2009. szeptember 30., szerda

Kakukkfüves-citromos spagetti

Akárhogyan osztok-szorzok egész hónapban, a hó végén valahogy mindig költségtakarékosan nyomjuk a háztartást. Viccesen azt szoktam mondani az uramnak, hogy, mostantól fizetésig csak a gyerek eszik. Persze Ő tudja, hogy azért neki is jutnak finomságok, csak mondjuk nem 28-án tálalok fel kacsamellet. És nem azért, mert akkor éppen nem kívánjuk. Sokszor elgondolkodtam már azon, mennyit lehetne spórolni az étkezésen, a főzésen és úgy általában a kaján. Akkor biztosan tudnák többet étterembe, moziba, színházba járni. Próbáltam ezt felvezetni az uramnak. Tanácsolván neki, hogy esetleg ehetnénk pirítóst vacsorára, vagy hétvégeken lehetne kevesebb hús és süti. Teljesen felháborodott és közölte: nem csak azért nem járunk el olyan sűrűn, mert nem tehetjük meg, hanem mert nincs kedvünk. (Mondjuk ez így van, elvagyunk a kertben a gyerekkel, a szomszédokkal vacsizunk, kertipartizunk, ki sem kell mozdulni a jó társaságért.)És ha már nem kocsmázunk, nem utazgatunk a világban, nem játékgépezünk, ő sem hordja a fizetést az italmérésbe, hát engedtessék meg, hogy legalább az étkezések tartalmasak és igényesek legyenek. Mit mondjak, egyet kell értsek vele. Kiváltképp, hogy nekem a sütés a hobbim, így egyből két legyet ütünk egy csapásra. És nem, félreértés ne essék, nem eszünk minden héten tatár beafsteak-et, kaviárt vagy éppen szusit. Csak szeretünk mindent, ami finom. És hát igen, minket is utólér a hóvége januártól decemberig. Ilyenkor jönnek a nagy ötletek. Az alábbi kakukkfüves-citromos spagetti is ilyen. Feltúrtam a mélyhűtőt és csak egy kis csirkemellett találtam. (Meg sertéscombot, de az kellett másnapra a vendégeknek.) Vásároltam egy kis "gazdaságos" spagettit, egy szem citromot, a kertből szereztem kakukkfüvet és akat még olívaolaj is. Egy nagyon finom, könnyű, üde, nyárias ízvilágot idéző, mégis laktató ebéd kerekedett belőle. A bekerülési költsége pedg minimális volt.

Kakukkfüves-citromos spagetti
Hozzávalók: 300 g tészta, 50 dkg csirkemell filé, 1 citrom reszelt héja és facsart leve, kakukkfű, olíva olaj, só, bors, petrezselyem, 2-3 gerezd fokhagyma
A tésztát sós-olajos vízben felteszem főni. Egy serpenyőben felforrósítok egy kevés olíva olajat. Belereszelem a fokhagymát és rádobom a kisebb kockákra vágott csirkemellet. Szép aranybarnára pirítom, közben sózom, borsozom. Amikor a csirke már szép barna, akkor belereszelem a citrom héját, belefacsarom a levét is és jó alaposan megszórom kakukkfűvel. Ha a tészta kifőtt, az egészet ebbe a mártásszerűségbe forgatom és közben még annyi olíva olajat öntök hozzá, hogy a tészta rendesen felvegye a serpenyőben illatozó citromos-kakukkfüves csirkés ragut. Meg lehetne szórni parmezánnal is a tetejét, de a férjem ki nem állhatja (hajj, van még mit nevelni), szerintem pedig így is nagyon finom volt. 
Lori

 


2009. szeptember 28., hétfő

Sajtkrémes-krumplis pogácsa

A hétvégi édességdömpingben egyszercsak belémhasított a fájdalmas felismerés. Oké, oké, sütihegyek vannak, de semmi sósat nem készítettem. Kuttyogó nagszülőknél, a férjemet meg a gonosz multi elnyelte munkaügyben. Így magamra maradtam a kétségbeeséssel. Ha sós, akkor sajtos is, volt az első gondolatom. A hűtőt kinyitva életemben először hálás voltam az uramnak, aki soha nem eszi meg a sajt végét. Általában már akkor utántöltöm a sajtkészletet, amikor már csak egy kisebb darab árválkodik belőle. Ő meg kihasználja az igyekezetemet és a maradékot máris száműzi a hűtő egyik elhanyagolt polcának a sarkába. Na, vagy négy ilyen kis darabot sikerült összevadásznom. Igen, lehet fújjogni, milyen tékozló egy banda vagyunk. A kisfiamnak szánt krémsajtból még csak egy kicsi hiányzott, úgyhogy lenyúltam tőle - megint lehet fújjogni, a gaz anya megkárosítja a saját egyszülöttjét - és kigondoltam, milyen remek pogi lesz ebből. Lett is. Szóval a maradék sajtoknak nem kellett megkövesedve, penészedve, szégyenszemre a kukába landolni, a sajtkrémlopást meg elnézte nekem a kölök, mivel az összes négy darab fogával élvezettel rágogatta. (Tényleg, mindenki szerint normális, hogy egy évesen csak négy foga van?!) A sajtkrémet egyébként ki is lehet hagyni belőle, de elárulom, ettől olyan puha és krémes lett, hogy még három nap múlva is finom és ehető volt. Pedig elfelejtettem letakarni a kiszáradás ellen és bizony aggódtam, amikor másnap reggel szembesültem a hibámmal. Nem kellett volna, a sajt kiválóan megpuhította a tésztát, úgyhogy ez lett a reggelim.


Sajtkrémes-krumplis pogácsa
Hozzávalók 2 közepes tepsire való adaghoz (Pogácsából tök felesleges kevesebbet sütni.)
2 szem közepes burgonya, 20 dkg margarin, 1 dl tej, 1 kis pohár tejföl (20%-os), 1 tubus krémsajt, 1 tojás, 60 dkg liszt, 1 tk cukor, 1 evőkanál só, fél kocka élesztő
A tetejére: 1 egész tojás, reszelt sajt (nekem akadt a kezembe füstölt is, nahát nem rontotta el)
Elkészítés: A burgonyákat puhára főzzük és jól lehűtjük, különben égési sérülés veszélye forog fenn. Ha kihűlt krumplinyomóval vagy villával alaposan összetörjük. Egy mélyebb tálba tesszük, közben a fellangyosított tejben felfuttatjuk az élesztőt. A krumplihoz adjuk a puha margarint (vegyük ki előre a hűtőből, vagy mikróban kicsit puhítsuk meg), a tejfölt, belenyomjuk a krémsajtot, beleütjük a tojást, mehet bele a liszt, a cukor és a só, no meg a felfutott élesztő. Az egészből egy szép, sima tésztát dagasztunk és letakarva megkelesztjük. Ezután jöhet a hajtogatás. A megkelt tésztát téglalap alakúra nyújtjuk. Mintha egy levelet hajtanánk, a felső és az alsó részt egymás felé hajtjuk. Majd a két oldalsó szélét szintén egymás felé hajtjuk, végül az egészet összecsukjuk, mint egy könyvet. Ha ezzel megvagyunk, letakarjuk, és hagyjuk tíz percig pihenni. Ez a hajtogatós műveletet még minimum kétszer, de inkább háromszor elvégezzük. Felső-alsó, majd bal és jobboldali behajtás. Ettől a tészta tökéletes, hólyagos, emeletes jellegű lesz. Az utolsó hajtogatást követően nyújtsuk ujjnyi vastagságúra. Én nem szoktam pogácsaszaggatóval dolgozni, anyagtakarékosabb megoldást választottam. Egyszerűen egy éles késsel kis kockákat vágok belőle és a kis kezeimmel megsodrom, hogy kerek pogácsa alakú legyen. Így sorakoztatom őket a tepsire. A tetejüket megkenem a felvert tojással és jól megpakolom reszelt sajttal. Hagyom még 10-15 percig pihenni, majd 180 fokon 20-25 perc alatt megsütjük. Akkor jó, ha barnára, reccenősre sült rajta a sajt!
Lori

 

