Sült oldalas

Mivel elfogyott a kacsazsírom, lilahagyma pedig még mindig van itthon. várható volt, hogy a ház ura hamarosan reklamációt nyújt be. Nevezetesen, hogy mit egyen a lilahagymához, ha nincs finom házi zsír. Figyelt még a mélyhűtőnkben néhány adag oldalas. A legutóbbi disznóvágásunk óta oldalast viszonylag ritkán készítettem, hát gondoltam itt a lehetőség. Nem bonyolítottam túl, semmi sör, paradicsom vagy mustár...nem azért, mert nem tettem volna szívesen, de a férjem nem adta hozzájárulását. Mivel nem akartam megkockáztatni a válást, ha esetleg elrontom, maradtam a jól bevált módszernél.
Sly éppen nálunk vendégeskedett, amikor elkészült. remek érzékkel érkezik mindig a legjobbkor, úgyhogy maga elé is húzta a tálat és azzal cukkolta a Zuramat, hogy eleszi előle az egészet. Nem nyert. A férjem gyorsabb volt. Én meg éppenhogy tudtam fotót készíteni.
Szerencsére a zsír megmenekült és azóta méltó társra lelt a lilhagyma személyében.

Sült oldalas

A kacsasütőm aljába tettem három-négy evőkanálnyi sertészsírt. Ráhelyezetm az előzőleg besózott-borsozott oldalat. Ennek a tetejére szintén kanalaztam egy kis zsírt - ezt sajna még a közértben szereztem be. Apróra vágtam majdnem másfél fej - igen fej - fokhagymát. MEgszótam vele a húst, öntöttem alá másfél-két pohár vizet. Lefedtem és 170 fokos sütőben szépen, lassan megsütöttem. Amikor már megpuhult a hús, levettem a tetejét és 3-4 percig pirítottam, hogy szép barna és ropogós legyen. AMikor kivettem a sütőből, megszórtam piros fűszerpaprikával. A zsírját kis bödönbe öntöttem és azóta is fogyasztjuk. :o)

Lori