Házi chips

A napokban nagyon fájt a gyomrom. Vagy túl sokat vagy túl keveset vagy túl össze-vissza ettem. Ki emlékszik már, valahogy mindegyik tud rám jellemző lenni. A legjobban, általánosságban a túl kevés evésnek örülnék, de ez esetemben csakis a véletlen műve lehet. Sajnos. Így a hétvégéim zömében bűntudattal, a hétköznapjaim meg salátaevéssel telnek. Nademindegy. A lényeg, hogy amikor gyomorbajaim vannak, két dolog tud rendbehozni. A sós chips és a Fanta. Rémségesen hangzik, tudom, másom ettől csak még betegebbek lennének, de rajtam csak ez segít. Nagy zacsi chips, egy lityi szénsavas rettenet és máris jobban vagyok. Nyilvánvalóan vannak egészségesebb alternatívák is, de adott pillanatban ez nem szokott érdekelni. Szóval, elkapott ez a gyomornyavalya a minap. Chips persze nem volt otthon. Nem tartok otthon ilyesmit, nehogy rászokjunk. Egyikünknek sem volt kedve elmenni a sarki közértig. Ezért a Fantát kiváltotta a szénsavas bodzaszörp. Oké. Apukám jóvoltából laza 30 kiló krumpli vár felhasználásra a garázsban. Ebből kikaptam három nagyobbat és legyalultam az uborkagyalunk. Közben nagyon-nagyon felforrósítottam a bőséges, olajos serpenyőt. Ezeket a papírvékony krumpli szeleteket beledobáltam és kb. 5-8 perc alatt aranybarnára sültek. Papírtörlővel bélelt tálba szedtem, picit megsóztam, az olaj leázott és csodálatos, ropogós chips lett belőle. Hidegen-melegen is szuper volt. Elárulom, jobb volt, mint a zacskós és klasszisokkal olcsóbb. legközelebb megszórom friss fűszernövényekkel, vagy egy kis sajttal. Lehet, hogy nem túl egészséges, de a zacskós vacaknál biztosan jobb.
Lori