Mascarponés - fehércsokis szülinapi torta

Úgy rohant el ez az egy év, hogy csak kapkodom a fejem. Egy éve szeptember 27-én már sírva könyörögtem minden égi és földi illetékeshez, hogy könyörgöm, had szüljem már meg ezt a gyereket. Mert a fiatalúr túl jól érezte magát és eszében sem volt kijönni. pedig már egy autót is beígértem neki az érettségijére, de mégsem. Aztán hála neki, és az orvosoknak, csak megszületett. Gyönyörű volt és ezt azóta napról napra tudja fokozni. Nyilván minden anya így érez a saját gyerekével kapcsolatban. Nos, mivel Kuttyogó okos, gyönyörű és nagyon jó gyerek - leszámítva, hogy egy percre meg nem állna, hogy hangosan és ha kell toporzékolva érvényesíti az akaratát - hetekig kutakodtam recept után, hogy fennállásának első évfordulóját méltóképpen megünnepelhessük. Rendelni nem akartam. Nem azért, mert rontani akarnám a cukrászdák bevételét, hanem azért, mert így sokkal személyesebb. Amíg nem lesznek afféle igényei, miszerint Donald Kacsa, Garfield vagy gőzmozdony alakú tortát akar, addig kénytelen lesz beérni velem. Az alábbi receptet két-három leírás alapján kutyultam össze. A piskótalaptól kicsit féltem, de találtam egy kb. 4 oldalas leírást a legtökéletesebb torta piskótalap sütéséről, és lám...életem legszebb piskótája lett. Tudhatták az égiek, hogy nagyon fontos dologról van szó. A krém alapja pedig mascarpone és fehér csoki, no meg egy kis tejszín. Kevesebb cukrot tettem bele a javasoltnál, így is édes, könnyű...és hát könnyfakasztó lett. Anyukámnak ugyanis annyira ízlett, hogy könnybelábadt szemekkel közölte, milyen büszke rám. Az édesanyák elfogultsága.:o)
Kuttyogó pedig lelkesen trancsírozta és nyalogatta apró ujjait.


Mascarponés-fehércsokis torta
Kezdjük a piskóta lappal.
Hozzávalók: 6 tojás, 6 evőkanál cukor, 6 evőkanál liszt, 1 teáskanál sütőpor
Készítsük elő a tortaformát. Az enyém 26 centi átmérőjű, így szép magas torta lett. (Csak a viszonyítás miatt.) A piskótához a lisztet púpozottabb kanállal mérjük, mert a cukor nehezebb, mint a liszt, azonban egyensúlyban kell lenniük. A sütőt már most melegítsük elő 220 fokra.
A tortaforma alját béleljük ki sütőpapírral. Az aljat és a széleit kenjük ki vajjal, így sehova sem ragad majd a tészta és szépen leválik a formáról. A tojásokat sárgájára-fehérjére választjuk. A fehérjéket egy pici citromlé segítségével verjük kemény habbá. Amikor már kemény, szórjuk bele apránként a cukrot. Ha a hab is kemény és a cukor is belekerült, egyenként adjuk hozzá a tojások sárgáját. Ha ez is megvan, fakanállal, óvatosan keverjük hozzá a sütőporos lisztet. Öntsük a tortaformába és toljuk a sütő középső részére. Én légkeverésen sütöttem, az első 10 percben 220 fokon, majd levettem 180 fokra. Kb. 40 perc alatt készre sült, de szerintem ez sütőfüggő is. 

Jöhetett a krém: 
Hozzávalók: 40 dkg (4 tábla) fehércsoki, 25 dkg mascarpone, 4 dl tejszín, 1 csomag vaníliáscukor vagy 1 vaníliarúd, 6 dkg porcukor
Vízgőz felett megolvasztjuk a fehércsokit. Amikor már olvadt, levesszük a tűzről és kézi habverővel hozzákeverjük a mascarponét és a porcukrot. Így nem lesz csomós a massza, fakanállal kicsit kockázatosabb. Majd kemény habot verünk a 4 dl tejszínből (Én mindig a békebeli zacskós tejszínt veszem. Ez 2,5 deciliteres, két csomag kell belőle, de a maradék egy decilitert remekül hasznosíthatjuk majd a torta tetejéhez.)A felvert habot hozzákeverjük a mascarponés-csokis krémhez. Ha a piskótalap kihűlt, a csokis masszát ráterítjük. Azért fontos, hogy a piskóta kihűljön, mert a krémmel a tetején most megy is a hűtőbe, és ott dermed legalább 2 órán keresztül. Azért kell két órát dermednie, mert így könnyedén rá tudjuk locsolni a legfelső réteget.

A felső réteghez: 10 dkg fehércsoki, a maradék 1 dl tejszín
Semmi más dolgunk nincs, mint összeolvasztani a fehércsokit és a tejszínt. Kivesszük a kicsit dermedt tortát a hűtőből és rácsorgatjuk a fehércsokis masszát. Majd mehet vissza a hűtőbe és lehetőleg egy éjszakára maradjon is ott. Másnap ízlés szerint gyümölcsökkel és tejszínhabbal tálalhatjuk. Nálunk szamóca ment a tetejére, apósom még megtolta kis tejszínhabbal. Szerintem isteni volt, van egy évem, hogy ezt túlszárnyaljam. 
Lori

 











2009. szeptember 23., szerda

Aszalt szilvás pulykasült

Szerintem, lassan mindenkinek fel fog tűnni, hogy nagyüzemi húsfogyasztók vagyunk. A férjem húst eszik hússal. Egyszer megkívánta a rántott cukkinit. Lelkesen elkészítettem neki, feltálaltam, nagyon ízlett is neki, majd körülbelül a harmadik szeletnél megkérdezte, hogy a husi is készen van már? Mert hogy a drágám úgy gondolta, a cukkini mellé csak dukál egy kis rántott hús is, különben az egésznek semmi értelme. Azt hiszem, a fiam rá ütött. Amint lehetősége nyílt rá, nagy hódolója lett a húsoknak és főétel gyanánt azt eszi a legszívesebben. Férjem jegyezte meg viccesen, hogy lassan disznót kell vágnunk, mert az egyéves kievett minket a húskészletből. Na, azért erről szó sincs. Bár disznóhús valóban nem volt a hűtőben, akadt benne egy szép, nagy pulykamellfilé. És felhasználásra várt a hűtőben megmaradt barack és aszalt szilva is. Nem is kellett más, csak egy kis bacon, meg a jól bevált kacsasütő.

Aszalt szilvás pulykasült
Hozzávalók: egy nagyobb darab pulykamellfilé, aszalt szilva, só, bors, fokhagymakrém, oreganó, bazsalikom, kevés csili, 20-30 dkg szeletelt bacon
A pulykamellet óvatosan bevágtam annyira, hogy szét tudjam teríteni. Kívül-belül sóztam borsoztam, a belsejét megszórtam friss bazsalikommal és oregánóval. A belsejét kiraktam aszalt szilvával. Mivel a gyereknek nem nagyon mertem volna aszalt szilvát adni, az ő kisebb darab husiját barackkal töltöttem meg. A húst feltekertem, majd kívül megkentem fokhagymakrémmel, és megszórtam csilivel. Amennyire a szakadós bacon engedte, beborítottam vele a húst és a biztonság kedvéért egy zsineggel át is kötöztem. Lehet, hogy erre a lépésre már nem is lett volna szükség, de nem mertem megkockáztatni, hogy a gondosan hajtogatott, tekert, töltött húsom fogja magát és szanaszét dől. Na, így mehetett a kacsasütőbe, amelyben már jól megágyaztam neki vöröshagymával. Öntöttem alá pici olajat és nem kevés vizet. Mehetett rá a fedő és máris toltam a sütőbe. 160 fokon sült három órán keresztül. Három óra elteltével levettem a tetejét és megpirítottam a hús felszínét. A bacon ropogott, a hús pedig olyan puha lett, hogy simán, villával is el lehetett "vágni". Mindkét pasi lelkesen ette, krumplipürét kaptak mellé.

Lori

 

Szezámmagos csirke

Nemrégiben volt a kis Kuttyogóm keresztelője. Népünnepély volt, nálunk gyűlt össze a család apraja-nagyja. Apósom bevállalta a bográcsozást, disznópörköltet készített, ezúttal sem rontotta el. Azonban úgy voltam vele, addig sem kellene éheztetni a jó népet, amíg a pörkölt elkészül. Így apró, szezámos csirke falatokat készítettem, amelyhez paradicsomsalátát kínáltam. Annyira jól sikerült, hogy mire a malacka az asztalra került, a legtöbben jól is laktak. (Leszámítva édes jó apámat, aki mélységesen kikérte magának, hogy csirkehússal akarom etetni és inkább kettő vagy három vendég helyett is evett a pöriből.) Mindenki a recept után érdeklődött, pedig egy fikarcnyival sem nehezebb, mint a sima rántott hús. Talán, mivel kis darabokra van vágva a csirke, porhanyósabb lesz a hús még a szezámmagos réteg alatt is. Vendégvárónak kitűnő, előre el lehet készíteni, semmi baja nem lesz, ha kihűlten kerül az asztalra, kézzel is vígan fogyasztható.


