2009. november 30., hétfő

Paradicsomos-garnélarákos tészta

Amikor még csak azért jártam a konyhába, hogy a koszos kávésbögrét betegyem a mosogatóba, azt gondoltam, nincs annál nehezebb, mint tengeri herkentyűket elkészíteni. Életem első ilyen próbálkozása a koktélrák volt. Akkor úgy éreztem, fura kukacokat készülök feltálalni. fogalmam sem volt, mit csináljak vele. Az rendben volt, hogy fokhagymás olajon megpirítom. El is kezdtem, de mivel lövésem nem volt, mennyi idő alatt készül el és egyáltalán, hogyan néz ki, amikor elkészül, már csak akkor eszméltem fel, mikor ezek a kis kukacok elkezdtek amorf kukaccá válni. Azokat gyorsan felöntöttem tejszínnel. Mivcel azonban azt is túlforraltam, vagy mi a bánat, az egész valami fura, keserű egyveleg lett. Nem szépíteném a dolgot, ehetetlenre sikerült. Akkor el is ment a kedvem az egésztől. Nem sokkal később párommal Horvátországba utaztunk. Nem mostanában volt, együtt sem éltünk, nem igen ismertem az ízlését. Na, a jóember egész héten, míg a tengerparton voltunk, rákot evett rákkal. Szomorúan vettem tudomásul, hogy ha meg akarom tartani ezt a pasit, bizony újra fel kell vennem a kapcsolatot a rákokkal. A következő alkalommal már rutinosabb voltam. Sikerült egy nagyon jó tejszínes-fokhagymás koktélrákos tésztát készíteni. Neki nagyon ízlett, én nem voltam oda tőle. szeretem én a halat, de ez nem volt az igazi. Na de hál istennek felfedeztem, hogy lehet ám kapni garnélarákot is! És arra is rájöttem, hogy nem kell állandóan tejszínbe folytani a tésztát. Különösen rák esetében, amely egy valóságos fehérjebomba, laktat, telít, nincs igány sűrű mártásokra mellé.
Most sikerült egy szép adag garnélához jutnom. És elővettem a saját készítésű paradicsomszószomat is. Ezt még nyáron tettem el, amúgy olaszosan.

Anyósom egyik barátnője Olaszországban él. Ő nem érti, mi miért teszünk el többnyire paradicsomlevet. Minek passzírozni meg ilyesmi, mikor ők egyszerűen vagy egészben, vagy maximum félbevágva teszik el. Na, kipróbáltuk a dolgot. A paradicsomot egyszerűen leforráztuk, lehúztuk a héját, ment bele az üvegbe, tettem bele oreganó és bazsalikom, vagy éppen rozmaring szálakat. Dunszt és kész. Botrányosan finom, aromás, valódi paradicsomszósz lett belőle. A parik ráadásul anyósék kertjéből van, világhírű fóti befőző paradicsom! Tésztákra ennél jobb nincs is.

Szóval, ebből a szószból készült a tészta.

Paradicsomos-garnélás tészta
Hozzávalók: 25 dkg tisztított garnélarák, 1 üveg paradicosmszósz, friss zöldfűszerek-bazsalikom, oreganó, só, bors, pici majoranna, pepperóni paprika, olíva olaj, citromlé, fokhagyma, 30 dkg spagetti tészta
Először is tegyük fel főni a tésztát. Egy mélyebb serpenyőben hevítsünk kevés olíva olajat, reszeljünk vagy préseljünk bele 3 gerezd fokhagymát. Öntsük rá a darabos paradicsomszószt, dobjunk bele 2-3 darab pepperónit, kevés sóval és borssal fűszerezzük, majd forraljuk össze folyamatos kevergetés mellett. Ha felforrt, tegyük rá a serpenyő tetejét, vegyük takarékra és időnként megkeverve főzzük szinte pürésre. A valódi zöld fűszereket csak akkor adjuk hozzá, amikor szinte majdnem elkészült. Ekkor daraboljuk bele a majorannát, oregánót, bazsalikomot. Keverjük össze és a szósz készen van. Egy mélyebb tálba tegyük a garnélát, préseljünk bele 2-3 gerezd fokhagymát, locsoljuk meg kevés olíva olajjal, majd facsarjuk rá egy citrom levét. Hagyjuk állni egy kicsit. Közvetlenül fogyasztás előtt hevítsünk olajat egy seprenőyben, majd amikor nagyon forró akkor dobjuk rá a rákokat. Kb.2-3 perc alatt pirítsuk át a rákocskákat. A kifőtt tésztát forgassuk bele a paradicsomszószba. Szedjük tányérra, majd rakosgassuk rá a megpirított rákokat. Isteni volt. 




2009. november 28., szombat

Madeleine

Ez az egyik kedvenc sütim. Igazi teasütemény, nagyon finom, omlós, vajas..hmmm. Azt hiszem, még nagyon régen láttam először talán Stahl Juditnál. Még sosem volt igazi madeleine sütőm, ezért mostanáig muffinsütőben készítettem. A muffinsütőm azonban az enyészet része lett. Egyszerűen nem tudok vigyázni a dolgaimra. A mufifnsütő is nagyon megfáradt már, olyan állapotban volt, hogy nem bírtam tovább nézni a szenvedéseit és megszabadultam tőle. Azóta persze semmi puffancs vagy madeleine. Na de a kolléganőim a névnapomra megleptek egy igazi madeleine formával. Elejtettek némi célzást, hogy szívesen meg is kóstolnák a végterméket, úgyhogy gyorsan fel is avattam a formát. egyből dupla adag tésztát kevertem ki, mert ugye a család, meg a kollégák...na. Több kört is sütöttem, le is égettem a kezem, de szerintem a recept mindenkit jobban érdekel. Készült teljesen natúr - bár nálam a natúr az a mandulás - készült olyan, amelynek a végét madagaszkári fekete csokiba mártottam, és készült lekváros is. Ez úgy néz ki, hogy két sütit összetapasztottam lekvárral. Mindegyik nagyon fincsi volt!
Lori

Madeleine
Hozzávalók: 17-18 dkg vaj, 5 tojás, 20 dkg cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 14 dkg liszt, 1 citrom reszelt héja, vanília aroma, 1 csomag sütőpor, 6 dkg darált mandula
A vajat megolvasztjuk. A tojásokat a cukorral, vaníliás cukorral, teáskanálnyi vanília aromával, sóval és a reszelt citrom héjával kb. 8 perc alatt habosra verjük. Beleforgatjuk a sütőporral és a durvára vágott mandulával elkevert lisztet, majd beledolgozzuk a vajat. Legalább 15, de inkább 30 percre a hűtőbe tesszük. 
A madleine formát kivajazzuk, kilisztezzük. Egy fél evőkanálnyi tésztát kanalazunk a formákba, majd 200 fokra előmelegített tepsiben kb. 15-20 perc alatt megsütjük. Olvaszthatunk fél tábla étcsokoládét egy evőkanál olajjal és ebbe márthatjuk a sütemény egyik felét. össze is ragaszthatjuk lekvárral, vagy lelocsolhatjuk olvasztott csokival, a variációs lehetőségek korlátlanok. 
Tipp: Véletlenül se tegyük tele tésztával a formákat. Én persze elsőkörben telepakoltam, aminek az lett a vége, hogy kapirgálhattam a kifolyt tésztát. Az első kisült kört így azonnal el kellett fogyasszuk, mert vendégek vagy kollegák előtt vállalhatatlan lett volna.

 

2009. november 27., péntek

Mozi-New Moon-Kis csalódás

És akkor szépítettem a dolgon. DebiGabinak a kritikáját olvasva úgy döntöttem, végre rászánom magam és bármennyire is fáj, bevallom a tutit...(Mellesleg DebiGabinak próbáltam megjegyzést küldeni, de valamiért nem sikerül, úgyhogy remélem olvassa, mert egyet kell értsek vele.)Eddig emésztgettem.
Na, mivel a barinőm Sly én én igen nagy rajongók vagyunk, beszereztük az éjféli bemutatóra a jegyet. itt jegyzem meg, én inkább olvasás párti vagyok. Az első és a második részt is kétszer olvastam, a harmadikat csak azért nem, mert a férjem lenyúlta. Csípi a farkasokat. Az első film nekem nagyon tetszett, bár kicsit elnagyoltnak éreztem a történésekt, kicsit kapkodósnak a sztorit, nem volt elég hitelesen kiforrott egy párbeszéd sem, de sebaj, a könyvben minden megvolt ami kellett. Ez a Pattinson fiú nagyon tud valamit, ha mást nem, hát morózusan nézni. De tudjátok mit? nekem ennyi elég is volt. A kislány...hmm...aranyos, helyes. Azt gondoltam, milyen jó ötlet, hogy végre nem egy modell típusú csábi bébit választottak főszereplőnek, hanem egy ilyen valóban tök jellegtelen kislányt. (Akinek nagy a füle....) Akit meg lehet szokni és valóban egy idő után még szépnek is lehet látni.
Na, a lényeg. Mozi előtt laza csajos vacsi. Én, mint harminc felé közeledő kisgyerekes anyuka komoly kihívások elé állítottam magam ezzel az éjféli kezdéssel. Fél tizenkettőre koffeintúltengésem volt. A moziban marha nagy tömeg, nem mondanám, hogy túl sokan tettek túl rajtunk korban. A mellettem álló lánynak Twilight-os táska lógott az oldalán. Többen elhozták a könyvet. MIVAN??????MINEK???????? Azt gondolták olvasnak majd a film alatt? Vagy mit? Beszereztem egy nagy adag kukoricát és benyomakodtunk a terembe.
És vártam a katarzist. és basszus, nem jött. Ha nem olvastam volna a könyvet egy szót nem értettem volna az egészből. De erre azt szoktam mondnai, az el se menjen. Ne nézzen meg senki olyan filmet, amit nem olvasott, mert óhatatlanul lesznek benne érthetetlen részek, és ez alól nagyon kevés film a kivétel. Utáljatok csak, ez a véleményem.
A főszereplő lány még mindig helyeske, de a száját még mindig nem tudja becsukni. Pedig kifejezetten szépnek láttam egy-egy elenetben. A fővámpír még mindig jóképű, sajna más nem érvényesült belőle. Pedig a srác jó színész, csak azokat a filmeket amiben ez kiderül (Lásd a Salvador Ali alakítását) itt nálunk elfelejtik bemutatni. A farkas fiúnak szép a teste, csak viselni nem tudja, de ez csak annak lehet az oka, hogy még túl fiatal kigyúrt izomagyként tengődni.
A Volturis rész rendben volt, csak lehetett volna hosszabb, kidolgozottabb. Csak úgy, mint a farkasok, mint kerettörténet. És ugyanez vonatkozik a párbeszédekre. Kicsit olyan érzésem volt, mintha a rendező versenyt futott volna az idővel. Mintha stopper lett volna a kezében, igyekezett volna minél több mindent belesűríteni a megadott időbe, ezért itt-ott megkurtított jeleneteket, párbeszédeket. Egy kidolgozott jelent vagy párbeszéd sem akadt a filmben. Én megértem, hogy képtelenség több száz oldalt két órába sűríteni. De ettől nem kell egy novellából mínuszos hírt kreálni, mert elvész a lényeg. Elveszett. Sajnos ez most nem jött össze. Inkább elolvasom még egyszer a könyvet, mert a történet túl jó, nem szeretném, ha ez a film lenne az utolsó emlékem róla.
Pedig annnnnnyira vártam...........:o((((((

