Bécsi perec

Na, most, hogy a sok szép, kedves és egyetértő levél után felszívtam magam, újra a fronton. Ma reggel várt rám néhány kedves sor vadidegen emberektől, és ez annyira fellelkesített, hogy bár csak hétfőre terveztem, de azért íme egy újabb recept.
Kuttyogó imádja a sajtos dolgokat. Sajtos pogácsát, sajtos stanglit, perecet. Általában a sarki kis közértben szoktuk megvenni. Mivel napközben a nagyszülők vigyáznak rá, az a délelőtti program, hogy elsétálnak a sarki általam csak Kis Piszkosnak nevezett boltocskába és vesznek valami Fornettis pogit. A kölök lepacsizik az eladóval, bevizsgálja a kínálatot és kezében a zacskóval távozik. Másfél éves, de már magától odatalál, tulajdonképpen nem is tudunk elindulni sétálni anélkül, hogy be ne ugorjunk a Kis Piszkosba vagy a mellette lévő zöldségesbe. Van egy kis zöld tütünek becézett három kerekűje. Ez az a fajta, amit a szülő is tud tolni. Na, ezzel nyomjuk a köröket ott a környéken és amint elérünk a pénzköltő egységekig, már pattan is le róla. Saját döntésköre, melyikbe tér be.
Na, de ez nem is lényeg. Ha épp nem onnan szerezzük be a napi pékárut, akkor én viszek neki a munkahelyem melletti pékségből. Nagyon finom a bécsi perecük, kölök egy egészet bír megenni uzsi gyanánt. Teljesen kényelmes, napi egy-egy perecért nem állok neki sütögetni, így legalább mindig friss. Egyik péntek délután a szomszéd gyerekek is ott tébláboltak nálunk, bandázás volt, de nagy. A szomszéd kicsi megérdeklődte, sütök-e valamit. Mákja volt, mert épp aznap nyomtattam ki a Bécsi perec receptjét, gondoltam, a hétvégén megsütöm, így lesz a Kuttyogónak is és jut belőle nekünk szülőknek is az esti filmnézéshez. Megfordult a fejemben, hogy lefagyasztom, de ismerve a családot, a barátokat, ehhez ipari mennyiség kellett volna. Ahhoz meg idő nem volt. A programot előre hoztam. Egyáltalán nem nagy meló, nekem legalábbis pikk-pakk megvolt, bár egy kelesztési fázist kihagytam a nagy érdeklődésre és türelmetlenségre való tekintettel, meg hát legyünk őszinték elfelejtettem. Ettől függetlenül finom lett, jó tömény, jó sajtos. A gyerekek csak úgy falták. Meg a szülők is. Az esti filmhez kukoricát pattogtattunk. Vajasat, sósat. (A sarki Intersparban a Spar gazdaságos kukorica 89 Ft. Mindig tartok otthon vagy öt csomagot, imádom.)

Bécsi perec
Hozzávalók: fél kiló búzaliszt, 1 csomag élesztő, 2,5 dl tejszín vagy tej, én kábé fele-fele arányban használtam, 5 dkg vaj, 1 mokkáskanál só, 1 liter langyos víz, 3 tk. szódabikarbóna, renegeteg reszelt sajt (lehet füstölt is)
A lisztet elvileg le kellett volna szitálni, erre nem volt idegrendszerem. Kb. 1 deciliternyi tejben megfuttattam az élesztőt. A lisztre öntöttem kb.1,5 deci tejszínt, hozzáadtam a megolvasztott vajat és a sót, majd beleöntöttem az élesztős tejet. Ha kevés lenne a folyadék, pici tej vagy tejszín kerülhet még bele. Kézzel összegyúrtam, aztán beledobtam a kis konyhai gépembe, amely szépen összedagasztottam Bevallom, talán a gép dagasztás miatt, de nekem pici tej még kellett bele. Amikor ez megvolt, egy tálba borítottam és hagytam kelni úgy 20 percet. Csalásként kicsit befűtöttem a sütőt, épp hogy csak meleg legyen és beletettem a dagasztótálat a tésztával együtt, így 20 perc alatt szépen megnőtt. Az idő leteltével kivettem a tálból. Feltettem forrni az egy liter vizet a szódabikarbónával együtt. Egy nagyobb tepsire sütőpapírt tettem. Ezeket fontos ám előre elintézni...Na, a tésztából nekem 8 kis gombócot sikerült leválasztani. Ezekből sodortam hosszú rudakat és perecet formáztam belőlük. Na, itt jött volna a második 20 perces kelesztés, ami kimaradt. Amikor a víz felforrt, beledobtam egyesével a pereceket, megvártam míg feljönnek a víz felszínére, hagytam úgy 20 másodpercig lebegni, aztán egy szűrőkanállal kiemeltem és rátettem a sütőpapíros tepsire. A sütőt előmelegítettem 180 fokra. A perecek tetejét bőségesen megpakoltam reszelt sajtta, szinte eltűntek alatt, de a kölköknek bejött. Nagyon gyorsan, úgy 20-30 perc alatt gyönyörűre sültek.