Szezámmagos csirke
Hozzávalók: 80 dkg csirkemell filé, 2-3 tojás, liszt, fokhagymasó, bors, egy csomag szezámmag, olaj a sütéshez
A csirkét vékonyabb csíkokra vágom. Megsózom a fokhagymasóval, alaposan meg is borsozom, majd mintha rántott húst készítenék, megforgatom a lisztben, majd a tojásban, s ezek után a panír helyett a szezémmagban hempergetem meg. Jó alaposan felforrósítom az olajat egy mélyebb serpenyőben és hármasával-négyesével beledobom a szezámos csíkokat. Kicsit mérsékelem a hőmérsékletet és pár perc alatt kisütöm. A hús már azelőtt puha, hogy a mag megégne rajta, hála a vékonyra szelésnek. Salátával, rizzsel vagy bármilyen körettel fogyasztható. 
Lori

2009. szeptember 22., kedd

Hajtovány Limarától

Nagyon sokat böngészem Limara receptjeit. Még nem találtam olyat, ami valamiért nem sikerült volna. Tökéletesen pontos az összetevők listája és mennyisége, még sosem kellett kudarcot vallanom. Néha egy kicsit változtatok a dolgokon, nekem nem mindig van türelmem olyan szépen hajtogatni, feltekerni, formázni, mint neki, de az ízhatás még mindig remek volt. Nála akadtam rá erre a Hajtovány nevezetű csodára is. Nagyon finom, nekem egy kicsit sok volt benne a só, de én olyan kevés sót használok, hogy a férjem mindig megvádol, nem vagyok elég szerelmes. Mindenki lelkesen fogyasztotta, és ami a legfontosabb, hogy még másnap is puha volt.
Tehát, recept itt, ezen nincs is mit variálni. Én a tetejét tojásfehérjével kente le, bőségesenmegszórtam sajttal és háromszög alakúra vágtam fel. Legközelebb más töltelékkel is kipróbálom, már alig várom, hogy kicst megbolondíthassam. Köszi Limara, megint jót ettünk!
http://limarapeksege.blogspot.com/2008/11/hajtovny.html
Lori

2009. szeptember 21., hétfő

Fűszernövények

Sajnos, hamarosan eljön az idő, amikor már nem tudok csak úgy kugrani a kertbe egy ollóval, ha friss fűszrnövényekre van szükségem. Tervezem, hogy majd ültetek cserépbe és télen lesz frissenvágott bazsalikom, oregánó vagy éppen kakukkfű, de biztos ami biztos alapon más módszerhez is folyamodtam. Gondolkodtam azon, hogy leszárítom a kiskertem terméseit, de szárított fűszer minden sarkon kapható és...az úgysem az igazi. Úgyhogy vásároltam néhány műanyag jégkockatartót. A kertben lévő fűszerekből levágtam egy-egy nagy csokrot. A lestyánt kicsit nagyobb darabokra vágtam, a bazsalikomot, oregánót a levelire tépte, a kakukkfüvet pedig elmorzsoltam. A növényekkel majdnem tele töltöttem a jégkockatartó kockáit. Egészen kevés vizet öntöttem alá és így mentek a fagyasztóba. Ha szükségem lesz bármilyen fűszerre, csak kipattintok egyet-egyet a jágkockatartóból és máris mehet levesbe, raguba vagy akár páclébe.
A rozmaringot azonban csak levágtam és egy az egyben mentek egy nejlonzacskóba. Csak letörök egyet a kupacból, ha majd szükségem lesz rá. Elvégre, disznó, kacsa vagy akár pulykasültet télen is tervezünk enni.
Lori

 

Gyümölcsös csirkesaslik

Kicsit nyáridéző hangulatban telt a hétvége. Nagyon lelkes grillezők vagyunk a szomszédainkkal együtt, úgyhogy hétvégenként valahol mindig izzik a parázs. Ezen a hétvégén már nem volt alkalmunk kerti sütögetést rendezni, viszont én nagyon kívántam valami frissen sült húst. Úgyhogy saslikot készítettem, méghozzá gyümölcsökkel. Akadt otthon mindenféle gyümölcs, amelyek már nem sokáig maradtak volna épek és egészségesek, úgyhogy gyorsan felhasználtam őket és a szokásos húsos-kolbászos-hagymás-szalonnás pálcikák helyett most húsos-gyümölcsös nyársak készültek. Na jó, a hagymát azért nem hagytam le róla, a férjem valószínűleg hangosan reklamált volna ezért a felelőtlenségért.A húsokat még előző nap bepácoltam, így szép, pirosra és omlósra sültek.

Gyümölcsös csirkesaslik
Hozzávalók: 60-70 dkg csirkehús, egy nagyobb körte, aszalt szilva, egy alma, 1 nagyobb fej vöröshagyma
A páchoz: Olíva olaj, piros arany, házi erős piros paprika, oregánó, fokhagyma só, bors, mustár, rozmaring, sült csirke fűszerkeverék


A húsokat felkockáztam, összekevertem a páchoz valókat és alaposan megforgattam benne a húsdarabkákat. Egy műanyag edényben, lefedve mehettek a hűtőbe egész éjszakára. Másnap nagyobb darabokra vágtam a körtét, az almát és a vöröshagymát. Egy saslik pálcikára vöröshagymát, húst, körtét, húst, almát, húst....stb. húzogattam, olyan sorrendben ahogyan éppen sikerült. Kivételesen nem volt semmilyen rendszerem. Így szépen lassan elfogytak a hozzávalók. A saslikokat egy sütőpapírral kibélelt tepsire sorakoztattam. Nagyon kevés vizet öntöttem alá és lefedtem alufóliával. 160 fokon pároltam egy órát, ez alatt a hús gyönyörűen megpirult, majd levettem a fóliát és 200 fokon szépen meggrilleztem. A húsok ropogósak és omlósak, a gyümölcsök puhák lettek. Most sokan felkaphatják a fejüket, hogy minek csirkehúst ennyi ideig párolni, mikor 200-250 fokon 20 perc alatt elkészülne. Így van, így is lehet. De a férjem gyengéje, ha a hús olyan puha, hogy kés nélkül is omlik, mint a vaj. Ezt pedig egy hirtelen sült hússal nehéz produkálni. Picivel több idő befektetés, ám hatványozottan több bók jár ezzel a módszerrel. Tepsis burgonyát készítettem hozzá és egy nagy adag zöld salátát. Ugyan nem a kertben fogyasztottuk el, de így is jól esett...:o)

Lori

Ez a fotó még a sütés előtt készült. Sajnos, mire kikerültek a sütőből, lemerült a fényképezőgépem, úgyhogy nem tudom megmutatni ropogós, aranyló formájában. De bízom mindenki élénk képzelőerejében. 

2009. szeptember 19., szombat

Házi vajkrém vagy krémsajt, ahogy teccik...

Max-nál találtam rá erre a finomságra, méghozzá itt:
http://maxkonyhaja.blogspot.com/2009/09/egybol-ketfelet-hazi-kremsajtok.html
Nem is nagyon részletezném. Imádom a sajt és vajkrémeket, én a magam részéről vajkrémnek minősítettem, de remélem, ezen senki nem sértődik meg. Vettem egy kis vödrös, jó minőségű, zsíros tejfölt. Mivel nálunk Prüntyög egy Prüntyögő, aki még nagyüzemben fogyasztja a pelusokat, elcsórtam tőle egy textilpelenkát és ezt használtam konyhai segédeszköznek. Mivel ős is kapott egy kis vajkrémet kenyérbéllel, amit aztán a négy összes fogával elcsócsált, elnézte nekem, hogy megloptam és kitartó nyálcsorgatással meg is bocsátott. (Mindenki vonatkoztasson el a pelenka és az étel együttes képzettársításától, ami az ételekkel való együtthatást illeti.)
Ímhol az én vajkrémem:

3 in 1 vajkrém
Hozzávalók az alaphoz: Kis vödör, de legalább 900 ml zsíros tejföl, tál, szűrő, pőelus vagy pamut póló :o)
Ízesítés 1: só, bors, vöröshagyma, pirospaprika
Ízesítés 2: kapor, metélő fokhagyma, petrezselyem, oreganó, kakukkfű
Ízesítés 3: lilahagyma, csilli só from Jamie Oliver, feketebors


Egy tésztaszűrőt kibéleltem a pelussal. Én kétrét hajtottam, belezuttyintottam a tejfölt, majd ráhajtogattam a maradék textilt. Elvileg kicsepeg a leve, de nekem sikerült annyira kibélelni, hogy a textil pelenka tulajdonképpen az összes levet magába szívta. 2-3 napra a hűtőbe kell tenni, ennyi idő alatt kicsepeg az összes leve és tökéletes vajkrém alap lesz. Nekem a második nap estéjére tökéletes lett. Amikor beérett az alap, háromfelé vettem. 
Az elsőhöz csak apróra vágtam fél fel vöröshagymát és hozzáadtam a többi fűszert.
A másodikhoz az összes zöldfűszert a saját illetve a párom szüleinek a kertjéből szereztem. Mindent apróra vágtam és elkevertem a vajalappal.
A harmadikhoz apróra vágtam a lila hagymát, jól megszórtam  Jamie csilli fűszerkeverékével és fekete borssal. 
Mindent alaposan elkevertem és máris kész volt a finom, hétköznapi vacsora.


