2010. január 30., szombat

Túrógombóc

Egyszer már megzenésítettem életem első túrógombócának a történetét itt. Na, ugye akkor annak nem lett jó vége, a gombócaimmal csak azt a megjegyzést érdemeltem ki, hogy nem vagyok feleségtípus. Megcáfolni látszik a kijelentést, hogy azért csak-csak elkeltem, és a párom még nem panaszkodott. Lehet persze, nem mert. Azonban most, ennyi év után elég erőt éreztem magamban ahhoz, hogy ismét belevágjak a túrógombócolásba. Lesz ami lesz. Elvégre szilvás gombócot már készítettem, rendben is volt. A régi rossz emlékek azért kísértettek, de segítségül hívtam anyukámat. Megbeszéltük, hogy este együtt bekeverjük a masszát és nekem másnap csak annyi a dolgom, hogy forró vízben kifőzzem és meghempergessem a zsemlemorzsában. El is mentem és bevásároltam. vettem túrót. Az első kritika azonnal meg is érkezett, anyu közölte: Édes lányom, ebből bizony nem lehet rendes túrógombócot készíteni. Basszus. Ellepte a lila köd az agyamat. Hát nincs elég stresszem ezen a hülye gombócon, már túrót vásárolni sem tudok????? Én ugyanis azt a zacskós, fél kilósat vettem. Anyu szerint csak abból a tutter, kockára csomagolt fajtából lehet igazi, nagyon puha, gyenge, zsenge gombócot csinálni. Márpedig én olyat akartam. puhát, omlósat, gyengét, zsengét. Közöltem vele, hogy nem érdekel, ő az évszázados háziasszony, oldja meg, mert én bizony vissza nem megy a hülye közértbe másik egy kiló hülye túróért csak azért, hogy más csomagolása legyen. Oké. Be is kevertük. Közöltem anyuval, nem elég édes, cukrozzuk meg. (Sikíts Norbi, sikiíííííts!!!!) Azt mondta, azt nem lehet, úgyis csak kiázik belőle. Majd cukrozzam utólag ahogy akarom. Ebben apukám is egyetértett, hogy ezt így előre nem lehet cukrozni, mert iázik, kiolvad, levet enged. Oké, hallgass a főszakácsra. Massza egy éjszakára ment a hűtőbe. Másnap nagy fazék - mert állítólag az kell, hogy elférjenek - víz forral. Bugyog, zubog, gombóc gyúr szigorúan vizes kézzel. Zsemlemorzsa megpirulva - kissé talán túlságosan is - várakozik. Gombóc vízbe bele. Eddig oké. Feljön a víz tetejére. Még mindig oké. Kicsit még fő, továbbra is oké. Óvatosan kiemel, bele a morzsába, forgatni próbál és nagyon nem oké. Hullik szanaszét. Ajjaj. Túlfőztem, vagy nem eléggé? Anyu telefon. Anyu szerint: Megmondtam kislányom, nem volt jó a túró. Majdnem elbőgtem magam. Ez lett volna a szombati ebéd. A telefont lecsaptam, majd én megoldom. Oké, kicsit szétnyílnak, meg dőlnek...na de. A taktika szerint beletettem a morzsába, kicsit megvártam míg kihűl, hogy hozzáérhessek. Akkor megfogtam, beleforgattam a morzsába és így ebben az állapotában kicsit összenyomorgattam, újra gombócot gyúrtam belőle. És láss csodát...a nagy része gombóc is maradt. Ízre nagyon jó volt, nagyon puha és túrós és omlós. Porcukorral és tejföllel ettük. De azért legközelebb olyan kockára csomagolt túrót veszek.

Túrógombóc
Hozzávalók: 1 kiló túró, 3-4 maréknyi búzadara, 5 tojás, 1 csomag vaníliás cukor, zsemlemorzsa 
Tehát, a túrót egy tálba öntöttem, hozzáütöttem 5 darab tojást majd marokkal  mértem hozzá a búzadarát. Nekem úgy 3-4 maroknyi ment bele. Összekevertem, hogy szép sima legyen, ment bele a vaníliás cukor és ennyi. Egy éjszakára a hűtőbe tettem, hogy a búzadara megszívja magát. Másnap lobogó vizet forraltam. Fontos, hogy tényleg forró legyen és forrásban legyen, különben tutira szétfőnek az egyébként is pengeélen táncoló gombócok. Amikor feljönnek a víz tetejére, még hagyom egy max. két percig főne és ekkor óvatosan kiemelem egy szűrőlapáttal. Beleteszem az előzőleg megpirított zsemlemorzsába. (Én csak úgy szárazon pirítottam, olaj nélkül.) Anyukám össze szokta rázogatni, de lehet az ő gombócai sokkal stabilabbak.Én óvatosan körbeforgattam. Tálaláskor porcukor, tejföl vagy esetleg valamilyen gyümölcsöntet, esteleg vaníliasodó kerülhet még az asztalra. 

Képen nem röhögni, én így is büszke vagyok rá. :o)

2010. január 29., péntek

Habos almás

Gyerekkoromban szinte minden nyarat a nagymamámnál töltöttem egy aprócska faluban nem túl messze Budapesttől. Amint megkezdődött a nyári szünet engem anyuék összecsomagoltak és kiszabadítottak a panelből, nagymamám pedig megnyert engem arra a cirka 2 hónapra. Nagyon élveztem. Tojásokat szedtem a tyúkok alól, kukoricadarát kevertem be nekik, ettem a földből kitépett spenótot, a homokos földi epret és mezítláb rohangáltam reggeltől estig. Úgy november közepére sikerült az összes talpamba ivódott kosztól megszabadulni. Ez egy apró falu ahol egyrészt mindenki ismeri egymást, másrészt tuti, hogy minden második ember rokonságban van. Élt és hála Istennek még ma is él a faluban egy Mancika néni. Süteményes Mancika. Nem múlhatott el egyetlen lagzi, búcsú vagy komolyabb ünnep a faluban, hogy Mancika néni ne virítsa a finomságait. Azóta is azt tartom, hogy nála jobb lagzis sütit ezen a világon senki nem csinál. A hólabdája egyszerűen legendás, még soha nem ettem olyan finomat. A receptjeit nem nagyon osztogatja, érthető módon. Ám van egy, ami kiszivárgott. Az én nagymamám leginkább a sós sütiket szerette, ritkán készített édességet - az anyu kiváltsága volt. Ám volt ez a bizonyos falusi habos almás. Bevallom, nem igazán rajongok azokért a sütikért, amelyeknek tojáshab van a tetején. A Rákóczi túrós sem a kedvencem. Ám ezt - talán a falusi emlékek miatt - mégis szívesen megeszem. Biztosan sok nagymama ismeri és sok vidéki faluban kerül az asztalra, nekem ez mégis olyan Mancikás.Jókajánál is felfedeztem, igazság szerint innen jött az ötlet, hogy előkotorjam a receptet. Nem sok eltérés volt, talán csak annyi, hogy nálunk szilvalekvár volt az alma alatt és az almát lereszeltük. Egyébként nagymama kompatibilis.