2009. november 26., csütörtök

Ázsiai serpenyős

Végre eljött a napja, hogy a Lidl-ben beszerzett cuccokat felhasználjam. Tulajdonképpen, hajdanában danában ez egyike volt azoknak az ételeknek, amelyet elkészítettem. Mivel semmi főzőtudományom nem volt, pasim ellenben igen, elkezdtem rajongani az üveges kosztokért. Gondoltam, ez remek módja a tuti háziasszonykodásnak. (Eleve azt gondoltam, hétköznap egyen mindenki ahol tud, hétvégén meg jöhet a házhozszállítás, a szülők lejmolása és persze az üveges, félkész dolgok. Rémes...) Minden üvegbe, konzervbe van zárva, nekem csak ki kell nyitni, ráönteni egy kis húsra és voila. Terveim szerint a húst felvágta volna a hentes, a műkörmeim nem látták volna kárát annak a sok gasztronómiai csodának, amelyek a kezeim közül kikerülnek. Ja, gondoltam én. Ezekkel az ázsiai cuccokkal még nem is lett volna baj, hiszen kicsi olaj, kicsi hús, zutty rá az édes-savanyú, zacskós rizs kifőz és kész. A ragu még csak-csak összejött, de a rizs sose akart működni. Mindig mancsos lett és ragadós. Anyukám következetesen próbált a lelkemre beszélni, miszerint ne főzzem agyon a zacskós cuccot, pont öt perccel rövidebb ideig főzzem, mint ami a zacsira van írva, majd hagyjam a saját levében puffogni két percig, aztán hideg vízzel öblítsem le és olíva olajon pirítsam át pici petrezselyemmel. Na, én erről hallani sem akartam, mi ez a sok hülye macera egy sima zacskós cuccal. Ma már persze én is így csinálom, benőtt a fejem lágya. És az ázsiai szószokat is feltunningolom egy kicsit, már ha használok egyáltalán üveges dolgot. Az üveges szószoknak ugyanis nálunk úgy négy éve áldozott le, amikor ismét trükközni próbáltam. Párom nagyon szereti a tejszínes húst. Háhááá....az is van ám üvegben. Húst megvettem, megpirítottam, rázuttyintottam az üveges tejszínes mártást és tálaltam. Szegény párom majdnem lefordult a székről. Először csak annyit mondott: érdekes. Nála ez soha nem jelent semmi jót. Aztán elnézést kért és nem evett tovább. Én is megkóstoltam....rémes volt. Tömény mellék, utóíz, tartósítószerek aromája. Borzasztó volt. Elugrottunk enni a mekibe. Azóta nagyon vigyázok ezekkel. És igyekszem megtanulni főzni.
Ennek eredménye ez az ázsiai serpenyős is. Igaz, ehhez tartoztak üveges dolgok, mégis saját kreálmánynak érzem. Ráadásul iszonyú finom lett, megtanultam rizst főzni, s nem utolsósorban megtaláltam azt a rizst, amelyből jó köretet tudok készíteni. Versengve ettük, nemsokára megismétlem. :o)
Lori

Ázsiai serpenyős
Hozzávalók: wok olaj, 1 üveg bambuszrügy, 1 üveg édes-savanyú mártás, csili paprika, 80 dkg csirkemellfilé, kaliforniai zöld paprika, póréhagyma, vöröshagyma, zöldhüvelyű zöldbab, bébi kukorica, gyömbér, szójaszósz
Nekem van egy szépséges wokom, amit használni szerettem volna. Azonban a költözésnél valószínűleg vagy az egyik vagy a másik nagyszülőknél ragadt, így maradt egy mélyebb serpenyő amelyet használatba tudtam venni. Szóval, egy mély serpenyőben felhevítettem egy kevés wok olajat. A vöröshagymát és a paprikát felcsíkoztam, a póréhagymát felkarikáztam. A csirkemell filét vékonyra csíkoztam és a forró olajra dobtam. Elkezdtem pirítani és addig pirítottam, míg szinte készen lett. Mehetett hozzá az összes zöldség a bambusszal együtt, leszámítva a zöldbabot, mert az nagyon gyorsan megpuhul, hiszen a fagyasztóból érkezett. Miután minden kicsit átpirult ráöntöttem három-négy evőkanál szójaszóst és alaposan összekevertem. Ekkor szórtam meg a fűszerekkel és adtam hozzá a csili paprikát is. Én két darab csilit daraboltam bele, isonyú csípős lett, de én imádom. (A férjem is, csak ő több vizet iszik mellé) Ezután mehetett rá az édes-savanyú mártás. Újra nagy keverés és most tettem bele a zöldbabot. Kicsit még kevergettem, úgy 5-8 percig, hozzáadtam a bébikukoricát, kettőt kevertem rajta és készen volt. A jól bevált rizzsel tálaltam.

2009. november 25., szerda

Házi chips

A napokban nagyon fájt a gyomrom. Vagy túl sokat vagy túl keveset vagy túl össze-vissza ettem. Ki emlékszik már, valahogy mindegyik tud rám jellemző lenni. A legjobban, általánosságban a túl kevés evésnek örülnék, de ez esetemben csakis a véletlen műve lehet. Sajnos. Így a hétvégéim zömében bűntudattal, a hétköznapjaim meg salátaevéssel telnek. Nademindegy. A lényeg, hogy amikor gyomorbajaim vannak, két dolog tud rendbehozni. A sós chips és a Fanta. Rémségesen hangzik, tudom, másom ettől csak még betegebbek lennének, de rajtam csak ez segít. Nagy zacsi chips, egy lityi szénsavas rettenet és máris jobban vagyok. Nyilvánvalóan vannak egészségesebb alternatívák is, de adott pillanatban ez nem szokott érdekelni. Szóval, elkapott ez a gyomornyavalya a minap. Chips persze nem volt otthon. Nem tartok otthon ilyesmit, nehogy rászokjunk. Egyikünknek sem volt kedve elmenni a sarki közértig. Ezért a Fantát kiváltotta a szénsavas bodzaszörp. Oké. Apukám jóvoltából laza 30 kiló krumpli vár felhasználásra a garázsban. Ebből kikaptam három nagyobbat és legyalultam az uborkagyalunk. Közben nagyon-nagyon felforrósítottam a bőséges, olajos serpenyőt. Ezeket a papírvékony krumpli szeleteket beledobáltam és kb. 5-8 perc alatt aranybarnára sültek. Papírtörlővel bélelt tálba szedtem, picit megsóztam, az olaj leázott és csodálatos, ropogós chips lett belőle. Hidegen-melegen is szuper volt. Elárulom, jobb volt, mint a zacskós és klasszisokkal olcsóbb. legközelebb megszórom friss fűszernövényekkel, vagy egy kis sajttal. Lehet, hogy nem túl egészséges, de a zacskós vacaknál biztosan jobb.
Lori

2009. november 24., kedd

Szalalkális lekváros

A szokásos hétfői munkahelyi nassolásra készülvén alakult ez a süti. Eredetileg nem akartam lekvárral tölteni, csak egy egyszerű kis linzerszerűséget szerettem volna készíteni. Linzert, de puhát, így jöhetett a képbe a szalalkáli, így már nem is beszélhetünk linzerről. Ez egy ősrégi, nagymamás sütemény, akinek a nagyija szerette a szalalkálit, az biztosan ismeri. Nem sikerült rosszul, de amikor elkészült, akkor nekem nem volt elég édes. Hát, fene az arcomat, a cukor az cukor, a vaníliáscukor meg pláne...nekem kevésnek tűnt. Úgyhogy először elkezdtem belefojtani a porcukorba. Nem volt rossz, de eszembe jutott anyósom szilvalekvárja. Na, ez lett az igazi. Némi tunkolás után úgy döntöttem, összeragasztom őket. És végre elégedett voltam. Másnapra tökéletesen összeértek az ízek, és egy fincsi, puha süti lett belőle. A kollégák sem reklamáltak, megvolt a hétfői sütifutam.
Lori

