2010. január 5., kedd

Újra a fronton

Nos, végre vége. Mármint a szilveszternek. Így utólag mindenkinek, aki rendszeresen erre jár, mindenkinek, aki valaha erre járt vagy járni fog nagyon boldog új évet kívánok.
Nézzétek el, hogy csak most, de számomra a szilveszter, vagy az év vége nem sokat jelent. Legalábbis abban az értelemben nem, mint a legtöbbeknek. Nem szeretem a petárdázást, az őrjöngést. Nem értem, hogyan költözik mehetnék olyanokba is, akik többnyire a nyugodtabb estéket kedvelik. Persze, jó alkalom és jó indok ez a bulizásra, de annyi ilyen lehetne még az évben.
Én a magam részéről szeretem ezen a napon ugyanazt csinálni, amit egyébként. Kicsit lassabban, átgondoltabban. Szeretek pakolászni, tenni-venni, süteményt sütni egy pohár bor mellett. BEszélgetni finom vacsora mellett barátokkal. De ezt év közben is megteszem, majd minden hétvégén. Egy pohár bor után lefeküdni. (Nem bíroma pezsgőt.) És folytatni az életlt másnap reggel, mint eddig. Tudom, kaukukktojás vagyok. Ez van.