Ui: Kedves apósom is megkóstolta és rajongott érte. Ráadásul műanyag dobozba téve sokáig elállt a hűtőben. 
Lori


Almás pite

Van egy nagyon kedves barátnőm. A legjobb. Tulajdonképpen, ő több egyszerű barátnál. Mindig azt gondoltam, a család egy véletlenszerű valami. Emberek vannak körülötted, akik unokatestvérek, nagynénik, nagybácsik...de a valóságban a választott emberek sokkal többet jelenthetnek. nekem Sly - ahogy én hívom - ilyen. Tulajdonképpen 0 éves korunk óta ismerjük egymást. Amikor megszülettünk két hónap különbséggel, a szüleink szomszédok voltak. Amint lehetett egy medencébe, homokozóba zártak minket, így elkerülhetetlen volt, hogy barátok legyünk. Ő is egyke, ahogyan én. Egymás választott testvérei lettünk. Amikor szülni készültem és megkérdezték ki lenne bent velem, azt mondtam, a férjem és a testvérem. Minek magyarázkodni, így érzek iránta. Ő gyermekem keresztanyja is, jobbat sosem találtam volna.
Nemrégiben nálunk járt és éppen almás pitét sütöttem. Sly nem kedveli az almás pitét. Azt mondja, szinte senki nem tudja rendes megsütni. A töltelék vagy túl sok, vagy túl kevés, a tésztát meg a legtöbben kiszárítják. Na, ilyen előítéletek mellett nem kevés bátorságra volt szükségem, hogy megkínáljam. ő meg hős volt és megkóstolta. Azt mondta - idézem: "Nem akarok nagy szavakat használni, de szerintem én ilyen jó almás pitét még soha életemben nem ettem."
Nekem ennyi elég is volt. Az összes addigi receptemet a kukába dobtam és csak ezt az egyet tartottam meg. Az ő tiszteletére.

Sly kedvenc almás pitéje

Hozzávalók: 45 dkg liszt, 20 dkg margarin, 10 dkg vaníliás porcukor, csipet só, 1 csomag sütőpor, 2 tojás sárgája, 4-5 evőkanál tejföl, 1 citrom reszelt héja és leve, 7 darab alma, zsemlemorzsa, fahéj, cukor, vaníliás cukor
A lisztet elmorzsoljuk a margarinnal. Hozzáadjuk a cukrot, sót, sütőport, tojások sárgáját, egy citrom lereszelt héját, kevés levét. Annyi tejföllel gyúrjuk össze, amennyitől szépen összeáll sima tésztává. Legalább fél órára hűtbe tesszük. Addig legyaluljuk az almát. Én az uborkareszelőn szoktam legyalulni, így kevesebb levet ereszt és jobb íze lesz a tölteléknek. Kevés citromlével meglocsoljuk, megszórjuk barna cukorral és egy-két teáskanálnyi fahéjjal. A tésztát kivesszük a hűtőből és kétfelé vesszük, az egyik legyen kicsit nagyobb méretű. Ezt a nagyobbik részt kinyútjuk tepsi méretűre, a tepsibe helyezzük, belenyomkodjuk, hagyunk neki egy kis peremet. Villával megszúrkáljuk. A kinyújtott tésztára zsemlemorzsát szórunk, hogy ne áztassa el az alma. A cukrozott - fahéjjal megszórt almát elengyengetjük a tésztán. Majd kinyútjuk a tészta kisebbik felét, rátesszük az alma tetejére és villával mnegszúrkáljuk. Egy felvert tojás fehérjével lekenjük, majd 180 fokra előmelegített sütőbe toljuk. 25-30 perc alatt készre sütjük.  
Lori

 

Fokhagymás pirítós

Péntek esténként, az egész heti rohanás után mindig megpróbálok valami finom vacsorával kedveskedni a férjemnek. Hét közben egy alig egy éves kisfiú és munka mellett erre nem mindig van idő és lehetőség. Mivel gyerekünk pénteken is van, valamint a munka pénteken sem várhat, ezért mindig valami gyors, egyszerű ám mégis kiadós vacsit igyekszem prezentálni. Valahol az interneten akadtam rá erre a fokhagymás pirítós receptre. Oké, oké, fokhagymás pirítóst bárki tud készíteni, de ez látványra is olyan meggyőző volt. Nem kell hozzá más csak egy bagette, némi vaj, fokhagyma, só és petrezselyem. Szóval, még gazdaságos is. Mivel az uram húsevő, ő egy kis angolszalonnát, zöld paprikát, paradicsomot és egy kis sajtot rágcsált mellé, csak hogy táplálóbb legyen. Nekem a kenyér is elég volt.

Fokhagymás pirítós
Hozzávalók: 1 bagette, egy kocka teavaj, 3-4 gerezd fokhagyma, só, petrezselyem
A bagettet olyan vastagon amilyen méretű kenyérszeleteket szeretnénk, beirdalom. A viszonylag puha vajat elkeverem egy kis sóval, a fokhagymanyomón átpréselt fokhagymával, az apróra vágott petrezselyemmel. Óvatosan megkenem az összes szeletet, ügyelve, hogy a kenyér el ne törjön. Az egész bagettet alufóliába csomagolom és 175 fokra előmelegített sütőbe teszem.Tíz percig sütöm, majd konyharuhával óvatosan megfordítom és a másik felét is ugyanennyi ideig sütöm. Majd lekapcsolom a sütő és még tíz percig melegítem. Fantasztikusan illatos, ropogós pirítós lesz belőle. Mondom, sonkával, paprikával, paradicsommal, vagy egy kis sajttal príma vacsora. Bár egy pohár bor mellé is tökéletes rágcsálnivaló.
Lori

 

2009. szeptember 16., szerda

Baconos-gombás tészta

Eleve nem vagyok túl tehetséges fotós - ha én készítem a családról a képeket, valakinek a keze, lába vagy a feje biztosan lemarad - ám ez az étel nem nyerne szépségversenyt. Viszont annál finomabb. Régen anyukám többnyire pörkölt alapú ételeket főzött. Apunak nem is volt ezzel semmi gondja, ám szegény anyukámat már a frász kiverte az általa csak "piros"-nak titulált ételektől. Amikor elkezdtem szerény konyhai pályafutásomat, kizárólag olyan recepteket kerestem, amelyek gyorsan és persze amatőrök számára is villámgyorsan elkészíthetők. Na, az akkori szőke így fedezte fel a tejszínt. Majd továbbadtam tapasztalatom anyunak, aki azóta is lelkesen használja. Családilag szeretjük a tejszínes ételeket. Meg a bacont is. Annál is inkább, mert az Intersparokban nagyon jó áron lehet csomagolt császárszalonnához jutni. Spar termék, ezeket amúgy is szeretem. Olcsók, jó minőségűek, mi kell még. Szerencsére ahol lakunk, épp a sarkon vagy egy kisebb Spar, messzire sem kell mennem, szinte mindent onnan veszek.
Szóval, éppen költségtakarékos hétvégét tartottunk. A Sparban akciós volt a tészta, olcsó a bacon. Dobtam a kosárba egy doboz tejszínt, meg egy kis gombát és 20 perc alatt remek ebéd kerekedett belőle.