Szalalkális lekváros
Hozzávalók: 65 dkg liszt, 25 dkg cukor, két nagy evőkanál vaníliás cukor, 1 csomag szalalkáli, másfél deciliter tej, 12 dkg vaj, 4 tojás, ízlés szerint lekvár és/vagy porcukor
A szalakálit oldjuk fel a másfél decilter langyos tejben. A lekvár és a porcukor kivételével az összes hozzávalót öntsük eg mély tálba, öntsük rá a szalalkálit és az egészből keverjünk, gyúrjunk egy viszonylag sima tésztát. Ne lepődjünk meg, egy nagyon lágy, szinte folyós tésztát fogunk kapni és ez így van rendjén. Ha a biztonság kedvéért tovább liszteznénk, akkor tuti, hogy kemény süteményt kreálnánk. Ne tegyük. Ezt a masszát még úgyis egy éjszakára a hűtőbe kell tenni, majd másnapra szépen, tökéletes tésztává áll össze. Tehát másnap reggel vagy délelőtt tegyük a szépen összedermedt tésztát lisztezett deszkára és jó vékonyra nyújtsuk ki. Szaggassunk belőle tetszőleges formákat és helyezzük sütőpapíros tepsire. Elég gyorsan, úgy 12 perc alatt megsül. Akkor jó, ha szépen feljött és még nem barnul, vagy ég a széle. Ekkor vegyük ki és vagy porcukrozzuk meg a tetejét, vagy kenjük meg lekvárral és ragasszuk össze. Jó magas lesz, de ez nem rontja az élvezeti értékét. Szigorúan otthoni fogyasztáskor csak tunkoljuk bele a lekvárba.:o)

 

Rendhagyó rakott krumpli

A férjem rakott krumplit kívánt. Nem volt vele egyedül. Nálunk azonban a rakott krumpli egy kicsit nehézkes. A férjem ugyanis igényli benne a kolbász aromáját, viszont nem hajlandó megenni. Agyon kell önteni tejföllel, mert az úgy jó, ha szottyos-tutymákos. Az a gondom ezzel, hogy így tejfölben áztatott tojásos krumlplit eszik. Most azonban én akartam enni, és én nem csípem a szottyos krumplit. Úgyhogy kicsit megpitykéztem a dolgot - ahogy a főnököm mondaná. Került bele bacon és egy kis füstölt szalonna egészen apróra vágva, mintha csak szalonnapörc lenne. Persze azért beletettem a kolbászt is. Megettem az övét is. Nekem aztán mindegy. A tetejére került egy kis füstölt sajt. Ja és a slussz poén....egy kis csíkokra vágott hagyma. :o))) Hm...nem mondom, laktató volt. Pláne koviubival.
Lori

Rendhagyó rakott krumpli
Hozzávalók: 8-10 darab burgonya, 20 dkg bacon, 10 dk füstölt sonka, 20 dkg füstölt sajt, 1 fej vöröshagyma, 1 liter tejföl, 6 darab tojás, egy szál kolbász, só. 
A burgonyákat főzzük meg héjában. A tojásokat kis sós vízben tegyük fel főni. A kolbászt karikázzuk fel és kicsit pirítsuk meg, hogy kijöjjön a zsírja. A hagymát vágjuk vékpny kockákra, a sajtot reszeljük le. És akkor jöhet az összeállítás. Egy jénait zsírozzunk ki. Az aljára rakjunk egy sor főtt burgonyát - amelyet persze már megpucoltunk. Erre rakjunk egy sor kolbászt és három karikákra vágott tojást. Locsoljuk le a kolbász zsírjának a felével. Rakjuk ki hagymacsíkokkal. Szórjuk meg sonkával és rakjunk rá bacon csíkokat. Sózzuk meg és terítsük be 0,5 liter tejföllel. Erre újra jöhet a krumpli, a kolbász, a hagyma, a bacon, a sonka, a tojás és a tejföl. A tejföl tetejáére tegyünk még pár szeletke bacont, szórjuk meg füstölt sajttak és toljuk 200 fokos sütőbe. Addig süssük, míg a sajt megpirul, a bacon pedig pörcös lesz.

2009. november 23., hétfő

Tejszínes epertorta

Nagyon mozgalmas hétvégénk volt, éppen ezért nem is nagyon volt időm blogolni. Sütni, meg főzni igen, de irkálni nem. Először is ugye, itt volt a New Moon bemutató. Csütörtök éjfél. Teltház. Előtte vacsi a Karmában. Sly valami brutál méretű csirkét evett rizshegyekkel, én maradtam egy kis padlizsánkrém mellett nem kevés pitával. Majd jöhetett a film! erről majd egy külön posztban.
Pénteken hajnalban 3-kor értem haza. A Kuttyogó hatkor kelt. Három órát aludtam, nem mondom, picit remegett a lábam reggel. Délutánra sikerült összeszednem magam annyira, hogy a sütő mellé álljak. Tudtam, hogy csak valami nagyon gyors, nagyon kevés mosogatást igénylő sütire lesz csak erőm, erre is csak azért, hogy az édesszájú és kissé elkapatott család igényei ki legyenek elégítve. Ez lett belőle.
Nagyon szerettem, fenn van a vészhelyzet listán, mert tényleg két edényt kellett elmosni és kb. 10 perc meló volt vele. Ahhoz képest viszont nagyon jó íze volt.
Lori

Tejszínes epertorta
Hozzávalók egy 26 cm-es torta vagy piteformához: 2 dl tejszín, 4 tojás, 40 dkg liszt, 20 dkg cukor, 2 evőkanál vaníliás cukor, 1 tasak sütőpor, 25-30 dkg fagyasztott eper, 5 dkg darabolt mandula és kevés barna cukor

A tojásokat a cukorral és a vaníliás cukorral habosra keverjük. Hozzáadjuk a tejszínt, majd a sütőporos lisztet. Szép simára keverjük. Kivajazunk, kilisztezünk egy torta vagy egy piteformát. Nekem most a piteforma volt a nyerő. Beleöntjük a masszát, a tetejét pedig kirakjuk eperrel. Megszórjuk a tetejét barnacukorral és nagyon apróra tört mandulával. 200 fokra előmelegített sütőbe toljuk és kb. 30 percig sütjük. Úgy 15 perc után tanácsos alufóliával letakarni a tetejét, nehogy megégjen.

 

2009. november 20., péntek

Ázsiai napok

A napokban egy reklámújság hatására ellátogattam a Lidl-be. Viszonylag ritkán térek be ide. Nem azért, mert bármi gondom lenne a hellyel, egyszerűen nem esik útba. Most viszont nagyon csábító ajánlatokkal álltak elő. Ázsiai napokat tartottak és nagyon-nagyon kedvező áron lehetett hozzájutni mindenféle wok olajhoz, mártásokhoz, bambuszrügyhöz. Íme a kincseim. Úgyhogy a hétvégén nekiesünk ezeknek a cuccoknak. Az ázsiai konyha az egyetlen, amelyre a férjem valamelyest nyitott, sőt, a bamubuszt egyenesen imádja. Úgyhogy most végre tényleg kreatív lehetek, és mehet minden a wok-ba. Van egy igazi, önött vas wokunk, amit én még csak fel sem bírok emelni.  Úgyhogy ígéretet kaptam egy jó kis családi főzőcskére. Ebből a sok finomságból biztosan valami nagyon ínycsiklandót fogunk rittyenteni.

2009. november 18., szerda

Rakott zöldbab a Kuttyogónak

Kuttyogó imádja a zöldbabot. Főzeléknek, húsok mellé, bárhogy. Eleinte féltem a zöldbabtól, hogy majd puffasztani fogja, fájni fog a hasa, de örömmel jelenthetem, a világon semmi gondja nem volt. Imádja, így igyekszem neki variálni. Kétféleképpen szereti a legjobban. Az egyik a rakott zöldbab. A másik a zöldbabos-vegyes főzelék, bár ez valójában nem is főzelék, inkább egy fura, kásás egyveleg. Íme most a rakott étel, nálunk óriási sikere van.

Rakott zöldbab 
Hozzávalók: 10-15 dkg srágahüvelyű zöldbab vagy zsenge vajbab, 10-15 dkg darált hús, ez lehet pulyka vagy sovány sertés, 10-15 dkg sajt, nálunk az emmentáli megy, mert a gyerek ki nem állhatja a tejet, ezzel próbáljuk pótolni a kálciumot, 2 gerezd fokhagyma, pici só, majoranna, friss oreganó, kevés igazi vaj vagy olíva olaj.
A darált húst kevés olíva olajon vagy vajon pirítsukmeg az apróra vágott fokhagymával. Ha elkezdett pirulni, kevés vizet öntsünk alá és fedő alatt főzzük puhára. Közvetlenül az elkészülés előtt adjunk hozzá pár levélke friss oregánot és majorannát. Így nem főnek ki a fűszerek ízei, nagyon finom lesz a hús és a gyerkőc gyomrát sem bántja. Pontosabban, Kuttyogóét nem bántja, imádja az intenzív aromákat, ezek pedig egészségesek is. Egy kisebb lábasban tegyük fel főni kevés sóval a zöldbabot is. Ha minden megfőtt, akkor egy kisebb jénai tálat vajazzunk ki. Ebbe kerüljön egy réteg bab, kerüljön rá az összes hús és mehet rá az újabb adag zöldbab. Reszeljük a sajtot a tetejére és toljuk a sütőbe. Akkor lesz kész, ha a sajt szépen ráolvad. Egyébként lehet mozarellával is készíteni, nálunk az is nagyon csúszik. Nagyobb gyerekek kaphatnak rá tejfölt is, akkor még zaftosabb, sajna Kuttyogó ki nem állhatja. :o( Nagyon finom étel, pürésíteni is könnyű, ha pépesítünk, akkor a húst nagyon-nagyon puhára főzzük, hogy elvigye a turmix vagy a botmixer.
Lori

