A polcrendszer
Van, hogy konzerv vagy üveges paradicsomot használok. Olyan is van, hogy kész mártást turbózok fel. Sőt, teszek a levesbe ételízesítőt. Van gyerekem, férjem és munkám. Időm annál kevesebb. Szép dolog a kézi meg a házi meg a bio, de igenis lehet jókat enni, akkor is, ha éppen semmi ilyen nincs kéznél.
2010. január 8., péntek
Az én konyhám
Volt egy nagy álmom. Emlékeztek, a Szívek szállodája sorozatban Luke kávézójában van egy kék bögrés polc. Semmi különös, csak egy nagy polc a falon éppen akkora fakokkal, hogy egy bögre beleférjen. Nagyon szerettem volna egy olyat, éppen volt egy szabad fal a konyhámban. A férjem azonban karácsonyra meglepett egy csoda-konyhai-robotgéppel. Ennek azonban csak úgy van értelme, ha mindig kéznél van, különben soha nem fogom bekapcsolni. Nekem, mint régimódú bikának így is elég nehéz megszoknom az újdonságokat. Kitaláltuk, hogy a bögrés polc ugrott. Kaptam helyette egy három emeletes polcrendszert, így a bazi nagy kenyérkosarunk, a mikrónk felkerült a falra és hurrá, lett hely az egyébként sem kicsi konyhapulton. Kárpótlásul a legfelső polcot telerámolhattam kincsekkel. :o) Vagy csetreszekkel, ahogy a férjem nevezné, na de mit tudhat ő erről. Így néz ki most a koskonyhám. Amikor megvettük a házunkat, ez a konyhabútor volt az álmom. Mondtam a férjemnek, alszom a földön, sámliról nézem a tévét, csak ezt vegyük meg. Azóta is imádom és azóta sem láttam másikat amibe ennyire beleszerettem volna. Ezt azzal hálálom meg, hogy rengeteg időt töltök itt. :o)