Kinder tejszelet

Amikor még csak járogattunk a férjemmel, azokon a napokon, amikor nálam aludt, mindig csomagoltam neki valami finomségot. Mármint két óriási sajtoskiflit agyontömve miden földi jóval: felvágott, sok, sok sajt, margarin (valamiért nem eszi meg a vajat) és persze paprika, paradicsom. Ezen kívül mindenféle finomságot rejtettem a csomagba, az egyik ilyen a kinder szelet volt. Mindig kettőt vettem. Az egyiket becsomagoltam neki, a másikat pedig anyunak adtam. Én akkoriban annyira fogyóztam, hogy csak levegő után kapkodtam a kalóriagyanús édesség láttán. Csendben jegyzem meg, ma már simán megeszem. Kettőt is akár. Anyu azóta is szereti. Egyszer a gyerek előtt evett, ő meg persze egyből meg akarta kóstolni. Egyetlen falatot evett, de sok egyéb édességgel egyetemben ezt legalább nem köpte ki, nem hányta el magát, nem rázta ki a hideg. Megette, lenyelte, de azért köszönte szépen nem nagyon kért többet. Aztán Maimoni-nál megláttam ezt a receptet. Láttam már máshol is, de végigfutva a recepten annyira egyértelműnek és egyszerűenk tűnt, hogy azonnal vettem tejszínt és egy délután a gyerekkel összedobtuk. Tulajdonképpen minden melót elvégzett a robotgépem, nekem csak egy kicsit mosogatni kellett. A tetejére nem tettem olvasztott csokit, mert azt hittem van otthon, de mégsem, visszamenni nem volt kedvem, úgyhogy mi porcukorral nyomtuk. És ettünk mellé friss epret. Meg picurka tejszínhabot. A receptet nem másolom be, Maimoni-nál megtaláljátok. De könyörgöm, egyetek hozzá epret! Mennyei!
Ja, a gyerek köszönte nem kérte. Együttműködött, rosszalkodott, szétkente amit lehett - kakós maszát a fehér konyhabútorra - de egy falatot sem evett. Pogácsát rágcsált tüntetőleg a teraszon.
Ps: nem tudom mi a fene van a blogspot-tal. Nem tudok képet oda beilleszteni, ahová szeretnék. Most csak ezt engedi. Sőt, örülök, hogy egyáltalán írni engedett. Bocs....

Dán fahéjas csiga

Megreklamálta az én férjem, hogy régen volt fahéjas süti. Mondjuk igaza van, de mivel egyedül ő rajong annyira a fahéjért, értelemszerűen mások voltak süti ügyben a prioritások. (A gyerek és én.) Hirtelenjében nem sok fahéjas ötletem volt, jegeltem is a kérdést, de akkor Mohánál felfedeztem a Stahl féle dán fahéjas csigát! És tényleg. Régebben én is többször elkészítettem már, valóban finom volt, de ami a lényeg, hogy egyszerű. Nem szeretek rendelésre, muszájból sütni, úgyhogy szempont volt az egyszerűség. Neki is rugaszkodtam egyik hétvége délután. El is készült, rendben is volt. De a legnagyobb meglepit Kuttyogó okozta. Köztudottan még mindig nem édes szájú. Amikor a látókörébe került a tányér a csigákkal, vadul elkezdett mutogatni. Mármint a csigákra. És persze hangoskodott hozzá. Mivel beszélni még nem tud. (Emiatt kicsit aggódom is, mert nem mindig értem mit jelent az ÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖ, meg ez EEEEEEEEEEEEE...)Adtam neki egyet, de lelki szemeim előtt szerencsétlen már a kuka felé tartott. Legnagyobb meglepetésemre azonban a gyerek percek alatt elcsócsálta és megint a tányér felé oldalazott. Arcán huncut mosollyal...nem, nem, az konkrétan vigyor volt. Naná...közeledett a vacsora idő. Én meg vajszívű voltam. Olyan ritkán cuppan rá sütire, hogy most annyira dagadt anyai keblem a büszkeségtől, hogy kapott még egyet. Meg még egyet. Szerencséje volt a büdös kölöknek, mert mindezek tetejébe még vacsorázott is, úgyhogy legalább az a fajta lelkifurdalás elkerült, hogy édességgel tömtem vacsora gyanánt a gyereket.

Dán fahéjas csiga

Hozzávalók: 20 dkg vaj, 80 dkg liszt, 2 kávéskanál sütőpor, 1 kávéskanál szódabikarbóna, 10 dkg cukor, 3 dl tejszín (eredetileg 30 dkg joghurt, de az em volt otthon), 1 dl tej

A töltelékhez: Sok fahéj és sok barna cukor

A kenéshez tejszín és barna cukor

A sütőt előmelegítjük 220 fokra, és egy tepsit kibélelünk sütőpapírral. A vajat megolvasztjuk, három-négy evőkanálnyit félreteszünk belőle. A tészta hozzávalóit egy tálba pakoljuk. Gyorsan egy könnyű tésztát gyúrunk belőle. Szerencsére nagyon hamar összeáll. Amikor már szép sima, lisztezett felületen kinyújtjuk közepesen vastagra. Megkenjük a kimaradt olvasztott vajjal, majd nem spórolva megszórjuk barna cukorral elkevert fahéjjal. Szépen feltekerjük és kb. 12 darabra vágjuk. A csigákat a sütőpapíros tepsire helyezzük. A tetejét megkenjük barna cukros tejszínnel és mehet is a sütőbe. Kb. 20-25 perc alatt szép barnára sül.