2009. november 17., kedd

Négylapos pudingos

Egy ismerősöm mondaná erre az eredetileg ötlapos szalalkális sütire, hogy a válságra való tekintettel csak négy lapra futotta. Én egyszerűen csak lusta voltam öttel kínlódni. Amikor még nem volt túl sok tapasztalatom a "lapos" tészták terén, ekkora mennyiségből össze-vissza is csak két lapra futotta. Begyúrtam én a tésztát, de annyira kevésnek tűnt, hogy csak kétfelé vettem. Kinyújtottam - persze marha vastag lett és a tepsi hátán megsütöttem. Na, ebből két lap lett olyan vastag, mint egy krémes és még közé szuszakoltam a krémet. A párom nem akart megbántani - imádja ezt a féle süteményt - azt mondta, jól van ez így is. Akkor mondja ezt, ha valamit soha többet nem szeretne a tányérján látni. Ennek úgy két éve, és azóta igencsak elment a kedvem a négy vagy ötlapostól. Most azonban újra nekifogtam. gondoltam, ha a zserbó megy, menni fog ez is. Így is lett. A csokis krémet nem szereti az anyukám és mivel ezt elsősorban neki szántam, kicsit megvariáltam. Vanília és eperpuding ment bele. Az eper csak azért, mert a világos lapok és a világos krém nagyon sápatag lett volna...az eperszín feldobta. :o) A tészta receptje egyébként a Dr.Oetker szalalkális zacsi hátuljáról van. :o)))

Négylapos pudingos
Hozzávalók: 50 dkg liszt, 10 dkg margarin, 15 dkg cukor, 1  tasak vaníliás cukor, 1 dl tej, 1 tasak szalalkáli, 2 tojás.
A krémhez: 0,5 - 0,5 dl tej, 2-2 tasak epres és vaníliás pudingpor, 12,5-12,5 dkg margarin
A szalalkálit feloldjuk a tejben, majd a többi hozzávalóval együtt tésztává gyúrjuk. Négyfelé vesszük, majd vajazott-lisztezett tepsi hátán vékonyra(!!!!) nyújtjuk és 180 fokon pár perc alatt megsütjük. Szépen egymás mellé helyezzük őket és hagyjuk kihűlni. Közben felforraljuk két külön edényben a két adag tejet. Belekeverjük egyikbe a vaníliás másikba az epres pudingoprt, és sűrűre főzzük. Ha kész, kézmelegre hűtjük és belekeverjük az adagonként 12,5 dkg margarint. (Egy kocka margarint feleztem el.) Majd jöhet a rétegezés. Egy lap, egy réteg ízlés szerinti krém és így tovább. Én a tetejére nem tettem semmit, de pici porcukortól nem fog megsértődni.
Lori

 

2009. november 16., hétfő

Bretagne-i baracktorta

Van egy sütiskönyvem, melynek címe: A legkedveltebb sütemények. Nagyon sok jó süteményrecept van benne. Még a költözésnél elkallódott, eszembe sem jutott mostanáig. Aztán - lassan két éve lakunka jelenlegi házunkban - előkerült egy papírdoboz, benne rengeteg könyv, többek között ez is. Még anno akkurátusan becetliztem. Átnéztem a könyvet és megakadt a szemem a Bretagne-i almatortán. Pénteken délelőtt véletlenül itthon ragadtam, úgyhogy felpakoltam a kölkedvényt és elmentünk bevásárolni. Remekül sikerült, nekiálltam összeállítani a tortát és rájöttem, hogy csak egyvalamit nem vettem hozzá. Almát. Hmmm...viszont lapult a kamrában egy árva őszibarackbefőtt. Így lett az almatortából baracktorta. Nekem nagyon ízlett, a gyerek is hajlandó volt majszolni belőle és estére csak egy szelet maradt, úgyhogy a család is elégedett lehetett vele. Szerintem megtartom a receptet, mert nagyon gyorsan megvan, csodásan néz ki - ha ez nem jön le a fényképről az nem a süti hibája, én vagyok még mindig tök tehetségtelen fotós - és nagyon finom....

Bretagne-i baracktorta
Hozzávalók egy 26 cm-es tortaformához: 18 dkg vaj, 4 tojás, 20 dkg cukor, 3 evőkanál baracklé a konzervből vagy befőttből, 20 dkg liszt, 1 tasak sütőpor.
A töltelékhez és a mázhoz: 1 konzerv vagy befőtt őszibarack vagy 50 dkg valódi, 5 dkg vaj, 5 dkg barna cukor, 5 dkg gyalult mandula, 1 tojás
A vajat megolvasztjuk. A tojásokat a cukorral és a baracklével krémesre keverjük. A lisztet és a sütőport elvegyítjük és a vajjal a tojáskrémbe keverjük. A sütőt előmelegítjük, a formát kivajazzuk. A barackokat felszeleteljük. A tészta felét a formába töltjük, elsimítjuk. Ráhelyezzük körbe a barackszeletek harmadát. Erre rásimítjuk a maradék tésztát és a tészta tetejét kirakjuk a többi barackkal. A mázhoz a vajat megolvasztjuk, belekeverjük a cukrot és kicsit hűlni hagyjuk. Hozzákeverjük a mandulát és a tojást. A mázat szétterítjük az almán. A sütőben 175 fokon 45 percig sütjük úgy hogy kb. 20-25 perc elteltével letakarjuk alufóliával, nehogy megégjen a teteje. Ha kész, a formában hagyjuk kihűlni és csak ezután szeleteljük fel.
Lori

 

2009. november 15., vasárnap

Langalló

Ezt a vacsit kapta az unokahúgom. Szerette. A maradékot persze elvitte. Mivel én az elmúlt hetekben felszedtem pár kilót, nekem baromira nem hiányzott, hogy itt illatozzon. Hetek óta kerülgettem a mérleget, most merészeltem ráállni. Egyrészt nem kellett volna, mert úgy pattantam le róla, mintha méhecske csípett volna a talpamba, másrészt kellett, nagyon is, mert így erőt veszek magamon...a szombat esti fagyi-pattogatott kukorica adagomról le is mondtam. Fáj, nagyon. Az is fájt, hogy ennek a langallónak vagy töki pomposnak képtelen voltam ellenállni. Nagyon szeretem, szerintem nagyszerű vendégváró, laktató, gazdaságos és abszolút variábilis.  Bár én a klasszikus feltéteket szeretem.

Langalló
Hozzávalók a tésztához: 1 szem főtt burgonya, 60 dkg BL 80 liszt (vagy ha nincs akkor adjunk hozzá kis sikért és aszkorbinsavat. Vagy hagyjuk a fenébe és szitáljuk csak át.) , 5 evőkanál olíva olaj, 1 evőkanál só, csipet cukor, 3 dl víz, 4 dkg élesztő
Feltétnek: 0,5 dl tejföl, 3-4 szelet bacon szalonna, 3 szelet sonka, reszelt sajt, egy fej lilahagyma, fokhagymakrém, bors
A lisztet szitáljuk egy tálba. 3 dl langyos vízben oldjuk fel az élesztőt. A krumplit törjük át, ezt is adjuk a liszthez. Ezt öntsük a liszthez, és az összes többi hozzávalóval együtt gyúrjunk belőle kicsit keményebb burgonyás tésztát. Kelesszük 30-40 percen keresztül. Közben zsírozzunk ki egy nagyobb tepsit. A megkelt tésztát egyenesen ebbe a tepsibe borítsuk, kézzel óvatosan húzogassuk szét. Nem kell egészen a tepsi széléig huzigálni, mert még dagadni fog. Ismét hagyjuk úgy 20 percig pihenni. Közben szeleteljük fel a sonkát, bacont, a hagymát. A sajtot reszeljük le. A tejfölt keverjük össze ízlés szerint fokhagymakrémmel és a reszelt sajt felével.  A tésztára kenjük rá a tejfölt, szórjuk meg a hozzávalókkal és jöhet a tetejére a maradék sajt. 180 fokos sütőben 25 perc alatt ropogósra sül. Életveszélyes.
Lori

2009. november 14., szombat

Mákos-diós kifli

Limaránál láttam meg ezt a szépséges kis kiflit. Szombaton az unokahúgomat vártuk, velünk volt egész délután. Ritkán látom ami nagyon rossz, mert pár évig szomszédok voltunk. Két egymás melletti lakásban éltünk, eszméletlen jó erkély partikat rendeztünk, szinte mindennap találkoztunk. Ebből a szempontból rossz volt elköltözni, különösen azért, mert így nagyon ritkán tudunk találkozni. Szereti a főztömet, annál talán csak a sütijeimet jobban, úgyhogy többféle finomsággal akartam várni. Persze azért, hogy hazafelé tisztességes szeretetcsomaggal bocsáthassam útjára. Többek között ezekből a kiflikből is pakoltam neki. A recept tésztája Limarától van ezt be sem írom, megtaláljátok nála. Annyit változtattam, hogy a tejföl helyett én tejszínt tettem a tésztába és a kiflik egy részét szintén tejszínnel kentem le.
A töltelék mák és dió volt. Mindkettő ugyanúgy készült. Egy serpenyőben felolvasztottam úgy 10 dkg margarint, rászórtam a diót vagy a mákot és felengedtem 1,5 dl tejjel. Összeforraltam és ez mente bele a kiflikbe. Nagyon jó sör vagy borocska mellé elrágcsálni...és még másnap is finom volt.
Lori

 

2009. november 13., péntek

Són sült csirke briesajt mártással

Néhány helyen láttam már - többek között Maxnál - de ismerőseimtől is sokat hallottam a són sült csirkéről vagy más néven a szegény ember grill csirkéjéről. Én imádom a grillcsirkét, de az csak frissen jó és sajnos a közelünkben pont nincs grillcsirke sütő. Gondoltam, kipróbálom. A vélemények megoszlottak a készítéséről. Ismerőseim között volt olyan aki bepácolta, volt olyan aki egyáltalán nem használt fűszert. Volt aki lekente olajjal, volt aki nem kente. Akadt olyan, aki nem takarta le a csirkét fóliával, s persze volt, aki igen. Volt, aki fólia nélkül 200 fokon sütötte, volt aki rotyogtatta fólia alatt, majd megpirította. Na, ezekből az infókból jött össze az én verzióm. Són, letakarva, kevés olvasztott vajjal lekenve 160 fokon 1 óra 10 perc, majd fólia nélkül 30 perc, majd 20 perc grillező funkció.
Férjem közölte, hogy ez így túl száraz lesz, leszek szíves valami mártást rittyenteni mellé. Fene az ízlését. Sajtmártásra gondoltam. De csak azért, mert két hete kerülgetek a hűtőben egy szép szelet brie sajtot és rajtam kívül a kutya nem megy a közelébe. Szóval ebből készült egy zöldfűszeres sajtmártás. Nagyon intenzív az íze, de a natúr csirke mellé pont jó volt. Egyszerű burgonyapüré lett a köret, szerintem vasárnapi ebédnek nagyon jó volt. Bár a só állítólag elnyeli a fűszereket, lehet, hogy legközelebb megpróbálom erőteljesen bepácolni a húsokat.

