Paradicsomos-garnélarákos tészta

Amikor még csak azért jártam a konyhába, hogy a koszos kávésbögrét betegyem a mosogatóba, azt gondoltam, nincs annál nehezebb, mint tengeri herkentyűket elkészíteni. Életem első ilyen próbálkozása a koktélrák volt. Akkor úgy éreztem, fura kukacokat készülök feltálalni. fogalmam sem volt, mit csináljak vele. Az rendben volt, hogy fokhagymás olajon megpirítom. El is kezdtem, de mivel lövésem nem volt, mennyi idő alatt készül el és egyáltalán, hogyan néz ki, amikor elkészül, már csak akkor eszméltem fel, mikor ezek a kis kukacok elkezdtek amorf kukaccá válni. Azokat gyorsan felöntöttem tejszínnel. Mivcel azonban azt is túlforraltam, vagy mi a bánat, az egész valami fura, keserű egyveleg lett. Nem szépíteném a dolgot, ehetetlenre sikerült. Akkor el is ment a kedvem az egésztől. Nem sokkal később párommal Horvátországba utaztunk. Nem mostanában volt, együtt sem éltünk, nem igen ismertem az ízlését. Na, a jóember egész héten, míg a tengerparton voltunk, rákot evett rákkal. Szomorúan vettem tudomásul, hogy ha meg akarom tartani ezt a pasit, bizony újra fel kell vennem a kapcsolatot a rákokkal. A következő alkalommal már rutinosabb voltam. Sikerült egy nagyon jó tejszínes-fokhagymás koktélrákos tésztát készíteni. Neki nagyon ízlett, én nem voltam oda tőle. szeretem én a halat, de ez nem volt az igazi. Na de hál istennek felfedeztem, hogy lehet ám kapni garnélarákot is! És arra is rájöttem, hogy nem kell állandóan tejszínbe folytani a tésztát. Különösen rák esetében, amely egy valóságos fehérjebomba, laktat, telít, nincs igány sűrű mártásokra mellé.
Most sikerült egy szép adag garnélához jutnom. És elővettem a saját készítésű paradicsomszószomat is. Ezt még nyáron tettem el, amúgy olaszosan.

Anyósom egyik barátnője Olaszországban él. Ő nem érti, mi miért teszünk el többnyire paradicsomlevet. Minek passzírozni meg ilyesmi, mikor ők egyszerűen vagy egészben, vagy maximum félbevágva teszik el. Na, kipróbáltuk a dolgot. A paradicsomot egyszerűen leforráztuk, lehúztuk a héját, ment bele az üvegbe, tettem bele oreganó és bazsalikom, vagy éppen rozmaring szálakat. Dunszt és kész. Botrányosan finom, aromás, valódi paradicsomszósz lett belőle. A parik ráadásul anyósék kertjéből van, világhírű fóti befőző paradicsom! Tésztákra ennél jobb nincs is.

Szóval, ebből a szószból készült a tészta.

Paradicsomos-garnélás tészta

Hozzávalók: 25 dkg tisztított garnélarák, 1 üveg paradicosmszósz, friss zöldfűszerek-bazsalikom, oreganó, só, bors, pici majoranna, pepperóni paprika, olíva olaj, citromlé, fokhagyma, 30 dkg spagetti tészta

Először is tegyük fel főni a tésztát. Egy mélyebb serpenyőben hevítsünk kevés olíva olajat, reszeljünk vagy préseljünk bele 3 gerezd fokhagymát. Öntsük rá a darabos paradicsomszószt, dobjunk bele 2-3 darab pepperónit, kevés sóval és borssal fűszerezzük, majd forraljuk össze folyamatos kevergetés mellett. Ha felforrt, tegyük rá a serpenyő tetejét, vegyük takarékra és időnként megkeverve főzzük szinte pürésre. A valódi zöld fűszereket csak akkor adjuk hozzá, amikor szinte majdnem elkészült. Ekkor daraboljuk bele a majorannát, oregánót, bazsalikomot. Keverjük össze és a szósz készen van. Egy mélyebb tálba tegyük a garnélát, préseljünk bele 2-3 gerezd fokhagymát, locsoljuk meg kevés olíva olajjal, majd facsarjuk rá egy citrom levét. Hagyjuk állni egy kicsit. Közvetlenül fogyasztás előtt hevítsünk olajat egy seprenőyben, majd amikor nagyon forró akkor dobjuk rá a rákokat. Kb.2-3 perc alatt pirítsuk át a rákocskákat. A kifőtt tésztát forgassuk bele a paradicsomszószba. Szedjük tányérra, majd rakosgassuk rá a megpirított rákokat. Isteni volt. 