Szülinapi tejfölös rétes

Április 30-án volt a szülinapom. A 30. Nagy ziccer nem? Valahogy másképp sült el a dolog, mintterveztem vagy reméltem. Délelőtt értem jött Sly, megbeszéltük ugyanis, hogy csapunk egy csajos délelőttöt, mindketten szabit vettünk ki. Mivel azt mondta, hogy 9-re jön és én tudtam, hogy tíznél előbb tutira nem ér oda, előtt még elszaladtam bevásárolni. Nagy terveim voltak, már nagyon vártam. Azt tervezgettem, hogy ha délután hazaérünk, csapunk egy faszányos grillezést a szomszédokkal, Sly-al. Volt hús dögivel, tervezgettem a sütit. Titokban abban reménykedtem, hogy lesz egy igazi meglepetés bulim, arra nagyon vágytam volna. Egy meglepetés grillparti. Nekem nagyon kevés barátom van, nagy része a bal vagy a jobb oldalunkon lakik, igazán pillanatok alatt össztrombitálhatóak különösebb variálás nélkül. Az elején még Kuttyogó is ott lehetett volna anyával a szülinapján.
Nos, ehhez képest....Sly valóban késett, ezen nem is csodálkoztam. Az első meglepetés akkor ért, mikor közölte, elmegyünk Kőbányára, ahol mindketten születtünk, felnőttünk, éltünk ő még él is, és meglátogatjuk életünk fontosabb állomásait. Mint a ház ahol születtünk, a sulik ahova jártunk, a ház ahol anyuékkal éltem, az első lakásom, stb. Ez jó poén volt. Mondjuk, a ház ahol születtünk, az egy olyan lepukkant putri lett, hogy féltem bemenni. Persze bementünk az udvarra, Sly kamerázott, én meg nagyon suttogva könyörögtem, hogy menjünk már, mert minket tutira leütnek itt ezért a kis rózsaszín kameráért. Az álatlános sulinál elmeséltem mennyire utáltam, hogy az osztálytársaim java dagadtnak csúfolt, az osztályfőnököm meg mindig futóversenyekre zavart minket és egyébként is kiröhögött mikor pszichológus akartam lenni. És felzavart a kötélre a nagy seggemmel, és mindenki azt nézte, hogy Tonna ala Donna lóg 100 kilósan a kötél alján, mert a puttonya lehúzza.  Azóta utálom, sosem bocsátom meg neki. Nekik. Életem legszarabb 8 éve volt, boldog vagyok, hogy soha többet nem kell odamennem. És, hogy azokból egy kupac lótrágya lett, akik akkor a leghangosabban kövérnek, dagadtnak, rusnyának csúfoltak. Brrrr.....
Meglátogattuk a parkot, ahol több száz ha nem ezer kilométert róttunk suli után és nagyokat beszélgettünk,persze többnyire fiúkról.
Aztán végre elindultunk cipőt venni. Még régebben kinéztem egy S.Oliver cipőt és már nagyon fentem rá a fogam. Sly azt mondta, egy órára foglalt asztalt valami étteremben. Mivel nála az egy óra késés smafu, nem csodálkoztam, hogy fél egykor még be akart ülni valahová inni valamit, de az nem tetszett, hogy szendvicseket emlegetett. Ha ennyire szar az étterem menjünk máshová. Aztán az futott át az agyamon, hogy biztos szusizni megyünk, annak meg csak én vagyok nagy rajongója. (Titkon ez is nagy vágyam volt.) De nem. Kiderült, hogy nem megyünk haza, elmegyünk kettesben wellneszkedni. Nem tudom. Fura volt. Én imádom Sly-t és bármikor, boldogan vele töltenék egy hétvégét. De imádok tervezgetni, szervezni. Az esküvőmben is a szervezést élveztem a legjobban - na meg a bulit. Nem tudtam, hogyan reagáljak. Az egész családom tudta, a bőröndöm bepakolva a kocsiban. De a gyerekem, a családom, az a pár barát otthon. Nem tudtam elköszönni, lemenedzselni ki mit és hogyan eszik, mik a feladatok. Bevallom, nem erre vágytam. Azt a kevés barátot akartam, egy kellemes estét együtt, egy saját magam kreálta tortát vagy egy doboz fagyit. Nem akartam elmenni wellneszkedni, mikor csak most értünk haza Karintiából, és a következő héten is el kell mennem egy csapatépítő tréningre két napra. Sok volt ez nekem. Sok volt az idő a gyerekem nélkül. A konyhám, a házam, a kertem nélkül. És bár nagyon értékeltem a gesztust és rettentő lelkiismeretfurdolásom volt a befektetett idő, pénz és energia miatt...mégis fájt annak a hiánya, amit terveztem. Egyszerűen rossz volt az időzítés. Elvileg vasárnapig maradtunk volna, de kiudvaroltam Sly-nál, hogy menjünk haza szombaton. Tudom, hogy megbántottam. Tudom, hogy hálátlannak tart. De neki egyelőre nincs családja, férje és gyereke. Ha nekem sem lenne, én is elindulnék gondtalanul a nagyvilágba, de sajnos nekem már nem megy.
Mert hiába vannak a nagyszülők, akik bármit megtesznek, ha kérjük, a gyereknek én vagyok az anyja - ha az utóbbi időben ez nemis nagyon tűnik fel neki - a férjemnek én vagyok a felesége, a családnak én vagyok a központja. Én gondoskodom, főzök, mosok, takarítok. És élvezem, bármennyire is ciki. S ha valami tervezetlenül csúszik a gondosan kiszámított rendszerembe, akkor egy heti munkám borul meg. Sajnos, én már nem tudok másképp élni.
Amint hazaértünk, a feszültséget sütéssel vezettem le. Sly még ott volt, a féjem még ébredezett a délutáni szunyókálásból, én már sütöttem. Ezt itt. Ez lett a regeneráló sütim. Nagyon finom, a most megjelent Vidék Íze magazinban van benne. Még sosem ettem ilyet, de rendszeresítem, mert frissen valami mennyei! Anyák napjára készítettem anyunak meg anyósomnak. Az apák tarja tálat kaptak, ez lesz következő bejegyzés!
És még valami. Nem hinném, hogy Sly olvassa blogomat, nem az a fajta. De ha mégis, szeretném, ha tudná, én nagyon szeretem és bármikor vele töltök boldogan két napot, csak beszéljük meg. Már tíz évesen is utáltam a meglepetéseket. Most sem szeretem. És iszonyatos lelkifurdalásom van a történtek miatt. 

Tejfölös rétes

Hozzávalók: 1 csomag réteslap, 2 dl tejszín, 2 dl tejföl, 10 dkg vaj, 4 tojás, 8 dkg cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 1 citrom reszelt héja, 4 szikkadt zsemle, tej az áztatáshoz, 8 dkg mazsola (én ezt nem tehettem bele, a férjem nem kedveli), 3 cl rum (nálam csak aroma), porcukor a szóráshoz

A töltelékhez a tejszínt a tejföllel, a tojásokkal, a cukorral, a vaníliás cukorral és a reszelt citromhéjjal forró vízfürdő felett sűrű krémmé keverjük, majd elfelezzük. A zsömlék kérgét közben levágjuk, majd tejbe áztatjuk, és jól kinyomkodjuk. A mazsolát meglocsoljuk rummal. A zsemlét és a mazsolát a tejfölkrém egyik felébe keverjük. 

Kettéosztjuk a réteslapokat, és nedves konyharuhára fektetjük. A tésztarétegeket olvasztott vajjal megkenjük, azután elosztjuk és elkenjük rajtuk a mazsolás töltelék felét. A ruha segítségével felcsavarjuk, és a a két tésztarudat kivajazott tepsibe tesszük. A tetejüket megkenjük olvasztott vajjal, azután a 190 fokra előmelegített sütőben 40 percig sütjük. Ekkor ráöntjük a maradék tejfölkrémet, és további 15 perc alatt készre sütjük. A rétest még forrón felszeleteljük, és porcukorral meghintve tálaljuk.

Mézes-almás kalács

Ezt a receptet a Martha Stewart hírlevélben találtam. De utána rákerestem és láttam Jade konyhájában is. Nagyon finom lett, imádom az ilyen ragacsos, mancsos tésztát, ami mégis úgy tud csúszni, hogy az ember észre sem veszi és máris eltüntetett két-három tisztességes szeletet. A gyereknek nem jött be. Az ő ízlésének túl édes volt. A Zuramnak és nekem már kevésbé. Én még melegen, férjem másnap reggel vajjal burkolta. (Ja, apropó vaj...én ezt kifelejtettem és anélkül dagasztottam be a kalácsot. Ugyanis a vajat a mikróba dobtam olvadni, aztán ott is felejtettem. Utólag, félig kelt állapotban gyúrtam bele, úgy ahogy. Szerencsére a végeredményt nem rontottal el. )

Mézes-almás kalács

Hozzávalók: 3 dkg olvasztott vaj, 35 dkg liszt, 1,5 dl tej, 2 nagy ek. méz, 2 egész tojás meg még háromnak a sárgája, 2 dkg élesztő, csipet só, 3 szem zöld alma, citromlé, a kenéshez még plusz méz.

A tejet meglangyosítjuk és felfuttatjuk benne az élesztőt. Utána hozzáadjuk az alma kivételével az összes hozzávalót és laza állagú tésztát dagasztunk belőle. Félretesszük és legalább egy órát hagyjuk kelni. Amikor szépen megkelt, egyszerűen kézzel kilapogatjuk és belenyomkodjuk a kis kockára vágott, citromlével meglocsolt és fahéjjal megszórt almadarabokat. Jade-hoz hasonlóan én is félretettem pár kockát, hogy utólag, a tetejébe nyomkodjam bele. Majd felcsavarjuk, mint a bejglit. Sütőpapíros tepsibe rakjuk és ismét hagyjuk kelni. Amikor ez megtörtént, lekenjük jó alaposan mézzel és 190 fokos sütőbe toljuk. Kb. 40 perc alatt készül el, én tűvel ellenőrizgettem. Amikor kivettük a sütőből, még forrón ismét lekenjük mézzel. Várjuk meg, míg megszikkad egy kicsit és kihűlten szeleteljük fel. Ehhez nekem nem volt türelmem, mert isteni volt az illata.

