Bagel

Amikor az a szöszke, tacskófejű Paris Hilton itt járt, egyetlen hír ütötte meg a fülemet vele kapcsolatban. Mégpedig az, hogy ezt meg azt rendelt, követelt, óhajtott  őnagysága, és egyetlen kívánsága volt, amit nem tudtak teljesíteni. Mégpedig a bagel. Azt akart enni. (Hogy minek azt nem tudom, hiszen állítólag egyfolytában fogyózik, arra meg nem jó a bagel, bár kétségtelenül nem ártana neki pár kiló.) És ezt nem tudták beszerezni. Most mi van? Hát miért nem sütöttek neki? Kizártnak tartom, hogy Hilton kisasszony az első falat után levágta volna, hogy ez nem nyújorki. És ha igen? Kapott volna bagelt Hungarian módra. Az is van olyan jó, mint az amerikai. Szerintem, ha megkóstolta volna valamelyik gasztroblogger bagel-jét nem sírta volna annyira vissza a hazait. Akkor valahogy bogárka került a fülembe és nem hagyott nyugodni ez a bagel cirkusz. Sosem ettem még, New York-ban sem jártam soha, kíváncsi voltam. Naná, hogy Limara honlapján kezdtem a keresgelést és naná, hogy találtam receptet. El is készítettem. Nem írok receptet, mint mindig, Limaránál most is megtaláljátok. Bár az enyémeknek a teteje nem lett olyan szép sima, mintha kirepedeztek volna...talán túlkelt, vagy mi lehetett a gond? Szinte semmin  nem változtattam, az arányok rendben voltak, nekem pont annyi és ezek szerint akkora péksütijeim lettek, amit Ő ír. Én a főzővízbe nádcukrot tettem. A sütik tetejét is azzal szórtam meg. (Gyerekkoromban a sarki péktől sokszor vettem cukros kiflit és imádtam.) Egy nagyon finom, ragacsos, kicsit tömör és nehéz tésztás péksüteményt kaptam. Nekem ízlett, de bevallom annyira nem vagyok elájulva. Finom volt, finom volt, csinálok majd máskor is, de ennél sokkal finomabb kelt tésztás sütemények vannak. Azért próbáljátok csak ki, magokkal meg mindenfélével....lekvárral és vajjal nagyon fincsi reggeli.