Házi tortilla chips padlizsánkrémmel és csipős paradicsommártással

Nagyon szeretem a tortilla chips-et. Amikor még félig-meddig egyedül éltem a saját kis lakásomban, a szomszéd lakásban az unokahúgom lakott. Tulajdonképpen csak át kellett kopognom a falon, ha akartam valamit. Akkoriban azokon az estéken amikor egyedül voltam, gyakorta vendégeskedtünk egymásnál és amolyan erkély partikat csaptunk. Vagyis ültünk két bárszéken a kis erkélyen és dumáltunk hajnalig. (Na meg szidtuk a felettünk lakó idiótákat, akik mindig az esti film alatt gyakoroltatták a zenei analfabéta gyerekükkel a zongorázás alapjait.)  Az ilyen estéknek gyakori hozzátartozója volt a tortilla chips. Szerettük nagyon, több zacskót elpusztítottunk belőle. Ava sajtmártással szerette azt hiszem, én meg csípős paradicsomossal. Annak idején, míg csak éltem és virultam és szórtam a pénzt, fel sem tűnt, milyen drága egy zacskó ebből a tortillából és hozzá a mártás....!
Mióta kissé felelősségteljesebb háziasszonyféle vagyok, aki etet egy egész családot, már megnézem mi mennyibe kerül. Na, fel is tűnt, hogy banyek, ez egy rohadt drága mulatság, pláne ha mártást is veszek hozzá. Úgyhogy egy ideje nem is vettem.
Minap Ava meglátogatott minket, nekem meg egyre többet járt a fejemben a tortilla chips....tekintetem a kukoricalisztre vetődött. És akkor leesett! Miért is szórnám a pénzt zacskós chips-re, mikor süthetek én házilag is? Házi burgonyachips-et szoktam sütni, az is fillérekből megvan a drága zacskós, bolti vacakhoz képest, ezzel sem lehet gond. Kerestem is egy receptet a munkahelyemen, le is mentettem, majd mire pénteken kinyomtattam volna, áramszünet lett, laptop is lemerült, esélytelen voltam. Na de az emlékek. Emlékeztem, hogy kellett hozzá kukoricaliszt - egy másik recept szerint sima liszt - meg só, meg víz. Nem nagy cucc. El is készítettem, kb. fél kiló lisztből lett két óriási tálnyi, ettük egy páran....Megtaláltam a fagyasztóban a még nyár végén lefagyasztott koktélparadicsomaimat. Eddig nem tudtam mihez kezdjek vele, na most olyan finom paradicsommártás lett belőle, hogy ihajj. Meg kreáltam hozzá egy padlizsánkrémet, ezt is csak úgy, mert a sok recept összezavart.

Házi tortilla chips
Hozzávalók 2 nagy tálhoz: 25 dkg kenyérliszt, 25 dkg kukoricaliszt, 3-4 dl víz (amúgy nem tudom, annyi, amennyit majd felvesz), 1 teáskanál só, és én még adtam hozzá egy fél tasak pizza fűszerkeveréket. Szerintem tök jó íze lett tőle.
Csípős paradicsommártás: Két doboznyi koktél, vagy egy kilónyi normális nagyságú friss paradicsom, só, bors, kiskanál cukor (bocs), oregánó, bazsalikom, 1 fej vöröshagyma, csili paprika
Padlizsánkrém: 1 nagy padlizsán, 1 kis doboz tejföl, 1 fej vöröshagyma, 3-4 gerezd fokhagyma, mustár, bors,só, pici pirospaprika
A tésztához valókat egyszerűen összegyúrjuk, 15 percre hűtőbe tesszük, majd lisztezett felületen kinyújtjuk nem túl vékonyra. Először kockákat majd háromszögeket vágunk belőle. Egy nagy serpenyőben olajat forrósítunk. Amikor már jó forró, beledobáljuk a háromszögeket és kb. 5 perc alatt aranybarnára, roppanósra sütjük. Lapáttal kiemeljük, egy papírtörlőn lecsepegtetjük. Ha kihűlt, már lehet ropogtatni.

A csípős paradicsommártás: Én a paradicsomoknak nem húztam le a héját. Koktélparinál jó móka lett volna. Persze, nagyobbaknál érdemes. Kevés olajon megfuttattam egy kockákra vágott vöröshagymát, majd rázuttyintottam a paradicsomot. Alacsony lángon fedő alatt rotyogtattam, hogy jól besűrűsödjön. Amikor ez a folyamat megkezdődött, befűszereztem, beledobtam az apróra vágott csilipaprikát és a cukrot. Addig főzögettem, míg jó sűrű lett. Ha ez esetleg nagyon nem akarna összejönni, pár kanál sűrített paradicsommal javíthatunk a helyzeten. Amikor készen volt, kicsit hagytam hűlni és egy botmixerrel krémesítettem.