Eltűnve...Citromos csilis csokis sütivel visszatérve

Bizony, kicsit eltűntem mostanság. Ennek millió és egy oka volt. Először a Kuttyogó volt beteg, aztán én kötöttem ki a sürgősségi ügyeleten, majd a férjem dereka adta be a kulcsot. Szóval kriplik vagyunk, illetve remélhetőleg csak voltunk, de rendesen. Azért a menza üzemelt, fotók is készültek úgyhogy igyekszem pótolni az elmaradásokat.
Most persze húsvét rulez. Pénteken szabadnap és óriási nagytakarítás. Ablakpucolással. Brrrr....Rávettem a férjem, hogy azt intézze ő, én cserébe minden egyebet bevállalok, csak azt ne kelljen. Baromi sok ablakunk meg erkélyajtónk van, én meg már egy sámli tetején állva is szédülök, olyan tériszonyom van, szóval én csak az ablakok alsó felét tudnám tisztára sikálni. Az meg ugye kicsit kevés lesz. Kuttyogót erre a napra kölcsönadjuk a nagyiknak, mert édeském oly lelkesen tud segíteni, hogy nem biztos, hogy haladnánk.
A legutóbbi napon, amikor kettesben voltunk otthon, lemostuk a konyhaszekrényt. Király mulatság volt, ő háromszor én kétszer öltöztem át, mert a lavórból a vizet nem mindig sikerült a szekrényre érkeztetni. Na de megcsináltuk, szuper volt, utána pedig ezt a sütit dobtuk össze, mi ketten. :o)

Citromos, csilis csokis villámsüti
Hozzávalók: 2 nagy citrom, 30 dkg sima liszt, 10-15 dkg kukorica liszt, 20 dkg vaj, 1 tábla csilis csoki, 2 teáskanál sütőpor, 3 tojás, 20 dkg porcukor, 2 teáskanál vaníliás cukor, 2-3 evőkanál tej, 10 dkg mandula
Ez valóban villámsüti. Én mindent bedobáltam a csodarobotgépbe. Először mentek a tojások a puha vajjal a gépbe, ezeket jól elkevertem. Utána ment bele a porcukor és a vaníliás cukor, újabb keverés. (Mindez persze egy tök sima kézi robotgppel is tökéletesen kivitelezhető.) Utána a lisztek a sütőporral elkeverve és a citromok reszelt héja. Én a levét most nem tettem bele. A végén, mivel nekem jó sűrű lett, egy kevés hideg tejjel lágyítottam rajta. A csilis csokit apróra törtem és beleforgattam a maszába. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem a masszát, a tetejét pedig megszórtam mandulával. 180 fokon sütöttem kb. fél órát. (Illetve kétszer fél órát, mert már vagy negyed órája ment a sütő, a sütin semmi változást nem tapasztaltam, aztán rájöttem, hogy elfelejtettem lekapcsolni a gyerekzárat. Ilyenkor a világítás megy, de nem melegít semmit. ) Nagyon könnyű, finom sütemény lett, Kuttyogó a csili ellenére három szeletet tolt le egyhuzamban. Aggódtam, hogy a csili majd bántja a hasát, de szerencsére nem volt túl erős, ellenben a gyerek gyomrával. :o)

Meggyes-mákos süti

Sütöttünk a gyerekkel. Van az a konyhai robotgép. Imádja, ha zúg, ha berreg, ha prüszköl és forog. Akkor nagyokat visong és a lábam mögé bújik. Szóval, így sütünk mi ketten. Nem vagyok az: találtam egy kis ezt, találtam egy kis azt és lett belőle egy nagy amaz típusú háziasszony. Tudatosan szoktam tervezni, ritkán van olyan, hogy találtam volna valamit. DE! Most tényleg volt még a hűtőben mák és kezdtem aggódni, hogy egyszer csak megavasodik. És találtam egy zacskóval a nyáron lefagyasztott meggyből. Nyáron vettem a fáradtságot és úgy másfél ládányit kimagoztam és lefagyasztottam. Ha jól láttam, ez volt az utolsó csomag. A többi magozatlanul zacskóztam be. Azóta is ott vannak. Hogy mégis mire gondoltam akkor? Ja, arra, hogy majd csinálok belőle meggyszószt. Azóta se. Talán majd a hétvégén. (Hahahaha.)
Magozás közben nagyon menőnek éreztem magam. Végre a saját házam teraszán, az anyósék meggyfájának termését magoztam a saját mélyhűtőmbe szánva. Nagyon jó érzés volt. Kicsit a régi, nagyszülős nyarakra emlékeztetett. Jó lenne kicsit a saját kis kertünkbe varázsolni azt a bizonyos vidéki hangulatot. Oké, nem tartunk tyúkokat meg disznókat. De kertészkedhetünk, magozhatjuk a meggyet, főzhetjük be a paradicsomot, a lekvárt. Már csak ezért is nagyon várom a nyarat. Szeretnék már a virágföldben túrni, locsolni, ültetni a kicsiknek a paradicsomot. Hogy jutottam már megint a mákos sütitől idáig????

Meggyes-mákos sütemény

Hozzávalók: 30 dkg sima liszt, 3 tojás, két-három evőkanál tejföl, 10 dkg kukorica liszt, 40 dkg meggy, 5 evőkanál mák, 2 csomag vaníliás cukor, 3-4 evőkanál barna cukor, 1 csomag sütőpor, 15 dkg vaj, 10 dkg mandula

A hozzávalókat a meggy kivételével egyszerűen robotgéppel alaposan összekeverjük. Én először elkevertem a tojásokat a cukorral és a vaníliás cukorral, hozzáadtam a puha vajat és a tejfölt. Csak ezután jött a mák és a liszt a sütőporral. Végül szórtam hozzá a kukorica lisztet. Ezt a masszát egy sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem. A tetejét kiraktam lisztbe forgatott meggyel és megszórtam vágott mandulával. 180 fokon 30-35 percig sütöttem. 

Kakaós csiga és lekváros kifli élesztős hajtogatott vajas tésztából

Na, ez egy jó hosszú cím lett. A vajas tésztát nagyon szeretem. A hajtogatott tésztát is. A hajtogatott vajas tésztát különösen, de most élesztőset akartam, mert olyan igazi, békebeli kakóscsigára vágyakoztam. Arra amit a sarkon árultak a kis bódéban. Bevallom, ez azért nem egészen olyan lett, de azért elfogyott. Kerestem egy békebeli receptet a tésztához. Kicsit megvariáltam. A recept baja az volt, hogy az adott mennyiségből nem lett túl nagy adag, ez ugye az én családomnál eleve bukovári, de lehetett volna annyi eszem, hogy erre - ránézve a leírt mennyiségekre - magamtól is rájövök. Tehát, nem is a recept a hibás.
Már nagyon vártam a hétvégét, mert a hétfőtől péntekig tartó fogyókúrám kicsit keményebbre sikerült a megszokottnál - nem direkt, sok volt az idegbaj - úgyhogy arra a döntésre jutottam, hogy hétvégén extra adag bűnözéssel jutalmazom magam. Mert megérdemlem. És így lett kakaós csiga. Mivel találtam egy fél doboz sütésálló lekvárt a hűtőben -felbontva - nem akartam, hogy tovább árválkodjon, ezért lett kétféle sütemény. Végül is a lekváros még jobban is ízlett. Miután megettem három csigát rájöttem, hogy nem is szeretem a kakaós dolgokat. És gyorsan megettem az összes lekvárosat csak a férjem kóstolhatott meg egyetlen egyet. Hozzászoktam az étcsoki ízvilágához. A múltkoriban a kakaóscsigát holland kakaóporral készítettem. És bevallom, annyira nem jött be. Kelt tésztában úgy túl keserű volt. Most direkt jól elkevertem porcukorral, most meg azért nem ízlett. Az a gyanúm, az én fejemmel van valami gond. A lekvár volt a tuti. Azzal sosem tévedek nagyot. Mindegy, a tészta jó volt, de legközelebb duplázom az adagot és csak kifliket csinálok belőle. Mert az még napok múlva is annyira finom volt.

Élesztős hajtogatott vajas tészta

Hozzávalók: 15 dkg vaj, egy púpozott evőkanál liszt a vajas részhez.

2 dkg élesztő, 1 evőkanál langyos tej, 1 evőkanál liszt, egy teáskanál cukor a kovászhoz

A tésztához: 25 dkg liszt, egy teáskanál porcukor, 1 teáskanál olaj, 2 tojás sárgája, csipet só, tej

A 15 dkg vajat kicsit összegyúrjuk a liszttel és miután kis gombócot formáltunk belőle, betesszük a hűtőbe. Lehetőleg egy fél nappal előbb elkészítjük a kovászt úgy, hogy a hozzávalókat elkeverjük és vagy egy órán át hagyjuk kelni, erjedni. 

Ha mindez megvan, akkor a tésztához valókat készítsük egy mély tálba és adjuk hozzá a kovászt. Alaposan gyúrjuk össze. Pár perc dagasztás után hagyjuk félig megkelni. Ha ez megtörtént, akkor nyújtsuk ki, helyezzük a közepére a vajas gombócot. Hajtsuk rá a tésztát alulról - felülről és két oldalról is, majd csukjuk össze mint egy könyvet. Nyújtsuk ki így még egyszer. Közben lisztezzünk ezerrel, mert tapadós-ragadós a tészta a vaj miatt. Újra hajtogassuk duplán, majd hagyjuk magára jó 15 percre. Ezt a hajtogatást-nyújtás ismételjük meg még háromszor. Az utolsó nyújtásnál vagy nyújtsuk hosszúkás téglalap alakúra, vágjunk belőle hosszúkás háromszögeket, töltsük meg lekvárral és tekerjük fel, majd helyezzük sütőpapíros tepsire. Vagy nyújtsuk ki, kenjük meg olvasztott vajjal, szórjuk meg bőven kakaóporral és porcukorral. Tekerjük fel és vágjunk belőle kb. 1 centis darabokat. Mivel én kétfelé vettem a tésztát, nekem most kis mini csigáim lettek. A kifliket lekentem tojásfehérjével, a csigákat csak úgy a sütőpapírra raktam. 180 fokos sütőben 25-30 perc alatt szépen megsültek. 

