Kenyér ügyben általában elszámolom magam. Általában pluszosan, tehát mindig több van otthon, mint kéne. Azért, mert megveszem a szokott adagot, aztán sütök is. Azért veszek a sütés mellett, mert nálam sosem biztos, hogy lesz-e időm sütni. Ha meg igen, akkor mindig azon tipródom, vajon sikerül-e? Mert ha nem, akkor valamivel csak etetni kell a pasivonalat. Ha minden összejön, akkor azért a felesleget le szoktam fagyasztani szűkösebb napokra. Na, most bukovári volt. Kevés lett a kenyér, március 15-én meg minden zárva. Szerencsére kenyérliszt mindig van otthon, volt otthon szárított élesztő is, úgyhogy nem volt kérdés, gyorsan sütök egyet. Bevallom, nekem ez a Jamie Oliver féle válik be a legjobban. Most direkt nem keresgéltem, nem kísérleteztem, a tutira mentem. Még a főnökasszonyom osztotta meg velem ezt a receptet és azóta is lelkes híve vagyok. Ez a kenyér villámgyorsan megvan, nagyon egyszerű, viszont annál finomabb. Mindig jól sikerül, a teteje pedig cserepes és ropog. Imádom. Most egy kisebb cipót sütöttem, az eredeti recept mellett megstuffoltam kis burgonyapehellyel, mert kábé másfél kanálnyi árválkodott a zacsiban, ki akartam már likvidálni. Íme a mi jolly joker-ünk.
Jamie Oliver kenyere kicsit másképp
Hozzávalók: 0,5 kg BL 80 liszt, 1,5 tasak porélesztő, 1,5 evőkanál olíva olaj, 3 dl víz, 1 kávéskanál cukor, 1 teáskanál só, 1,5 kanál burgonyapehely, 1 kávéskanál sikér
A langyos vízben elkevertem a porélesztőt. Hozzáöntöttem a liszthez, mehetett bele az összes többi hozzávaló és szépen kidagasztottam. Bevallom, csak 40 dekányi fehér lisztem volt, 10 dekát teljes kiőrlésű rozslisztből pótoltam. Tehát szépen kidagasztottam és legalább egy órára félretettem kelni. Amikor lejárt az idő, alaposan ököllel kiütögettem belőle a levegőt, majd újra átdagasztottam jó alaposan. Sütőpapírral kibéleltem a jól bevált öntöttvas lábasomat és beletettem a kenyeret. Bevagdostam a tetejét, rátettem a lábas fedőjét és hagytam, hogy annyira megkeljen, hogy a vágások szépen megnyíljanak. Ekkor lekenem hideg sós vízzel, benedvesítem a fedőt és 220 fokos sütőbe tolom. Egyszer még lekenem vízzel, majd az utolsó tíz percre fedő nélkül sütöm a kenyeret. Heuréka. Recseg, ropog.