Baconos-gombás tészta
Hozzávalók: 20-25 dkg császárszalonna, 20-30 dkg gomba, 500 ml tejszín, 4 gerezd fokhagyma, 20 dkg trappista vagy ementáli sajt (a férjem sajnos nem szereti a parmezánt, de még próbálom nevelgetni), só, bors, oreganó,majoranna, 500 g spagetti, penne vagy csavart tészta

Először is, felteszek vizet főni a tésztának. A szalonnát kockára vágom, egy serpenyőt pedig a tűzhelyen jól átmelegítek. Nem teszek bele egy pici olajat sem. A szalonnát zsírjára pirítom és amikor már szinte reccenősre sült - a lényeg, hogy "ropogjon a fogam alatt" - akkor adom hozzá a kisebb csíkokra szelt gombát. Én most sima csiperkét vettem, de bármivel variálható. Az egészet alaposan összepirítom. A szalonna kisült zsírja és a gomba kiengedett leve elegendő ahhoz, hogy folyamatos keverés alatt ne égjen le. Ha mindez összesült, takarékra veszem, és elkészítem a tejszínt. A fokhagymagerezdeket átpasszírozom, a sajtot lereszelem. Vágok néhány friss oreganó levelet - de persze a szárított is jó - és a borssal, pici sóval és majorannával együtt ezt az egészet beledobom a tejszínbe. Mindezt alaposan egy habverővel elkeverem. A tejszínes keverékkel nyakon öntöm a szalonnás-gombás ragut, nagy lángra veszem és folyamatos keverés mellett összeforralom. Az időközben kifőtt tészta tetejére halmozok egy jókora adagot és kész is. Mostanában jobban szeretem a tejszínbe keverni a fűszereket, mert az egésznek olyan friss, üde íze lesz. Régebben kevertem a tejszínbe egy pici lisztet vagy keményítőt, de egyszer Buday Péter azt mondta, nem kell a tejszínbe a világon semmi! Igaza volt, nemhiába. 
Végül persze ezt is megszórtam petrezselyemmel...egyszerűen nem tudok ellenállni, ott integetnek a kiskertemben.
Lori

2009. szeptember 15., kedd

Aranygaluska vaníliamártással

Édesanyám aranygaluskája az egyik bűnbak a gyerek és tinédzserkori túlsúlyom miatt. Anyu zsneiális kelt tésztákat tud készíteni és egyik specialitása az aranygaluska. Ez úgy néeztt ki, hogy ő meggyúrta, megdagasztotta, kisütötte, én pedig, mint a kis huncut, mind megettem. Aztán meg siránkoztam a mérleg felett. Valahogy nem fogtam fel, hogy fél tepsi galuska az nem átlagos adag. Akkor is ezt sütötte anyu, amikor kőkemény diétába kezdtem, s elkezdett aggódni az egészségem miatt. A trükk bevált, egy napra felfüggesztettem a kúrát és rögtön híztam egy kilót. Na, ezt tudja ez az édesség.
Már nagyon régen nem ettem aranygaluskát. Anyunak a sütője nincs éppen a helyzet magaslatán, márpedig a galuska csak úgy jó, ha anyu készíti. Azonban a Vidék Íze magazinból egyszer csak felém kacsintott egy csodás aranygaluska fotó...recepttel. Nem volt mit tenni, meg kellett sütni.Én rögtön dupla adagot készítettem, ismerve a család és a szomszéd kisfiúk befogadóképességét. Most az alapreceptet írom le.

Aranygaluska vaníliamártással
Hozzávalók a galuskához: 40 dkg sima liszt, só, 3 dkg cukor, 1 citrom reszelt héja, 2 tojássárgája, 2,5+1 dl tej, 5+3 evőkanál vaj, 2,5 dkg élesztő, 2 teáskanál cukor, 10 dkg dió (én ezt a mennyiséget megtripláztam, mert mi jó diósan szeretjük)
A vaníliamártáshoz: Az aranygaluska tésztájához a lisztben elkeverem a sót, a kristálycukrot, belereszelem a citrom héját, hozzáadom a 2,5 dl tejben elhabart tojássárgáját és 5 evőkanál olvasztott vajat. Az 1 dl cukros tejben felfuttatom az élesztőt, a lisztbe öntöm, és sima, nem túlságosan kemény tésztává dolgozom ki. Addig dagasztom, amíg a tészta hólyagos nem lesz, és nem ragad sem a tálhoz, sem a kezemhez. Ezután konyharuhával letakarom és langyos helyen a kétszeresére kelesztem. Ha megkelt, olvasztott vajba mártogatott kanállal nagyobb diónyi adagokat szaggatok ki belőle és sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatom őket. A galuskákat lekenem olvasztott vajjal és alaposan megszórom kevés cukorral elkevert darált dióval. Hagyom még fél órát kelni, majd előmelegített sütőben 150-160 fokon 35-40 percig sütöm. 
A vaníliamártáshoz a tojássárgájákat kikeverem a porcukorral és hozzáadom a lisztet.A tejet felforralom a vaníliarúddal vagy a vaníliás cukorral, a forró vaníliás tejet a tojássárgás cukorhoz adom, és vízgőz fölött folyamatosan kevergetve besűrítem. 
Ha elkészült, még langyosan tányérra teszem és a mártással tálalom. Nálunk most volt egy kis tartalék málnaöntet is, úgyhogy vaníliával és málnával ettük a galuskát. Ami nálam már megint nem normál galuska nagyságú lett, hanem majdhogynem bukta méretűt sikerült sütni. Sebaj, már két darabbal is remekül jóllaktunk!
Lori

2009. szeptember 14., hétfő

Borban sült sertéskaraj

Jó pár évvel ezelőtt anyukámtól kaptam egy békebeli öntött vas kacsasütőt. Mivel akkoriban nem voltam túl jártas a konyhai dolgokban, meggyőződésem volt, hogy ebben csak kacsát lehet sütni. Márpedig a Tást nem szeretem, sőt, a konyhában bolondozni sem szerettem, ezért mindig valahol a spájzban vagy a konyhaszekrény mélyén lapult. Egyszer azonban anyukám konyhájában megláttam egy ugyanilyen kacsasütőt a sütőben. Nem is értettem, mert egyikőjük sem szereti a kacsát. Aztán kiderült, hogy anyu simán oldalast sütött benne. Amikor már kicsit lelkesebben kalandoztam a konyhában, elővettem a saját öntött vas csodámat. (Nem volt könnyű, ha meg van tömve hússal egyedül ki sem bírom emelni a sütőből. Mondom, valódi békebeli!) Én is oldalassal kedztem a vele való együttműködésemet és mit mondja, remekül sikerült. Azóta eltelt nem kevés idő és lassan már mindenféle húst ebben készítek, hússütéshez elő sem veszem a tepsit. Legutóbb felszeletelt sertéskaraj készült benne. Az én férjem azt mondta, megkockáztatja, hogy ez volt eddig a legfinomabb hús, amit készítettem. Pedig feltálaltam már neki jónéhányat. Nos, úgy kellett rászólnom, hogy én igazán nem sajnálom tőle, de hagyjon már pár szeletet másnapra is ebédre. Ha valakinek az édesanyja tud hiányolni egy ilyen edényt, vagy ráakadna az Ecserin, mindenképpen szerezze be!
Másrészt van nekem egy kollegám, aki rendszeresen publikál a Vidék Íze magazinban. Csodálatos dolgok kerülnek ki a kezei közül. Ő mondta az alábbi jótanácsot: a jó húsnak egyetlen feltétele van: 160 fok fölél soha ne tekerjük a hőfokot.
És milyen igaza volt. Én alapvetően minden húst lefedve és hosszan sütök. Ezek a felszeletelt karajok 3 órán át sültek 160 fokon. A tetejük reccent, de ha a villát beleszúrtuk, omlott, mint a vaj. És még egy jó tanács tőlem: használjunk minél több piros színű fűszert és jófajta fehér bort a sütéshez!

Borban sült sertéskaraj
Hozzávalók: 1-1,5 kg sertéskaraj
Olíva olaj, mustár, grill fűszer, steak fűszerkeverék, erős paprika, paradicsomszósz vagy piros arany, fokhagyma só, majoranna, friss rozmaring, 1 liter száraz fehérbor, a tepsi aljára 2 fej vöröshagyma, 5-6 gerezd fokhagyma

A karajt szépen felszeleteltjük és szeletenként beirdaljuk. Beletesszük egy tálba, lelocsoljuk olíva olajjal, majd mehet rá az összes fűszer, a paradicsomszósz, a mustár, az erőspaprika. Alaposan keverjük össze és legalább fél órára tegyük a hűtőbe. A kacsasütő alját béleljük ki csíkokra vágott vöröshagymával, valamint gerezdekre vágott fokhagymával. Szorosan egymás mellé fektessük rá a pácolt hússzeleteket. Öntsük rá a tálban maradt olajat, majd az egészet öntsük fel száraz fehérborral. Tegyük 160 fokos sütőbe és három órán keresztül süssük. Félidőnél fektessük 3-4 friss rozmaring szálat a húsok tetejére. Amikor már majdnem készen van, az utolsó öt percre vegyük le a sütő tetejét és pirítsuk meg a húsokat.
Természetesen mindez elvégezhető egy egyszerű tepsiben is, de akkor 2-3 réteg fóliával takarjuk le a húst. 
Mi petrezselymes burgonyapürével és friss barackkal ettük. 
Lori

Paprikás csirkeleves

A férjem levesfüggő. Hétközben nem tudok neki levest csomagolni, máshol pedig elvből nem eszik, így hétvégén mindig ki van éhezve valami levesfélére. A legjobban a zöldség alapú leveseket kedveli, a krémlevesekért annyira nem rajong. Pontosabban szívesen megeszi azt is, ha van mellett egy tuti biztos zöldségleves. Mivel rémesen unaémas és kiábrándító lenne minden hétvégén zöldség vagy húslevest enni, ezért időről időre kénytelen vagyok ezen a téren is megújulni. Igyekszem apró trükökkel vagy hozzávalókkal variálni a forró finomságokat. A mostani elkövetés is egyike az újításoknak. Persze túl nagy csavar nem lehet benne - mint ahogy brokkoli és kelbimbó sem - maradnom kell a házias ízeknél. Most kivételesen nem csipetke vagy levestészta volt a belevaló, hanem grízgaluska.