Nigella csokitortája tepsiben, sütiként

A barátnőm szülinapjára készült ez a torta. Nigella klasszikus csokitortája. Annyira bejött a gyereknek, hogy nekiugrottam még egyszer. Mivel most nem ünnepeltünk semmit, csak a Kicsit akartuk jobb kedvre deríteni a betegsége után, egyszerűen tepsiben sütöttem meg. Miután elkészült, csak álltunk mellette mindannyian egy-egy villával a kezünkben és nem bírtuk abbahagyni az evését. El kellett dugnom a kamrába, mert veszedelmesen fogyott. Másnap anyósomék jöttek át kávézni, nahát családilag tömtük a fejünket. Az arányok, mennyiségek ugyanazok lettek. Csak a tésztát egy kis méretű tepsiben sütöttem meg. Csak kiemeltem a tepsiből a sütőpapírt, félretettem, mehetett bele az újabb adag papír és az újabb tészta. Ezt is ki lehetett emelni a papír segítségével. Míg kicsit hűlt, elkészítettem a krémet. Ezt rákentem az egyik lapra. A tészta másik felét úgy borítottam rá a sérülésmentesség jegyében, hogy egy nagyméretű tálcára helyeztem nagyon óvatosan a tésztát. Majd két oldalt a tésztát hozzáfogva finoman a tálcához ráborítottam a csokikrémes lapra. A tálcát leemeltem a papírt pedig csak szépen lehúztam. Így szép lett, nem tört el, és remekül be lehetett vonni a csokimázzal. Receptet a linknél találtok.

Bagel

Amikor az a szöszke, tacskófejű Paris Hilton itt járt, egyetlen hír ütötte meg a fülemet vele kapcsolatban. Mégpedig az, hogy ezt meg azt rendelt, követelt, óhajtott  őnagysága, és egyetlen kívánsága volt, amit nem tudtak teljesíteni. Mégpedig a bagel. Azt akart enni. (Hogy minek azt nem tudom, hiszen állítólag egyfolytában fogyózik, arra meg nem jó a bagel, bár kétségtelenül nem ártana neki pár kiló.) És ezt nem tudták beszerezni. Most mi van? Hát miért nem sütöttek neki? Kizártnak tartom, hogy Hilton kisasszony az első falat után levágta volna, hogy ez nem nyújorki. És ha igen? Kapott volna bagelt Hungarian módra. Az is van olyan jó, mint az amerikai. Szerintem, ha megkóstolta volna valamelyik gasztroblogger bagel-jét nem sírta volna annyira vissza a hazait. Akkor valahogy bogárka került a fülembe és nem hagyott nyugodni ez a bagel cirkusz. Sosem ettem még, New York-ban sem jártam soha, kíváncsi voltam. Naná, hogy Limara honlapján kezdtem a keresgelést és naná, hogy találtam receptet. El is készítettem. Nem írok receptet, mint mindig, Limaránál most is megtaláljátok. Bár az enyémeknek a teteje nem lett olyan szép sima, mintha kirepedeztek volna...talán túlkelt, vagy mi lehetett a gond? Szinte semmin  nem változtattam, az arányok rendben voltak, nekem pont annyi és ezek szerint akkora péksütijeim lettek, amit Ő ír. Én a főzővízbe nádcukrot tettem. A sütik tetejét is azzal szórtam meg. (Gyerekkoromban a sarki péktől sokszor vettem cukros kiflit és imádtam.) Egy nagyon finom, ragacsos, kicsit tömör és nehéz tésztás péksüteményt kaptam. Nekem ízlett, de bevallom annyira nem vagyok elájulva. Finom volt, finom volt, csinálok majd máskor is, de ennél sokkal finomabb kelt tésztás sütemények vannak. Azért próbáljátok csak ki, magokkal meg mindenfélével....lekvárral és vajjal nagyon fincsi reggeli.

 

 

Hajtogatott leveles tészta

Ez a leveles tészta ez...ez...nagy kísértés nekem. Szerintem komoly szerepe van a gyerekkori túlsúlyomnak. (hahha...méghogy túlsúly...olyan duci gyerek voltam akivel ma, az egészséges életmód divatjában ijesztgetni lehetne a szülőket. ) Amíg suliba jártam, addig a sarki pékségben szereztem be a napi lekváros levelemet. Aztán jöttek ezek a fránya fornettisek, meg príma pékesek...lépten nyomon beléjük botlottam a metróban és nem és nem sikerült elmenni soha egyetlen előtt sem anélkül, hogy ne egy kis zacskóval távoztam volna a mozgólépcső irányába. Egy idő után már saját magam előtt is kínos volt ez a függőség, és a megvett papírzacskót belegyömöszöltem a táskámba. És onnan lopkodtam ki egyenként a tekercseket. Valahogy úgy éreztem, ha nem látom mit eszem akkor nem is számít. Sajna számított. A jogsi megszerzésének és a saját autónak az egyik nagy előnye volt, hogy nem kellett többet kísértésbe esnem a last minute pékségektől.
Azóta rendeződtek a dolgok. Súlyügyileg is.
De a nosztalgia az nosztalgia és én még mindig nagyon szeretem a leveles tésztát. Tudom, hogy nagyon jó kis hajtogatott leveles tésztákat lehet kapni készen, csak nyújtani, tölteni, enni kell, de a régi idők emlékére én úgy döntöttem: nekem ezt meg kell csinálni. Nem volt nagyon konkrét receptem, csak még anyu emlékeiből sejtettük, mi kellhet hozzá. A kiindulási alap 1 kiló vaj és 1 kiló liszt volt. Valamint egy evőkanál ecet, csipet só és nem tudtuk mennyi víz. Ez kb. 6 dl lett nálam és kiderült, hogy lisztből is kell egy kicsit több, legalábbis a tésztához plusz 10 deka körül meg hát szóráshoz. Anyu mindig azt magyarázta, hogy hát olyan rétestészta jellegűt kell csinálni. Aha. Na de a végeredmény...hát az valami egészen döbbenetes lett. A titok az igazi vajban rejlik, sütőmargarinnal szerintem nem is lehet próbálkozni. Csodás, vajas, ropogós, omlós tészta. Még napok múlva is puha és ropogós volt, csak pár másodperc kellett neki a mikróban és mintha friss lenne.
Ez a mennyiség nagyon sok. Én csak a felét sütöttem ki végül, így is rengeteg süti lett belőle, pedig én nem tudok kis méretű süteményeket gyártani. Viszont a tészta tökéletesen fagyasztható, így a másik felét folpackba csomagoltam és betettem a fagyasztóba. Így bármikor elő tudom venni, csak nyújtani, tölteni, sütni kell és kész.
Oh, és még valami. Nagyon erős karmunkát igényel. Nekem az ötszöri hajtogatás és nyújtás után még két nap múlva is izomlázam volt.
A receptet utólag amúgy megtaláltam itt. Szinte semmiben nem tér el anyuétól, csak annyi, hogy az ecet helyettesíthető citromlével - asszem nekem jó az ecet - és kevesebb vizet ír.

