félkómásan kivettem még egyet. Sosem fagyasztok vissza semmi és nem is dobok ki semmit, így este ott álltam néminemű pulykamellel viszonylag tanácstalanul. Nem készültem nagy főzésre, hétköznap csak a gyereknek főzök minden reggel frissen, a férjem műanyag dobozok közül válogat, amelyek a hétvégén kerülnek feltöltésre. Az biztos volt, hogy gyors, serpenyős, kevés mosatlant és munkát igénylő cuccot kell rittyenteni, mert az idő szorít, és egy egyéves lóg rajtam hol térdtől lefelé, hol deréktól felfelé. Gyorsan felcsíkoztam hát a húst és azonnal ment a forrós serpenyőbe. Amíg elkezdett pirulni, feltéptem a hűtőt és az összes létező maradékot előszedtem. Félbemaradt paprika, fél fej hagyma, stb. Mivel a Kuttyogó időnként eltérített a tűzhelytől, egy kicsit minden később került a raguba, kicsit több lé forrt el róla a tervezettnél, talán a hús is jobban megpirult, de a végeredmény nagyon rendben volt. A fotó még egy kétharmadban kész állapotot mutat, a hús ennél ropogósabb, barnább lett, de mire elkészült az étel, eljött az etetés, fürdetés, ágybarimánkodás ideje, utána meg örültem, hogy a hűtőig eljutott a cucc. Kapkodós, állandóan rohanó háziasszonyoknak kiváló vacsora. Vagy ebéd. És egyébként is, nagyon kitartó tud lenni hűtőben.

Színes pulykaragu
Hozzávalók: kb.50-60 pulykamell filé (persze lehet csirke is), egy fej piros kaliforniai paprika, fél fej lilahagyma, zöld paprika (erősen is mehet!), fél fej vöröshagyma, só, bors, kakukkfő, oregánó, bazsalikom, fokhagyma, fehérbor, olíva olaj
A húst hosszú csíkokra vágtam és forró olajra dobtam pirulni. Még itt sóztam, borsoztam és kitartóan pirítgattam, míg kifehéredik, sőt egy kicsit meg is kapja az olaj a színét. Ez alatt az idő alatt megpucoltam 3-4 gerezd fokhagymát, csíkokra vágtam a kaliforniai és a zöld paprikát, szintén felcsíkoztam a hagymákat. Először a fokhagymagerezdeket dobtam a húshoz, majd mehetett mellé a többi hagymaféle, ezután a piros és a zöld paprika került mellé, majd alaposan megszórtam a fűszerekkel. Kevés fehérbort töntöttem alá és kitartóan kevergettem. Kivételesen nem fedtem le, alig vettem kisebbre a lángot. Mondom siettem, kapkodtam, sírva könyörögtem a húsnak, hogy minél előbb legyen kész. A nagy lángnak, sietségnek és a bornak köszönhetően a hús villámgyorsan megpirult, a zöldségek megpuhultak, de megtartották csodás színüket. Nagyon ízletes ragu lett belőle, másnap rizzsel fogyasztottuk. 
Lori

2009. október 14., szerda

Kacsamell almamártással

Végre sikerült szép kacsamellet szereznem. (Akciósan!) Először csak kettőt vettem, majd tettem egy kört a piacon és visszamentem a henteshez. Kértem tőle még kettőt. Bizonytalan voltam mennyiség ügyben. Csak mostanában kezdek valamilyen kapcsolatot kialakítani a kacsahússal. A férjem imádja, ennek ellenére fogalmam sem volt, soknak számít-e a négy darab mell. Mint kiderült - még az elkészítés előtt - igen. Férjem szerint bőven elég lett volna kettő is - ha én nem eszem belőle. :o) A következő tanácstalanság a hűtő előtt ért utol. Most akkor elkészítsem mind a négyet? Utálok kevés ételt főzni, kidobni sem szeretünk semmit a hűtőből - csak ha elindul magától a kuka felé - így úgy döntöttem, legfeljebb az uram Tást eszik három napig. Vettem egy hatalmas vöröskáposztát is, gondoltam milyen jó lesz mellé a dinsztelt káposzta. Anyukámtól kiudvaroltam, hogy szeletelje már fel nekem, úgyhogy vasárnap csak ki kellett vennem a hűtőből. Igen ám, de olyan sok volt, hogy két nagyon nagy és nagyon mély serpenyőben sem fért el. A maradékot megnyerte az anyósom. Az elkészült dinsztelt káposzta pedig a mélyhűtőben landolt. Hogy miért? Előző nap almás táskát sütöttem és maradt egy csomó legyalult, cukrozott, fahéjjal megszórt alma. Betettem a hűtőbe és kitaláltam, csinálok egy kis almamártást a kacsa mellé. Nos, annyira jól sikerült, hogy egy csepp sem maradt belőle, a káposzta pedig a mélyhűtőben várja, hogy szebb napokon előadhassa magát.