Sajtbundás rakott rántott hús

A terhesség alatt rámtört húsevés nem akar csillapodni. Annyira nem, hogy hétvégén - amikor ugye kicsit lazul a hurok diéta ügyben - egyszerűen reggeltől estig tépném, rágnám, csámcsognám a húst. A bundázott húsokat is nagyon szeretem, péládul szívesen ennék sörtésztába vagy palacsintatésztába, leveles tésztába sült húst, de a férjem ilyesmire nem nyitott. Ha már egyszer, akkor rántott hús. A szezámos csirkét is csak duzzogva eszi meg. És csak ha nagyon nincs más és muszáj. Most azonban sikerült valami olyasmit kitalálni, ami végre neki is az ínyére volt. Legalábbis nem mert szólni. Valójában panírozott hús volt, de zsemlemorzsa helyett a húst vastag reszelt sajtba forgattam. Ez azért volt jó, mert felhasználhattam az összes maradék füstölt vagy éppen trappista sajtot, nem beszélve a goudáról. Valamint szépen megtöltöttem a húsokat maradék sonkaféleségekkel. Nem mondom, olyan laktató volt, hogy csak levegő után kapkodtunk. Különösen, mert nem pitykéztem túl. A szív alakú csirkemell filét egyszerűen kettévágtam. A fél szívet félbevágtam és máris megtöltöttem. Semmi darabolás, klopfolás. Tudtam, hogy a sütőben úgyis átsül. Volt hozzá főtt-sült burgonya - erről majd nemsokára - meg rengeteg uborka. Képzeljétek, a gyerek majdnem egy egész ilyet bevágott. Oké, én meg kettőt, dehát van köztünk úgy 50 kiló. A javamra. Durva nem?

Sajtbundás rakott rántott hús

Hozzávalók: Két egész csirkemell filé, sajt, maradék sonka, liszt, 2 tojás, só

A csirkemell filét félbevágjuk, majd a fél darabot bevágjuk, hogy szépen ki lehessen teríteni. Tegyünk az egyik felére apróra vágott sonkát, majd fedjük be egy szelet sajttal. Hajtsuk rá a másik felét és ha szükséges, szúrjuk át fogpiszkálóval, hogy ne nyíljon szét. Forgassuk meg lisztben. A tojásokat verjük fel és reszeljünk bele jó bőségesen nagylyukú reszelőn sajtot. Lehet füstölt, trappista, ami éppen kézre esik. Ebbe forgassuk meg a lisztes felületű húst. Egy mélyebb serpenyőben hevítsünk nagyon forróra olajat. Egyetlen perce tegyük bele a bundázott húst és forgassuk meg egyszer. Csak amíg kicsit színt kap és megszilárdul a bundája. Helyezzük a húsokat sütőpapírral bélelt tepsire. Szépen egymás mellé. Szórjuk meg még egy kis sajttal, fedjük be alufóliával és egy órán át 160-170 fokon süssük a sütőben. Az idő leteltével vegyük le a fóliát és még süssük tíz percig, ha van grillező funkciónk, akkor azzal. Így mesésen megpuhul, a teteje mégis ropogós lesz.

Félbevágás után nem volt idő fotózni. iszonyú éhesek voltunk. Nagyon ettünk....

Sajtgolyók

Az előző bejegyzésben már megemlékeztem Sly szülinapjáról és ott említést is tettem bizonyos sajtgolyókról. Ezt a receptet a Vidék Íze Magazinban találtam. Nagyon tetszett, szerintem máskor is el fogom készíteni, ha valakit borozós estére várunk. Persze egy hibát azért elkövettem. Túl nagyok lettek a golyók. Ezeknek sokkal több értelme lett volna, ha csak kis falatkákat gyúrok, de én persze kapkodtam, siettem, és úgy voltam vele, harapjanak a vendégek a nagy golyókból, csak hogy nekem kevesebb dolgom legyen. Na, belátom kissé elszaladt velem a ló. A recept szuper, csak a méretre kell ügyelni.

Sajtgolyók

Hozzávalók kb. 10 darab nagy méretű golyóbishoz: 10 dkg ricotta, 10 dkg füstölt sajt, 15 dkg gouda, 15 dkg trappista sajt, 10-15 dkg vaj, só, bors ízlés szerint. A forgatáshoz petrezselyem, szemes színes bors, vagy lehet répát egészen vékonyra reszelni. 

A sajtokat lereszeljük és összekeverjük a szobahőmérsékletű vajjal és a ricottával. Fűszerezzük sóval, borssal. A legjobb kézzel gyúrni, keverni, így szépen összeáll. Ha elkészült a massza, fél órát pihentessük a hűtőben, majd formáljunk belőle kis golyókat, forgassuk meg borsban vagy petrezselyemben, vagy éppen a reszelt répában. Én tálaltam még mellé olíva bogyót, na meg amíg el nem fogyott volt egy kis szendvics is.