2009. november 28., szombat

Madeleine

Ez az egyik kedvenc sütim. Igazi teasütemény, nagyon finom, omlós, vajas..hmmm. Azt hiszem, még nagyon régen láttam először talán Stahl Juditnál. Még sosem volt igazi madeleine sütőm, ezért mostanáig muffinsütőben készítettem. A muffinsütőm azonban az enyészet része lett. Egyszerűen nem tudok vigyázni a dolgaimra. A mufifnsütő is nagyon megfáradt már, olyan állapotban volt, hogy nem bírtam tovább nézni a szenvedéseit és megszabadultam tőle. Azóta persze semmi puffancs vagy madeleine. Na de a kolléganőim a névnapomra megleptek egy igazi madeleine formával. Elejtettek némi célzást, hogy szívesen meg is kóstolnák a végterméket, úgyhogy gyorsan fel is avattam a formát. egyből dupla adag tésztát kevertem ki, mert ugye a család, meg a kollégák...na. Több kört is sütöttem, le is égettem a kezem, de szerintem a recept mindenkit jobban érdekel. Készült teljesen natúr - bár nálam a natúr az a mandulás - készült olyan, amelynek a végét madagaszkári fekete csokiba mártottam, és készült lekváros is. Ez úgy néz ki, hogy két sütit összetapasztottam lekvárral. Mindegyik nagyon fincsi volt!
Lori

Madeleine
Hozzávalók: 17-18 dkg vaj, 5 tojás, 20 dkg cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 14 dkg liszt, 1 citrom reszelt héja, vanília aroma, 1 csomag sütőpor, 6 dkg darált mandula
A vajat megolvasztjuk. A tojásokat a cukorral, vaníliás cukorral, teáskanálnyi vanília aromával, sóval és a reszelt citrom héjával kb. 8 perc alatt habosra verjük. Beleforgatjuk a sütőporral és a durvára vágott mandulával elkevert lisztet, majd beledolgozzuk a vajat. Legalább 15, de inkább 30 percre a hűtőbe tesszük. 
A madleine formát kivajazzuk, kilisztezzük. Egy fél evőkanálnyi tésztát kanalazunk a formákba, majd 200 fokra előmelegített tepsiben kb. 15-20 perc alatt megsütjük. Olvaszthatunk fél tábla étcsokoládét egy evőkanál olajjal és ebbe márthatjuk a sütemény egyik felét. össze is ragaszthatjuk lekvárral, vagy lelocsolhatjuk olvasztott csokival, a variációs lehetőségek korlátlanok. 
Tipp: Véletlenül se tegyük tele tésztával a formákat. Én persze elsőkörben telepakoltam, aminek az lett a vége, hogy kapirgálhattam a kifolyt tésztát. Az első kisült kört így azonnal el kellett fogyasszuk, mert vendégek vagy kollegák előtt vállalhatatlan lett volna.