Hajtogatott leveles tészta

Hozzávalók: 1 kg vaj (IGAZI VAJ!!!!!), 1,20 kg kenyérliszt, 1 nagy evőkanál ecet, 1 kávéskanál só, 6-7 dl víz, lekvár-ez csakis sütésálló legyen, mert ebből a tésztából szerintem a többi nagyon kifolyik, nutella, sajt (vagy bármilyen más töltelék)

Először is, a vajat pár órával előbb vegyük ki a hűtőből, hogy kicist puhább legyen és könnyebben tudjunk vele dolgozni. 90 dkg vajat morzsoljunk össze 10 dkg liszttel. Ez tulajdonképpen egy kis lisztes vaj lesz. Dolgozzunk gyorsan,mert ha a vaj elkezd olvadni, akkor már igen nehézkes lesz. Formázzunk belőle egy téglalapot és folpackba csomagolva tegyük 30 percre a hűtőbe. Ez a 30 perc mágikus szám lesz. Közben a maradék vajat keverjük össze az átszitált liszttel,(Kb. 10 dekát tegyünk félre a nyútódeszka szórásához), az ecettel és a sóval. Fokozatosan öntsük hozzá a vizet és dagasszuk, mint egy rétestésztát. Kicsit nehezen kezelhető tészta lesz, de próbáljunk kitartóan dagasztani, amíg kicsit kezelhető állagú tésztát kapunk. Ezt is pihentessük egy kicsit a hűtőben. Amikor letelt az idő, a vizezett tésztát lisztezett deszkán nyújtsuk ki úgy 1-2 centi vastagra. Helyezzük a közepére a folpackból kicsomagolt vajas téglát. A vizes tésztát hajtogassuk rá. Felülről, alulról, jobbról, balról. Így próbáljuk meg kinyújtani szép simára. Nehézkes lesz, de hajrá! Újra hajtogassuk az előzőek szerint. Így csomagoljuk folpackba és menjen ismét 30 percre a hűtőbe. A nyújtás, hajtogatás, csomagolás, hűtőben pihentetés műveletét még négyszer ismételjük meg. Mindig várjuk ki a fél órás pihentetést, különben a vaj nem dermed meg a tésztában eléggé, és ragadni fog. Az utolsó nyújtásnál ha nincs szükség az összes tésztára, akkor egy részét folpacka csomagolva tegyük a mélyhűtőbe. A másik felét pedig nyújtsuk ki. Daraboljuk fel, attól függően, mit szeretnénk. Készíthetünk háromszöget lekvárral töltve, vagy nutellás kiflit. Vagy nagyobb sajtdarabokat beletekerhetünk kifliformába. A lekváros háromszög a kedvencem. A gyerek sajtosat kívánt. A széleit alaposan nyomkodjuk le háromszögek esetében. Tanácstalan voltam, le kell-e kenni a tetejét tojással. Egy párat lekentem, a másik részét nem. Nincs szükség rá. Lekenés nélkül tökéletes. Előmelegített sütőben 180 fokon 15 perc alatt tökéletesen hólyagosra, levelesre, ropogósra sültek. 

 

 

Lekváros kosárka

Hetekkel ezelőtt rendeltem 30 darab kis kosárka formát. Annyira régen volt, hogy mostanra el is felejtettem az oldal címét. Semmi reakció nem jött a rendelés után, hogy mikor hoznák, stb. Na mindegy, gondoltam valami nem sikerült, meg is feledkeztem róla. Mígnem egy nap megérkezett a munkahelyemre a formácskacsomag. Ajánlott levélként, egy borítékban. 2000 ft-ért, pedig 800 - nál nem volt több az ára. Hát bizony, postaköltség. De basszus, ennyi???? Mindegy, meglepinek fogtam fel, mert a cirka 4 hét alatt mire ideért tényleg kiment a fejemből. Otthon aztán előbányásztam a januári Vidék Ízét. Abban van egy jó kis kosárkás recept. Bár így utólag...csak a tésztareceptet készítettem az újságból, na de az nagyon rendben volt. Igazi vajas, omlós, nagyon jó alap volt. Csak velem volt a baj. Elfelejtettem előmelegíteni a sütőt. Pedig 30 darab kosárka formát egyenként kivajazni egyrészt nem gyors meló, másrészt cseppet sem szórakoztató. És nem mellesleg ennyi idő alatt bemelegedett volna a sütő is. De nem, én inkább szépen kivajaztam majd megtömködtem a finom tésztával. Aztán bekapcsoltam a sütőt. És meggyőztem magam, hogy áh, rendben lesz ez. Aha. Betettem a kosárkákat és arra lettem figyelmes, hogy összemennek a kosarak. A szélei kissé lecsúsztak. És annyira nem lett kosárka, vagyis nem lett túl nagy a mélyedés. Azért kihoztam belőle a legtöbbet, meg ízre is okés volt...meg amúgy is így legalább nem ment bele annyi töltelék és nem lett túl tömény. És magyarázhatom én itt a bizonyítványom, mert ezt bizony elcsesztem és kész. ELŐMELEGÍTENI!!! Felfogom írni a hűtőre...ööö vagyis a sütőre...
Ja, és mivel már untam a csokis dolgokat, fehér csokival gondoltam bevonni a piros lekváros kosárkákat. És tudtátok, hogy a fehér csoki nem fedi be a piros lekvárt...? Na, sebaj...ízén nem rontott.

Málnalekváros kosárkák

Hozzávalók: 30 dkg liszt, 20 dkg vaj, 10 dkg porcukor, 1 tojás, 1 csomag vaníliás cukor, liszt a nyújtáshoz, vaj a formák kikenéséhez

A töltelékhez: 1 üveg málnalekvár, 2 tábla fehér csoki, 1 dl tejszín

A lisztet elmorzsoljuk a vajjal, hozzáadjuk a porcukrot, a vaníliás cukrot meg a tojást. Az omlós tésztát gyors mozdulatokkal összegyúrjuk, cipóvá formázzuk és fóliába csomagolva 30 percig pihentetjük a hűtőben. A tésztát ezután lisztezett deszkán kinyújtjuk, és kibéleljük vele a kivajazott kosárkákat. Az alját megszurkáljuk villával, és 180 fokra ELŐMELEGÍTETT (bár sejtem, hogy ez inkább magamnak szól, másnak nyilván több esze van meg több rutinja) sütőben világosra megsütjük. A darabokra tördelt csokoládét vízfürdőben felolvasztjuk, hozzákeverjük a tejszínt és alaposan elkeverjük. Az elkészült, formákból kiborított kosárkákat alaposan megkenjük a málnalekvárral, majd ráöntjük egy teáskanállal a fehércsokis masszát és hagyjuk megdermedni. Másnapra remekül megpuhul. Ha kínos az átlátszó réteg, készítsük fekete csokiból a mázat, úgy sokkal esztétikusabb. 

Mascarpones-epres-csokis süti

Na, ennek ennél rövidebb nevet nem találtam. De így benne van a lényeg. Nagyon szeretjük a krémes süteményeket, ezen belül is én imádom a mascarpones krémeket. Van, hogy egyszerűen csak lekvárral keverem el, van, hogy megy bele tejszín vagy valamilyen gyümölcspép. Ez most amolyan minden ahogy esik úgy puffan süti lett, mert belekerült az összes maradék. :o) Sebaj, mert sikere volt. Egyetlen dolgot buktam be. A tetejét be akartam vonni a maradék étcsokikkal. Ki is kevertem a maradék tejszínnel, be is vontam, de sajnos másnapra a teteje megrepedezett. Lehet, hogy csak olajjal kellett volna keverni? Persze, ez senkit nem gátolt meg abban, hogy az utolsó morzsáig befaljuk.

Mascarpones-epres-csokis süti

Hozzávalók a tésztához: 15 dkg porcukot, 5 dkg valódi vaj, 2 ek. cukrozatlan kakaó, 2 ek. méz, 2 tojás, 35 dkg liszt, 2 tk. szódabikarbóna

A krémhez: 25 dkg macarpone, 1,5 dl tejszín, 1 csomag szelatin fix, pár szem eper (nálunk ez is maradék volt) 1 ek. méz, 1 rúd vanília, 1 tk. vaníliás cukor

A tészta alapanyagaiból tésztát gyúrunk, folpackba csomagoljuk és 20 percre a hűtőbe tesszük pihenni. Ezután kétfelé vesszük és egy nagyobb tepsi hátán kinyújtjuk majd megsütjük. PErsze a teosit előtte vajazzuk le és szórjuk meg kis liszttel. Így nem ragad oda. Egymás után kisütjük a két lapot és félretesszük. 