Paprikás csirkeleves
Hozzávalók: 30 dkg csirkemell filé, 3 szál sárgarépa, 2 szál fehérrépa, 1 kis fej vöröshagyma, 1 paradicsom,  kis fej zeller, karalábé, ételízesítő, pirospaprika, bors, kevés tárkony
A gírzgaluskához: gríz, 1 egész tojás, só, bors, petrezselyem
A csirkét kis kockákra vágtam, egy nagyobb lábas aljára csepegtettem kevés olíva olajat és ezen fehéredésig pirítottam a húst. Hozzáadtam a karikákra vágott sárga és fehérrépát, valamint a zellert és a karalábét. Kicsit pirítgattam, majd megszórtam ételízesítővel és piros paprikával. Kevertem rajta még egyet-kettőt és felöntöttem vízzel. beledobtam egy fej vöröshagymát, és egy szem paradicsomot az íze kedvéért. Megvártam, míg az egész felforr, ajd fedő alatt nagyon alacsony lángon 3 órán át főzögettem. A vége előtt nem sokkal még egy kicsit megborsoztam és adtam hozzá egy csipetnyi tárkonyt is. Amikor már elzártam alatta a gázt, akkor szórtam meg a kertből szedett, friss, apróra vágott petrezselyemmel.
Közben a grízgaluskát is elkészítettem:
Felvertem egy tojást és apránként elkevertem annyi grízzel, amennyit a tojás felvett. Érdemes lágy állagúra hagyni az így keletkezett tésztát, nem baj, ha kicsit mancsos és ragadós, mert még hagynunk kell állni úgy egy fél órát, s eközben a gríz bizony tovább dagad. ha túlságosan megdagad, a galuskák kőkemények lesznek. Bevallom, legközelebb én is egy picivel kevesebb grízt adagolok a tojás mellé. Sóztam, borsoztam, s kevertem ebbe is egy kis petrezselymet. Állni hagytam úgy fél órát. Majd vizet forraltam, s a tálból egy evőkanál segítségével a forrásban lévő vízbe szaggattam kis galuskákat. Amikor feljöttek a víz tetejére, akkor máris kiszedegettem őket, s ezt tálaltam levesbetétként.
Lori

Tejszínes kifli

Miután olyan csúfos kudarcot vallottam a tortával, gondoltam, valami olyasmibe kellene kezdeni, amiben azért jó vagyok. Ilyen a kelt tészta. Muszáj volt a lelkemet kicsit melengetni némi sikerélménnyel, mert a párom már szólni sem mert hozzám, annyira rossz kedvem volt az elrontott süti miatt. A családi béke érdekében előkaptam az egyik jól bevált kelt tészta receptemet. Mivel volt otthon egy kis habtejszínem, a tésztához adtam belőle úgy 1,5 dl-t, és a végén nem tojással, vagy margarinnal kentem le a sütit, hanem tojással elkevert tejszínnel. Végre valahára sikerült egy csodaszép, fényes és pihe könnyű tésztát előállítani. A férjem és a szomszéd épp hatalmas kertépítésben voltak a ház előtt, úgyhogy még úgy frissiben vittem nekik belőle. Utána elszaladtam anyukámhoz és anyósomhoz egy-egy tányér kiflivel, s mire hazaértem, az összes maradéknak lába kelt. Csak két kis kifli árválkodott az asztalon. A férjem bevallotta, hogy mikor kis híján a híresen jó szomszédi viszonyunk látta kárát az utolsó kifliért folyó harcnak, inkább kivitt még egy adagot. És mindet megették. Szerencsére a meleg kelt tészta nem ülte meg a gyomrukat és a kertek is elkészültek. A lelkem is nyugodtabb és békésebb lett, s képzeletben bevéstem magamnak egy piros pontot az előző napi fekete mellé. Aztán persze elkezdtem agyalni, hogyan billenthetném pozitív irányba a mérleget. De előbb lássuk a kiflit....

Tejszínes kifli lekvárral töltve
Hozzávalók: 10 dkg margarin, 4 tojás, 80 dkg finomliszt, csipet só, 2 dl tej, 1,5 dl tejszín, 12 dkg cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 1 csomag élesztő, egy doboz sütésálló lekvár, + 1 tojás a kenéshez, 1 dl tejszín
Az élesztőt felfuttattam a langyos tejben. Közben egy tálba öntöttem a lisztet, cukrot, margarint, beleütöttem a tojásokat, hozzáadtam egy csipet sót, a tejszínt és a vaníliás cukrot. Amikor az élesztő felfutott, ezt is a nagy dagasztó tálamba öntöttem, majd elkezdtem dagasztani. Egy nagyon lágy, könnyű, hólyagos tésztát dagasztottam, olyat, amely nem túl kemény, inkább csak éppenhogy összeáll. A tetejét megszórtam egy marék liszttel és mehetett kelni. Kb. 1 óra alatt a duplájára kelt. Ekkor két részre vettem és egyenként szépen kinyújtottam olyan fél centi vastagra. (Mi szeretjük, ha a tészta kicsit vastagabb, dominánsabb.)Háromszögeket vágtam ki belőle egy éles kés segítségével. Minden háromszögbe került egy-egy teáskanálnyi sütésálló gyümölcslekvár, majd szépen feltekertem és egy sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam őket. Hagytam még 15 percig pihenni őket. Ekkor egy egész tojást elkevertem 1 dl tejszínnel és ezzel jó alaposan megkentem az összes kiflit. 180 fokon kb. 25-30 perc alatt csodálatosan szépre sültek. Aki szereti, megszórhatja vaníliás porcukorral.
 Lori

Kudarcok

Nos igen...mert azokból is akadt a hétvégén. Történt, hogy férjuram programot csinált magának péntek estére. Mivel a Picurt kölcsönadtuk a nagyszülőknek, így magam maradtam. Sebaj, gondoltam, hódolok a kedvenc programomnak. Egy pohár Sangria és a sütőm. Elő is szedtem Mennyei Manna Creme fraiche torta receptjét. ( http://mennyeimanna.blogspot.com/2009/04/creme-fraiche-chocolate-cake.html)Őszintén szólva, ebbe egyszer már belebuktam. Nem a tésztával akadt gondom, hanem a töltelék krémmel. A felverni való habtejszínem rútul cserben hagyott, így ki kellett dobnom az egészet. Ott álltam a kínkeservesen félbevágott csokitortával, töltelék nélkül. Persze megkenhettem volna egyszerűen lekvárral - szorított az idő - de azt a férjem ki nem állhatja. Úgyhogy gyorsan étcsokit olvasztottam és azt kentem a tetejére. Szamócával díszítettem és így lett feltálalva a vendégeknek. A tészta dicséretére váljon, hogy a vendégek csak úgy tolták befelé, én meg persze mélyen hallgattam. Szóval, most egy kicsit meg akartam variálni a dolgot és a tésztába is szerettem volna szamócát keverni. Nem volt jó ötlet. A világ összes kincséért sem akart megsülni. A tortaformába ragadt, közben a teteje már ronggyá égett - pedig már le is takartam - és az egész valami hihetetlenül szánalmas külsőt öltött. Kínomban öntöttem még egy pohár Sangriát és az egész a kukában landolt. Talán egyszer sikerül végre rendesen elkészíteni.
Lor