Habos almás
Hozzávalók: 2 dl tej, egy csomag sütőpor, 4 nagyobb  alma, 10 dkg vaj, 20 dkg porcukor, 2 tojás sárgája, 1 citrom héja és leve, liszt, 10 dkg reszelt mandula, szilvalekvár, szegfűszeg, fahéj, a tojáshabhoz 10 dkg porcukor
A lisztet keverjük össze a sütőporral. A vajat keverjük simára a tojássárgákkal és vajjal, reszeljük bele a citrom héját. Adjuk hozzá a tejet, kicsit keverjük össze, majd annyi lisztet szórjunk bele, hogy szép sima, de sűrű tésztát kapjunk. Egy tepsit vajazzunk és lisztezzünk ki. Simítsuk bele a formát és 180 fokra előmelegített sütőben süssük addig, míg a teteje megszilárdul. Addig reszeljük le az almát, locsoljuk meg a citrom facsart levével. Ízlés szerint adjunk hozzá cukrot, fahéjat és szegfűszeget. Alaposan keverjük össze. Ha a tészta megszilárdult, egy teáskanállal dobjunk rá kis szilvalekvár halmokat. A szilvalekvárt, ha valódi, kemény és házi úgyis esélytelen szerintem kenni. Nekem éppen ilyen van otthon...erdélyi szilvalekvár, na az nem éppen kenős. Majd ezekre a kis halmokra simítsuk rá az ízesített almát. A tetejét hintsük meg 10 dkg reszelt mandulával. Így mehet a sütőbe újabb tíz percre. Ez alatt a porcukorral verjük fel a tojáshabot. Én direkt annyi porcukorral vertem, hogy habcsókos legyen. Így hajlandó vagyok megenni. Szép fényes lett, nem túl kemény. Ezt rákentem az időközben elkészült almás sütire. Ismét vissza a sütőbe, de már csak kb. 150 fokra. Addig süssük, míg a hab egy kis színt kap és megszilárdul. Ha van kéznél még tojésfehérje, érdemes legalább még egy-két fehérjét hozzákeverni, hogy a habréteg magasabb és mutatósabb legyen. Akkor szeleteljük fel, ha kihűlt.

2010. január 28., csütörtök

JÖNJÖNJÖNJÖN!!!!



Grízes meggyes

Ezt a receptet még régebben láttam valahol. Nem konkrétan ezt, csak valami hasonlót. Sajnos már nem emlékszem, kinél és mikor, de ha valaki ráismer, akkor annak most itt mélységes mea culpa, hogy ennyire lyukas az agyam.
Egyik este valami nagyon gyorsra és nagyon meggyesre vágytam. Kaptam férjemtől karácsonyra ezt a tuti kis konyhagépet. Már régen csorgattam rá a nyálamat, szerencsére emlékezett rá és betette a fa alá. Az a legjobb benne, hogy nem túl nagy, nem kell elpakolni, elfér a konyhapulton, mindig kéznél van. Két funkciót használok rajta igen sűrűn. Az egyik a narancs facsarás. na, az egy szuper dolog. Csak bekapcsoljuk és dől a narancslé. Egyszerre ki szoktunk facsarni majdnem egy litert, azt be a hűtőbe és két napig isszuk. Másrészt remek kevert sütiket lehet vele készíteni. Csak bedobálom a hozzávalókat a többi meg intézi Jenő. Valamiért ezt a nevet adtam neki. Jenő a kiskukta. :o) Tehát Jencike kever, kavar, ha éppen tojáshabra is szükség van, akkor egyszerűen átöntöm a masszát egy másik tálba, kis öblítés és máris verheti a habot is. Aztán mindent bevágok a mosogatógépbe. Kevés piszkos edény, gyors meló, isteni sütik. Jencike az új barátom. Ez a meggyes dolog is a segítségével készült. Kb. 10 perc alatt elkészült az egész, utána már csak sütni kellett. Jencikének egy nagy baja van. Nem vajazza ki a tepsiket. De azért még nagyon kedvelem. Persze nem állna meg az élet nélküle, mégis könnyebb vele. Pláne egy izgága 16 hónapossal a hónom alatt.

Grízes meggyes
Hozzávalók: 20 dkg puha vaj, 20 dkg porcukor vagy sütőcukor, 1 csomag vaníliás cukor, 4 db tojás, 1 citrom reszlet héja, 2 dl tejszín, 10-15 dkg búzadara, fél csomag sütőpor, 50 dkg liszt, egy nagy üveg meggybefőtt, vagy aki szerencsés és van neki friss, akkor ugyanennyi friss meggy vagy cseresznye. (Az én lefagyasztott készletem sajna elfogyott.)
A vajat habosra keverjük a cukrokkal, majd belereszeljük a citrom héját, és egyenként hozzákeverjük a tojások sárgáját. A lisztet a sütőport és a búzadarát alaposan összekeverjük és hozzászórjuk a masszához. Viszonylag simára keverjük és hozzáöntjük a tejszínt. Ha túl hígnak tűnne a tészta, pici lisztet mér szórhatunk hozzá. A tojások fehérjét kemény habbá verjük és végül egy lapáttal ezt is óvatosan a tésztához keverjük. A tészta máris készen van. Kivajazunk és kilisztezünk egy torta vagy egy piteformát, nekem egy 26 centis volt. A masszát belesimítjuk és a tetejét kirakjuk a meggyel. Ha kisebb formánk van, akkor csak a tészta felét simítsuk bele és erre rakjuk a meggyet, majd mehet rá a maradék tésztából még egy réteg. 180 fokon süssük úgy 50 percig. Én fél óra elteltével letakartam alufóliával, mert égésveszély fenyegetett. Szerintem ez sütőfüggő. Amikor készen volt, kiborítottam a formából és megszórtam porcukorral. Isteni illata volt. (És az ízére sem volt panasz.)

 

2010. január 23., szombat

Lekváros kosárka

Hetekkel ezelőtt rendeltem 30 darab kis kosárka formát. Annyira régen volt, hogy mostanra el is felejtettem az oldal címét. Semmi reakció nem jött a rendelés után, hogy mikor hoznák, stb. Na mindegy, gondoltam valami nem sikerült, meg is feledkeztem róla. Mígnem egy nap megérkezett a munkahelyemre a formácskacsomag. Ajánlott levélként, egy borítékban. 2000 ft-ért, pedig 800 - nál nem volt több az ára. Hát bizony, postaköltség. De basszus, ennyi???? Mindegy, meglepinek fogtam fel, mert a cirka 4 hét alatt mire ideért tényleg kiment a fejemből. Otthon aztán előbányásztam a januári Vidék Ízét. Abban van egy jó kis kosárkás recept. Bár így utólag...csak a tésztareceptet készítettem az újságból, na de az nagyon rendben volt. Igazi vajas, omlós, nagyon jó alap volt. Csak velem volt a baj. Elfelejtettem előmelegíteni a sütőt. Pedig 30 darab kosárka formát egyenként kivajazni egyrészt nem gyors meló, másrészt cseppet sem szórakoztató. És nem mellesleg ennyi idő alatt bemelegedett volna a sütő is. De nem, én inkább szépen kivajaztam majd megtömködtem a finom tésztával. Aztán bekapcsoltam a sütőt. És meggyőztem magam, hogy áh, rendben lesz ez. Aha. Betettem a kosárkákat és arra lettem figyelmes, hogy összemennek a kosarak. A szélei kissé lecsúsztak. És annyira nem lett kosárka, vagyis nem lett túl nagy a mélyedés. Azért kihoztam belőle a legtöbbet, meg ízre is okés volt...meg amúgy is így legalább nem ment bele annyi töltelék és nem lett túl tömény. És magyarázhatom én itt a bizonyítványom, mert ezt bizony elcsesztem és kész. ELŐMELEGÍTENI!!! Felfogom írni a hűtőre...ööö vagyis a sütőre...
Ja, és mivel már untam a csokis dolgokat, fehér csokival gondoltam bevonni a piros lekváros kosárkákat. És tudtátok, hogy a fehér csoki nem fedi be a piros lekvárt...? Na, sebaj...ízén nem rontott.