Közben elkészítjük a krémet. A tejszínt a szelatin fix-szel verjük kemény habbá és forgassuk bele egy lapáttal óvatosan a mascarponét. Csurgassuk hozzá a mézet, kaparjuk bele a vaníliát és szórjuk bele a vaníliás cukrot is. Az egészet óvatosan forgassuk, dolgozzuk össze. Ezt a krémet kenjük az egyik lapra lehetőleg egyenletesen. A krémre sorakoztassuk rá az eperszemeket. Persze ez lehet lecsepegtetett meggy, barack vagy bármilyen más gyümölcs is, ami otthon kallódik. Ennek a tetejére mehet a másik lap. Gyorsan készítsünk hozzá 20 dkg étcsokoládéból és 1 dl tejszínből vagy pici olajból bevonatot. Vagyis ezeket vízgőz felett olvasszuk össze.  Ezt csurgassuk a tetejére. Egészen másnapig helyezzük hűvösebb helyre. Másnapra az egész süti, ami eddig elég ijesztően kemény volt csodálatosan megpuhul. Ha ügyesebbek voltatok, mint én, és nem repedt meg a csoki, akkor még szeletelni is kiválóan lehet. :o)

Vaniliás cantuccini

Drága főnökasszonyomnak névnapja volt. Ilyenkor nálunk sütidömping van. Sajnos azonban éppen ekkor nem volt időm, hogy egy normális, habos-babos sütit készítsek neki. Ez részben nem is volt baj, hiszen a munkahelyen az a legjobb, ha kis rágcsálnivaló sütik leledzenek, amiket csak kézbe kell venni és el lehet rágcsálni egy kávé mellé, vagy simán ropogtathatók emilezés közben. Így került sor végre a régen betervezett cantuccinire. Kicsit aggódtam, hogy száraz lesz, de aztán úgy voltam vele, hogy mi a kolleganőkkel mindenevők vagyunk, egyszerűen nem lehet egy édesség annyira rossz, hogy ne fogyjon el. A vaníliás íz mellett döntöttem, már egy darabig versenyben volt a citromos is. De az utóbbi időben sok volt a citromból, maradt a vanília. Anyósom épp a kisüléskor érkezett, megdícsért, receptet elkérte, ez mindent elárul. A kolleganők se nagyon panaszkodtak, amit bevittem elfogyott, nekem is ízlett...de én kentem rá lekvárt is. Az gáz cantuccini esetében?
Lori

Vaníliás cantuccini

Hozzávalók: 25 dkg liszt, 1,5 teáskanál sütőpor, 10 dkg vaj, 10 dkg cukor, 5 dkg vaníliás cukor, egy vanília rúd, 2 tojás, 1 citrom héja (csakazéis), 1-2 evőkanál tej

A lisztet átszitáljuk a sütőporral. A vajat kézimixerrel krémesre dolgozzuk a cukorral, majd hozzáadjuk a tojásokat is. Belereszeljük a citrom héját, és hozzáadjuk a sütőporos lisztet is, majd belekapirgáljuk a vaníliarúd belsejét is. Alaposan kidolgozzuk a tésztát. A végén már kézzel gyúrjuk és ha szükséges lágyítsuk egy kicsit egy-két evőkanál tejjel. Csomagoljuk folpackba, kicsit formázgassuk meg és legalább 20 percre tegyük a hűtőbe. 

Amikor letelt az idő, vegyük ki a tésztát. Egy nagyobb tepsit béleljünk ki sütőpapírral. egyengessük el a tésztát úgy, hogy egy kb. 20 centi hosszú, kicsit magas alakzatot kapjunk. Mint egy hanyattlökött bejgli. 175 fokra előmelegített sütőben süssük úgy 25 percig. Ekkor vegyük ki és egy pár percet hagyjuk hűlni. Egy éles késsel vágjuk kb.1-2 centis vastagságú szeletekre. Ezeket felforgatva helyezzük a tepsire, majd toljuk vissza a sütőbe. Még kb. 10 percig süssük, majd vegyük ki és hagyjuk hűlni. Aztán ropogtassuk. 

Citromkrémes süti avagy kinder paradiso

A Kuttyogóm a múltkor orvul elcsaklizta előlem a nehéz nap után vigasztalásul szánt kinder paradisomat. Láthatóan nagyon ízlett neki. A férjem is szereti. Meg az anyukám is. Viszont nem biztos, hogy anyagilag kifizetődő az egész családot ezzel a csomagolt izével etetni. Úgyhogy felkerekedtem és a neten kerestem valami hasonlót. Találtam is, csak egy kicsit a saját ízlésünkhöz igazítottam, a mennyiséget pedig szinte azonnal dupláztam, túl sokan álltak sorban érte. A végeredmény nagyon pozitív. A férjem kettesével-hármasával falta, pedig nem egy könnyű darab, legalábbis szerintem. Neki más volt a véleménye. Sőt, egyből ötletelt, hogy a citromkrém helyett mi mindent lehetne még töltelék gyanánt használni. Csoki, vanília, nutella, volt ám ott minden. Elsőre ez sikeredett.

Citromkrémes sütemény

Hozzávalók: 8 tojás, 35 dkg cukor, 10 dkg vaníliás cukor, 25 dkg vaj, 25 dkg liszt, 25 dkg étkezési keményítő, 1 csomag sütőpor, 1 citrom reszelt héja, csipet só

A krémhez: 1 citrom facsart leve és reszelt héja, 3 dl tej, 10 dkg cukor, 1 csomag vaníliás cukor, csipet só, 4-5 evőkanál liszt, 2,5 dl habtejszín

Keverjük össze a lisztet a sütőporral és az étkezési keményítővel és szitáljuk egy mélyebb tálba. A tojásokat válasszuk ketté. A tojások sárgáját verjük habosra a cukrokkal, a kicsit megolvasztott vajjal, a sóval majd adjuk hozzá a citromhéjat is. Ha ez már szép sima, keverjük hozzá a lisztes keveréket is. A tojásfehérjéket verjük kemény habbá, és a végén óvatosan forgassuk bele a masszába. Nekem túl kemény lett a massza, de ezen pár kanál hideg tej sokat lendít.

Ha ez megvan, akkor vagy öntsük az egészet egy tepsibe. Na, itt két lehetőség van. vagy egy nagy lapot sütünk és ha kihűl kettévágjuk, vagy sütünk kettőt. nekem ez utóbbi működött. Szerintem még soha nem sikerült semmilyen típusú tésztalapot kettévágnom. Szóval, sütöttem két lapot, sütőpapíros tepsin. Az elsőt így csak szépen kiemeltem és hagytam hűlni, a másikat is egyszerűen kivehettem a sütőpapír segítségével.

Közben elkészítjük a krémet: Kicsi hideg tejjel és egy kézi habverővel keverjük csomómentesre a lisztet, a sót és a cukrot.  A maradék tejet forraljuk fel. Ha ez megvan, tegyük a tűzre a lisztes lábast, öntsük hozzá a forralt tejet és tűz fölött főzzünk belőle sűrű krémet. Ha besűrűsödött, vegyük le a tűzről és hideg vízben hűtsük ki.Ha kihűlt, keverjük bele a kemény habbá vert tejszínt, valamint a citrom héját és levét.

Most pedig már csak annyi a dolgunk, hogy az egyik tésztalapot megkenjük a krémmel és ráborítsuk a másikat. Elárulom, hogy ennél a műveletnél a felső lapom prímán kettétört. Toldozgattam-foltozgattam a sütit, a kicsit megfáradt részeket megettük mi, a mutatósabbakat feltálaltuk a családnak. :o) A tetejére jó töményen vaníliás porcukor került. Hmmm....

 

Mézes puszedli

Anyukám imádja a mézes puszedlit. A napokban volt a szüleim házassági évfordulója. A 45. Puszedliből is sok. Gondoltam, pont ennyi puszedlit sütök majd anyunak. Keresgéltem recepteket. Megjegyzem, túl sokat nem találtam. Azért fogtam az összeset és gyúrtam belőle valamit. Bevallom, én egyszerűsítettem egy kicsit a dolgokon. Volt itthon egy csomag mézessütemény fűszerkeverékem. Egy kicsit feljavítottam még fahéjjal és citrommal és ennyi volt az ízesítés. Időnként kényelmes vagyok, nem vetem meg a zacskós fűszerkeverékeket. Szerintem alapnak némelyik marha jó, persze mindig utánafűszerezem és feljavítom kicsit, de alapvetően nem tiltakozom ellenük úgy, mint vegetariánus a hús ellen. A süti rendben is volt, bár a szerencsendió ízétől még mindig a falnak megyek. Egyszerűen nem bírom megszokni, megszeretni meg aztán végképp nem. Mi a baj velem? Állítólag ez egy annnnnyira jó fűszer.....brrrrr......

