Kuttyogó imádja a sajtos dolgokat. Sajtos pogácsát, sajtos stanglit, perecet. Általában a sarki kis közértben szoktuk megvenni. Mivel napközben a nagyszülők vigyáznak rá, az a délelőtti program, hogy elsétálnak a sarki általam csak Kis Piszkosnak nevezett boltocskába és vesznek valami Fornettis pogit. A kölök lepacsizik az eladóval, bevizsgálja a kínálatot és kezében a zacskóval távozik. Másfél éves, de már magától odatalál, tulajdonképpen nem is tudunk elindulni sétálni anélkül, hogy be ne ugorjunk a Kis Piszkosba vagy a mellette lévő zöldségesbe. Van egy kis zöld tütünek becézett három kerekűje. Ez az a fajta, amit a szülő is tud tolni. Na, ezzel nyomjuk a köröket ott a környéken és amint elérünk a pénzköltő egységekig, már pattan is le róla. Saját döntésköre, melyikbe tér be.
Na, de ez nem is lényeg. Ha épp nem onnan szerezzük be a napi pékárut, akkor én viszek neki a munkahelyem melletti pékségből. Nagyon finom a bécsi perecük, kölök egy egészet bír megenni uzsi gyanánt. Teljesen kényelmes, napi egy-egy perecért nem állok neki sütögetni, így legalább mindig friss. Egyik péntek délután a szomszéd gyerekek is ott tébláboltak nálunk, bandázás volt, de nagy. A szomszéd kicsi megérdeklődte, sütök-e valamit. Mákja volt, mert épp aznap nyomtattam ki a Bécsi perec receptjét, gondoltam, a hétvégén megsütöm, így lesz a Kuttyogónak is és jut belőle nekünk szülőknek is az esti filmnézéshez. Megfordult a fejemben, hogy lefagyasztom, de ismerve a családot, a barátokat, ehhez ipari mennyiség kellett volna. Ahhoz meg idő nem volt. A programot előre hoztam. Egyáltalán nem nagy meló, nekem legalábbis pikk-pakk megvolt, bár egy kelesztési fázist kihagytam a nagy érdeklődésre és türelmetlenségre való tekintettel, meg hát legyünk őszinték elfelejtettem. Ettől függetlenül finom lett, jó tömény, jó sajtos. A gyerekek csak úgy falták. Meg a szülők is. Az esti filmhez kukoricát pattogtattunk. Vajasat, sósat. (A sarki Intersparban a Spar gazdaságos kukorica 89 Ft. Mindig tartok otthon vagy öt csomagot, imádom.)
Bécsi perec
Hozzávalók: fél kiló búzaliszt, 1 csomag élesztő, 2,5 dl tejszín vagy tej, én kábé fele-fele arányban használtam, 5 dkg vaj, 1 mokkáskanál só, 1 liter langyos víz, 3 tk. szódabikarbóna, renegeteg reszelt sajt (lehet füstölt is)
A lisztet elvileg le kellett volna szitálni, erre nem volt idegrendszerem. Kb. 1 deciliternyi tejben megfuttattam az élesztőt. A lisztre öntöttem kb.1,5 deci tejszínt, hozzáadtam a megolvasztott vajat és a sót, majd beleöntöttem az élesztős tejet. Ha kevés lenne a folyadék, pici tej vagy tejszín kerülhet még bele. Kézzel összegyúrtam, aztán beledobtam a kis konyhai gépembe, amely szépen összedagasztottam Bevallom, talán a gép dagasztás miatt, de nekem pici tej még kellett bele. Amikor ez megvolt, egy tálba borítottam és hagytam kelni úgy 20 percet. Csalásként kicsit befűtöttem a sütőt, épp hogy csak meleg legyen és beletettem a dagasztótálat a tésztával együtt, így 20 perc alatt szépen megnőtt. Az idő leteltével kivettem a tálból. Feltettem forrni az egy liter vizet a szódabikarbónával együtt. Egy nagyobb tepsire sütőpapírt tettem. Ezeket fontos ám előre elintézni...Na, a tésztából nekem 8 kis gombócot sikerült leválasztani. Ezekből sodortam hosszú rudakat és perecet formáztam belőlük. Na, itt jött volna a második 20 perces kelesztés, ami kimaradt. Amikor a víz felforrt, beledobtam egyesével a pereceket, megvártam míg feljönnek a víz felszínére, hagytam úgy 20 másodpercig lebegni, aztán egy szűrőkanállal kiemeltem és rátettem a sütőpapíros tepsire. A sütőt előmelegítettem 180 fokra. A perecek tetejét bőségesen megpakoltam reszelt sajtta, szinte eltűntek alatt, de a kölköknek bejött. Nagyon gyorsan, úgy 20-30 perc alatt gyönyörűre sültek.