Málnalekváros kosárkák
Hozzávalók: 30 dkg liszt, 20 dkg vaj, 10 dkg porcukor, 1 tojás, 1 csomag vaníliás cukor, liszt a nyújtáshoz, vaj a formák kikenéséhez
A töltelékhez: 1 üveg málnalekvár, 2 tábla fehér csoki, 1 dl tejszín
A lisztet elmorzsoljuk a vajjal, hozzáadjuk a porcukrot, a vaníliás cukrot meg a tojást. Az omlós tésztát gyors mozdulatokkal összegyúrjuk, cipóvá formázzuk és fóliába csomagolva 30 percig pihentetjük a hűtőben. A tésztát ezután lisztezett deszkán kinyújtjuk, és kibéleljük vele a kivajazott kosárkákat. Az alját megszurkáljuk villával, és 180 fokra ELŐMELEGÍTETT (bár sejtem, hogy ez inkább magamnak szól, másnak nyilván több esze van meg több rutinja) sütőben világosra megsütjük. A darabokra tördelt csokoládét vízfürdőben felolvasztjuk, hozzákeverjük a tejszínt és alaposan elkeverjük. Az elkészült, formákból kiborított kosárkákat alaposan megkenjük a málnalekvárral, majd ráöntjük egy teáskanállal a fehércsokis masszát és hagyjuk megdermedni. Másnapra remekül megpuhul. Ha kínos az átlátszó réteg, készítsük fekete csokiból a mázat, úgy sokkal esztétikusabb. 

2010. január 22., péntek

Csilis-citromos tészta pirított rákkal

Nagyon megkívántam a tésztát. Régebben mindig alapos és sűrű és nehéz mártásokkal ettem meg. Mint a bolognai, milánói meg a tejszínes mártások. Nahát azért szerettem azt is. De amióta a férjemmel felfedeztük a sima olíva olajos tészta szépségét, többnyire egyszerűbb tésztaféléket készítek. Ez is egy ilyen. Tulajdonképpen a tök szokásos fokhagymás-citromos-olíva olajos tésztának indult kevés pirított rákkal. De éppen a Spektrumot néztem, ahol hasonló ételt főztek, vagyis rák készült ott is, de a citromos tésztára csili is került. Mekkora ötlet, hát az van itthon nekem is! Aztán a tévében elkezdtek szalonnát pirítani. Ismét homlokra csap - hát persze, nekem is kallódik pár szelet bacon a hűtőben. Szóval, így lett egy kicsit pikánsabb a pasta, de annyira, de annyira jó volt...Lövésem nincs, kitől loptam az ötletet, de hála érte. A férjem a szombati úszásából hazatérve bevágott egy akkora adagot - mondván, hogy a rák fehérjében dús és építi az izmokat. Ahhha....én csak főztem, nekem mim épült?????


Csilis-citromos tészta pirított rákkal
Hozzávalók: 25 dkg fagyasztott koktélrák, 1 citrom reszelt héja és leve, 1 csomag makaróni tészta, olíva olaj, kukukkfű, oreganó, bazsalikom, só, bors, 1 FEJ! fokhagyma, 2-3 szelet bacon, 2 darab friss csili paprika
A rákot még reggel kivettem a hűtőből, egy-két óra alatt nekem ki is olvadt. A tésztát forró vízben al dante főztem. Közben a bacont alaposan lepirítottam, hogy reccenjen. Alá öntöttem pár evőkanál olíva olajat és a fejnyi fokhagymát fokghagymanyomón át belenyomkodtam. Ráreszeltem a citrom héját, a citrom levét pedig a rákokra csurgattam. Kevergettem, beledobtam a jégkocka tartókban tárolt fagyasztott kaukkfüvet, oreganót és bazsalikomot. Ez lehet persze friss vagy akár szárított is, de ez utóbbi esetben ügyeljünk, hogy ne égjen meg a szárított fűszer. Kevergettem egy kicsit, önöttem hozzá még egy kis olajat és amikor majdnem kész volt -a mi pár percre tehető, hiszen ezek csak a fűszerek elegye - beleaprítottam a friss csilli  paprikát. Ekkor rádobtam a rákot, pirítottam még két-három percig, majd beleöntöttem a közben kifőtt tésztát és az egészet alaposan összekevertem. Talán pici parmezánt elbírt volna, de az pont nem volt otthon. Éppen csak annyira volt csípős, amennyivel lett egy pikáns felütése és a bacon ahogy ropogott a fog alatt nagyon feldobta ennek az egyébként 20 perces tésztának az ízét.

2010. január 21., csütörtök

Tortillába tekert mézes-mustáros csirke

Sajnos elég ritkán eszem kenyeret. nem azért, mert nem szeretem, hanem mert nem igazán engedhetem meg magamnak. Ez alól nem kivétel a teljes kiőrlésű vagy a rozskenyér sem, mert hiába...nem ismerek mértéket, ha kenyérről van szó. Nagy ritkán persze bűnözés van, de általában kerülöm. Viszont olyan vagyok, mint Joey a Jóbarátokból, imádom a szendvicset. Reggelire, ebédre, vacsorára. És mindennek orvoslására szerintem nagyon jó dolog a tortilla. Kevés kalória, remek kenyérpótló és annyi, de annyi mindent lehet beleszuszakolni ami két szelet kenyér közé sose férne. Sajnos iszonyú drága, annyi időm pedig nem mindig van, hogy saját kezűleg készítsek. ha igen, akkor meg iszonyú gyorsan elfogy. Nemrégiben azonban az Auchan-ban belefutottam valami szuper leárazásba. Egy 6 darabos tortilla csomag alig 400 forint volt és ennek én úgy megörültem, hogy vettem vagy 5 zacskóval. És ami a legjobb, hogy volt teljes kiőrlésű lisztből készült is. Most végre eljött a tortilla ideje. Lesütöttem egy csomó húst, vettem egy nagy adag salátát és közöltem a férjemmel, hogy most akkor napokig ezt esszük. Na, nála a napokig kettő nap lett. Én egész héten elleszek vele. Mondjuk a hús már elfogyott, de nekem éppen olyan jó salátával, sonkával és sajttal is. Persze a kicsi meg a férj szigorúan hússal kívánta...köretnek kicsi sült krumplit, nehogy éhesek maradjanak.

Tortillába tekert mézes-mustáros csirke
Hozzávalók: 1 kg csirkemell filé, 2 evőkanál méz, 3 nagy evőkanál mustár, pici piros arany, só, bors, fokhagyma, kakukkfű, rozmaring, olívaolaj
A salátához: salátakeverék, paradicsom, kígyóuborka, lilahagyma, joghurt, 2 gerezd fokhagyma
Tortilla lapok
A húst egy nappal előtt csíkokra vágtam. Olívaolajból, a fűszerekből, mézből, mustárból, fokhagymanyomón áttört fokhagymából, piros aranyból pácot készítettem. Ebbe forgattam bele a húst, és egy éjszakára a hűtőbe tettem. Másnap elővettem a salátakaveréket, mély tálba öntöttem. Rákarikáztam a paradicsomot és a kígyóuborkát. A hagymát vékony csíkokra vágtam. 2 dl joghurtot összekevertem két gerezd áttört fokhagymával, sóval és borssal.
A húst egy mély serpenyőbe borítottam és nagy lángon addig pirítottam, míg teljesen bebarnult a külseje. A tortillákat mikrohullámú sütőben átmelegítettem. A tortilla lapra halmoztam egy nagy adag salátát, rá került húst, erre csíkozott lilahagyma, majd leöntöttem a joghurtos szósszal. Feltekertem és átszúrtam egy fogpiszkálóval, hogy tálalásig ne boruljon szanaszét. A burgonyát hosszú, vékony csíkokra vágtam, kisütöttem és ezzel tálaltam a tekercseket. Nagyon finom volt.