Mézes puszedli nálunk
Hozzávalók: 3 tojás, 125 g margarin, 4-5 evőkanál méz, két teáskanálnyi sütőpor, 1 citrom facsart leve és lereszelt héja, 50 dkg liszt, 1 kis pohár tejföl, mézessütemény fűszerkeverék, vagy ha valakinek van otthon, akkor: gyömbér, szegfűszeg, szerecsendió, kardamon,  fahéj, plusz egy kicsi fahéj, 20 dkg porcukor és plusz 15 dkg porcukor a mázhoz.
A margarint és a mézet akár kis lábasban akár mikróban felolvasszuk. A tojássrágákat keverjük össze a facsart citrom levével, a reszelt héjával, a porcukorral, és a tejföllel. Ha ezt alaposan elkevertük - egy kézi habverő segítségével - adjuk hozzá a margarinos mézet. A lisztben keverjük össze a sütőport, a mézessütemny fűszerkeveréket és kb. két tesákanálnyi fahéjat. A lisztes keveréket is adjuk az eddigi masszához és ezúttal kézzel keverjük, gyúrjuk össze az egészet. Ha híg adhatunk hozzá még egy kis lisztet. Gyúrjuk össze, csomagoljuk folpackba és legalább egy éjszakára tegyük a hűtőbe.
Másnap már csak annyi a dolgunk vele, hogy elővesszük, három-négy rudat formálunk belőle, kis szeleteket vágunk belőle, amiből gombócokat formázunk és a sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük. Az ujjunkkal kicsit lenyomkodjuk. Így mehet a sütőbe úgy 20 percre. Amíg sül, két tojás fehérjét 15 dkg porcukorral verjük fényes, kemény habbá. Én csempésztem bele egy evőkanál vaníliás cukrot is. A kisült sütiket fogjuk meg és az egyik felét mártsuk ebbe a masszába. Rakjuk vissza a tepsire és ott várjuk meg míg kihűl és a habkéreg is megszilárdul a tetején. Szerintem másnap a legfinomabb.
Lori

 

Ilyenek voltak még a sütés előtt

És ilyenek lettek készen

Felfordított meggyes-mákos lepény

Ez eredetileg egy Stahl Judit recept. Amikor először csináltam, kissé nyers állaga volt, kísérleteznem kellett, mire sikerült egy olyan arányt kitalálni, amelytől nem ázott el a tészta. Bár sokadszor jövök rá, hogy nem mindig a megadott arányokkal, hanem az én tepsijeimnek a méreteivel van a gond. Nálam ugyanis minden nagy. A tepsi, a fazék, a serpenyő. Mintha nem is három hanem tizenhárom főre főznék. Mentségemre szolgáljon, minden el is szokott fogyni. Nem tudom, mire számítsak, ha a kisfiam felnő. Ki fognak enni a vagyonomból Ő meg a férjem.
Na szóval, én ehhez a sütihez egy 26 centis tortaformát használok. Meggyből szerintem kevesebb kellett, hogy a meggyszemek szépen egyenletesen figyelhessenek a sütemény tetején. Ha egymás hegyén hátán tengődnek, akkor tutira elázik a tészta. Most megbolondítottam egy kis mákkal. Egészen a terhességemig allergiás voltam a mákra. Nem kicsit, nagyon. Ha csak egy szobába kerültünk, a mák és én, én azonnal fulladni, köhögni, hörögni kezdtem. Ugrott is a mákos bejgli karácsonykor. Azután megszültem Kuttyogót és egy családi eseményen mákos süti került az asztalra. Véletlenül. mindenkinek elkerülte a figyelmét. Nekem meg semmi bajom nem volt. Azóta vérszemet kaptam. Készítettem mákos kalácsot. Semmi. Megkóstoltam. Semmi. Igaz, pár falatnál többet nem bírok enni belőle, mert akkor elkezd kaparni a torkom, de ez már óriási siker. Ebbe a sütibe is került mák. meg is tudtam kóstolni! Éljen!

Felfordított meggyes-mákos lepény

Hozzávalók a tortaforma aljába: 10 dkg puha vaj (!), 10 dkg barna cukor, egy mokkáskanál fahéj, 40 dkg meggy vagy cseresznye

A tésztához: 20 dkg vaj, 1 tojássárgája, 2 tojás, 1 teáskanál vanília aroma vagy egy vanília rúd, 1,5 dl tejföl, 25 dkg liszt, csipet só, 5 - 8 dkg mák, 1 csomag sütőpor, fél teáskanál szódabikarbóna

A sütőt melegítsük elő 175 fokra. A tortaforma alját burkoljuk alufóliába, majd vajazzuk ki a fóliát. A kivajazott aljba tegyük a 10 dkg puha vajat és tegyük a sütőbe, hogy az felolvadjon. Ha felolvadt, a meggyet szórjuk meg a barna cukorral és a fahéjjal, majd ezt a meggyes keveréket borítsuk a tortaforma aljába. A forma szélét is vajazzuk ki.

A tésztához a vajat, a cukrot és a vaníliát robotgéppel keverjük össze. Adjuk hozzá a tojássárgáját és a tojásokat és jöhet bele a tejföl is. A lisztet összekeverjük a sóval, sütőporral, mákkal és a szódabikarbónával. A lisztkeveréket robotgéppel beledolgozzuk a vajas masszába. A tésztát egyenletes rétegben belekanalazzuk a tortaformában pihenő meggyrétegre és szépen elsimítjuk. A lepényt úgy 1 óra 20 perc alatt megsütjük. Ha azt látnánk, hogy ég a teteje, takarjuk le alufóliával. Ha elkészült, hagyjuk kihűlni és csak utána borítsuk egy tányérra. Óvatosan emeljük le a tortaforma karimáját és óvatosan emeljük le a tetejét is. A

felvágással tényleg várjuk meg míg kihűl.

Lori

 

 

Csilis csokis süti

A szalámin kívül másra is szert tettem abban a bizonyos Culinarisban. Jalapeno-i csilis csokis is vettem és arra készültem, hogy valami nagyon durván csokisat fogok készíteni. Mennyei édességnél találtam ré erre a finomságra. nem is nagyon variáltam rajta, csak felturbóztam egy kis mandulával, késhegynyi sütőporral, talán kicsit több lett a liszt és a csoki majd fele csilis lett. Az eredmény egy nagyon tömény, nagyon ragadós, mindent összekenős nagyon csokis süti lett. Én imádtam. A csili miatt a gyereknek nem mertem adni. Érdekes, de maga a csili evés közben annyira nem is érződik, inkább egy nagyon pikáns utóízt ad az édességnek. Máskor is fogom alkalmazni, kifejezetten beleszerettem a csilis fekete csokiba. Mert csokiból én csak a feketét szeretem. Sokkal intenzívebb az íze, mint a sima tejcsokinak.
És akkor a reci:

Csilis-csokis süti
Hozzávalók a tésztához: 3 tábla étcsokoládé, ebből legalább egy fél tábla volt nálam a csilis. A jalapeno-i csilis csoki sokkal erősebb ízű, mint a sima, úgyhogy sima csilisből mehet bele egy egész tábla is, 10 dkg vaj (szigorúan vaj és nem margarin!), 4 tojás, 20 dkg cukor, 1 teáskanál vanília aroma, 5-8 dkg szeletelt mandula, 18 dkg liszt, késhegynyi sütőpor
A krémhez: a másik fél tábla Jalapeno-i csilis csoki, plusz másfél tábla fekete csokoládé, 2 dl tejszín, késhegynyi csilipor
Az étcsokit és a vajat összeolvasztottam - most nem vízgőz felett, csak egy egyszerű lábasban. Összekevertem a tojásokat, a cukorral, a vanília aromával, a liszttel és a végén hozzákevertem a csokis masszát, valamint a mandulát. Kb. fél óra alatt készre is sült, egy szép keményebb kéreg lett a tetején, a belseje pedig szinte még nyers volt. Isteni!
Hagytam egy kicsit hűlni és közben összeolvasztottam a hideg tejszínt, a csilit és a maradék csokit. Még langyosan a tepsinyi sütire öntöttem, elegyengettem a süteményen és hagytam kihűlni. Illetve ez nem teljesen igaz. Nem bírtam ki és megvágtam, ami nem volt túl jó ötlet, mert dőlt és folyt a teteje, de langyosan is csodás íze volt. A felét már tényleg csak kihűlés után vágtam fel. Intenzív, masszív csokis csoda....pici csípős utóízzel.
Lori

Az új szerzeményem és az egyik alapanyag

 

Nigella dán vajas kiflije

Ennek a Nigella féle tésztának már nem először futok neki. Még hónapokkal ezelőtt Limara blogján olvastam róla. Lelkesen neki is ugrottam, első fordulóban instant élesztővel. Nem szeretem a porélesztőt, régimódi lány vagyok. A tészta valóban olyan ragacsos és nyúlós volt, ahogy azt Limara is írta, de küzdöttem, kinyújtogattam, hajtogattam. Elkövettem azonban azt a hibát, hogy nem sütésálló lekvárt használtam. Na, a kezdetben biztatónak tűnő kiflikből egyszercsak dőlni kezdett a lekvár, égett és ragadt. Érdekes módon a tészta mégis finom volt.
Most újra harcba szálltunk én és a kiflik. Előkészítettem már előző nap, de most rendes kocka élesztővel. Másnap máris egészen más képet mutatott, mint a múltkori, ezt bíztató jelnek vettem. nyújtani és hajtogatni is könnyebb volt, szintén pipa. A lekvárt sütésállóra cseréltem, a kiflik nagyon pofásak voltak. Nem dőlt belőle a töltelék sem, remek. Ízre zseniális volt, de nekem megint nem maradtak olyan igazi kifli formájúak. Mintha kis csónakocskák lettek volna, kissé kilapultak. A kisebb darabok még megtartottak a kifli fazont, de a nagyobbak....Igen, szolgáljon ez nekem tanulságul, nekem, aki nem és nem képes épkézláb méretű süteményeket gyártani. Mérettől függetlenül isteni volt. Egyszer talán sikerül kifliket készítenem bagettek meg cipók helyett.