Són sült csirke brie sajt mártással
Hozzávalók: Egy egész csirke, vagy csontos cirkemellek, vagy combok - nálunk csontos csirke mell volt és pár darab comb, 1-2 kiló só, hús mennyiségétől és tepsi nagyságától függ. Nálam nagy volt a tepsi és sok a hús, gondoltam nem bukhatok nagyot két kiló sóval. Ízlés szerint olaj vagy olvasztott vaj a kenéshez.


Sajtmártás: 15 dkg brie vagy camambert sajt, 10 dkg vaj, 2 evőkanál liszt, 3-4 dl tej, petrezselyem, bazsalikom, oreganó esetleg kevés kakukkfű
A tepsi aljára borítsuk ki az 1-2 kiló sót. A lemosott csirkedarabokat szépen rakosgassuk egymás mellé. Kenjük le vastagon olvasztott vajjal, majd takarjuk le alufóliával. Toljuk 160 fokos sütőbe, fél óránként kenjük le újra vajjal. Kb.1-1,5 óra elteltével vegyük le róla az alufóliát és így süssük - légkeverésen vagy sima alsó-felső sütésen - még 25-30 percig. Végül ha van ilyen funkciónk, kapcsoljuk légkeveréses grillezésre amíg ropogósra sül a teteje.A sütési idő a csirke nagyságától függően változik.
Sajtmártás: Egy mélyebb serpenyőben olvasszunk meg 10 dkg vajat. Amikor serceg, dobjunk rá két evőkanál lisztet, keverjük el, majd öntsük fel a tejjel. Adjuk hozzá a durvára reszelt vagy darabolt brie sajtot és főzzük jó sűrűre. Végül szórjuk meg az apróra vágott friss zöldfűszerekkel.
A fotók sajna ilyen bénák lettek, mert a családom azonnal rávetette magát és esélytelen volt minden rendezgetés....
Lori

 
A mártásról a fotó egyszerűen nem AKART sikerülni...:o(((

2009. november 12., csütörtök

Mézes-szilvalekváros kevert süti

Nagyon rákattantam a szilvalekvárra. Anyósom botrányosan jó lekvárokat készít, jövőre beállok hozzá tanulni. Sokat kutakodtam a neten szilvalekváros receptek után, aztán mint mindig, most is összegyúrtam 5-6 leírást és ez lett belőle. A tanulság: legközelebb a legkisebb tepsimbe sütöm ezt a mennyiséget. És dupla ennyi lekvárt fogok használni hozzá, mert nekem így kicsit száraz volt. Mondtam is mindenkinek, akinek adtam belőle, hogy javítsák fel egy kicsit. Én magam is tunkoltam hozzá még egy kis plusz lekvárt. Ezen kívül szerintem nagyon jó kis karácsonyi sütemény. Aggódtam, hogy a házi és nem túl kemény lekvár hogyan boldogul majd, de meglepően jól viselte magát. Nem folyt ki, nem égett le, szuper volt. Csak kevés, de ez nem a lekvár hibája.

Mézes-szilvalekváros kevert süti
Hozzávalók: 70 dkg liszt, 15 dkg cukor, 4-5 evőkanál méz, 3 dl tej, 2 tojás, 2 kk szódabikarbóna, 2 kk sütőpor, 2 tk fahéj, 1 csomag vaníliás cukor, 2 nagy üveg szilvalekvár
A tetejére: Olvasztott étcsokoládé vagy karamella
A tészta hozzávalóit egyszerűen ömlesztettem egy nagy tálba és alaposan összekevertem. Hibámból tanulva vegyünk egy kisebb tepsit, vajazzuk és lisztezzük ki jó alaposan. A tészta felét (!) öntsük a tepsibe és tegyük 180 fokra előmelegített sütőbe. Addig süssük, míg a teteje szilárd lesz. Ha ez megtörtént, vegyük ki, és kenjük meg a lekvárral. Erre aztán öntsük a maradék tésztát és tegyük vissza a sütőbe. 15-20 perc alatt készre sül.
Amíg hűl, készítsük el a mázat a tetejére. Kenjük le és várjuk meg türelmesen, míg kihűl. Nagyon fontos, hogy tényleg csak akkor vágjuk fel a sütit, amikor már teljesen kihűlt, különben ömlik a lekvár.
Lori


2009. november 10., kedd

Füstölt makréla szójaszószos zöldséggel

A napokban egy CBA-ban találtam nagyon pofásan kinéző és igen kedvező árú füstölt makréla filét. Bár így utólag azt kell mondjam, enyhe túlzás volt filézettnek minősíteni a cuccot. Nekem a filé ugyanis azt jelenti - jelen esetben hal esetében - hogy nincs benne szálka. Nos, ebben gyakorlatilag az összes benne volt. Mutyizni kellett, nem tudtuk normálisan enni. Csak úgy kézzel-lábbal, mint egy halat. persze, lehet, hogy én vagyok tájékozatlan, és a makrélának még filézett állapotban is így kell kinéznie. Ha ez a helyzet, akkor én kérek elnézést. Szerencse, hogy a férjem nem farkaséhesen ült asztalhoz, mert különben igencsak sérelmezte volna, hogy bármi szálka hátráltatja a jóllakottságát. A zöldségeket pedig csak úgy volt hajlandó elnézni, hogy kapott mellé sültkrumplit. Ezzel azonban sikerült elérnem, hogy vígan ette a zöldséget és állítólag még ízlett is neki.
Azt azonban hozzá kell tennem, hogy a hal íze mesés volt. Ittunk rá, mint a homok, de az aromája tényleg kárpótolt valamelyest a sok szálka miatt.

Füstölt makréla filé (???) szójaszószos zöldségekkel
Hozzávalók: 2-3 szelet füstölt makréla filé, 10 dkg vaj, 2 gerezd fokhagyma, szójaszósz, 1 fej vöröshagyma, 2-3 szál sárgarépa, zöld hüvelyű zöldbab, bors
Kevés olíva olajat hevítettem egy mélyebb serpenyőben és a forró olajra dobom a csíkokra vágott vöröshagymát, a vastagabb szeletekre vágott répát és a zöldbabot. Hozzáadok egy gerezd fokhagymát és elkezdem pirítani. Amikor már serceg és kapott egy kis színt, akkor öntök rá szójaszószt. Én nem nagyon spóroltam vele, körülbelül egy-két deci futhatott rá. Nem kevergettem túl sokáig, egyrészt aggódtam a szójaszósz leégése miatt, másrészt épen az volt a cél, hogy a zöldségek ropogjanak. Úgyhogy elég gyorsan ki is szedtem.
Egy másik tiszta serpenyőben felforrósítottam a vajat, dobtam bele egy gerezd fokhagymát. Ráobtam a halszeleteket és kb. 20 másodpercig sütöttem egyik majd másik oldalát. Tényleg pillanatok alatt megvolt és nem győzöm ismételni, hogy az íze....
Lori


2009. november 9., hétfő

Vajas-hajtogatott kelt tészta lekvárral influenza ellen

Sajnálatos módon kitört rajtam valami fura nyavalya. Nem igazán influenza. Pici torokfájás, pici orrdugulás, pici köhécselés és brutálisan rettenetes ízületi fájdalom....és fázok, fázok, fázok...Brrr....nekem most mindenhol hideg van. Mintha a csontjaimba költözött volna a hideg. Vasárnap tetőzött, de már szombaton gyanús volt valami. Ilyenkor pedig valami kelt tészta illatra vágyom. Már gondolkoztam egy olyan kelt tésztán, ami csupa-csupa vaj. Nyilván nem én tojtam a spanyol viaszt, de ezt a tésztát csak úgy találomra gyúrtam össze. Csupa igazi vaj. Kicsit nehéz összeállítani és hajtogatni, mert éppen a vaj miatt ragad, de sűrű és bőséges lisztezéssel simán megoldható. Az illata és az íze döbbenetes. A tetejét felvert tojással kentem le, amitől kicsit hólyagos és huplis lett, de szerintem ez adta meg az egyéniségét. Anyukám és anyósom nagyon oda volt meg vissza. Azt mondták, ennél jobb kelt tésztát még életükben nem ettek. Jó, szerintem is nagyon rendben volt, pláne, hogy még másnap is puha volt, sőt, kicsit felmelegítve mintha frissen sült volna. Én szokás szerint lekvárt tettem bele, de almával, túróval, dióval vagy mákkal is szuper lehet. Azt is ki fogom próbálni, sőt, szerintem ebből a tésztából készítem majd a karácsonyi kalácsot. Macera ide vagy oda, de ekkora rajongótábor mellett muszáj lesz villantani belőle a családnak. :o)