2010. január 20., szerda

Locatelli keksze

Nemrégiben sikerült hozzájutnom Locatelli Ízek Itáliája című könyvéhez. Na, végre egy olyan kiadvány, amire tényleg tudok gerjedni. Nekem például a legutóbbi Ramsay még csak langyos sem volt. Ez viszont olyan, mint egy valódi gasztro Biblia, de szerintem sokan ismeritek, úgyhogy minek nyáladzak itt. Imádom a kekszeket és ebben bizony akad néhány. Az elejéről kezdtem, úgyhogy körülbelül aznap, hogy megérkezett, gyorsan el is készítettem a Sablé kekszet. Annyit változtattam, hogy tettem bele citromhéjat. Nekem az kel a kekszbe...másrészt, nekem nincs keksznyomóm, szaggatni meg nem akartam, mert nyakamon egy 16 hónapossal az annyira nem időtakarékos. Úgyhogy egyszerűen csak gombócot formáztam és lelapítottam a tenyeremmel. A gyerek úgyis jókat nevetett mikor készültek a gombócok, ugyan nem értem, mi ebben olyan szórakoztató, de legalább elvoltunk. A keksznek már az illata is remek volt. Én alapból dupla adagot csináltam, mert a férjem valami buliba vitte szombat este, ahova én a kekszeket küldtem magam helyett és ahol vélhetően sokkal jobban örültek a kis csomagnak, mint nekem. :o) Van önkritikám, nem kedvelhet mindenki. Ám kevésnek bizonyult, mert az otthon maradt adagot simán meg lehet enni pár óra alatt. Fémdobozban tárolás....hahhh...el sem jutott a dobozig.

Locatelli sablé keksze
Hozzávalók kb. 15-20 darabhoz
200 g vaj, 400 g liszt, 2 g sütőpor, 100 g kukorica liszt, 200 g porcukor, 2 tojássárgája, csipet só (én reszeltem bele citromhéjat és adtam hozzá két teáskanál valódi vaníliás cukrot...bocs)
Fontos, hogy a vaj legyen puha, tehát vegyük ki a hűtőből a műveletek megkezdése előtt úgy egy órával. A lisztet keverjük össze a sütőporral, adjuk hozzá a sót és a kukoricalisztet és az egészet alaposan keverjük össze. A vajat és a porcukrot szintén keverjük össze. Én betettem késes robotgépbe, így szép massza lett belőle. Beledobtam a tojássárgáját, ezt is alaposan összekevertem, majd mehetett hozzá a sütőporos lisztkeverék, a vaníliás cukor és a citromhéj. Addig kevergettem, míg szépen összeállt, aztán kézzel gyorsan cipóba gyúrtam, fóliába csomagoltam és betettem a hűtőbe. Nekem csak egy órát maradt a hűtőben, Locatelli ennél jóval többet tanácsol. Sajna nekem erre nem volt elég időm. De a végeredmény azért jó volt. Szóval, egy óra múlva kivettem, gombócokat formáztam, rátettem sütőpapíros tepsire és kissé lenyomkodtam az ujjammal. Ilyen kis lapos körök lettek belőle. A sütőt 170 fokra kell előmelegíteni és a kekszek 13 perc alatt sülnek meg. (Tényleg melegítsük elő a sütőt...én ezt annyiszor bebukom!)

2010. január 15., péntek

Vaníliás-barackos rizskoch...vagy rizskók....vagy rizsfelfújt, ahogy tetszik

Én nem rajongok érte. Nem tudom, de se a tejberizs, sem a tejbegríz nem kedvencem. A szülés után ezekkel a dobozos, alacsony zsír és kalóriatartalmú tejberizsekkel fogyóztam, lehet akkor lett csömöröm tőle. Bár ha jobban belegondolok, előtte sem ettem meg. Érdekes, hogy a gyerekem sem szereti, amikor még kisebb volt, kínálgattam és persze egy csomó időt elpepecseltem, hogy az ő igényeinek megfelelően készítsem el. Meg sem akarta kóstolni, csak prüszkölt tőle. Így lett 2:1 arány, mert a férjem viszont imádja. Valamelyik nap ötletelt, és kitalálta, hogy bizony enne egy jó rizsfelfújtat. Egyszer már próbálkoztam ám ezzel. Akkor feltettem főni a rizst. Először kicsi vízzel, aztán tejjel. Aztán az egész fogta magát és hiába kevergettem, elkezdett leégni. És a rizs valahogy nem akart puhulni. Azzal nem igazán voltam akkoriban még tisztában, mennyire kell a rizsnek felszívni a tejet. Azt hittem teljesen. Szóval sikerült egy kissé kemény és száraz tejes rizst összeállítanom. Gondoltam majd a sütőben megpuhul. (Amatőr.) Elkevertem vajjal, tojássárgájával meg a fehérjével és beleöntöttem a legnagyobb tepsimbe, mert azt hittem majd ez is úgy feljön mint a kevert sütik. Na persze. Nem jött fel. (Nahát!) És fura száraz maradt és papírvékony. A férjem - aki akkor még nem volt az - nem akart megbántani. Azt mondta, egybe kell borítani két szeletet és akkor pont optimális a magassága. A száraz állagáról nem nyilatkozott, de mivel szinte az egész tepsi a nyakamon maradt, nem voltak illúzióim. Na ilyen háttér után most újra belevágtam. És most annyira jól sikerült, hogy a férjem elolvadt. Maimoni-tól loptam azt az ötletet, hogy kuglófformában süssem meg. Hála érte! (Úgy tűnik lopkodós hétvégém volt.)

Vaníliás-barackos rizskoch
Hozzávalók: 0,5 kg rendes zacskós rizs, kb. 0,75 l tej, kevés víz, 2 tasak vaníliás cukor, 4-5 evőkanál sima cukor (jaj, nagyon édesen szereti az Úr), kávéskanálnyi fahéj, 1 konzerv őszibarack, vagy ha valaki szerencsés és van, akkor barackbefőtt, 10 dkg sima teavaj
A rizst annyi vízben amennyi ellepi felteszem főni. Főzögetem, amíg ezt a vizet magába szíva. Aztán felöntöm bőségesen tejjel. Nyakon öntöm cukorral, vaníliás cukorral (Lekvároskuktától csodás házi vaníliás cukrot kaptam.) És sűrűn kevergetem. Folyamatosan utánaöntöm a tejet. Addig öntöm a tejet és főzöm, míg a rizs teljesen, tökéletesen megpuhul. Annyi tejet hagyok rajta, hogy jó szottyos legyen, ne szívjon magába a rizs minden tejet. A végén elkeverem a fahéjjal és ezt az édes rizs masszát kiteszem az erkélyre hűlni. Amikor kézmeleg - tehát nem teljesen hideg, még langyos - akkor hozzákeverem a tíz deka vajat, 3 tojás elkevert sárgáját, valamint 3 tojás keményre vert habját. Végül hozzáforgatom a darabokra vágott őszibarackot. Egy kuglófformát kivajazok, megszórok zsemlemorzsával és ebbe öntöm a barackos rizst. 180 fokra előmelegített sütőben úgy egy órán át sütöttem. Amikor elkészült, megvártam míg kihűl és kifordítottam. Csodásan kijött, nem ragadt bele, meg semmi. Szépséges lett. Csokit olvasztottam még a tetejére, mert a férjem szerint az még kellett hozzá. Éljen az édes élet. 

