Én nem rajongok érte. Nem tudom, de se a tejberizs, sem a tejbegríz nem kedvencem. A szülés után ezekkel a dobozos, alacsony zsír és kalóriatartalmú tejberizsekkel fogyóztam, lehet akkor lett csömöröm tőle. Bár ha jobban belegondolok, előtte sem ettem meg. Érdekes, hogy a gyerekem sem szereti, amikor még kisebb volt, kínálgattam és persze egy csomó időt elpepecseltem, hogy az ő igényeinek megfelelően készítsem el. Meg sem akarta kóstolni, csak prüszkölt tőle. Így lett 2:1 arány, mert a férjem viszont imádja. Valamelyik nap ötletelt, és kitalálta, hogy bizony enne egy jó rizsfelfújtat. Egyszer már próbálkoztam ám ezzel. Akkor feltettem főni a rizst. Először kicsi vízzel, aztán tejjel. Aztán az egész fogta magát és hiába kevergettem, elkezdett leégni. És a rizs valahogy nem akart puhulni. Azzal nem igazán voltam akkoriban még tisztában, mennyire kell a rizsnek felszívni a tejet. Azt hittem teljesen. Szóval sikerült egy kissé kemény és száraz tejes rizst összeállítanom. Gondoltam majd a sütőben megpuhul. (Amatőr.) Elkevertem vajjal, tojássárgájával meg a fehérjével és beleöntöttem a legnagyobb tepsimbe, mert azt hittem majd ez is úgy feljön mint a kevert sütik. Na persze. Nem jött fel. (Nahát!) És fura száraz maradt és papírvékony. A férjem - aki akkor még nem volt az - nem akart megbántani. Azt mondta, egybe kell borítani két szeletet és akkor pont optimális a magassága. A száraz állagáról nem nyilatkozott, de mivel szinte az egész tepsi a nyakamon maradt, nem voltak illúzióim. Na ilyen háttér után most újra belevágtam. És most annyira jól sikerült, hogy a férjem elolvadt.
Maimoni-tól loptam azt az ötletet, hogy kuglófformában süssem meg. Hála érte! (Úgy tűnik lopkodós hétvégém volt.)
Vaníliás-barackos rizskoch
Hozzávalók: 0,5 kg rendes zacskós rizs, kb. 0,75 l tej, kevés víz, 2 tasak vaníliás cukor, 4-5 evőkanál sima cukor (jaj, nagyon édesen szereti az Úr), kávéskanálnyi fahéj, 1 konzerv őszibarack, vagy ha valaki szerencsés és van, akkor barackbefőtt, 10 dkg sima teavaj
A rizst annyi vízben amennyi ellepi felteszem főni. Főzögetem, amíg ezt a vizet magába szíva. Aztán felöntöm bőségesen tejjel. Nyakon öntöm cukorral, vaníliás cukorral (Lekvároskuktától csodás házi vaníliás cukrot kaptam.) És sűrűn kevergetem. Folyamatosan utánaöntöm a tejet. Addig öntöm a tejet és főzöm, míg a rizs teljesen, tökéletesen megpuhul. Annyi tejet hagyok rajta, hogy jó szottyos legyen, ne szívjon magába a rizs minden tejet. A végén elkeverem a fahéjjal és ezt az édes rizs masszát kiteszem az erkélyre hűlni. Amikor kézmeleg - tehát nem teljesen hideg, még langyos - akkor hozzákeverem a tíz deka vajat, 3 tojás elkevert sárgáját, valamint 3 tojás keményre vert habját. Végül hozzáforgatom a darabokra vágott őszibarackot. Egy kuglófformát kivajazok, megszórok zsemlemorzsával és ebbe öntöm a barackos rizst. 180 fokra előmelegített sütőben úgy egy órán át sütöttem. Amikor elkészült, megvártam míg kihűl és kifordítottam. Csodásan kijött, nem ragadt bele, meg semmi. Szépséges lett. Csokit olvasztottam még a tetejére, mert a férjem szerint az még kellett hozzá. Éljen az édes élet.
