Most kicsit olvasok!

Bizony, most egy pici időre el kell szakadjak a sütőmtől, a konyhámtól...mert, hogy igen, igen, igen, MEGJELENT A Twilight Saga immáron harmadik kötete az Eclipse. Sly-jal rohantunk a megjelenés napján megvenni és bizony most újraindítottuk az olvasási versenyt. A második részét Ő nyerte, előbb befejezte a New Moon-t mint én. (Persze, neki nem kellett egy egész családot etetnie.) Akkor két és fél nap kellett a kiolvasáshoz, ő alig két órával előzött meg. Most megpróbálom behozni, bár amilyen sűrűnek tűnik a hétvége...huhh.
Minap hallottam, hogy a hétvégén az egyik bevásárlóközpontban lehet először jegyeket venni a New Moon-ra vagyis a sorozat második mozijára. Na most ezzel azért akadnak gondjaim. Feltehetően az ország minden második 12 és 16 év közötti tinilánya ott fog tülekedni. Az én koromban már baromi ciki lenne jegyért könyökölni. Ezért intelligens felnőtt nő módjára próbáltam vagy három mozi pénztárosát jobb belátására bírni, hogy adjon el nekem mozijegyet, vagy legalább engedjen foglalni, de ezeddig nem jártam sikerrel, sőt, ha jól hallottam ki is röhögtek. Pedig a hangom tökre fiatalos. Ráadásul a bemutató napjára már Sly-jal együtt szabadságot vettünk ki, hogy az első előadáson ott lehessünk. Khmm...igen, nem vagyunk komplettek. Én mindig is csíptem a vámpíros történeteket, imádom a klasszikusokat, mint Lestat a vámpír, vagy akár azInterjú a vámpírral vagy az igazi, drága, jó öreg Dracula. Nézzetek csak bolondnak, nekem ez jutott. :o) Aztán jött a Twilight, amely inkább tini-irodalom - bocsánat ifjúsági irodalom. Én meg pont nem vagyok se tini, se ifjú. Amikor drága barátnőmmel felfedeztük, hogy egy olyan könyvsorozatért rajongunk, amelyet nálunk úgy 15 évvel fiatalabbak forgatnak lelkesen, picurkát magunkba néztünk. Aztán megrántottuk a vállunkat és pont olyan lelkesedéssel, optimizmussal és ránk valló hülyeséggel kezeljük a dolgot, mint eddig. Várjuk a farkasokat is nagyon! És majd a férjemmel is megnézem, mert ugyan ő sem tini már - jé - de mégis tetszett neki a könyv és persze a film is. Ami a legjobb, hogy egyre-másrakerülnek elő olyan húszasok és harmincasok az ismerőseink közül, akik szintén megláttak valamit a könyvben. Talán a mi generációnk kicsit nehezebben nő fel? Vagy csak szeretünk hinni a mesében és az örök szerelemben? És ez független azoktól a kritikáktól, melyek szerint a könyv ostoba és kidolgozatlan. Nos, vámpírtörténet tekintetében tényleg nem túl kiforrott, de nem is a vámpíros vonulat a lényeg, hanem az érzelgős, szívfacsaró, könnyfakasztó oldala. Na meg az, hogy siránkozhatunk egymás között, hogy mi már sosem leszünk tizenévesek. (Nem is lennék, utáltam tizenéves gimis lenni.) Na, abbahagyom, mert megvan a könyv, és el kell kezdjem olvasni, mielőtt Sly beelőz!
Lor

Az első

A második

És a most megjelent harmadik