2010. január 14., csütörtök

Muffinsütőben sült baconba göngyölt pulykamell

Palócprovance-tól loptam ezt az ötletet. Már amikor megláttam, akjor azt gondoltam, hogy zseniális és hű meg ha. Láttam már hasonlót, akkor fasírtot készítettek muffinmélyedésekben, sajttal töltve. Na, majd még azt is kipróbálom. A héten elhatároztam, hogy ez lesz a vasárnapi ebéd. Mindent megvettem hozzá - mármint a bacont meg a húst, házisajtunk volt otthon - csak egyvalami hibádzott. Nevezetesen, hogy mikor elkezdtem volna előkotorni a muffintepsimet, sehol sem találtam. Mint a kiscica a Whiskas reklámban. :o) És akkor beugrott....valamit egyszer nagyon elrontottam, leégettem...és mivel egy elég régi sütőm volt, minden beleragadt és égett én meg hirtelen felindulásból kivágtam a kukába. Aúúúúúúú....mindenem volt csak célszerszámom nem. Nem para, kocsiba beül és hiába jég, meg hó, meg latyak, meg csúszós út, irány a beszerző körút. Gondoltátok volna, hogy ilyen nehéz sima meuffintepsit beszerezni???? Három Auchan és két Cora bukott. Egyikben sem volt. Csak kuglóf meg mindenféle süti és kekszformák. Kiment a muffin a divatból???? Aztán végre ráakadtam a negyedik Auchan-ban. Persze csak 6 darabos ami nekem nem éppen lőnyös, de nem voltam abban a helyzetben, hogy válogassak. Majdnem három ezerért. Nem baj. Megvolt és téptem vele haza. Nem variáltam túl a dolgot. Hús, kis provance fűszer - csak stílusosan az értelmi szerzőre gondolva - tölteléknek a házi füstölt sajt, amit a barátainktól kaptunk és amihez hasonlót még soha nem ettem. Azt hittük sosem fogy el, akkora darab volt. Aha. Egy hétig bírta. Na meg a szalonna.

Muffinsütőben sült baconba göngyölt pulykamell
Hozzávalók: 6 szelet pulykamellfilé, 6 szelet bacon, 25 dkg reszelt füstölt sajt, só, bors, provance vagy bármilyen fűszerkeverék
A húst vékony szeletekre vágtam, ráfektettem egy szelet baconra. Sóztam, borsoztam, megszórtam kis fűszerkeverékkel. Meghintettem - nem sajnálva- füstölt sajttal, majd feltekertem és egyszerűen beleültettem a muffinformába. Nem kell sem kikenni, olajozni, hiszen a szalonna zsírja ezt intézi helyettünk. A sütőbe toltam és 200 fokon úgy 45 perc alatt készre is sült. A gyerek egy egész darabot tolt az arcába. Köretként saláta volt és petrezselymes burgonya. Szerintem még sokszor előadom ezt a mutatványt.

A jobb alsót ki kellett vennem a gyerkőcnek

2010. január 13., szerda

Chef Parade - Gnocchi quattro fromaggi - Négysajtos gnocchi

Na, egy újabb felvonás a Chef Parade főzőiskolás estéből. Egyszer csak a végére érek ennek is. Ez egy egész jó kis fogás volt, bár lássuk, szinte semmi szakértelmet nem igényelt. Az egyetlen kihívást az jelentette, hogy magunk gyúrtuk a gnocchi tésztáját. Én még kissé pitykéztem volna ezen is, kicsi fűszerekkel, miegymással, a családom ízlésvilágából kiindulva pici szalonnapörcöket tettem volna a tetejére. Ez így olyan...hogy is mondjam...naturális volt. Persze, ha az öt évvel ezelőtti énem ment volna el erre a tanfolyamra, akkor biztos baromi büszke lette volna magamra, így azért a hiányérzet megmaradt. Ne de nem kritizálok! A férjem szerint úgyis képes vagyok az élő fába is belekötni. (Megjegyzem ez totál nem igaz.)
Amúgy ezt a kaját megettem másnap, sőt, a gyerek is belenyalt. Az uram a közelébe sem ment. Nem a saját konyhánkból került ki és hús sem volt benne. Esélytelen. Ja, és szerint a gnocchi nyálkás. Pasik!

Négysajtos gnochhi
Hozzávalók : 30 dkg burgonya, 1 dl olíva olaj, 1 csipet só, 1 egész tojás, 3 tojás sárgája, 45-50 dkg liszt
A mártáshoz: 2 dl tejszín, 0,5 dl fehérbor, 1 evőkanál reszelt pizza mozzarella, 1 dkg parmezán, 1 teáskanál gorgonzola, 1 evőkanál mascarpone, só, bors
Elkészítés: A burgonyát héjában megfőzzük, megpucoljuk, áttörjük, majd összekeverjük az olívaolajjal és a sóval. Félrerakjuk hűlni. Hozzáadjuk a tojást és a tojássárgákat és a lisztet. Alaposan összegyúrjuk, összedolgozzuk. A tésztából hosszúkás rudakat sodrunk, 1,5 cm-es darabokat szaggatunk, kicsit megformázzuk és lobogó vízben kifőzzük. Serpenyőben 2 dl tejszínt melegítünk, hozzáadjuk a fehérbort, a sajtokat és egy nagy csipet vágott petrezselymet. Sóval, borssal ízesítsjük és a gnocchi-val összekeverve tálaljuk.

Utólag jöttem rá, hogy a kajáról nincs kép...csak rólunk...:o)

2010. január 12., kedd

Babakonyha - Párolt csirke mozarellás brokkolival és burgonyapürével

Na igen, tulajdonképpen ez is egy olyan recept, ami benne volt/van a januári Diéta és Fitnesz Magazinban. Ezt is nagyon szereti a gyerkőc, ami érdekes, mert a kezdetekben meg nem evett semmit aminek zöld a színe. Ez szerencsére megváltozott. Igyekszem úgy etetni őt, hogy lehetőleg minden étele tartalmazzon valamilyen zöldségfélét. Nincs nehéz dolgom, szeret ő mindent. Annyiban is szerencsés vagyok, hogy anyukám élelmezésvezető volt, ráadásul egy elég nagy óvodában-bölcsödében, így ha valamiben tanácstalan lennék, könnyedén ki tud segíteni. Sokat mesél arról, annak idején ők hogyan mit tettek, ettetek a kicsikkel. Anyu idejében szerencsések voltak a gyerekek. A legszűkösebb időszakban is minden nap kaptak finomságot, és gyümölcsöt is a tartalmas napi menü mellé. Sosem értettem, hogy képes erre anyu abból a nagyon minimál összegből, ami egy-egy gyerekre ki volt szabva.
Na de vissza az eredeti témához. Igyekszem a zöldségekkel, mert a gyerek nem csak az édességeket a gyümölcsöt sem szereti. Az almát és nagy ritkán a banánt vagy a körtét elrágcsálja, de csak úgy, ha rituálisan leülünk együtt és én is harapom, meg ő is haraphatja. Esetleg duzzogva elnyammogja a szőlőt - magozva, hámozva, szóval ez nem vicces. Édességnek viszont a közelébe sem megy. Vagy meg sem kóstolja - és ez a jobbik eset,- vagy megkóstolja és öklendezni kezd. Ez így volt az olyan klasszikus nagy kedvencekkel, mint a túró rudi vagy a túrókrém, a házi puding, a sütemények....stb. Semmi. Nagy ritkán egy majszol egy kocka étcsokit. De ennyi. nem mondom, nem baj. Egyszer úgyis rákap majd, és akkor már minél később annál jobb. Nem tiltanék én tőle semmit, mértékben a lényeg, ezt vallom. Főétkezés tekintetében minden remekül megy. Íme tehát az egyik toplistás ebédje.