Kacsamell almamártással
Hozzávalók: 2-3-4 darab kacsamell, só, bors, erős piros paprika, zsír a sütéshez, méz, vöröshagyma, fokhagyma, 2 fej alma, cukor, fahéj, étkezési keményítő, vaj/margarin

A kacsát a zsíros oldalán beirdaltam. Bedörzsöltem sóval, borssal és lekentem egy kis házi erős, pirospaprikával. A vöröshagymát felcsíkoztam, a fokhagyma gerezdeket apróra vágtam. A kacsasütő aljába szórtam a vöröshagymát, tettem bele 2-3 evőkanál zsírt. A tetejére fektettem a kacsamelleket, megszórtam a fokhagymával és még egy-két evőkanál zsírt tettem rájuk. (Kacsazsírra gyúrtunk a hétköznapokra.) Öntöttem alá 2 dl fehérbort, és egy kevéske vizet, majd mehetett rá a teteje és a Tás három órán át sült 160 fokon. Az utolsó egy órában beledobtam pár szem egész, megpucolt burgonyát. Szépen megpuhult a kacsa levében. Az utolsó 20 percben levettem a tetejét, a melleket és a burgonyákat megkentem selyemfű mézzel és légkeveréses grillezésen pirosra, ropogósra sütöttem.
Közben egy nagyobb serpenyőben hevítettem 5-8 dkg vajat. Ráöntöttem a hűtőben pihenő gyalult, cukrozott, fahéjas almát. Kicsit kevergettem, puhítgattam, majd felöntöttem kevés vízzel és fedő alatt főzögettem. Amikor az alma már szépen megpuhult, szinte szétfőtt, levettem a tetejét és étkezési keményítővel besűrítettem. A kacsát a sült burgonyával és az almamártással leöntve tálaltam. A férjem azt mondta, olyan volt, mint a valóra vált álom. És persze nem hogy sok nem volt a 4 mell, de még....annyi maradt, hogy a Zuram másnap tudott elvinni belőle a munkahelyére kis műanyag dobozban.
Lori

Lekváros papucs

Szombat este óriási lakomát csaptunk a szomszédainkkal. Adtunk a fogyókúrának, úgyhogy előkerült apósom tepertője, lilahagyma, Zs. kedvéért egy kis olvasztott paprikás sertészsír, paprikás szalámi, vaj és persze tepsiben sült héjas burgonya....no meg egy kis pálinka, szintén após pincéjéből. Mivel egy ilyen vacsora után muszáj valami édességet is feltálalni, és a polcon figyelt még egy kis sárgabaracklekvár, rögtön valami kelt tésztás sütire gondoltam. Éppen kapóra jött Limara szilvalekváros papucsa tepertős tésztából. Tepertőt ugyan nem akartam beletenni, ezt inkább hagymával kísérve fogyasztottuk, és a lekvár sem szilva volt, de alapnak több volt, mint kitűnő. Még másnap is finom volt, már ami maradt belőle. Szerencsére mindenkinek ízlett, sőt a férjem már a sütés alatt is ott guggolt a sütő előtt, hogy megcsodálhassa a művet. Egyetlen hibája volt. Nevezetesen, hogy nekem nem sikerült papucsokat gyártani, megint méretproblémám volt és inkább bakancsok lettek a sütik. Szépek, nagyok, kiadósak. Sebaj, ennél nagyobb baja sose legyen.


