Végre eljött a napja, hogy a Lidl-ben beszerzett cuccokat felhasználjam. Tulajdonképpen, hajdanában danában ez egyike volt azoknak az ételeknek, amelyet elkészítettem. Mivel semmi főzőtudományom nem volt, pasim ellenben igen, elkezdtem rajongani az üveges kosztokért. Gondoltam, ez remek módja a tuti háziasszonykodásnak. (Eleve azt gondoltam, hétköznap egyen mindenki ahol tud, hétvégén meg jöhet a házhozszállítás, a szülők lejmolása és persze az üveges, félkész dolgok. Rémes...) Minden üvegbe, konzervbe van zárva, nekem csak ki kell nyitni, ráönteni egy kis húsra és voila. Terveim szerint a húst felvágta volna a hentes, a műkörmeim nem látták volna kárát annak a sok gasztronómiai csodának, amelyek a kezeim közül kikerülnek. Ja, gondoltam én. Ezekkel az ázsiai cuccokkal még nem is lett volna baj, hiszen kicsi olaj, kicsi hús, zutty rá az édes-savanyú, zacskós rizs kifőz és kész. A ragu még csak-csak összejött, de a rizs sose akart működni. Mindig mancsos lett és ragadós. Anyukám következetesen próbált a lelkemre beszélni, miszerint ne főzzem agyon a zacskós cuccot, pont öt perccel rövidebb ideig főzzem, mint ami a zacsira van írva, majd hagyjam a saját levében puffogni két percig, aztán hideg vízzel öblítsem le és olíva olajon pirítsam át pici petrezselyemmel. Na, én erről hallani sem akartam, mi ez a sok hülye macera egy sima zacskós cuccal. Ma már persze én is így csinálom, benőtt a fejem lágya. És az ázsiai szószokat is feltunningolom egy kicsit, már ha használok egyáltalán üveges dolgot. Az üveges szószoknak ugyanis nálunk úgy négy éve áldozott le, amikor ismét trükközni próbáltam. Párom nagyon szereti a tejszínes húst. Háhááá....az is van ám üvegben. Húst megvettem, megpirítottam, rázuttyintottam az üveges tejszínes mártást és tálaltam. Szegény párom majdnem lefordult a székről. Először csak annyit mondott: érdekes. Nála ez soha nem jelent semmi jót. Aztán elnézést kért és nem evett tovább. Én is megkóstoltam....rémes volt. Tömény mellék, utóíz, tartósítószerek aromája. Borzasztó volt. Elugrottunk enni a mekibe. Azóta nagyon vigyázok ezekkel. És igyekszem megtanulni főzni.
Ennek eredménye ez az ázsiai serpenyős is. Igaz, ehhez tartoztak üveges dolgok, mégis saját kreálmánynak érzem. Ráadásul iszonyú finom lett, megtanultam rizst főzni, s nem utolsósorban megtaláltam azt a rizst, amelyből jó köretet tudok készíteni. Versengve ettük, nemsokára megismétlem. :o)
Lori
Ázsiai serpenyős
Hozzávalók: wok olaj, 1 üveg bambuszrügy, 1 üveg édes-savanyú mártás, csili paprika, 80 dkg csirkemellfilé, kaliforniai zöld paprika, póréhagyma, vöröshagyma, zöldhüvelyű zöldbab, bébi kukorica, gyömbér, szójaszósz
Nekem van egy szépséges wokom, amit használni szerettem volna. Azonban a költözésnél valószínűleg vagy az egyik vagy a másik nagyszülőknél ragadt, így maradt egy mélyebb serpenyő amelyet használatba tudtam venni. Szóval, egy mély serpenyőben felhevítettem egy kevés wok olajat. A vöröshagymát és a paprikát felcsíkoztam, a póréhagymát felkarikáztam. A csirkemell filét vékonyra csíkoztam és a forró olajra dobtam. Elkezdtem pirítani és addig pirítottam, míg szinte készen lett. Mehetett hozzá az összes zöldség a bambusszal együtt, leszámítva a zöldbabot, mert az nagyon gyorsan megpuhul, hiszen a fagyasztóból érkezett. Miután minden kicsit átpirult ráöntöttem három-négy evőkanál szójaszóst és alaposan összekevertem. Ekkor szórtam meg a fűszerekkel és adtam hozzá a csili paprikát is. Én két darab csilit daraboltam bele, isonyú csípős lett, de én imádom. (A férjem is, csak ő több vizet iszik mellé) Ezután mehetett rá az édes-savanyú mártás. Újra nagy keverés és most tettem bele a zöldbabot. Kicsit még kevergettem, úgy 5-8 percig, hozzáadtam a bébikukoricát, kettőt kevertem rajta és készen volt. A jól bevált rizzsel tálaltam.