Párolt csirke mozarellás brokkolival és burgonyapürével
8 hónapos kortól
Hozzávalók: 15 dkg csirkemell filé, 1 kisebb brokkoli rózsáira szedve, 10 dkg mozarella, 2 szem burgonya, kevés margarin vagy anyatej, friss oregano, petrezselyem
A húst tegyük fel kevés vízben párolni. Fedő alatt, nagyon lassú tűzön főzögessük, a főzővízbe szórjunk kevés sót, friss oreganót és friss petrezselymet. Kellemes ízt adnak. Közben egy másik edényben tegyük fel főni a brokkolit is. Egy harmadik edényben tegyük fel főni a burgonyát. Csak annyi a dolgunk, hogy megvárjuk míg minden megpuhul. Ha a brokkoli megfőtt, tegyük egy kisebb tűzálló tálba, szeleteljük rá a mozarella sajtot, és tegyük a sütőbe, hogy a sajt a zöldségre piruljon. Közben a megfőtt burgonyát törjük össze és keverjük el kisebbeknek kevés anyatejjel, nagyobbaknak kevés vajjal vagy tápszerrel. Villa segítségével törjük minél pépesebbre. A hús mellé szedjük a mozarellás brokkolit és tálaljuk burgonyapürével.

Fotó: Bodó Gábor

2010. január 11., hétfő

Díjat kaptam...

Trinity és Liza lepett meg ezzel a kis csodával. Teljesen feldobódtam, amikor reggel megláttam, nem mondhatnám, hogy jól indult a hét. Na de így mindjárt más! Mivel nagyon újonc vagyok blog-ügyben ez különösen jól esik, mint ahogy az is, hogy sokan jártok errefelé, hagytok nálam kedves üzeneteket, amelyektől mindig egy széles vigyor terül el az arcomon és legyen bármilyen rossz pillanatom, máris a fellegekben érzem magam.
A kretív jelző pedig különösen kedves a szívemnek. Most haza is rohanok és ráveszem a Kuttyogómat, hogy segítsen sütni valamit. :o)


A díjnak vannak szabályai is, ezeket bemásolom és igyekszem tartani magam hozzá:
Először is, köszönöm Trinitynek és Lizának.  Nagyon megleptek.
Magamról 7 dolog?
1: Nehéz eset vagyok. Nem tudok kedves és jópofa lenni ha nincs kedvem, ha olyannal kell bájolognom, akit nem kedvelek. Többször kerültem már emiatt kellemetlen helyzetbe. Ma már bölcsebb vagyok és nem mondom meg rögtön ha valaki nem szimpatikus. De kutyából nem lesz szalonna.
2: Öt éve azt sem tudtam, melyik a tűzhely és melyik a sütő. Kedvencem a zacskós sült krumpli volt.
3: 20 éves koromig kövér voltam. Nem kicsit, nagyon. Azóta is folyamatos harcban állok a mérleggel, komoly küzdelem megúszni a jelentősebb súlygyarapodást.
4: Reggelente másfél-két órára van szükségem, hogy embert faragjak magamból, tisztességesen felöltözzek és sminkeljek. Ezért mindig ennyivel korábban felkelek.
5: Nem tudok parkolni. :o) A kocsim minden oldala össze-vissza van húzva-nyomva. Amíg szét nem esik, nem akarok új autót. Csak stresszelne.
6: LÁmpalázam van, ha több ember előtt kell beszélnem.
7: Főzés közben annyit kóstolgatok, hogy mire kész az étel, jóllakom.

És íme a hét blogtársam, akiket szeretnék meglepni a díjjal. Őket rendszeresen látogatom.
1: DebiGabi
2: Mandy
3: Gabojsza
4: Lekvároskukta
5: Moha
6:Chefviki
7:Gizi

Szerintem a legtöbben már mástól is megkapták a díjat, de azért fogadjátok tőlem is szeretettel. És ne feledjétek a szabályokat! Szép napot nektek!


A szabályok szerint:

  1.  Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte
  2.  A logót ki kell tennem a blogomba
  3.  Be kell linkelni azt, akitől kaptam
  4.  Írni kell magamról 7 dolgot
  5.  Tovább kell adnom a kitüntetést 7 blogtársamnak
  6.  Be kell linkelnem őket
  7.  Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról

2010. január 8., péntek

Füstöl tokhal

Karácsony után kedves ukrán barátaink jöttek látogatóba. Három ajándékot hoztak. Egy zseniális edényt, vagyis fazekat, amely kívül öntött vas, belül zománc, olyan nehéz, hogy felteszem a tűzhelyre, már csak a férjem segítségével tudom leemelni. De szerintem nincs semmi, ami ebben leégne, lesülne, odakapna, vagy ne sülne-főne olyan omlósan puhára, mint a legpuhább teavaj. Már régen ácsingóztam egy ilyenre. Most egyfolytában azon jár az eszem, mit kellene benne főzni.
A másik egy doboz orosz tejföl. Semmi különös, kicsit könnyedebb, mint a magyar, nekem picit olyan volt, mint egy sűrű joghurt. Azonnal ízesítésen gondolkoztam.
És....tadam....egy szép nagy darab tokhal! Drága barátaink csak annyi információval láttak el minket, hogy "ez egy orosz hal, füstölt és nagyon drága és bocs, hogy csak ennyit hoztunk." Annyira nem vagyok otthon a halpiacon, hogy azonnal vágjam, mit tartok a kezemben. Csak azt éreztem, hogy valami elképesztően, varázslatos füstölt illata van. És így nyersen is valami brutálisan finom volt. Amint elmentek, meggugliztam. :o) Így derült ki, hogy egy kb. 25 dkg-os füstölt tokhalat kaptunk. Másnap gyorsan fel is használtam.
A tejfölből készítettem egy kis mártásszerűsséget, a halat meglocsoltam fokhagymás olíva olajjal és pici citrommal, és betoltam a sütőbe egy kis burgonyát. Óh, anyám....azt hiszen én halból ilyen finomat még nem ettem. Letaszította a trónról nagy kedvencemet a füstölt lazacot. 10 dkg kb. 500-600 ft körül van, legalábbis a barátaink ezt mondták. (Igen, ennyire jóban vagyunk, hogy még azt is elmondták, mennyibe fájt az ajándékunk. Elég nyitott emberkék vagyunk.:o)) )

Füstölt tokhal salátával és tepsiben sült burgonyával
Hozzávalók: 20-25 dkg füstölt tokhal, 1 dl olíva olaj, fél citrom, 3 gerezd fokhagyma, 1 doboz joghurt vagy tejföl, piros paprika, só, bors, ízlés szerint saláta
A halat két szeletre vágjuk, az olíva olajba belereszelünk két gerezd fokhagymát, és ezzel meglocsoljuk a halat. Négy darab burgonyát félbevágunk és héjastól betoljuk a sütőbe. Amikor már kész, akkor felforrósítunk egy serpenyőt és hirtelen, kb. egy-egy perc alatt átsütjük rajta a halat. A tejfölt vagy a joghurtot összekeverjük egy gerezd fokhagymával, sóval, borssal és pirospaprikával. A halat a burgonyával tálaljuk, a burgonyát az öntettel meglocsoljuk. Salátával tálaljuk.
Amúgy a hal tökéletes mindenféle hőkezelés nélkül is, mi valahogy jobban szeretjük, ha van rajta egy kis pirult kéreg. 