Vajas-hajtogatott kelt tészta lekvárral
Hozzávalók a vajas részhez: 30 dkg igazi!!!! vaj (margarin kifejezettem nem jó), 15 dkg liszt
A kelt tésztához: 70 dkg liszt, 2 tojás, 5 dkg élesztő, 2,5 dl tej, csipetnyi aszkorbinsav, 15 dkg cukor, 1 csomag vaníliás cukor, csipet só, 5 dkg olvasztott vaj
A töltelékhez: 1 doboz sütésálló lekvár (ehhez csak a sütésálló vagy a nagyon kemény lekvár  a jó, a többi nagyon folyik), vagy ízlés szerint más szilárdabb töltelékféle
Először is a szobahőmérsékletű vajat összegyúrtam a liszttel. Valójában ettől csak egy sima vajkrémet várjunk, a lisztnek túl sok jelentőssége nem lesz. Ezt szépen továbbra is szobahőmérsékleten hagytam állni, amíg elkészült a másik tészta.
A kelt tésztához az élesztőt felfuttattam a langyos tejben. A lisztet átszitáltam, bele egy mélyebb tálba. Beleütöttem két darab tojás, mehetett bele az olvasztott vaj, az aszkorbinsav, a cukor, vaníiáscukor. Ráöntöttem a felfutott élesztős tejet és szép, sima tésztát dagasztottam belőle. Alaposan ki kell dolgozni. Ezután meleg helyen a duplájára kelesztettem. Amikor megkelt, alaposan lisztezett deszkára borítottam és a tetejére kentem a vajrkémet. Pontosabban egy kanállal kisebb adagokban a tésztára pakoltam, mert nem lett túl kenhető állagú. Majd a tésztát elkezdtem hajtogatni. Először alulról és felülről hajtottam be, majd a két oldalát, s összecsuktam, mint egy könyvet. Ismét kinyújtottam és ekkor kell alaposan alulról-felülről lisztezni. Ismét hajtogatás hagytam pihenni 10-15 percet. Az idő leteltével ismét kinyújtottam és hajtogattam sűrű lisztezgetés közepette. Ismét hagytam pihenni 15 percet. Az utolsó nyújtás-hajtogatás következett és az utolsó 10 perc pihenés. Amikor letelt az idő a három hajtogatás után, kinyújtottam és kockákat vágtam belőle. Egy kanálnyi lekváért került a tésztára, majd háromszög alakba hajtogattam, összenyomkodtam a széleit és mehetett sütőpapírral bélelt tepsire. Lekentem felvert tojással és mehetett a 180 fokra előmelegített sütőbe. Ott szépen elkezdett hólyagosodni, de ez egyáltalán nem baj, remek íze lesz! Kb. fél óra alatt lett kész. Én két adagot készítettem, az egyiket lekentem tojással a másikat nem. Szerintem a lekent, huplis tetejű a finomabb. :o)
Lori

 

2009. november 7., szombat

Meggyes kevert

Pénteken kevert sütis napom volt. Egyszerűen nem volt kedvem dagasztani, nyújtogatni. Valami egyszerűen és gyorsan elkészülő sütit kívántam...enni is és elkészíteni is. Úgyhogy elővettem a jól bevált kevert-meggyes receptemet. Ez az egyik kedvenc meggyesünk.

Meggyes kevert
Hozzávalók: 18 dkg margarin, 4 tojás, 25 dkg kristálycukor ebből nálam a fele barnacukor volt, 25 dkg finomliszt, 1 csomag sütőpor, 30-40 dkg magozott meggy, 15 dkg dióbél, 2 maréknyi szeletelt mandula, 1 csomag vaníliás cukor és plusz barna cukor a tetejére
A margarint habosra verjük, majd egyenként beledolgozzuk a tojások sárgáját. Hozzáadjuk a cukrot és habverővel alaposan összekeverjük. Hozzákeverjük a sütőporral elkevert lisztet is, végül beleforgatjuk a kemény habbá vert tojásfehérjét. A masszát egy kisebb, kivajazott-kilisztezett tepsibe öntjük és a tetejét kirakjuk a meggyel. Megszórjuk a darált dióbéllel és a barna cukorral és 180 fokra előmelegített sütőbe toljuk. Kb. 30 perc alatt sül meg. Én 15 perc múlva kinyitottam a sütőt és ekkor szórtam meg a mandulával, nehogy megégjen.
Lori

 

2009. november 6., péntek

Sült oldalas

Mivel elfogyott a kacsazsírom, lilahagyma pedig még mindig van itthon. várható volt, hogy a ház ura hamarosan reklamációt nyújt be. Nevezetesen, hogy mit egyen a lilahagymához, ha nincs finom házi zsír. Figyelt még a mélyhűtőnkben néhány adag oldalas. A legutóbbi disznóvágásunk óta oldalast viszonylag ritkán készítettem, hát gondoltam itt a lehetőség. Nem bonyolítottam túl, semmi sör, paradicsom vagy mustár...nem azért, mert nem tettem volna szívesen, de a férjem nem adta hozzájárulását. Mivel nem akartam megkockáztatni a válást, ha esetleg elrontom, maradtam a jól bevált módszernél.
Sly éppen nálunk vendégeskedett, amikor elkészült. remek érzékkel érkezik mindig a legjobbkor, úgyhogy maga elé is húzta a tálat és azzal cukkolta a Zuramat, hogy eleszi előle az egészet. Nem nyert. A férjem gyorsabb volt. Én meg éppenhogy tudtam fotót készíteni.
Szerencsére a zsír megmenekült és azóta méltó társra lelt a lilhagyma személyében.

Sült oldalas
A kacsasütőm aljába tettem három-négy evőkanálnyi sertészsírt. Ráhelyezetm az előzőleg besózott-borsozott oldalat. Ennek a tetejére szintén kanalaztam egy kis zsírt - ezt sajna még a közértben szereztem be. Apróra vágtam majdnem másfél fej - igen fej - fokhagymát. MEgszótam vele a húst, öntöttem alá másfél-két pohár vizet. Lefedtem és 170 fokos sütőben szépen, lassan megsütöttem. Amikor már megpuhult a hús, levettem a tetejét és 3-4 percig pirítottam, hogy szép barna és ropogós legyen. AMikor kivettem a sütőből, megszórtam piros fűszerpaprikával. A zsírját kis bödönbe öntöttem és azóta is fogyasztjuk. :o)
Lori

Gombás-tejfölös sertésragu

Mielőtt ismét valami a férjem számára ismeretlen dologgal állnék elő, gondoltam meglepem a kedvencével:pöri. Én egy kicsit másképp szoktam készíteni, mint a nagy klasszikus. Teszek bele gombát, behabarom tejföllel vagy tejszínnel és innentől kezdve nincs is képem pörköltnek minősíteni. Nem vagyok nagy pörkölt fan, de így tejfölösen, gombásan több kilót az arcomba tudok tolni. Annak idején anyukám is így készítette, úgyhogy egy-egy vasárnapi ebédnél apuval szerintem több kiló galuskával vagy csőtésztával bírtunk belőle fogyasztani. Na, akkoriban ez meg is látszott rajtam. Nagyon nehéz volt az igényeimnek megfelelő méretű tányért és ebből kifolyóan a méreteimnek megfelelő nadrágot beszerezni.
Mostanság nem vagyok akkora, mint úgy tíz-tizenöt évvel ezelőtt voltam, s a pörköltfogyasztási szokásaim is változtak. Még mindig szeretem ezt a verziót, de rutinosan kis tányérra szedek magamnak, így igyekezvén elkerülni a betegre puffadást. Amikor a férjemnek először készítettem, azt mondta, mostantól kezdve disznópörit csak gombával és sűrítve. Ő behozza az én lemaradásomat is. És fene az arcát, még csak meg sem látszik rajta!

Gombás-tejfölös sertésragu
Hozzávalók: 70-80 dkg sertéscomb vagy karaj, esetleg tarja, 1 fej vöröshagyma, 1 paprika és hegyes erőset szoktam belevágni, had csípjen, kis konzerv sűrített paradicsom (2 evőkanál), pirospaprika, só, bors, 30 dkg gomba (csiperke), 2-3 dl tejföl vagy tejszín, 1 evőkanál liszt (elhagyható), pici majoranna, olaj vagy egy evőkanál sertészsír
AZ utolsó evőkanálnyi zsíromat felforrósítottam és erre dobtam rá a kockára vágott vöröshagymát és a felcsíkozott paprikát. Kicsit dinszteltem, majd rákerült a kockára vágott hús is. Mehetett rá a sűrített paradicsom és az egészet addig kevergettem, míg a hús kicsit kifehéredett. Ekkor megszórtam egy teáskanálnyi piros fűszerpaprikával és felöntöttem vízzel. Annyival, hogy ellepje a húst. Felforraltam, majd fűszereztem sóval, borssal és egy nagyon kevés majorannával. fedő alatt takaréklángon főzögettem. Eddig klasszikusan pöri - leszámítva a majorannát. Amíg főtt, megpucoltam és kisebb darabokra vágtam a gombát. Amikor a hús majdnem teljesen megpuhult, hozzáöntöttem a gombát és újra összefőztem. Ha már minden puha, akkor leveszem a fedőt. Elkeverem a tejfölt vagy a tejszínt egy evőkanálnyi liszttel és egy pici pörköltlével, majd a tejföllel/tejszínnel behabarom. Én kézi habverővel keverem hozzá, így tutira szép sima és csomómentes lesz. Forralok rajta még egyet, hogy összesűrűsödjön, és kész is van. Utólag kicsit még lehet, hogy sózni kell, nálam legalábbis minden sótlan. :o)
Galuskával vagy kifőtt csavart illetve csőtésztával szoktam tálalni. Na meg a koviubi!
Lori

Gasztro.miner.hu

Képzeljétek, felkerült a blogom a Miner.hu-ra. Ráadásul akkora szerencsém volt, hogy az enyém lett az 500. felvett gasztroblog. :o)))))))) Szép, kerek szám, remek dolog, hogy egyre többen főznek-sütnek. Ezúton is köszi a Miner csapatának! Olvassátok ti is!
http://gasztro.miner.hu
Lori

2009. november 4., szerda

És ezt fogom hallgatni!

Hathatós kapcsolatoknak köszönhetően pár nappal hamarabb hozzájutottam. :o)))))))) Olyan mintha előrehozták volna a kedvemért a karácsonyt! :o)))))))

Most kicsit olvasok!