Lekváros papucs
Hozzávalók: 2dl tejszín, 1 dl tej, 1 tojás, 1 tk.só, 12 dkg margarin, 60 dkg liszt, 1 rúd vanília, 2 tk. cukor, 4 dkg élesztő, darált dióbél, porcukor, lekvár
A langyos tejben felfuttattam az élesztőt. Közben egy tálba szitáltam a lisztet, beleöntöttem a hideg tejszínt, a félig folyékony margarint, beleütöttem a tojást, belekapartam a rúd vanília belsejét, hozzáadtam a sót. A felfutott élesztővel együtt az egészből egy rugalmas, puha, hólyagos tésztát dagasztottam. Hagytam a duplájára kelni. AMikor ez megtörtént, lisztezett felületen vékonyra nyújtottam és négyzeteket vágtam. Megszórtam pocukorral elkevert darált dióbéllel és egy teáskanálnyi baracklekvárt tettem a közepére. A két szemközti csücskét egymásra hajtottam és óvatosan összenyomkodtam. Persze így is kinyílnak egy kicsit és kikandikál a lekvár, ezért érdemes minél keményebb állagú lekvárt választani. Ha túl folyós, akkor mindenhonnan dől a lekvár és ráadásul meg is ég. Sütőpapíros tepsin hagytam kelni még húsz percet, majd lekentem a tetejét 0,5 dl tojássárgájával elkevert tejszínnel és mehetett a sütőbe. 180 fokon kb.20-25 perc alatt pirosra sült. 
Lori

 

2009. október 13., kedd

Ensaimadas vanília pudinggal

Úgy vettem észre, a brióson kívül az utóbbi időben ez a bizonyos spanyol desszert, az ensaimadas hódít a gasztro bloggerek között. Mivel finom, kelttésztáról van szó, természetesen én is beálltam a sorba. A recepteket innen-onnan vadásztam, az pedig egyértelmű volt, hogy a töltelék vanília puding lesz. A férjem ezt szereti a legjobban. Eredetileg vendégeknek készült, de a férjemben túltengett az irigység, ezért nem igazán került felátálalásra. Amikor kisült, azonnal rávetette magát, épphogy annyit sikerült megmentenem, hogy a szülőknek juttassunk belőle. A többit féltve őrző karjaiba vette, és elrejtette a spájzban. Oda járkált be, s időnként porcukros szájjal bukkant elő, kezében újabb és újabb sütemény darabokkal.
Bevallom, most nem volt túl sok időm variálni a töltelékkel, ezért egy egyszerű, zacskós puding került a tésztába. Senki nem reklamált miatta.

Ensaimadas vanília pudinggal
Hozzávalók: 50 dkg BL80 liszt (ha nincs, erre az esetre mindig tartok otthon sikért és persze aszkorbinsavat, ezekkel remekül fel lehet javítani a liszt állagát), csipet aszkorbinsav, 10 dkg porcukor, kevés só, 1 kocka élesztő, 2 dl tej, 2 tojás, 1 ek olíva olaj, a kenéshez tejszín

A töltelékhez: 0,5 liter tej, 1 csomag vaníliás pudingpor, két evőkanál cukor
Az élesztőt felfuttatom a langyos tejben, a lisztet egy mély tálba szitálom, s ehhez hozzáadom a többi tésztához valót is. Ráöntöm az élesztős tejet és az egyvelegből egy puha, hólyagos tésztát dagasztok. Meleg helyen a duplájára kelesztem, s közben elkészítem a vanília pudingot. (Tej felforral, por bele, kézi habverővel simára kever, besűrít.) A pudingot hideg vízbe állítom, hogy lehűljön. Ha a tészta megkelt, 9 részre veszem - másnál több is kijött a mennyiségből, én egyszerűen nem tudok kis méretben sütni. Egyenként hosszúkás, téglalap alakúra nyújtom. Megkenem vékonyan a pudinggal és feltekerem vagy sodrom, ahogy tetszik. Mintha egy kis mini bejgli lenne. Ebből a csíkból egy felfelé növekvő csigát tekerek és a végét belenyomkodom a kupolám tetejébe. Kicsit olyan, mint brióst készítenénk. A lényeg, hogy a puding ne csepegjen ki sehol és a süti összeálljon, ne dőljön szanaszét. Sütőpapírral bélelt tepsin hagyom még egyszer szép magasra kelni, majd lekenem kevés tejszínnel és mehet a sütőbe. 180 fokon kb. 20-25 perc alatt szépen megsül.
Lori