 

Az én konyhám

Volt egy nagy álmom. Emlékeztek, a Szívek szállodája sorozatban Luke kávézójában van egy kék bögrés polc. Semmi különös, csak egy nagy polc a falon éppen akkora fakokkal, hogy egy bögre beleférjen. Nagyon szerettem volna egy olyat, éppen volt egy szabad fal a konyhámban. A férjem azonban karácsonyra meglepett egy csoda-konyhai-robotgéppel. Ennek azonban csak úgy van értelme, ha mindig kéznél van, különben soha nem fogom bekapcsolni. Nekem, mint régimódú bikának így is elég nehéz megszoknom az újdonságokat. Kitaláltuk, hogy a bögrés polc ugrott. Kaptam helyette egy három emeletes polcrendszert, így a bazi nagy kenyérkosarunk, a mikrónk felkerült a falra és hurrá, lett hely az egyébként sem kicsi konyhapulton. Kárpótlásul a legfelső polcot telerámolhattam kincsekkel. :o) Vagy csetreszekkel, ahogy a férjem nevezné, na de mit tudhat ő erről. Így néz ki most a koskonyhám. Amikor megvettük a házunkat, ez a konyhabútor volt az álmom. Mondtam a férjemnek, alszom a földön, sámliról nézem a tévét, csak ezt vegyük meg. Azóta is imádom és azóta sem láttam másikat amibe ennyire beleszerettem volna. Ezt azzal hálálom meg, hogy rengeteg időt töltök itt. :o)

A polcrendszer


2010. január 7., csütörtök

Chef Parade 2 - Spenótos-ricottas farfalle

Nos, íme a második recept, amelyet a Chef Parade főzőiskolában készítettünk el. Erről írtam egy beszámolót a Vidék Íze című magazinba, a januári számba. (Igen, ilyen gesztrosra sikerül a januárom, pedig nem is ez a szakmám.) Olvassátok el, a apban nagyon sok jó recept van, én már becetliztem, miket kell elkészítsek.
Szóval, ez a ricottás farfalle volt a kedvencem a tanfolyam alatt. Túl sok alapanyagot és tudást nem igényel, mégis nagyon finom volt. Kuttyogónak is ízlett, de ez nem meglepő, imádja a spenótot. (Ha még esetleg nem írtam volna le százszor és valaki véletlenül nem olvasta volna.) A recept úgy jó, ahogy van.

Spenótos-ricottás farfalle
Hozzávalók: 250 g ricotta, 500 g spenót, 1 csomag farfalle tészta, 1 nagy fej fokhagyma, 5 ek tejföl, 20 dkg reszelt sajt, bazsalikom, fehér bors, olíva olaj, só
A tésztát sós vízben kifőzzük. Kis olíva olajon alacsony lángon megdinszteljük a vékony szeletekre vágott fokhagymát. Hozzáadjuk a spenótot és pár percig kevergetjük. A kifőtt tésztát összekeverjük a spenóttal, a ricottával, a tejföllel, fűszerekkel, majd egy sütőtálba kanalazzuk és a tetejét megszórjuk reszelt sajttal. Előmelegített sütőben 180 fokon addig sütjük, míg szép piros lesz a teteje. Tálaláskor meglocsolhatjuk langyos tejföllel.
www.chefparade.hu

Fotó: Kállai Márton

2010. január 6., szerda

Filmes játék

DebiGabi játszani hívott. 5 kedvenc filmem? huhh, még ha ötven lenne. Imádom a filmeket, az alapvető kedvenceim ott sorakoznak dvd fomájában a polcon és legalább százszor láttam őket. Sorozatfüggő vagyok. AMikor otthon vagyok és sütögetek vagy főzök, és éppen Kuttyogó mentesen teszem mindezt, akkor még háttérzenének is valamelyik kedvenc sorozatom epizódjai mennek. Amikor elkezdtem magamnak összeírogatni a toplistámat, rájöttem, hogy fura, kettős személyiséggel bíró ember vagyok. Mert vagy vicces, romantikus vígjátkok és sorozatok kerültek felírásra, vagy véres, horroroisztikus, misztikus, hátborzongató alkotások. És nem találom az átmenetet. Még mindig nem. PEdig megnézek sokmindent, de csak a szélsőséges dolgokat tudom többszörösen is a magamévá tenni. Úgyhogy, íme az én listám:

1: Szívek szállodája
Bármikor, bármennyit. Szinte már kívülről fújom a párbeszédeket, ami a két pörgös nyelvű hölgyemény teljesítményét figyelembe véve nagyon nem semmi. Szellemes, kreatív párbeszédek és egy kisváros, ahol bármikor szívesen élnék. Jópofa emberek és sztorik. Akkor is jó, ha nagyon odafigyelek és akkor is, ha csak a háttérben szól. Függőségem egyik tárgya.

2: Csodás álmok jönnek
Nos, ez a történet hosszú évek óta elvarázsol. A filmet mozikban vetítették és időnként leadják valamely kisebb-nagyobb tévéadón. Dvd-n égen-földön nem tudom megszerezni már évek óta. Ha valakinek van erre vonatkozó ötlete, azt várom. A könyvet minden évben egyszer elolvasom. Hgy tudjam, hol a helyem, vagy hogyan találjam meg, vagy, hogy miért is érdemes....csodálatos történet a túlvilágról vagy a halál utáni létről, ki hogyan gondolja. Amióta ezt a könyvet olvastam, már az elmúlástól sem rettegek annyira. Hinni akarom, hogy valahogy úgy vannak a dolgok, ahogyan ebben a filmben elképzelték. Ha nem bukom túl nagyot még ebben a mostani életemben. :o)


3: Szex és New York
Na, ezt szerintem meg sem kell magyarázni. Alapmű és kész. Akár szingliként, akár családanyaként. Még szerencse, hogy elkezdték kiadni a rendes verziót dvd-n, nekem eddig csak írottan, kalózkodva volt meg. most elkezdem beszerezni eredetiben. Szintén érvényes: bármikor, bárhol, bármennyi jöhet belőle. Álmodozni csak szabad, nem?

4: A Holló
Huh...hát ez a film! Nagyon szerettem Brandon Lee-t és nagyon sajnáltam, hogy édesapjához hasonlóan furcsa és szinte megmagyarázhatatlan körülmények között vesztette életét. Ezzel a filmmel igazán befuthatott volna. Hátborzongatóan meseszép történet, igen, pontosan ebben az ellentmondásban. Sötét, szomorú, tragikus, félelmetes és mégis romantikus. Imádtam a sötétségét, a zenéjét, mindent.


5: Más Világ
Khmm...nem, ne higgyétek, hogy beteg vagyok. Csak szeretem a kicsit sötét filmeket. Nem szeretem Nicole Kidmant, valahogy a hideg futkos tőle a hátamon, de ebben a filmben zseniális volt. Pont hozzá illett a szerep. Megdöbbentő történet volt, azt hittem, amikor először láttam, hogy egyértelmű történet lesz. Aztán az egész elméletem borult. És akkor meg kellett néznem még egyszer, hogy megértsem, hogy a megszerzett tudás fényében újra értékeljem. Ez is egy hátborzongató film, de messze az egyik legjobb "szellemes" film, amit valaha láttam.



Remélem, nem ijesztettem el senkit a blogomról. :o) Az én kicsit szélsőséges ízlésvilágom után, kíváncsi vagyok, mások milyen sorrendet állítanak fel. Én, amagam részéről játékba hívnám Lekvároskuktát és Trinityt. 