Padlizsánkrém: A padlizsánt sütőpapíros tepsire raktam és bedobtam 200 fokos sütőbe. Addig sütöttem, míg jól megbarnult. Amikor ezzel megvoltam, kettévágtam és kikapargattam a belsejét egy mélyebb tálba. Ráöntöttem a tejfölt, hozzáadtam az apróra vágott vöröshagymát, két evőkanálnyi mustárt nyomtam rá, a fokhagymagerezdeket is belenyomtam. Megfűszereztem sóval, borssal és kevés pirospaprikával. Majd az egészet botmixerrel krémesítettem.

Elsózott pórés pogácsa

Voltatok már úgy, hogy a só túl sós? Na, nekem ez most összejött. Újfajta sót vettem, Horváth Rozit, jódozott tengeri só. Hogy mi köze Rozinak a tengerhez, nem tudom, de látszik, hogy nincs a toppon. Történt ugyanis, hogy találtam egy marha jó póréhagymás-ricottás pogácsa receptet a Mindmegettén. Kicsit átpofoztam a saját ízlésem szerint. A recept 3 evőkanál sót ír, ami szerintem alapjáraton sok még majd egy kiló liszthez is, de mivel én mindig totál sótlanul sütök-főzök, gondoltam, nehogymár ízetlen, sótlan legyen a pogácsa...és beledobtam a három evőkanál sót. Persze nagyon csapottan. A végeredmény egy ehetetlen pogácsa lett, ami alapvetően isteni finom lehetett volna, ha nem kapkod az ember minden egyes falat végén levegő meg víz után. (Oké, mondjuk két pálinka elfogyasztása után már lelkesebben ettük, akkor már jó volt ez is. )
Na rendben, erre még ráfoghatjuk, hogy hülyegyerek nem vette észre, hogy sok az a három kanál. Na de! Készült még leves...a sóval ugyanúgy bántam mennyiségileg ahogy eddig. Tehát sótlannak kellett volna lennie. Ehhez képest még kicsit sós is volt. Csak úgy, mint a hús, amit már alig mertem megsózni és így is ittunk rá rendesen. Elpanaszoltam anyukámnak, hogy szerelmes a szakácsnő és minden sós. Ő kérdezte meg, vettem-é mostanság újfajta sót. Mondom igen. Kérdi, Horvát Rozi? Mondom, az. Na, azt mondja, azzal ő is úgy befürdött, hogy apám már a Dunát kiitta és sírva könyörgött, hogy bánjon már csínjábban a sóval, mert nem bírja a gyomra. Erről ennyit. Kidobtam a francba. Nem vagyok hajlandó kísérletezgetni.
Azért ezt a pórés recit leírom, mert ha feleennyi sóval készül - amit már így is fogok a receptbe írni - akkor isteni finom rágcsálnivaló.

Póréhagymás-ricottás pogácsa

Hozzávalók: 25 dkg ricotta, 1 kis pohár tejföl, 1 szál póréhagyma, 1,5 ek. só, 1 kg liszt, 2,5 dkg élesztő, 15 dkg vaj, 2 tojás, 1 dl tej, csipetnyi cukor

Egy tojás kivételével az összes hozzávalóból szép tésztát dagasztunk. Lefedve hagyjuk a duplájára kelni. Közben a pórét felkarikázzuk és kevés vajon megdinszteljük, csak annyira, hogy puha legyen. Ha a tészta megkelt, fél centi vastagságúra kinyújtjuk, rászórjuk a póréhagymát, majd dupla hajtogatást végzünk rajta. Újra kinyújtjuk, ismét hajtogatjuk és hagyjuk megint fél órát kelni. Ezt még kétszer végezzük el, majd az utolsó nyújtásnál vágjunk a tésztából kockákat és kicsit hengergessük össze a kezünkkel. Tegyük sütőpapíros tepsire, a tetejét kenjük le egy felvert tojással, majd még reszelt sajtot is szórhatunk a tetejére. 190 fokra előmelegített sütőben 15-20 perc alatt ropogósra sül. 

Sajtgolyók

Az előző bejegyzésben már megemlékeztem Sly szülinapjáról és ott említést is tettem bizonyos sajtgolyókról. Ezt a receptet a Vidék Íze Magazinban találtam. Nagyon tetszett, szerintem máskor is el fogom készíteni, ha valakit borozós estére várunk. Persze egy hibát azért elkövettem. Túl nagyok lettek a golyók. Ezeknek sokkal több értelme lett volna, ha csak kis falatkákat gyúrok, de én persze kapkodtam, siettem, és úgy voltam vele, harapjanak a vendégek a nagy golyókból, csak hogy nekem kevesebb dolgom legyen. Na, belátom kissé elszaladt velem a ló. A recept szuper, csak a méretre kell ügyelni.