2009. október 7., szerda

Trattoria Toscana

A napokban volt a második házassági évfordulónk. Férjem szervezett programot. Nagyon titokzatos volt, nem akarta elárulni, hová megyünk. Hogy kaja van a dologban, az mindkettőnket ismerve egyértelmű volt. Többször rákérdeztem, szerepel-e szusi - vagy cipő, kabát illetve táskavásárlás - a programban, mert ha nem, el sem indulok. Tudni kell, hogy a Kedves ki nem állhatja a szusit, azt sem érti, én miért rajongok érte annyira. S mivel nem csak nekem, de értelemszerűen neki is ünnep a kettőnk házassági évfordulója, így kilőtte a szusi porgramot. Mert akkor ő mit eszik. Egy szusi étteremben pont nem szolgálnak fel rántott húst vagy disznópörit. Nagy nehezen csak kderült. Toszkán étterembe megyünk. és ez nagyon is rendben van így, ugyanis rajongok Toszkánáért. Sosem jártam még ott, s nem úgy tűnik, hogy a közeljövőben ott kötnék ki, de valamiért nagy álom ez nekem. A táj, az ételek, a finom borok...mind-mind vonz. A férjem úgy gondolta, ha Toszkánába nem is, de a Trattoria Toscana nevű étterembe azért hajlandó elvinni. Örültem nagyon és jó előre alaposan áttanulmányoztam az étlapot. Valami különleges ételt szerettem volna választani és a férjemet is igyekeztem meggyőzni, hogy kivételesen ne rántott húst rendeljen vegyes körettel. (Mert mindig ezt csinálja. Vagy gesztenyével illetve aszalt szilvával töltött rántott húst rendel, amiből aztán kipiszkálja a tölteléket. ) Megérkeztüönk és nem csalódtam. NAgyon hangulatos és népszerű hely, amit az is bizonyított, hogy kedd este volt és tökéletes teltház. Azonnal rendeltem egy pohár chianti-t, amit az előétel megérkeztéig gyorsan el si fogyasztottam. (Nem, nem én iszom gyorsan és sokat, picit sokat kellett várni.) Előételnek lazackrémlevest rendeltem. Isteni volt, krémes, aromás nagyon lazacos és nagyon laktató. Főételként tigrisrákos-spenótos kézzel készített tésztát kértem, az uram pedig pármai sonkába göngyölt mangalicát. Ez nála már nagyon nagy előrelépés! A köret pedig kakukkfüves burgonya volt, ezért is külön dícséretet érdemel. Ugyan, cirka másfél órát ücsörögtünk, mire megérkeztek a főételek - én olyan gyorsan betoltam a levesemet, hogy a nyelvemen súlyos égési sérülések jelentek meg - de érdemes volt várni. A hátránya az volt, hogy nekem desszertre nem maradt energiám, a férjem ugyan rendelt egy sajttálat, de úgy elálmosodtunk, mire kiért, hogy pár falat után inkább fizettünk. Összességében nagyon kellemes élmény volt, imádtam az ételeket, a borok pedig mennyeiek voltak. Remélem, jövőre is odamegyünk. :o)
Lori

A Film!


(www.utisugo.hu)


(www.alon.hu)

Vajas keksz

Szerintem ezt a féle sütit mindenki ismeri. Egyszer régen akadtam rá egy receptre, de azóta a saját érzéseim szerint gyúrom össze, ezért most kicsit alaposabban le kellett mérnem a mennyiségeket, hogy hitelesen leírhassam. Imádom a vajas, omlós, citromos vagy vaníliás kekszéléket. Valójában közelebb állnak hozzám, mint a krémes sütik. Biztos azért, mert ezeket gyakorlatilag egész nap lehet rágcsálni, jövés-menés, sütés-főzés, gyerekpesztrálás mellett is. Most csak egy tepsivel csináltam - legalábbis első körben. Másnapra szántam, amikor is délutáni kávéra vártunk vendégeket. Gondoltam, jó lesz majd a fekete vagy a tea mellé. Már délután éreztem, hogy gondok lesznek, ezért gyorsan a spájzba száműztem, mert gyorsan fogyott. Hol én, hol a férjem nyúlt bele a kosárkába egy-egy darabért, de még a Kuttyogó is élvezettel morzsálta a házban széjjel-szana. Aztán a szomszédaink meghívtak minket egy pohár borra és ez lett a süti veszte. Nem akartam üres kézzel menni, vittem a kekszes kosarat. Nem kell aggódni, bor mellé is remekül csúszott. Másnap kezdtem a sütést elölről, de mivel ez a keksz 15 perc alatt összeállítható, nem volt dráma.