Chef Parade1- Spagetti ala Puttanesca

Még anno, a Julie és Julia című film sajtóvetítésén nyertünk a barátnőmmel egy két főre szóló meghívót a Chef Paradé főzőiskolába. Két fő egy alkalom. Gyorsan ki is választottunk egy tanfolyamot, méghozzá a Pasta Paradét. Sly annyira nem konyha guru. Nem mintha nem tudna főzni, egyszerűen csak sosincs ideje. Ezért is választottuk a tésztás verziót, gondoltuk az olyan pikk-pakk étel. Az is.
A tanfolyam érdekes volt. Megtanultuk például, hogy mindent agyon kell sózni. Nekem ez nagyon fura, mert én iszonyú kevés sót használok, Sly szintén. Tehát szomomra az igencsak megdöbbentő volt, hogy a tészta főzővizébe egy evőkanál só jutott. Sly is csak pillogott, ő azt hitte, a sót csak a feeling miatt szórjuk a vízbe, különösebb jelentőssége nincs. Ennek az lett az eredménye, hogy az ételeinket alig sóztuk meg, mert nekem már így is minden túl sósra sikerült. Na sebaj, erről ennyit. A só magánügy.
Ez a bizonyos étel, a Spagetti ala Puttanesca. Sly mindenképpen valamiféle olasz káromkodásra akarta visszavezetni az étel nevét. Nem jött össze neki, pedig zaklatta a tanfolyamvezetőt rendesen. A kaja alapvetően rendben van. Nekem túl savas volt. A paradicsom, a sok kapri és olajbogyó, valamint a szardella együtt túl savas és intenzív volt, nem volt, ami kicsit tompítsa ezt a savasságot. Én tettem volna bele egy kis tintahalat vagy garnélarákot, vagy megszórtam volna alaposan parmezánnal. De ez megint ízlés kérdése, mert a fotós kollegának például nagyon ízlett. Itt most légyen az eredeti recept, de variáljátok bátran!

Spagetti ala Puttanesca
Hozzávalók: 8 kis szardella filé, 160 g magozott fekete olajbogyó, 2 ek kapribogyó, 4 gerezd fokhagyma, 2 friss csili (kimagozva, apróra vágva), 8 ek olíva olaj, 6 közepes paradicsom, 4 ek finomra vágott petrezselyem, 400 gramm spagetti, 2 dl paradicsomlé
A felhevített olíva olajban megfuttatjuk a hajszálvékony szeletekre vágott fokhagymát, a csilit és a szardellafiléket.  Vigyázzunk, nehogy megégjenek. A paradicsomok héját lehúzzuk. (X alakban bevágjuk, forró vízbe mártjuk, így könnyedén lejön a héja.) Kimagozzuk, húsukat apróra kockázzuk. Hozzáadjuk a fokhagymás, paprikás, szardellás olajhoz. Az olíva bogyó és a kapribogyó is mehet a serpenyőbe, felöntjük a paradicsomlével és mérsékelt tűzön kb. 20 percig főzzük a szószt.
Közben kifőzzük a spagettitésztát is. A lecsöpögtetett tésztát előmelegített tálba tesszük, ráöntjük a forró szószt, jól összeforgatjuk, meghintjük finomra vágott petrezselyemmel és azonnal tálaljuk.

A tanfolyamot Csiszér Dóri vezette
Chefparade Főzőiskola
www.chefparade.hu
1094 Budapest, Páva utca 13.

2010. január 5., kedd

Diéta és Fitnesz Magazin januári szám - Babakonyha

A januári Diéta és Fitnesz Magazinban már majdnem úgy csinálhattam, mint a nagyok! Főztem, és lefotózták és megjelent. :o) Régóta érlelődött bennem, hogy le kellene főzni néhány babakaját, olyanokat, amelyek gyorsan elkészíthetők, dolgozó anyukák is összedobhatják előző este vagy munkába menetel előtt. Mégis egészséges alapanyagokból készül, tápláló és persze finom. Ez valósult most meg. Íme két recept egyelőre, a többit később, de akit érdekel kukkantson bele a lapba, mert egyébként is jó. (Bár nekem a diéta mindig éppen aktuális, szóval témaérdekelt vagyok.)


És íme a Kuttyogó konyha legújabb fogásai
Spenótos tészta sült csirkével 8 hónapos kortól

Ez a Kuttyogó személyes kedvence. Elképesztő mennyiséget bír megenni belőle.
Hozzávalók: Kb. 8 dkg spagetti, olíva olaj, 10 dkg csirkemell, spenót, só, majoránna, bazsalikom, fokhagyma, reszelt sajt ízlés vagy igény szerint
A spagettit tegyük fel főni. Egy serpenyőben nagyon kevés olíva olajon pirítsuk meg a csíkokra vágott csirkemell filét. Nagyon picit sózzuk meg, ízesíthetjük majorannával és kevés friss bazsalikommal. Ha a hús elkészült, szedjük ki és tegyük félre. A megmaradt olajon futtassuk meg a spenótot, keverjünk hozzá egy gerezd reszelt fokhagymát. Picit sózzuk meg és kevergessük készre. Ha elkészült, forgassuk bele a spagettit és a húst, alaposan keverjük össze. 9 hónapos kortól reszelt sajttal tálalhatjuk. 
 


Zöldséges hajdina 1 éves kortól
A kicsik szeretik a hajdinát, mert könnyebben el tudják rágni és le tudják nyelni, mint a rizst. A rizs könnyen a torkukon akadhat, vagy köhöghetnek tőle, a hajdina viszont nagyon jól csúszik. Persze, finoman elkészítve mi nem csúszik jól. :o)
Hozzávalók: Fél csésze hajdina, 2 szál sárgarépa, 1 marélnyi zöldborsó, 1 darabka zeller, esetleg egy darabka karalábé, kevéske só, 2 darab babérlevél, kevés reszelt sajt (kb.3-4 dkg)
Egy kisebb edényben tegyük fel főni az apróra vágott zöldségeket. Kis lángon főzzük, így is hamar készen lesz. Adjunk hozzá egy babérlevelet, nagyon kevés sót és alacsony tűzön főzzük az egészet puhára. Amikor elkészült, szűrjük le és fogjuk fel a levét. Öntsük a hajdinát egy másik lábasba és a zöldséglével felöntve alacsony tűzön puhítsuk meg. Ha elkészült, a leszűrt zöldségekkel összekeverve, reszelt sajttal megszórva tálaljuk. Nagyobb gyerekek kaphatnak rá füstölt sajtot is, úgy még intenzívebb az íze.

 
Zöldséges hajdina

Újra a fronton

Nos, végre vége. Mármint a szilveszternek. Így utólag mindenkinek, aki rendszeresen erre jár, mindenkinek, aki valaha erre járt vagy járni fog nagyon boldog új évet kívánok.
Nézzétek el, hogy csak most, de számomra a szilveszter, vagy az év vége nem sokat jelent. Legalábbis abban az értelemben nem, mint a legtöbbeknek. Nem szeretem a petárdázást, az őrjöngést. Nem értem, hogyan költözik mehetnék olyanokba is, akik többnyire a nyugodtabb estéket kedvelik. Persze, jó alkalom és jó indok ez a bulizásra, de annyi ilyen lehetne még az évben.
Én a magam részéről szeretem ezen a napon ugyanazt csinálni, amit egyébként. Kicsit lassabban, átgondoltabban. Szeretek pakolászni, tenni-venni, süteményt sütni egy pohár bor mellett. BEszélgetni finom vacsora mellett barátokkal. De ezt év közben is megteszem, majd minden hétvégén. Egy pohár bor után lefeküdni. (Nem bíroma pezsgőt.) És folytatni az életlt másnap reggel, mint eddig. Tudom, kaukukktojás vagyok. Ez van.