Bizony, most egy pici időre el kell szakadjak a sütőmtől, a konyhámtól...mert, hogy igen, igen, igen, MEGJELENT A Twilight Saga immáron harmadik kötete az Eclipse. Sly-jal rohantunk a megjelenés napján megvenni és bizony most újraindítottuk az olvasási versenyt. A második részét Ő nyerte, előbb befejezte a New Moon-t mint én. (Persze, neki nem kellett egy egész családot etetnie.) Akkor két és fél nap kellett a kiolvasáshoz, ő alig két órával előzött meg. Most megpróbálom behozni, bár amilyen sűrűnek tűnik a hétvége...huhh.
Minap hallottam, hogy a hétvégén az egyik bevásárlóközpontban lehet először jegyeket venni a New Moon-ra vagyis a sorozat második mozijára. Na most ezzel azért akadnak gondjaim. Feltehetően az ország minden második 12 és 16 év közötti tinilánya ott fog tülekedni. Az én koromban már baromi ciki lenne jegyért könyökölni. Ezért intelligens felnőtt nő módjára próbáltam vagy három mozi pénztárosát jobb belátására bírni, hogy adjon el nekem mozijegyet, vagy legalább engedjen foglalni, de ezeddig nem jártam sikerrel, sőt, ha jól hallottam ki is röhögtek. Pedig a hangom tökre fiatalos. Ráadásul a bemutató napjára már Sly-jal együtt szabadságot vettünk ki, hogy az első előadáson ott lehessünk. Khmm...igen, nem vagyunk komplettek. Én mindig is csíptem a vámpíros történeteket, imádom a klasszikusokat, mint Lestat a vámpír, vagy akár azInterjú a vámpírral vagy az igazi, drága, jó öreg Dracula. Nézzetek csak bolondnak, nekem ez jutott. :o) Aztán jött a Twilight, amely inkább tini-irodalom - bocsánat ifjúsági irodalom. Én meg pont nem vagyok se tini, se ifjú. Amikor drága barátnőmmel felfedeztük, hogy egy olyan könyvsorozatért rajongunk, amelyet nálunk úgy 15 évvel fiatalabbak forgatnak lelkesen, picurkát magunkba néztünk. Aztán megrántottuk a vállunkat és pont olyan lelkesedéssel, optimizmussal és ránk valló hülyeséggel kezeljük a dolgot, mint eddig. Várjuk a farkasokat is nagyon! És majd a férjemmel is megnézem, mert ugyan ő sem tini már - jé - de mégis tetszett neki a könyv és persze a film is. Ami a legjobb, hogy egyre-másrakerülnek elő olyan húszasok és harmincasok az ismerőseink közül, akik szintén megláttak valamit a könyvben. Talán a mi generációnk kicsit nehezebben nő fel? Vagy csak szeretünk hinni a mesében és az örök szerelemben? És ez független azoktól a kritikáktól, melyek szerint a könyv ostoba és kidolgozatlan. Nos, vámpírtörténet tekintetében tényleg nem túl kiforrott, de nem is a vámpíros vonulat a lényeg, hanem az érzelgős, szívfacsaró, könnyfakasztó oldala. Na meg az, hogy siránkozhatunk egymás között, hogy mi már sosem leszünk tizenévesek. (Nem is lennék, utáltam tizenéves gimis lenni.) Na, abbahagyom, mert megvan a könyv, és el kell kezdjem olvasni, mielőtt Sly beelőz!
Lor

Az első


A második


És a most megjelent harmadik

Borsófőzelék

Egy ideig tipródtam, van-e értelme bármilyen szinten is közzé tenni egy borsófőzelék receptet, de másoknál is láttam főzelékeket, leveseket - nem csak különlegességeket, hanem teljesen hétköznapi módon elkészítetteket is - úgyhogy íme. Pénteken nálunk mindig "főzelék nap" van. Ezen a napon a férj és a gyerek is ugyanazt eszi. zöldbab, borsó, krumpli, tök, cukkini főzeléket. Most éppen a zöldborsó volt a soron. Régóta készítek már főzelékeket, de azt hiszem, valójában csak mostanra éreztem rá az ízére - hogy stílusos legyek. Eleinte csak tejjel készítettem. Aztán tejföllel. Azt jött a tejszín, gondolván, milyen jó krémes lesz. Egyik sem volt az igazi. Aztán kikristályosodott. Fele tejföl, fele tej a rántásba és szuper lesz az egész. Így lesz olyan állaga, amelyet mindannyian szeretünk. Nem túl sűrű, nem túl híg. Én a főzeléket mindig rendesen berántom. Valószínűleg a férjem a közelébe sem menne másként. Egészen az elmúlt néhány hétig olajjal és liszttel rántottam. De most....most minden diétázó, egészséges étrend hívó hagyj abba az olvasást. Rubint Réka és Schobert Norbi valószínűleg egymás kezét szorongatva sikítva rohannának az edzőterembe, ha megtudnák, hogy én bizony kacsazsírral készítem a rántást. A legutóbbi kacsasütésnél sikerült egy nagyobb mennyiségű kacsazsírt legyártani. Egyrészt a férjem rajong érte - kizárólag lilahagymával. Másrészt a legtutibb rántottákat lehet belőle készíteni. Már két vagy három főzeléket készítettem ezzel a zsíros rántással és olyan döbbenetesen finom lett, hogy még én is megettem, pedig nem vagyok egy főzelékrajongó. Hát, lefogyni nem fogunk tőle, nem nyerünk sem egészség sem wellness díjat, de én akkor is a kacsazsír mellett voksolok. Ja, és a liszt kb. egyharmadát kiváltom étkezési keményítővel. Így még csak a csomósodás miatt sem kell aggódnom.
Ezt a főzeléket a Kuttyogó is nagyon szereti. A tetejére pirított bacon és csirkehús kerül, mindkettőt szereti.

Zöldborsó főzelék
Hozzávalók: 350-400 gramm fagyasztott vagy friss zöldborsó, só vagy ételízesítő, bors, pirospaprika, 1,5 dl tejföl - 1,5 dl tej, 3-4 evőkanál liszt, 2 evőkanál keményítő, két-három evőkanálnyi kacsazsír vagy lehet sertészsír is, ugyanolyan finom.
A borsó feltesszük főni annyi vízben ami bőven ellepi. Megsózzuk és várjuk, hogy megpuhuljon. (Közben egy nagyobb serpenyőben két gerezd fokhagymával lepiríthatunk egy nagyobb szelet csirkemellet és két-három szelet bacont.) Amikor a borsó megpuhult, elkészítjük a rántást. Egy rántásos fazékban felforrósítjuk a zsírt, rádobjuk először a lisztet és alaposan elkeverjük, majd az étkezési keményítőt is hozzáadjuk. alaposan összekeverjük, majd az utolsó pillanatban megszórjuk ízlés szerint piros fűszerpaprikával. Lehúzzuk a tűzről és kézi habverő segítségével belekeverjük a tejfölt és a tejet. Szerintem ezt kézi habverővel a legjobb csinálni, mert tutira sima lesz a rántás, nem lesznek benne csomók. Miután mindent alaposan összekevertünk, az egészt belekeverjük - szintén a habverővel - a borsóba. Majd az egészet összeforraljuk, amíg szépen besűrűsödik, rádobjuk a megpirított husit és készen is vagyunk. (A rántásos mennyiségek persze igény és ízlés szerint változhatnak, mi ezt a kicsit sűrűbb végterméket szeretjük.)
Lori

2009. november 3., kedd

Tejszínes-rumos piskóta

Kreatívkodtam. Szokásos péntek este, embert elrabolta egy magányos barát. Az eredmény persze: nekik jó volt, én meg ottmaradtam egy romhalmaz házzal...ám elkeseredésemen felülkerekedett a sütési kedv, így a szaladó ház szaladt tovább, de legalább finom süti került másnap az asztalra. Mert ennek a süteménynek bizony pihennie kell. Egy éjszakát. Amúgy érdekes, mert az egész pénteki napom ilyen "pihizős" kajákkal telt. Elkészítettem a már közkinccsé tett és Max által jóváhagyott hamis enchillada raguját, begyúrtam a puszedli tésztáját, amelyet szintén a hűtőbe száműztem egy éjszakára és betársult mellé ez a süti is. Úgyhogy a férjem - szerinte jogosan - meg is érdeklődte este, hogy a fenébe lehet az, hogy egész nap a konyhában pitykéztem, mégsincs mit enni. (Azért ennyire nem volt drámai a helyzet, csak el van kapatva Őurasága.) Válaszként kiebrudaltam az ajtón, hogy ideje lenne elkezdeni a pasis estét.
Minden hétvégén veszek legalább 2-3 csomag vaníliás pudingport, mert imádom a belőle készült krémeket sütikbe/re kenni. Most azonban nem kaptam a sarki boltban. Meg is könnyeztem az üres polcot. Úgyhogy tejszíneset vettem. Otthon aztán úgy döntöttem, most abból sütünk, ami van. Volt tehát 3 csomag tajszínízű pudingporom, tojásom, maradék babapiskótám - amit nálunk a baba nagy ívben elkerül - és néminemű étcsokim. Ez lett belőle.