Vajas keksz
Hozzávalók: 1 kocka (250 gramm) margarin, csipet só, 1 tasak vaníliás cukor, 1 teáskanál vanília aroma, 1 citrom reszelt héja, 35 dkg liszt, 10-12 dkg porcukor, barnacukor
A margarint pár órával hamarabb kiveszem a hűtőből, hogy kellemesen puha legyen. A vajat a porcukorral és a csipet sóval együtt habosra keverem robotgéppel, majd hozzáadom a lisztet, a vanília aromát és a citrom reszelt héját. A gép jó morzsásra keveri,és amikor eléri ezt az állapotot, kézzel még egy kicsit átgyúrom, hogy szép sima legyen. Ekkor lehet látni, kell-e hozzá még egy kis liszt, hogy puha, vajas tésztává álljon össze. Kis labdacsokat formálok belőle, és megforgatom a vaníliás vagy a barna cukorban. Szoktam a férjem kedvéért fahéjba is görgetni, ekkor a fahéjat egy kis barna cukorral keverem össze. Sütőpapíros lapos tepsire teszem és az ujjammal egy kicsit lenyomkodkm, hogy korong alakú legyen. 180 fokon kb.20-25 perc alatt megsül. Kihűlve kicsit megszilárdul, isteni ropogós, vaníliás és hmmmm...finom.
Lori

2009. október 5., hétfő

Zöldbabos sertéscomb

Apukám beállított a hétvégén egy zsák krumplival. A köret kérdést ezzel le is tudtuk, a hónap utolsó hétvégéjén abból főzünk, ami van. Mélyhűtő kinyit, kallódott benne egy kisebb darab sertéscomb. Tudtam, hogy ez egyben vagy akár szeletben sült húsnak a férjemnek kevés lesz, márpedig ebből még hétközben a műanyag ebédhordó dobozába is kell kerülni. Szóba került még a pörkölt, de a nyáron annyit bográcsoztunk és ebből annyi pörköltevés kerekedett, hogy arra most egy radabig rá sem bírok nézni. Úgy jövő nyárig. Tovább kotorászva a hűtőben kezembe akadt egy zacskó zöldhüvelyű zöldbab. Az az igazi, vastag, zöld. Hmmm...Nos, ebbő lett egy zöldbabos sertésragu, krumplival. Bocsánat, burgonyával, mielőtt megsértődik. Elég gazdaságos étel volt, jól is laktunk belőle és az ember még kétszer fordulhat vele a munkahelyi mikróban.

Zöldbabos sertéscomb
Hozzávalók: Kb: 60-70 dkg sertéscomb, egy kis csomag zöldhűvelyű zölbab, 1-1,5 kg burgonya, só, bors, 1 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, majoranna, oregánó, pirospaprika
Elkészítés: A húst kockázzuk fel, a vöröshagymát vágjuk csíkokra. Egy nagyobb lábasban - amit majd a sütőbe is lehet tenni - hevítsünk olíva olajat. Dobjuk bele a csíkokra vágott vöröshagymát, kicsit kevergessük, majd adjuk hozzá a felkockázott húst. kevergessük, pirítsuk addig, míg a széle elkezd fehéredni. Ekkor szórjuk meg sóval, borssal és pirospaprikával, keverjünk rajta egyet és öntsük fel kevés vízzel, amennyi ellepi. Fűszerezzük ízlés szerint. Fedő alatt kicsit forraljuk össze. Közben pucoljuk meg és vágjuk kockára a burgonyát. Ezt is adjuk a húshoz, keverjük össze, öntsünk rá annyi vizet, amennyi éppen hogy ellepi a krumpli-húst és fedő alatt, nagyon alacsony lángon főzzük 1-1,5 órán át. Ekkor adjuk hozzá a zöldbabot (ez lehet fagyasztott, vagy konzerv is). Keverjük össze, főzzük puhára a babot, majd vegyük le a fedőt és toljuk a sütőbe 20-25 percre kb. 180 fokon. Mi kovászos uborkával ettük, de bármilyen savanyúsággal vagy uborkasalátával is isteni és kiadós ebéd. 
Lori