Sajtgolyók

Hozzávalók kb. 10 darab nagy méretű golyóbishoz: 10 dkg ricotta, 10 dkg füstölt sajt, 15 dkg gouda, 15 dkg trappista sajt, 10-15 dkg vaj, só, bors ízlés szerint. A forgatáshoz petrezselyem, szemes színes bors, vagy lehet répát egészen vékonyra reszelni. 

A sajtokat lereszeljük és összekeverjük a szobahőmérsékletű vajjal és a ricottával. Fűszerezzük sóval, borssal. A legjobb kézzel gyúrni, keverni, így szépen összeáll. Ha elkészült a massza, fél órát pihentessük a hűtőben, majd formáljunk belőle kis golyókat, forgassuk meg borsban vagy petrezselyemben, vagy éppen a reszelt répában. Én tálaltam még mellé olíva bogyót, na meg amíg el nem fogyott volt egy kis szendvics is. 

Limara hagymás pogácsája

A legtöbb szombat estét a barátainkkal töltjük, akik a szomszédunkban laknak. Összeér a kertünk, lassan kéne egy lyukat vágni a kerítésbe, vagy csinálni egy söntést, annyit járunk össze. És ez rendben is van így. Apukám szokta mindig mondani, hogy egy igazi jó szomszéd gyakran olyan, mit egy jó testvér. Igaza lehet. Mióta vidékre költöztünk - ami annyira nem vidék, hiszen Pest vonzáskörzet - kicsit elszakadtunk a régi barátainktól. Egyetlen barátnőm tart ki mellettem, bár ő több, mint barátnő, nevezetes sokat emlegetett Sly, gyerekem keresztanyja. A többiek - ha nem is voltak sokan - valahogy elmaradtak. De szerencsére ott van nekünk a kert túlsó végén ez a két ember, úgyhogy nem is bánom. Tudomásul kell vegyük, hogy az életben kapcsolatok, barátságok jönnek - mennek, minden életszakasznak megvannak a fontos emberei és csak nagyon kevesek maradnak örökre mellettünk. Azokat a keveseket kell igazán megbecsülni. Na, most hogy kifilozofálgattam magam, vissza a pogihoz.
Tehát barátokkal szombat esténként borozgatunk, csipegetünk és órákig jártatjuk a szánkat. Legutóbb is így volt és végre valahára elkészítettem Limara hagymás pogácsáját. Iszonyú finom lett - bár be kell valljam, szerintem egy kicsit túlsütöttem a hagymát és ettől kicsit keserkés lett. De a tészta annyira jó, hogy még másnap is puha és omlós volt. Vannak további terveim a tésztára nézve. Nem is bonyolítom a dolgot, Liamara receptjét megtaláljátok nála ITT.
Az én művem pedig ez lett.

Grissini zöldfűszerekkel

Amikor éppenhogy összejöttünk a férjemmel, persze sokat vendégeskedtem náluk. Anyukája mindig rejtegetett a kamrában egy doboz sós-sajtos rudat, amolyan hosszúkás, abbahagyhatatlan, sajtos, ropogós csodákat. Hát, én mindig jó vendég voltam és egy egész dobozzal megettem belőle. Onnantól fogva akkor még csak leendő anyósom mindig nagy tételben vette - talán a Lidl-ből - ezt a rágcsálnivalót. És mindig huncut mosollyal vezette elő, lehetőleg a vasárnapi ebéd után. Fogyókúra ide vagy oda, akkor már mindegy is volt, én mindig jólnevelten betermeltem. Na, de jött a katasztrófa. Ezt a bizonyos sajtos rágcsát már nem forgalmazzák. Égen-földön nem lehet kapni. Egyrészt ez azért nem akkora baj, mert jót tesz a vonalaknak. Másrészt, csak jó lenne esetenként valami hosszúkásat rágcsálni....khmm...
Aztán eszembe jutott, hogy a blogokon számtalan grissini recept kering. És persze, grissini! Rágcsa, fincsi, gyereknek is bejöhet. Tudtam, hogy tulajdonképpen egy kis kenyértésztából ki lehet hozni az egészet, úgyhogy pikk-pakk begyúrtam a tésztát, előszedtem a hűtőben árválkodó reszelt parmezánt, megtépáztam a fűszernövényeimet, és eszméletlen finom ropogóst sikerült előállítani. Férjem és a gyerek szinte harcoltak érte, sőt, a párom szerint kicsit másnaposan még finomabb volt. Bevallom, én is nehezen hagytam abba.
Lori

Grissini

Hozzávalók: 50 dkg kenyérliszt (BL80-as vagy 00-ás vagy 112-es bioboltból), 2,5 dkg friss vagy egy tasak szárított élesztő, 3 dl víz, 3 dl olíva olaj, friss oreganó, bazsalikom, parmezán vagy trappista sajt, 1,5-2 evőkanál só, pici cukor.

