2010. január 20., szerda

Locatelli keksze

Nemrégiben sikerült hozzájutnom Locatelli Ízek Itáliája című könyvéhez. Na, végre egy olyan kiadvány, amire tényleg tudok gerjedni. Nekem például a legutóbbi Ramsay még csak langyos sem volt. Ez viszont olyan, mint egy valódi gasztro Biblia, de szerintem sokan ismeritek, úgyhogy minek nyáladzak itt. Imádom a kekszeket és ebben bizony akad néhány. Az elejéről kezdtem, úgyhogy körülbelül aznap, hogy megérkezett, gyorsan el is készítettem a Sablé kekszet. Annyit változtattam, hogy tettem bele citromhéjat. Nekem az kel a kekszbe...másrészt, nekem nincs keksznyomóm, szaggatni meg nem akartam, mert nyakamon egy 16 hónapossal az annyira nem időtakarékos. Úgyhogy egyszerűen csak gombócot formáztam és lelapítottam a tenyeremmel. A gyerek úgyis jókat nevetett mikor készültek a gombócok, ugyan nem értem, mi ebben olyan szórakoztató, de legalább elvoltunk. A keksznek már az illata is remek volt. Én alapból dupla adagot csináltam, mert a férjem valami buliba vitte szombat este, ahova én a kekszeket küldtem magam helyett és ahol vélhetően sokkal jobban örültek a kis csomagnak, mint nekem. :o) Van önkritikám, nem kedvelhet mindenki. Ám kevésnek bizonyult, mert az otthon maradt adagot simán meg lehet enni pár óra alatt. Fémdobozban tárolás....hahhh...el sem jutott a dobozig.

Locatelli sablé keksze
Hozzávalók kb. 15-20 darabhoz
200 g vaj, 400 g liszt, 2 g sütőpor, 100 g kukorica liszt, 200 g porcukor, 2 tojássárgája, csipet só (én reszeltem bele citromhéjat és adtam hozzá két teáskanál valódi vaníliás cukrot...bocs)
Fontos, hogy a vaj legyen puha, tehát vegyük ki a hűtőből a műveletek megkezdése előtt úgy egy órával. A lisztet keverjük össze a sütőporral, adjuk hozzá a sót és a kukoricalisztet és az egészet alaposan keverjük össze. A vajat és a porcukrot szintén keverjük össze. Én betettem késes robotgépbe, így szép massza lett belőle. Beledobtam a tojássárgáját, ezt is alaposan összekevertem, majd mehetett hozzá a sütőporos lisztkeverék, a vaníliás cukor és a citromhéj. Addig kevergettem, míg szépen összeállt, aztán kézzel gyorsan cipóba gyúrtam, fóliába csomagoltam és betettem a hűtőbe. Nekem csak egy órát maradt a hűtőben, Locatelli ennél jóval többet tanácsol. Sajna nekem erre nem volt elég időm. De a végeredmény azért jó volt. Szóval, egy óra múlva kivettem, gombócokat formáztam, rátettem sütőpapíros tepsire és kissé lenyomkodtam az ujjammal. Ilyen kis lapos körök lettek belőle. A sütőt 170 fokra kell előmelegíteni és a kekszek 13 perc alatt sülnek meg. (Tényleg melegítsük elő a sütőt...én ezt annyiszor bebukom!)