Apukámék szomszédjában egy erdélyi nyúltenyésztő család lakik. Nagyon édesek, kedvesek, helyesek, aranyosak. A nyulak is. Ha nincsenek otthon, apu eteti őket, sokszor Kuttyogóval együtt. Van úgy, hogy elhagynak egy-egy tapsifülest, de nagyrészt meg szokott lenni a kezdő létszám. Valamikor, az első etetések egyikén aput megharapta az egyik "baknyúl". Mikor hazaértek a szomszédok, apu nevetve mesélte nekik, micsoda baleset érte őt. A szomszéd meg azt mondta: Ne aggódjon S bácsi, levágom és nem bántja többet. Nahát ezt senki nem vette komolyan, egészen másnapig, míg a szomszéd beállított a bűnössel. Anyukám nem igen kedveli az efféle különlegességeket, közölte apuval, hogy az ő konyhájába bizony ez a nyúl se élve, de így holtan se teheti be a lábát és azzal a lendülettel elzavarta hozzám. Aput a nyúllal. Én is rá akartam csapni az ajtót nyulastól, mikor a férjem őrjöngve megragadta a nyuszit és többet el nem engedte. Beköltözött a fagyasztónkba, mert mint kiderült, az én uram imádja a nyulat. Egyből el is kezdett agyalni, milyen jó lenne egy finom vadas. Nem álltam készen erre a történetre, a nyuszkót tovább hűtöttük. Ám pár nap múlva apu újabb nyúllal állított be. Mint kiderült éppen vágási időszak volt a szomszédban. Lett kábé 5 nyulunk. Szépek, fiatalok és idősebbek is. A fiatalokat végülis megtartottam, az idősebbek anyósomnál landoltak. Épp vadas készül belőle. A fiatalabbakat pedig kirántottam. És óriási meglepetés volt. Nagyon szép, halvány, tiszta húsuk volt. A csontok mentén is tiszták voltak, szaguk pedig semmi. Nekem a csirke konkrétan büdös, a pulykaszagot is kiszúrom, de esküszöm, ennek semmi...Kezdeti lelkesedésem nem csillapodott, kirántottam szépen, és bepusziltuk sült krumplival. Picit édesebb talán az íze a csirkénél, de ezt csak az veszi észre, aki evett már mindkettőt. Pár hete például Tirolban voltunk, az ottani Grand Hotelben ebédre tálaltak fel nyulat. Volt, akinek fogalma sem volt róla, hogy az nyúl, simán azt hitte csirkét eszik. Volt pillogás, mikor valaki felhomályosította. Nos, ez volt sztorink a nyúllal. Jöhet Bambi.
 |
| Kép innen |
Párom és a barátja kitalálták, milyen fasza dolog lenne vadászni. A barátunknak volt is kapcsolata, megbeszélték az egyik rokonával, hogy egyik reggel - mármint hajnalban - kimennek, lőnek, feldolgozzák az állatot és jönnek haza. Mielőtt bárki orvvadászattal gyanúsítana, minden szabályos rendben, engedélyekkel folyt, a két delikvens csak megfigyelő lehetett. El is indultak még valamikor télen. Több réteg alsó és felső ruházattal.Férjem ugyan nem találta a sapkáját meg a kesztyűjét, de úgy érezte nem baj. Én éreztem, hogy baj lesz ez még, de annyira álmos voltam, hogy nem bírtam reagálni. Úgy tervezték, délre hazaérnek az állattal. Aha. Pár óra múlva csöng a telefon és a férjem fogvacogással fűszerezett hangon közölte, hogy a ..va őzek sehol nincsenek. Egyhelyben állnak órák óta, se mozogni, se beszélni nem lehet. Cseppet fázik. Nem sokkal később hazatértek a nagy vadászok, még csak nem is láttak őzet. Ha jól emlékszem, egy hétig tartott, mire a két srác felolvadt. Ezt elmeséltük apukámnak, aki másnap kocsiba ült és lement vidékre a szülőfalujába. Pár óra múlva egy fagyasztott őzzel tért haza. Naná, hogy van a családban vadász. Eszembe se jutott. Épp volt neki kéznél őz. Ő is beköltözött a fagyasztóba a nyúl mellé. Majd a barátainkkal egyik szombaton elhatároztuk, hogy őzpörkölt lesz bográcsban.
Én már szerdán kivettem őzikét a ládából. csütörtökre kiolvadt és elkezdtem bontani, hártáyzni, darabolni. Egy egész őzet. Okés, nem volt ez olyan nagy, de csak volt négy combja, gerince, meg miegymás. A gerincet apuval balta segítségével feldaraboltuk, a többit kockáztuk. Készítettem egy pácot: olaj, borókabogyó, bors, babérlevél, vad pác (készen vett tasakos), és friss rozamringlevél. Jól összeforgattam és szombatig a hűtőbe került. Mindennap egyszer átkevertem. Az őzgidácska sete-suta című melankólián gyorsan túlléptem. Iszonyú erős szaga volt, ez nálam mindent elnyomott. A végére bevallom, forgott a gyomrom és úgy éreztem én ebből egy falatot sem bírok enni. Szombaton aztán még a következők történtek. Füstölt szalonna pirult a bográcsban, rajta vagy 3-4 fej kockákra vágott vöröshagyma. Került rá pirospaprika, ment bele vagy 3 fej zeller, és 6-7 szál sárgarépa feldarabolva. Fűszerezséhez kis sót, majd egy üveg vörösbort, fűszerköményt, még egy kis babérlevelet használtunk. 4 órán át főtt a bográcsban. Amire elkészült, volt bennünk is némi alkoholtartalom nem csak a bográcsban. Az íze pompás volt. A hús omlós lett és a világon semmi mellékíze nem volt. Apukám azt mondta - naná, hogy kapott kóstolót -, hogy megkockáztatja, hogy életében ilyen finom pörit nem evett. halleluja.
Miután én nem kevés házi vilmoskörte pálinkán voltam túl gyakorlatilag éhgyomorra, kicsit túlsütöttem a sütőben a gerincet. Mert, hogy a gerinc a sütőbe került, kis mangalica zsírral, friss rozamringgal. Ezt megkóstoltam - hátha felszívja a páleszt, de asszem esélye sem volt - nekem olysmi íz volt, mint a májnak. nem éreztem kellemetlen mellék vagy utóízt. (Bár lehet, ennyi alkoholtól más sem érzett volna. Az este végére mindenáron meg akartam etetni a szomszédban lakó általunk csak Róka családnak nevezett lakók nyulát a kuytájukkal, pedig nem vagyok egy vérengző alkat.) Szóval, a cucc rendben volt. De most egy ideig jó lenne stabilan csak disznót meg csirkét enni. A különlegességek ideje részemről egy darabig lejárt.
 |
| Kép innen |