Fokhagymás pizzakenyér tojáskrémmel

Szombat este nagy dilemma előtt álltunk. Menjünk moziba? Én végignéztem magamon és gyors fejszámolást végeztem, mennyi időbe telne embernőt varázsolni magamból. Zuhany, hajmosás, smink, öltözködés. Minimum 1 óra. Igyunk valahol egy kávét? Gyors fejszámolás ismétel, végeredmény ugyanaz. Férjem a harmadik kérdése után - menjünk el sétálni - saját magán is végignézett, láttam egy átsuhanó, de annál gyötrelmesebb kifejezést az arcán és feltettem az utolsó kérdést: készítsek tojáskrémet? Na, végre az öröm szikrája ragyogott fel a arcán. Villámgyorsan eldőlt a szombat esti programunk. Sütöttem két fokhagymás pizzakenyeret - ha már nem megyünk sehová tök mindegy alapon - és készítettem egy rakás - legalábbis akkor annak tűnő - tojáskrémet. Előkerestük a Cserecsapat című dvd-t - mivel a hülye tévében megint nem volt semmi nézhető - és pukkantottunk egy üveg bort. Mondhatom, minden mozinál, kávézásnál jobb volt. A tévéműsornál meg feltétlenül. Ugyan nem tudom, mi mehetett a tévében, de a Csillag születik most pár hónapig tuti bukó nálunk, a konkurenciát meg már meg se néztük. A Helyszínelők mindig biztos pont a Viasaton, de egész héten ezt nézem, szombatra kell a változatosság. Így került elő ez a régi film, amin betegre nevettük magunkat. Jó a sztori, jó a főszereplő (Keanu Reeves), jók a poénok és még mondanivalója is van. Ajánlom! A pizzakenyeret is! A hozzávalókra nagyon kell koncentrálnom mert beledobálós alapon készült. Nálunk ez két kerek kenyérre való volt, tetszés szerint felezhetők az alapanyagok.

Pizzakenyér: 60-70 dkg kenyérliszt (BL 80), egy teáskanál sikér, csipet aszkorbinsav, 3 dl olíva olaj, 5-6 gerezd fokhagyma, 1,5 evőkanál só, 1 csomagélesztő, 5-6 bazsalikomlevél,  3 dl víz, 6 rozmaring ágacska (friss), petrezselyemzöld, csipet cukor

Mivel mi jó fokhagymásan szeretjük, lehet, hogy ez a mennyiség másnál elég sok lesz. A lisztet egy tálba szitáltam, a langyos cukros vízben feloldottam az élesztőt. A liszthez szórtam a sikért, hozzáadtam a csipet aszkorbinsavat (ezt el is lehet hagyni.) és a sót. Mehetett hozzá az olíva olajból 2,5 deciliter, valamint fokhagymanyomón belenyomtam a fokhagymagerezdek felét. Végül mehetett rá az élesztős víz. Ebből egy szép nagy, kicsit keményebb tésztát dagasztottam. Duplájára kelesztettem, kiütögettem belőle a levegőt, és újra kelesztettem. Ezúttal azonban már belekészítettem a zsírral(!) kikent tortaformákba. Így keltek még egy jó fél órát. Közben a maradék olajat elkevertem a maradék, átpasszírozott fokhagymagerezdekkel. Amikor a tészta szépen beledagadt a formákba, az ujjammal kis mélyedéseket nyomkodtam bele. Lekentem a fokhagymás olívaolajjal, megszórtam a friss bazsalikom levelekkel, petrezselyemmel. Végül ráhelyeztem a rozmaring ágakat. Így mentek 180 fokra előmelegített sütőbe. 35-40 perc alatt sültek ropogósra. Frissen, melegen ettük a tojáskrémmel.

Tojáskrém

Hozzávalók: 4 darab tojás, két evőkanálnyi majonéz, fél fej vöröshagyma vagy egy kisebb fej,só, bors, pirospaprika

Nem variálom túl, nálunk így, ebben az egyszerű formában van a legnagyobb sikere. A tojásokat lemosom, megfőzöm keményre. Amikor kihűlt megpucolom, beledobom egy mélyebb tálba. Villával összetöröm, hozzáadom a minél kisebb kockákra vágott vöröshagymát, megszórom sóval, borssal, pirospaprikával és annyi majonézt nyomok rá, amennyitől krémes állagúra lehet a villa segítségével kevergetni. Meg lehet bolondítani egy gerezd fokhagymával (bár nekem így már túl tömény) és petrezselyemzölddel. Egy órára legalább tegyük hűtőbe, hogy jól összeérjenek az ízek.