Puncsos -krémes süti

Anyukám imádja a puncsot. Amikor kicsi voltam, az iskolából hazafelé gyakran benéztünk au úgynevezett "Lefi" cukrászdába. A vaníliafagyin kívül annyi emlékem van, hogy anyukám mindig puncs fagyit evett. Nagy mazsolákkal. Régóta keresgéltem olyan receptet, amely puncsos is és krémes is, hogy anyu mindenféle igénye ki legyen elégítve. Többféle verzió motoszkált a fejemben, amelyből végül az alább leírt végeredmény kerekedett. No de...nem indult ez ennyire szépen. Elkészítettem a tésztát, amely külsőre igen pofás lett. Rózsaszín, szép magas, az illata sem volt rossz. Hm. Majd következett a krém. Na, ezzel már akadtak gondjaim. Túl vajas lett, így vaníliától kezdve a rumaromán át mindennel próbáltam javítani rajta, mégsem éreztem az igazinak. Amikor rákentem a tésztára, már éreztem, hogy ez nem lesz egy sikersztori és le is mondtam anyu elismerő pillantásairól. Összeraktam, félbevágtam a tepsinyi adagot, az egyik felét bedobtam a hűtőbe, a másikkal meg elnyargaltam anyuhoz. Előtte persze megkóstoltam, de...de olyan nyúlós lett, meg ragadós, a krém meg folyékony valami lett és teljesen el voltam keseredve. Anyu ellenben mindenevő, rávetette magát a rószaszín rettenetre és közölte, hogy ez így jó ahogy van. Azt mondta, ha piskóta puhább lenne, teljesen elázna a vajas krém alatt. Ami megmaradt azt ő is a hűtőbe tette. Másnap reggelre pedig csoda történt. A sütemény csodálatosan összeérett, a krém megszilárdult, könnyen szeletelhető lett és esküszöm, még az íze is sokkal, de sokkal jobb lett. A krém már nem is folyt, nem is volt annyira vajas utóízű. Szóval ez volt a titok. Anyu 10 óra felé telefonált, hogy a süti még a tegnapinál is sokkal finomabb, eszembe ne jusson száműzni a repertoáromból.
Puncsos - krémes
Hozzávalók: 7 egész tojás, 50 dkg porcukor, 1 rúd vanília vagy 1 csomag Bourbon vaníliás cukor, 3 dl tej, 3 csomag puncsos pudingpor, rum vagy rum aroma, 20 dkg margarin, 250 ml habtejszín, 2 csomag habfixáló
Elkészítés: 7 tojás fehérjét 20 dkg porcukorral kemény habbá verjük. Lassan hozzákeverjük a tojássárgájákat, a vaníliát és a pudingporokat. Egy tepsi aljára sütőpapírt teszünk,erre öntjük a rózsaszín tésztát, és lassú tűzön, 160 fokon megsütjük. Közben 20 dkg porcukrot 20 dkgmargarinnal és rummal vagy rumaromával habosra keverünk. 3 dl tejből és 3 evőkanál vaníliás pudingból és a maradék porcukorból (10 dkg) krémet főzünk. Hagyjuk kihűlni. Amikor kihűlt, elkeverjük a rumos-margarinos krémmel. Ezt a krémet kenjük rá az időközben megsült, s kissé le is hűlt piskótára. A habtejszínből és a két csomag habfixálóból verjünk kemény habot. Ezt is kenjük a margarinos piskóta tetejére. Szórjuk meg csokoládéforgácsokkal, karamellával vagy egy kevés barna cukorral és a hibámból kiindulva tegyük egy éjszakára a hűtőbe. Másnap egy kis plusz tejszínhabbal tálalhatjuk.
Lori

 