2009. szeptember 11., péntek

A konyha ördöge

Az én szememben a kenyérsütőgép. És nem pozitív értelemben. Talán nem helyes, rögtön az első blogbejegyzések egyikében magamra haragítani a gasztro blogger társadalmat, de mit tegyek...Egyszerűen kiverik a biztosítékot nálam azok a receptek, amelyek a hozzávalók felsorolása után úgy folytatódnak: mindezt beledobjuk a kenyérsütőgépre és dagasztó- kelesztő, bánat tudja milyen programmal ezt és ezt tesszük. Naneeeee......És amikor még nem kenyérsütőgép? Jó, tudom, ez marha nagy közhely. De a kelesztett tésztáknak, legyen az kenyér, pogácsa vagy bukta éppen a kézi kelesztés, a kéz munkája a lényege. A kéz meleg átjárja a tésztát, ettől lesz igazán hólyagos, ragacsos vagy éppen pillekönnyű. Honnan tudja az a gép, hogy mikor jó a tészta állaga? Látja, vagy érzi, amikor már pehelykönnyű vagy éppen még tömör és darabos? Én imádok dagasztani, szeretem látni, ahogy felfut az élesztő, szeretem érezni a tésztát a kezem alatt és az sem zavar, hogy a végén kicsit nehéz levakarni a maradványokat a kezemről. Megkel az a tészta gép nélkül is, akár a napon, akár a radiátor mellett vagy akár a tűzhely tetején. A kenyér pedig csodaszépre sül egy egyszerű fazékban is.
Mindazonáltal megértem a gép használókat is. Egyszerű, gyors, sok munkától megkímél. Tőlem mégis idegen...ahogy magamat ismerem, sosem bíznék meg a munkájában. Ám ha ez is egy út ahhoz, hogy minél többen kezdjenek el kenyeret sütni az otthonukban...ám legyen. De én akkor sem cserélném le a szép piros kenyérsütőfazekamat....Földhözragadt és maradi vagyok.
Lor

Szamócás batyu

Hát, valójában nem is batyu. Csak megint próbáltam az egyszerűbb végét megfogni a dolgoknak. Péntek délutánonként mindig sütök valamit. Egyrészt, mert sikerül az átlagosnál korábban hazaérnem, másrészt pedig, mert péntek este minden szomszéd és szomszéd kisgyerek sokáig dorbézol a kertben. Mivel gyakorlatilag alig vagyunk elválasztva egymástól, ezért minden péntek egy óriási szomszéd parti. A picik meg mindig fülig érő szájjal fogadják a frissen sült süteményt, sőt, néha már akkor ott sündörögnek az erkély ajtó körül, mikor még kis sem sült a süti.
Szeretem az ilyen töltött a dolgokat. Ebbe a sütibe is mehet mindenféle. nekem éppen szamócám volt otthon, na meg persze az elmaradhatatlan lekvár, úgyhogy ezekkel ízesítettem a sütit. A tészta egy nagyon könnyű, ricottás tészta, de túróból is elkészíthető. Nálunk anyukám ki nem állhatja a túrót és mivel a péntek délutáni sütifutamon ő is mindig részt vesz, becsaptam egy kis ricottával. Számomra semmi, számára óriási - pszichés - jelentőssége volt.

Szamócás batyu
Hozzávalók: 70 dkg süteményliszt, 2 csomag sütőpor, 10-12 dkg porcukor, 1 mokkáskanál vanília aroma, 150 ml olaj, 150 ml tej, 30-40 dkg ricotta.
Töltelék: sütésálló lekvár, gyümölcsök - amely lehet konzerv vagy fagyasztott is, zsemlemorzsa.
A hozzávalókat egy nagy tálba raktam és kézimixer segítségével először picit összedolgoztam. Én szeretem mindenen rajta hagyni a kezem nyomát, ezért a végén még kézzel jól átdolgoztam. Folpackba csomagoltam és betettem a hűtőbe. Nem hagytam ott sokáig, bár állítólag akár egy egész éjszakát is eltölthet a hidegben. Szóval, úgy egy óra múlva kikaptam a hűtőből, közepesen vékonyra nyújtottam. Valahogy semmit nem szeretek túl vékonyra nyújtani, szerintem az a jó, ha van anyag a süteményben és nem csak a tölteléket érezzük a szánkban. Szóval, úgy fél centisre nyújtottam és azzal a formával szaggattam ki, amit a linzerhez is használok. A formák felét megszórtam zsemlemorzsával és erre raktam egy szem szamócát, illetve egy teáskanálnyi lekvárt. Lnagyos vízzel picit megkentem a szélét, hogy összeragadjon és ráborítottam egy másik formát. ÖSszenyomkodtam és sütőpapíros tepsire helyeztem őket. Megkentem még felvert tojással és megszórtam kevés barna cukorral. Kb. 180 fokon úgy fél óra alatt készre is sült. A töltelék persze szabadon variálható, lehet benne dió, má, túró, bármilyen gyümölcs...nutella...hmmm...
Lor








2009. szeptember 10., csütörtök

Császárkuglóf

A férjem imádja a kakaót. Vajas kaláccsal, kenyérrel, kuglóffal. SZinte minden egyes reggel keverem neki a finom - szigorúan holland kakaóporból készült - forró italt. Sütöttem már neki mellé kiflit, zsemlét, kalácsot és kuglófot is, de ez a mostani állítólag nagyon jól sikerült. Egy réges régi szakácskönyvben találtam a császárkuglóf receptjét.

Császárkuglóf
Hozzávalók: 10 dkg vaj, 6 tojás sárgája, 4-5 evőkanál porcukor, 2 dkg élesztő, 1 teáskanál cukor, 2 dl tejszín, 30 dkg liszt
A töltelékhez: 10 dkg porcukor, 10 dkg mandula, mazsola ízlés szerint, 1 teáskanál fahéj
Én azzal kezdtem, hogy 1 dl langyos tejhez adtam egy teáskanál cukrot és felfuttattam benne az élesztőt. Közben egy tálba öntöttem a lisztet, mikróban kicsit megolvasztottam a vajat, beleütöttem a hat tojást, mehetett bele a porcukor is. Majd ráöntöttem a felfutott élesztőt és elkezdtem dagasztani. Amikor már kicsit elkeveredtek a hozzávalók, beleöntöttem a 2 dl szobahőmérsékletű tejszínt. Így dagasztottam egy szép, hólyagos, lágy tésztát. Letakartam és meleg helyre tettem kelni. Nos, nálam a meleg hely - ha csak nem süt százágra a nap és nem tudom kiköltöztetni a tésztát a kertbe vagy a teraszra - a villanysütő. Picit bemelegítem, majd lekapcsolom és betolom kelni a letakart tésztát. Nem kell átforrósítani, éppen csak kicsit langyos legyen benn az idő. A tészták általában gyönyörűen feljönnek, megkelnek és nem is kell hozzá túl sok idő. Kenyérsütőgéppel mindez könnyebb, de én - szándékosan - nem élek vele.
Amíg kel, elkészítem a tölteléket. A mandulát egészen apróra törjük, porcukorral és fahéjjal elkeverjük, majd belekeverjük a mazsolát is. Nálunk a mazsola kiesik, mert a férjem nem szereti.
A tésztát csak féli hagyjuk megkelni, ha ez megtörtént, akkor egy kivajazott kuglófformába öntjük a felét. Megszórjuk az előkészített töltelékkel és rásimítjuk a tészta másik felét. Visszatesszük a még meleg sütőbe és most hagyjuk szép nagyra kelni. Kb. 160 fokon sütjük nagyjából egy órán keresztül. Természetesen a tűpróba a biztos. Még melegen szórjuk meg vaníliás porcukorral.
Lor

Kiskertem

Van egy csodaszép kis szikla és fűszernövény kertecském. Imádom a friss fűszereket, alig vártam, hogy kiültethessem a kertbe ezeket az illatos csodákat. Most egy kicsit szomorú vagyok, mert lassan jön a tél, és a bazsalikom meg az oregánó nem éppen a mínusz fokokra van hitelesítve. Már kinéztem néhány cserepet, ládát és kaspót, amelyben a konyhában átvészelhetik a számukra nem éppen kedvező időjárást. A levendulát már leszedtem és csokrokba rendezve leszárítottam és beraktam az összes létező ruhásszekrénybe és fiókba. Imádom a levendula illatát és sokkal élvezetesebb reggelente úgy tanácstalankodni a szekrény előtt, hogy közben ezt a varázsos illatot szippanthatom be.
A többi fűszert, mint a lestyán, petrezselyem, rozmaring, bazsalikom, oregánó és citromfű lefagyasztom. Vettem kis jégkockatartókat, minden reteszbe kb.2/3 részig teszek apróra vágott fűszernövényt, felengedem kevéske vízzel és mehet a fagyasztóba. Így majd mindig csak elő kell kapnom egy-egy zöld jégkockát és mehet az éppen készülő ételbe. Anyukám nem hajlandó ennyit vacakolni, ő simán műanyag dobozba halmozza és mindig letör belőle egy darabot. Természetesen így is lehet.
Lor

Piros a paprika, de erős!