Tejszínes-rumos piskóta
A piskótához: 6 tojás, 6 evőkanál liszt, 6 evőkanál cukor, késhegynyi sütőpor
A babapiskótás réteghez: 20 dkg babapiskóta, víz, rumaroma vagy egyszerűen csak 3 dl rum!
A krémhez: 1 liter tej, 3 csomag vanília vagy tejszínízű pudingpor, 5 evőkanál cukor (ez persze lehet kevesebb is, nekem kellett most az édes élet feeling), 25 dkg margarin
A tetejére: 1 dl tejszín, 2 tábla étcsokoládé
Sütöttem egy lapos piskótát úgy, hogy különválasztottam a tojásokat, a fehérjéből kemény habot vertem, külön felvertem a sárgáját jó habosra a cukorral, hozzáadtam a sütőporos lisztet, majd az egészet fakanállal a fehérjéhez forgattam. Szerintem a psikótára mindenkinek más trükkje van. Betoltam a sütőbe és kb. 170 fokon szép sárgára sütöttem.
A babapiskótákat két-három darabra törtem és lelocsoltam a rumos vízzel. Nyugodtan elázhatnak, én kicsit féltem, hogy elázik majd a piskóta tőle, de nem. Küldjük meg nyugodtam rummal, vagy esetleg egy kis mandula aroma is jó lehet rája.  Nálam rum aroma volt elkeverve úgy 2-3 deci vízzel.
Mindeközben feldobtam a tűzhelyre egy liter tejet, beleszórtam a pudingporokat meg a cukrot, és kézi habverővel folyamatosan kevergetve besűrítettem. Amikor kész volt félrehúztam és kiraktam a teraszra hűlni.
Amikor a piskóta elkészült és kicsit kihűlt, ráhalmoztam a rumtól elázott piskótát.
A lehűlt pudingot elkevertem egy kocka félig hideg margarinnal. Ez a krém ment a piskóta tetejére. Kicsit pihentek, amíg a tejszínt és az étcsokit összeolvasztottam. A csokis réteg ment a tejszínes krémre. És az egész a hűtőbe, hogy összeérjen. Másnap szeletelhető is, finom is lett. Csak egy normális fotót nem voltam képes készíteni róla.
Lori

Esküszöm jobban nézett ki

2009. november 2., hétfő

Hajtovány fahéjjal és mákkal

Egyszer már elkészítettem ezt a Limara féle hajtoványt. Akkor az eredeti recept szerint, de már akkor tudtam, hogy a sós-sajtos hajtoványnak lesz még nálunk továbbfejlesztett változata. Most végre sikerült. Édesen, fahéjjal és mákkal készült, a férjem kb. két órán keresztül ette, alig sikerült lefotóznom. Szoktam a süteményekből osztogatni a családnak és a szomszédoknak, de a férjem azt mondta, ezúttal ne legyünk nagylelkűek. Szerencsére persze jó pár darab kikerül ebből az alapanyag mennyiségből, úgyhogy mégiscsak jutott mindenkinek. A töltelékhez nem margarint hanem sima vajat használtam. Már nem először csodálkozom rá arra, mennyivel jobb íze és állaga van süteményeknek és ételeknek, ha valódi vajjal és nem margarinnal készülnek. Ezúttal is így történt. Íme az édes változatom. - amelyből a mákos lett az abszolút kategória győztes.

Hajtovány fahéjjal és mákkal
Hozzávalók: 1 kg liszt, 5 dl tej, 2 tojás sárgája, 1 dl olaj, 2 evőkanál cukor, 1 evőkanál vaníliás cukor, csipet só, 5 dkg élesztő
A töltelékhez: 10-10 dkg vaj, 4-5 evőkanál mák, 3 teáskanálnyi fahéj, ízlés szerint sima és barna cukor
A langyos tejben felfuttatjuk az élesztőt, majd a többi hozzávalóval együtt lágy tésztát dagasztunk. Ezt én most elég sokáig dagasztottam, kellett is még egy pici liszt hozzá, de a lényeg, hogy egy alaposan kidolgozozz, könnyű tésztát kapjunk. Meleg helyen megkelesztjük, ha jól csináltuk gyönyörű, magas lesz.
Amikor megkelt, két részre osztjuk és szép vékonyra kinyújtjuk. (Az én nyújtódeszkámat valószínűleg Hófehérke hét törpéje készítette, mert elég kicsi. Kénytelen vagyok mindent a konyhapulton nyújtani, de sűrű célzásokat teszek egy szilikonos nyújtólap érdekében.) Kicsit megolvasztjuk a vajat. Én késsel feldarabolom és beteszem úgy 30 másodpercre a mikróba. Nem kell folynia, sőt az a legjobb, ha a vajdarabkák azért megmaradnak benne. Ezt a kinyújtott tésztára locsoljuk. Erre szórjuk a fahéjat, majd annak a tetejét hintsük meg bőségesen - vagy kinek ahogy szája íze szerint - barna cukorral. Aztán feltekerjük, mint a bejglit és háromszög alakokat vágunk belőle. Így mennek a sütőpapíros tepsire. A másik felét szintén szép vékonyra nyújtjuk, szintén alaposan lekenjük a félig megolvasztott igazi vajjal és alaposan megszórjuk mákkal. Ennek a tetejére sima vagy akár vaníliás cukrot is szórhatunk. Feltekerjük, daraboljuk tepsire küldjük. Egy tojássárgájával elkevert tejszínnel kentem le. Ha nincs egyik vagy másik, lekenhető sima tejszínnel, vagy felvert tojással is. 180 fokon kb. 20 perc alatt készre sülnek. Az enyémek most kicsit megbarnultak, mert a tűzhelyen kavartam egy másik ételt és közben mást is gyúrtam, nyújtottam, kicsit elfeledkeztem az időről. De nem jött reklamáció.
Lori

2009. november 1., vasárnap

Hamis enchillada kikerekítve

Na, ez az enchillada annyira hamis, hogyha Max, akinél a receptre bukkantam meglátná, biztosan csóválná a fejét. De mentségemre szolgáljon, hogy mindez nem volt szándékos. Illetve egy kicsit. Az enchillada ugye feltekerve készül, mármint ott a lepény, rajta a ragu, feltekerés, tálba sorakoztatás, még egy kis ragu, sajt, be a sütőbe és sül. Na, nálunk ez több sebből vérzett. Először is, a férjem csak úgy szereti az ilyen ételeket, ha bőségesen van benne tészta is. Tehát ki kellett ötlenem valamit, hogy több legyen a tészta. Aztán, nem lehetett benne sem vörösbab sem kukorica. Előbbit ugyan megeszi az Ember, de nem túl lelkesen, utóbbitól meg kirázza a hideg. Kezditek érteni, mi a para ugye?
Na de sebaj. Kitaláltam, hogy úgy fogom elkészíteni, mint egy lasagnét. Elkészítem a lapokat, de nem tekerem fel, hanem rakott palacsinta módjára egy lap, egy adag ragu, egy lap, egy adag ragu lesz az eljárás. Ez így jónak is tűnt. Azonban elfelejtettem kukorica lisztet venni. Ezen még valahogy túltettem magam, de aztán észrevettem, hogy rétesliszt sincsen. Ekkor kicsit megremegett a kezem és kicsúszott a számon néhány olyan szó, amit jó, hogy a gyerek még nem ért. Ugyanis, akkor már hazajöttünk a hétvégi bevásárlásból, túl voltunk az öltözünk, kocsizunk, bevásárlókocsiban ülünk, mindent leszedünk, lerámolunk cirkuszon. Eszemben sem volt visszamenni. Úgyhogy minden amit tehettem, hogy átszitáltam a sima búzalisztemet, adtam hozzá picike sikért és szurkoltam nagyon. Nem lett gond. A ragu finom lett, a "nem tortilla, de olyasmi" lapok szépen megsültek, az összeállítás tortaszerű volt és könnyen szeletelhető, az íze pedig szenzációs. Pedig a férjemnek fenntartásai voltak. Azt mondta, lassan enne valami olyasmit is, amit ismer. Ebéd után azonban azt mondta, megjegyzi ennek a kajának a nevét.

Hamis enchillada kikerekítve
Hozzávalók a tortilla laphoz: 10 dkg kukorica liszt, 20 dkg búza vagy rétesliszt, 1 evőkanál étolaj, 1 evőkanál olíva olaj, és annyi víz, hogy gyúrható tésztát kapjunk. Ez az eredeti recept. Nálam 30 dkg búzaliszt volt átszitálva és egy teáskanálnyi sikér. A többi maradt. Persze lehet venni kész tortilla lapokat is, de szerintem ehhez az ételhez felesleges és baromi drága.
A raguhoz: 60 dkg darált marhahús, chili paprika vagy por, bazsalikom, oreganó, erős piros fűszerpaprika, 1 nagy zöld kaliforniai paprika, 4-5 dl paradicsomszósz, 1 fej vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, 1 darab erős zöld paprika
Egy mélyebb serpenyőben olíva olajon megdinszteljük a kockára vágott hagymát, a kaliforniai és az erős zöld paprikát. Rádobjuk a darált húst és addig kevergetjük, míg szépen megbarnul. Hozzáadjuk a fűszereket, mennyiség ízlés szerint. A mi esetünkben hú, de csípett. A fokhagymát egészen apróra vágjuk és ezt is hozzáadjuk. Kevergetjük még egy-két percig, majd ráöntjük a paradicsomszószt. Felforraljuk, majd fedő alatt, lassú tűzön, időnként megkeverve szépen puhára főzzük. Ha elkészül, lefedjük. Én egy nappal előbb megcsináltam, hogy ne kelljen a lapok mellett még ezzel is kínlódni. Jót tesz neki egy éjszaka pihi a hűtőben.
A tortilla lapokhoz az összes hozzávalót egy tálba tesszük, összegyúrjuk és legalább egy órát pihentetjük. Aztán lisztezett felületen kb. 7-8 darabra vágjuk. Nyújtsuk ki egészen vékonyra és persze kör alakúra. Én csak egy kicsit nyújtottam meg, inkább kihúzogattam, mint a rétest. nekem így egyszerűbb volt. Egyenként egy teljesen száraz, de felforrósított serpenyőben megsütjük mindkét oldalát. Ez kb. 1-2 perc. Nem szabad túlsütni, mert akkor túl száraz lesz és eltörik. Ha kivettük az egyik lapot, tiszta és száraz konyharuhával töröljük ki a serpenyőt, mert az égett liszt szaga borzalmas. Tapasztalat. Ha mindegyik megvan, jöhet a rétegezés. Egy vastagabbra sikeredett lap, rá a ragu, lap, ragu, lap, ragu, míg el nem fogynak a hozzávalók. Én a tetejét paradicsomszósszal elkevert piros arannyal kentem rá. Szórtam rá egy jó adag reszelt sajtot és mehetett a sütőbe. 180 fokon kb.20-25 perc alatt megsül úgy, hogy a sajt barna és ropogós legyen rajta.
Lori

A ragu