2009. október 2., péntek

Vaníliakrémes zserbó

Amióta a férjem megkóstolta ezt a süteményt, első számú kedvencévé lépett elő. Egészen eddig a sütiig a lekváros bukta volt az abszolút nyerő. Amikor anyósomnak áradozott erről a süteményről, ő értetlenkedve pillogott, hiszen meg volt róla győződve, hogy fiacskája ki nem állhatja a szerbót. ha az elmúlt 30 évben a közelébe sem ment, mi változott. Nos, ha az ízlése nem is, de a nálunk otthon elterjedt zserbó öszetétele biztosan. A zserbó klasszikusan a diós-lekváros verziót jelentené. Már anyukámnak sírva könyörögtem gyerekkoromban, hogy ne ne tegyen bele lekvárt. Ám csak dióval rémes volt. aztán anyu kitalált egy vajkrémes tölteléket. Nem volt rossz, de még mindig nem volt az igazi, kicsit furán tömény lett a vajkrémtől az egész. Aztán jöttem én. Én megtartottam anyu klasszikus lapjait, de a krém nálam egy vanílapudingból főzött finomság lett, és a tetejére is tejszínhab kerül. Ettől olyan kis Hófehérke zserbó lett.
Picit macerás, úgyhogy én csak három lapot sütök, a négy már meghaladná a türelmemet. Így is csatatérhez hasonlít a konyha zserbó sütés után. A gond csak az, hogy az egész család rákattant és nem igazán értik, miért nem lehet minden héten ilyet enni. Hát csak.


Vaníliakrémes zserbó
Hozzávalók a 3 laphoz: 50 dkg liszt, 6 dkg vaj, 15 dkg porcukor, 1 tojás, 1 kávéskanál szódabikarbóna, 2 evőkanál méz, tej
A krémhez: 3 csomag vaníliás pudingpor, 1 liter tej, 25 dkg vaj, ízlés szerint plusz cukor, én már nem adok hozzá. 
A tetejére: 250 ml habtejszín, 2 csomag habfixáló

Elkészítés: A tejen kívül az összes hozzávalót összekeverjük. Amikor minden egy tálba került, akkor kezdünk el hozzá apránként tejet önteni. Annyi tejet használunk fel, amennyitől szép, jól gyúrható tésztát tudunk összeállítani. Ha a tészta egy gombóccá összeállt, elvileg egy órát pihennie kellene a hűtőben. Nálam ez mindig elmarad, azonnal elkezdem felhasználni. Három részre osztom, és vajazott-lisztezett tepsi hátán vékonyra nyújtom és laponkétn kb. 10 perc alatt megsütöm. Amikor barnul, máris jó. Az első lapot a legnehezebb nyújtani, amikor a tepsi már felforrósodott könnyebb nyújtani rajta a tésztát.
Amíg a három lap sül, elkészítjük a krémet. Feltesszük főni az 1 liter tejet. Beleszórjuk a három csomag vaníliás pudingport és egy kézi habverő segítségével folyamatosan kevergetve sűrű kérmmé főzzük. ha besűrűsödött félrehúzzuk és kihűtjük. 
Amikor már langyos, akkor belekeverjük a hideg margarint. Kicsit nehézkes lesz,mert a margarint nehéz lesz a langyos pudingban elkeverni. Ám, ha a margarin már olvadt, esetleg folyós, akkor még folyósabbá teszi a pudingot, amely utána soha nem fog összeállni. Szóval, inkább küzdjünk vele, de éljen a hideg margarin. 
Ha már simára kevertük akrémet, akkor a felét kenjük az egyik kihűlt(!) lap tetejére. Erre helyezzünk még egy lapot és kenjük meg a maradék krémmel. Erre aztán jöhet az utolsó lap. Végül a tejszínből a 2 csomag habfixálóval verjünk kemény habot és ezzel kenjük le a sütemény tetejét. Csorgathatunk rá olvasztott karamellt vagy csokit is, nálunk így natúrban is igen kelendő. 
Lori

 

2009. október 1., csütörtök

Kakaós-meggyes süti (eperpudinggal)