Imádjuk a piros paprikát. Mindenbe és mindenhol. Én különösen fanatikus vagyok paprika ügyben. Képes vagyok egy sima húslevesbe is annyi Erős Pistát tenni, hogy szinte vad gulyásnak tűnik. Családomnak jelentős része egy kis, vidéki faluban él. Paradicsomot, paprikát termesztenek, ültetik, öntözik, szedik, viszik a piacra eladni. Évente egyszer magunk mellé kapunk egy-két láda paprikát, csumázunk, darabolunk és lecsót főzünk családilag. Idén is így történt, most azonban rengeteg piros, erős paprikánk lett. Úgy döntöttem, készítek egy kis házi piros paprikát, amit majd pörköltekbe, mártásokban, sült húsok ízesítéséhez használhatok. Első feladatként beszereztem egy gumikesztyűt. Hogy miért? Mert egyszer már pórul jártam.

Tavaly is megkezdtem a lecsófőzést. Idővel nem álltam túl jól, kapkodva daraboltam a paprikát, figyelmen kívül hagyva, hogy erős vagy nem. Fedetlen kézzel vagdostam a gyilkos darabokat és már rotyogott a lecsóm, amikor éreztem, hogy a kezem kissé bizsereg. Majd nagyon. Zsibog és ég, lángol és mar, majd megőrültem. Estére zokogtam és a falat tudtam volna kaparni, annyira kimarta a kezemet az erős paprika. Minta folyamatosan tűzbe nyúltam volna. Csak és kizárólag a hideg víz alá tartva tudtam megmaradni, vagy jégkockát szorongatva ültem a kanapén. Aludni egyáltalán nem sikerült, akkora fájdalmam volt. Az égés elleni kenőcsök csak rontottak a helyzeten. Az éjszakát végül a nappali padlóján töltöttem hanyatt fekve, két oldalamon egy-egy jeges vizes lavórral, benne a kezemmel. Aznap éjjel szinte szó szerint bilibe lógott a kezem. Reggelre enyhült a fájdalom, és lassan meg is szűnt. Azóta rettegve nyúlok az erős paprikához, ezért idén már rutinosan gumikesztyűben daraboltam őket.

Tehát az erős piros.
A kiválogatott erős paprikákat megmostam, majd egészen apróra daraboltam őket. Nem nagyon kerülgettem a magokat, ahogy esett, úgy puffant. Egy nagy bevásárlószatyorni paprikát aprítottam pici darabokra, nem volt időm a magokkal is törődni. Az egészet egy nagy tálba halmoztam. Alaposan lesóztam és állni hagytam úgy egy órán keresztül. Ennyi idő alatt a paprika megpuhult, magába szívta a sót. Majd mehetett az előkészített, kisebb üvegekbe. Jól lenyomkodtam, hogy minél több férjen bele, majd végül felöntöttem olíva olajjal. A nagy szatyorni paprikából mindössze három üveg lett. Direkt nem ízesítettem, de akár fokhagymasót is használhattam volna, ha fokhagymás erős paprikát szerettem volna eltenni. A hűtőben, a só és az olíva olaj jótékony tartósítóhatása miatt akár egy évig is remekül elvan. Bár kötve hiszem, hogy nálunk kitartana addig.

Lor

2009. szeptember 9., szerda

Amikor még trükközni próbáltam

Persze ilyen is volt. Gondoltam én, annyi mindent lehet készen kapni. Fagyasztott sült krumpli, előkészített rántott hús, üveges szószok, mártások, amelyeket csak a tésztára kell önteni. Hát persze, gondoltam én, hogy ilyen egyszerű lesz.
Egyszer egy igazán komoly cselhez folyamodtam. Lasagnét ígértem újdonsült páromnak. csakhogy kifutottam az időből, barátnőmmel csatangoltunk a városban, amikor eszembe jutott, hogy valami tészta is kellene, meg hús is és egyébként is, paradicsomszószt is szerezni kellene valahonnan. Esélytelen voltam, ellenben nem szerettem volna megkockáztatni, hogy újdonsült szívem szép szerelme kiábránduljon belőlem. Olyasvalakinél, aki annyira rajong a jó ételekért, mint ő, erre egész jó kilátásaim voltak egy ilyen bakival. Rendelj! Jött a mentő ötlet barátnőtől. Az ötlet nem volt rossz, de nem rendelhettem egy adagot. Ennek az egésznek úgy kellett kinéznie, minthaén vettem volna elő frissen a sütőből. Bementünk hát a legközelebbi bevásárlóközpontba és első körben kifosztottam a bankszámlámat. Majd fel a pizzáshoz és egyezkedni kezdtem a pultossal. Vajon hány adag lasagnét kell vennem ahhoz, hogy azokat elrendezhessem egy közepes méretű tepsiben. Ha jól emlékszem, minimum négyben maradtunk. Fél óra múlva kellett visszamennem a rendelésért. Ott várt a szakács és még két kiszolgáló srác. Igen csúnyán néztek, majd erkölcsi kiselőadást tartottak nekem arról, mennyire nem szép az, amire készülök. Mert tervembe persze be kellett avassam azt a bizonyos fiút, akinek a rendelést leadtam. A háromból ketten nagyon nem helyeselték a trükközést, mindenféle hazugnak elhordtak. Nem esett jól, de nem volt mit tenni. gyorsan fizettem és elhúztam a csíkot, hiszen a szakács már fontolgatta, hogy kiszúrásképpen oda sem adja a tésztát. Hazaérve az egészet egy tepsibe szorítottam, kicsi sajtot reszeltem rá, és betoltam a sütőbe. Amikor megérkezett a párom a ház elé, gyorsan rámelegítettem. Majd büszkén tálaltam. Szerencsére nem vette észre a turpisságot. Jól lakott és közölte, máskor is nyugodtan várjam ilyen vacsorával, mert ez fantasztikus volt. Hm. A lecke fel volt adva. Ő pedig azóta sem tudja, hogy annak idején hogyan vezettem meg. na, majd most. Mentségemre szóljon, azóta többször is elkészítettem a saját lasagnémat és osztatlan sikert arattam vele. Olyannyira, hogy a barátait is sikerült levennem a lábukról.
Lor

2009. szeptember 8., kedd

Egyszer el kell kezdeni

És milyen nehéz. Pedig már hónapok óta agyalok egy gasztro blogon. Bár, ha jobban belegondolok ez azért elég fellengzős megfogalmazás. Gasztro blog. Csak azért, mert lételemem a konyhában való ténykedés. Imádok sütni és főzni, talán sütni egy kicsit jobban. Nem állítom, hogy profi vagyok, de ahonnan én indultam, nos, onnan bizony ez már már a "szakmai" csúcs. Hogy honnan? Pár évvel ezelőtt még én voltam a szőke cicababa egyik mintapéldánya. Szőke tincsek, színes ruhák és óriási műköröm. A konyhához való hozzáállásom több sebből vérzett. Egyrészt egy kemény fogyókúra után meggyőztem magam, hogy nekem márpedig az étel nem számít. (Hahh!) Másrészt még egy rántottá sem voltam képes összeütni, vagy odaégett vagy tocsogott az olajtól, vagy szénné égettem a hagymát. Úgyhogy gyorsan fel is adtam. Drága anyukám mindig győzködött, hogy sose találok rendes férjet, ha nem tanulok meg főzni. Kinek kell a rendes férj - háborogtam - és ebből kiindulva, minek megtanulni főzni. Tartottam magaz az elvhez, hogy aki az én társam akar lenni, az rendeljen házhoz ételt, egyen a munkahelyi menzán, válogasson a konyhapultra sorakoztatott pizzarendelő lapok között és egyébként is...Aztán persze ember tervez, valaki pedig odaföntről elvégzi a meló nagy részét. Találkoztam Sonival, akinek a hatására bemerészkedtem a konyhába. Soni ugyanis rühelli a pizzát, nem hajlandó házhoz szállított ételt enni, nem igazán kedveli a gyorskajáldákat, egyszóval: háziasítva van. Kajaügyileg legalábbis. Úgyhogy, mikor évezredekkel ezelőtt randizni kezdtünk, esténként bemerészkedtem a konyhába és anyukám vezénylésével fakanalat ragadtam. Voltak gondok, de túléltük. Csak elvett feleségül. És azóta lelkes fogyasztó én meg lelkes kisszakács vagyok. Ma már nyoma sincs az ételektől való távolságtartásomnak , sőt. Megtudtam, mi az a rántás, megismerkedtem a tésztafélékkel, mártásokkal, biztonsággal alkalmazom az élesztőt, habtejszínt, és minden mást, amely egy tisztességes konyhához elengedhetetlen. És gasztro blog függő lettem. Eddig csak olvastam. Most megpróbálok írni is.
Lor