Dán vajas kifli

Hozzávalók: 60 ml lanygos víz, 125 ml lanygos tej, 1 tojás, 350 gramm BL 80 liszt, fél kocka élesztő, csipetnyi só, 2-3 ek cukor, 250 g hideg vaj

A langyos vízben feloldottam az élesztőt. A tejet és a tojást egy bögrében elkevertem, majd hozzáöntöttem az élesztős vizet. Az egészet alaposan összekevertem. A hideg vajat kisebb-nagyobb csíkokra vágtam, belekészítettem egy mély tálba. Hozzáöntöttem a lisztet, sót, cukrot, kicsit elkevertem robotgéppel. Csak pár másodpercig, hogy a vajdarabok egyben maradjanak. Ezután hozzáöntöttem a tojásos-élesztős keveréket és egy nagyobb fakanállal összeforgattam. nem nagyon, mert valójában az a lényeg, hogy az összeállt tésztában láthatóak legyenek a vajdarabok. Nyúlós, fura masszának kell lennie, amit letakarva a hűtőbe kell száműzni legalább egy éjszakára.

Ne lepődjünk meg, másnap sem fog túl biztatóan kinézni. Amikor kivettem a hűtőből, alaposan belisztezett felületre borítottam és próbáltam valami formát adni neki. Kinyújtottam, a vajdarabok tisztán kivehetőek voltak. Aztán jöhetett a hajtogatás. Én nem bonyolítottam túl. Mint a levélpapírt, alulról-felülről középre, aztán a két szélső oldalát egymás felé, majd összecsukni, mint egy könyvet. Így ment ismét a hűtőbe úgy 15-20 percre. Ezt még kétszer elvégeztem, tehát összesen háromszor. Nem egy húsz perces sütemény. Az utolsónál háromszögeket vágtam a tésztából és mindegyikrement egy púpozott evőkanál sütésálló gyümölcslekvár. Kifliket formáztam és sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam őket. Pihentek így még egy 20-30 percet, ennyi idő alatt újra szépen megkeltek, felemelkedett a tészta. Felvert tojással kentem le, némelyiket megszórtam mandulával, de mivel nálunk nem mindenki szereti, a legtöbbje natúran maradt. 180 fokos sütőben nekem úgy 20 perc alatt sült meg. 

Lori

 

Almás táska

Előző héten végre sikerült kiviteleznem azt a bizonyos créme fraiche tortát, amelyről persze nem volt időm fotót készíteni, mert egy pillanat alatt elfogyott. Maradt azonban kb.1.5 deci créme fraiche-em a hűtőben. (Tejszín és natúr joghurt keveréke.) Ráadásul egy hét alatt remekül össze is állt. Gondoltam, kipróbálom, hogyan viselkedik kelt tésztában. Jelenthetem, remekül. Almás táskát sütöttem, mert a fiúk egész nap a kertet túrták, gondoltam rájuk fér a délutáni nasi. No meg anyósomékhoz mentünk ebédelni és kedves apósom igencsak szereti a süteményféléket, legyen az csokis, habos, gyümölcsös, szögletes vagy akár kerek. Vittem hozzájuk is pár darabot. Elfogyott. Nagy baja nem lehetett, de az alma savanyú volt, kicsit több cukrot is elbírt volna. A tetejére szórt porcukor azért kicsit javított a helyzeten. (Egyébként mostanában hadilábon állok a cukormennyiséggel, valahogy mindenbe keveset teszek. Pedig az élet csak édesen jó.)

Almás táska

Hozzávalók: 60-70 dkg liszt, 10 dkg olvasztott margarin, 1,5 dl créme fraiche (természetesen sima tejszínnel is helyettesíthető), egy evőkanál porcukor, kevés vaníliás cukor, egy kocka élesztő, 1,5 dl tej, 1 tojás, 3 nagyobb alma, barna cukor, fahéj, citrom reszelt héja

A 1,5 dl langyos tejben felfuttattam az élesztőt. A lisztből, créme fraiche-ből, margarinból, porcukorból,vaníliás cukorból, élesztős tejből és tojásból szép, kicsit keményebb tésztát dagasztottam. Meleg helyen a duplájára kelesztettem. Közben legyalultam az almát és fahéjjal, barna cukorral, valamint a citrom reszelt héjával ízesítettem. Amikor a tészta megkelt, kinyújtottam és hosszabb téglalap alakú darabokat vágtam ki belőle. Az egyik felébe egy kisebb maroknyi almát tettem, amit előzőleg kicsit kinyomkodtam, hogy ne engedjen túl sok levet. A tészta másik felét ráhajtottam a töltelékre és vizezett villával összenyomkodtam a széleket. Sütőpapíros tepsin pihentettem még tizenöt percet, lekentem tojássárgájával elkevert tejszínnel és 180 fokon pirosra, fényesre sütöttem.

Lori

Lekváros papucs

Szombat este óriási lakomát csaptunk a szomszédainkkal. Adtunk a fogyókúrának, úgyhogy előkerült apósom tepertője, lilahagyma, Zs. kedvéért egy kis olvasztott paprikás sertészsír, paprikás szalámi, vaj és persze tepsiben sült héjas burgonya....no meg egy kis pálinka, szintén após pincéjéből. Mivel egy ilyen vacsora után muszáj valami édességet is feltálalni, és a polcon figyelt még egy kis sárgabaracklekvár, rögtön valami kelt tésztás sütire gondoltam. Éppen kapóra jött Limara szilvalekváros papucsa tepertős tésztából. Tepertőt ugyan nem akartam beletenni, ezt inkább hagymával kísérve fogyasztottuk, és a lekvár sem szilva volt, de alapnak több volt, mint kitűnő. Még másnap is finom volt, már ami maradt belőle. Szerencsére mindenkinek ízlett, sőt a férjem már a sütés alatt is ott guggolt a sütő előtt, hogy megcsodálhassa a művet. Egyetlen hibája volt. Nevezetesen, hogy nekem nem sikerült papucsokat gyártani, megint méretproblémám volt és inkább bakancsok lettek a sütik. Szépek, nagyok, kiadósak. Sebaj, ennél nagyobb baja sose legyen.

Lekváros papucs

Hozzávalók: 2dl tejszín, 1 dl tej, 1 tojás, 1 tk.só, 12 dkg margarin, 60 dkg liszt, 1 rúd vanília, 2 tk. cukor, 4 dkg élesztő, darált dióbél, porcukor, lekvár

A langyos tejben felfuttattam az élesztőt. Közben egy tálba szitáltam a lisztet, beleöntöttem a hideg tejszínt, a félig folyékony margarint, beleütöttem a tojást, belekapartam a rúd vanília belsejét, hozzáadtam a sót. A felfutott élesztővel együtt az egészből egy rugalmas, puha, hólyagos tésztát dagasztottam. Hagytam a duplájára kelni. AMikor ez megtörtént, lisztezett felületen vékonyra nyújtottam és négyzeteket vágtam. Megszórtam pocukorral elkevert darált dióbéllel és egy teáskanálnyi baracklekvárt tettem a közepére. A két szemközti csücskét egymásra hajtottam és óvatosan összenyomkodtam. Persze így is kinyílnak egy kicsit és kikandikál a lekvár, ezért érdemes minél keményebb állagú lekvárt választani. Ha túl folyós, akkor mindenhonnan dől a lekvár és ráadásul meg is ég. Sütőpapíros tepsin hagytam kelni még húsz percet, majd lekentem a tetejét 0,5 dl tojássárgájával elkevert tejszínnel és mehetett a sütőbe. 180 fokon kb.20-25 perc alatt pirosra sült. 

Lori