Szerintem az én gyerekem elég érdekes. És valószínűleg minden szülő ezt gondolja a sajátjáról. Meg, hogy okos, különleges, tehetséges. nos, ezeket így egy év elteltével nem tudom biztosan kijelenteni - persze okos, naná, az anyjára ütött - de, hogy érdekes. Ismeritek a reklámot, amelyben felhangzik a kérdés: Az ön gyereke is az édességet szereti a világon legjobban? Vagy valami ilyesmi, az idézni pontosan és szépen most nem jött össze. Na, ezt a reklámot fogadjuk a gyerek apjával testületileg kitörő röhögéssel. Mert a mi gyerekünk édesség közelébe még csak menni sem hajlandó. Egyszer megkínáltuk Pöttyös túró rudival. Kirázta a hideg és majdnem elhányta magát. Semmilyen babapudingot, desszertet, csokit, krémet nem hajlandó a szájába venni. Az az érdekes, hogy ránézésre kiszúrja az édességet és azonnal kicspja a kezemből, ha közelítek felé. De a poharat vagy a cumiüveget is ütlegeli, ha kakaóval nyomulok. Ellenben nagyon szívesen csócsál kolbász vagy szalonna darabkákat, bármilyen sülthúst és sajtkrémes kenyérdarabkákat. A kedvence a spenót - ettől lesz nagy és ELŐS - azt hússal, kenyérrel, natúran, tésztával, bármikor, bármivel megeszi. Majd az égnek emeli két kis kezét és úgy mutatja, hogy ő most milyen erős lett. Ez nekem így nagyon megfelel. Biztosan eljön majd a pillanat, amikor ez a rendszer megdől és csokit követel, de minél később annál jobb. Jómagam is követhetném a példáját, valószínűleg nem vívnék közelharcot a mérleggel minden reggel.
Na, sikerült kreálnom egy olyan sütit, amit legalább megkóstolt! Az első, amit nem "kikérem magamnak" fintorral fogadott, hanem a tésztás és krémes részéből egyaránt megevett egy keveset. Szintén Vidék Íze - jó eresztés volt az októberi szám (is) - és büszkén jelentem, apukám első számú kedvence lett Elnevezte piros süteménynek.
Én egy picit változtattam a recepten, mert a tésztája eredetileg kakaót is tartalmazott. Valahogy a családban senki nem rajong a kakós kevert tésztákért, így ezen változtattam kicsit.

Kakaós - meggyes süti eperpudinggal
Hozzávalók: 6 tojás, 30 dkg cukor, 25 dkg margarin, 40 dkg liszt, 1 csomag sütőpor, 2 csomag vaníliás cukor, 2 dl tej, egy üveg meggybefőtt, vaj és liszt a sütő kikenéséhez (vagy sütőpapír, én azt használok)
A krémhez: 4 dl meggylé ( a meggybefőtt leve, ha kevés lenne engedjük fel vízzel, semmi baja nem lesz), 20 dkg cukor, 2 csomag eperízű pudingpor, 25 dkg margarin, 20 dkg étcsokoládé, 3 evőkanál olaj
Elkészítés: A 6 tojás sárgáját a cukorral és a margarinnal jó habosra kevertem. Hozzáadtam a sütőporral elkevert lisztet, a tejet, a vaníliás cukrokat és jól összedolgoztam. A hat tojás fehérjéből pici citromlével kemény habot vertem és óvatosan fakanállal hozzáforgattam a tésztához. A tésztát egy közepes méretű sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem (jó, ha a tepsi szélére is kerül sütőpapír, de ha ez nem megoldható, kenjük ki alaposan vajjal), és a tetejét kiraktam a meggyel. 160 fokra előmelegített sütőben majd egy órán át sütöttem.
Jöhetett a krém: A meggybefőtt levét - a nagy üvegben pont 4 dl volt - egy fazékba öntöttem, és ebben kevertem el a pudingport, majd ebben főztem meg. Ízlés szerint ízesítsük a cukorral, bevallom én már nem cukroztam meg, nekem éppen elég édes volt így is. Amikor besűrűsödött, lehúztam a tűzről. Megvártam, míg kihűl, s mikor már kézmeleg volt, belekevertem a kocka margarint. Így már kihűlten rásimítottam a készre sült tésztára. Az étcsokit felolvasztjuk, fényesre keverjük az olajjal és rásimítjuk a krémre. Nagyon finom lett ez a kis piros süti. Bár legközelebb lehet tejszínhabot teszek a tetejére. 
Lori