Az élesztőt oldjuk fel a 3 dl langyos vízben. A lisztet szitáljuk át, adjuk hozzá a csipetnyi cukrot, a sót, valamint az olívaolajat. Öntsük rá a feloldott élesztőt és dagasszunk belőle egy kicsit kemény tésztát. Langyos helyen kelesszük 1 órán keresztül. Amikor megkelt, akkor adjuk hozzá a zöld fűszereket - tényleg az a legjobb, ha friss - valamint a reszelt sajtokat. Gyúrjuk át alaposan, hogy a fűszerek és sajt alaposan elkeveredjen a tésztában. Ezek után sodorjunk kb. fél centi vastag és 25 centi hosszú rudakat. A sütőt 200-250 fokra melegítsük elő, toljuk be a rudacskákat és kb. 10-15 perc alatt süssük halvány barnára. Brutális. Parmezános csoda. Minden hétvégén akarok ilyet. :o)

 

Sajtkrémes-krumplis pogácsa

A hétvégi édességdömpingben egyszercsak belémhasított a fájdalmas felismerés. Oké, oké, sütihegyek vannak, de semmi sósat nem készítettem. Kuttyogó nagszülőknél, a férjemet meg a gonosz multi elnyelte munkaügyben. Így magamra maradtam a kétségbeeséssel. Ha sós, akkor sajtos is, volt az első gondolatom. A hűtőt kinyitva életemben először hálás voltam az uramnak, aki soha nem eszi meg a sajt végét. Általában már akkor utántöltöm a sajtkészletet, amikor már csak egy kisebb darab árválkodik belőle. Ő meg kihasználja az igyekezetemet és a maradékot máris száműzi a hűtő egyik elhanyagolt polcának a sarkába. Na, vagy négy ilyen kis darabot sikerült összevadásznom. Igen, lehet fújjogni, milyen tékozló egy banda vagyunk. A kisfiamnak szánt krémsajtból még csak egy kicsi hiányzott, úgyhogy lenyúltam tőle - megint lehet fújjogni, a gaz anya megkárosítja a saját egyszülöttjét - és kigondoltam, milyen remek pogi lesz ebből. Lett is. Szóval a maradék sajtoknak nem kellett megkövesedve, penészedve, szégyenszemre a kukába landolni, a sajtkrémlopást meg elnézte nekem a kölök, mivel az összes négy darab fogával élvezettel rágogatta. (Tényleg, mindenki szerint normális, hogy egy évesen csak négy foga van?!) A sajtkrémet egyébként ki is lehet hagyni belőle, de elárulom, ettől olyan puha és krémes lett, hogy még három nap múlva is finom és ehető volt. Pedig elfelejtettem letakarni a kiszáradás ellen és bizony aggódtam, amikor másnap reggel szembesültem a hibámmal. Nem kellett volna, a sajt kiválóan megpuhította a tésztát, úgyhogy ez lett a reggelim.

Sajtkrémes-krumplis pogácsa

Hozzávalók 2 közepes tepsire való adaghoz (Pogácsából tök felesleges kevesebbet sütni.)

2 szem közepes burgonya, 20 dkg margarin, 1 dl tej, 1 kis pohár tejföl (20%-os), 1 tubus krémsajt, 1 tojás, 60 dkg liszt, 1 tk cukor, 1 evőkanál só, fél kocka élesztő

A tetejére: 1 egész tojás, reszelt sajt (nekem akadt a kezembe füstölt is, nahát nem rontotta el)

Elkészítés: A burgonyákat puhára főzzük és jól lehűtjük, különben égési sérülés veszélye forog fenn. Ha kihűlt krumplinyomóval vagy villával alaposan összetörjük. Egy mélyebb tálba tesszük, közben a fellangyosított tejben felfuttatjuk az élesztőt. A krumplihoz adjuk a puha margarint (vegyük ki előre a hűtőből, vagy mikróban kicsit puhítsuk meg), a tejfölt, belenyomjuk a krémsajtot, beleütjük a tojást, mehet bele a liszt, a cukor és a só, no meg a felfutott élesztő. Az egészből egy szép, sima tésztát dagasztunk és letakarva megkelesztjük. Ezután jöhet a hajtogatás. A megkelt tésztát téglalap alakúra nyújtjuk. Mintha egy levelet hajtanánk, a felső és az alsó részt egymás felé hajtjuk. Majd a két oldalsó szélét szintén egymás felé hajtjuk, végül az egészet összecsukjuk, mint egy könyvet. Ha ezzel megvagyunk, letakarjuk, és hagyjuk tíz percig pihenni. Ez a hajtogatós műveletet még minimum kétszer, de inkább háromszor elvégezzük. Felső-alsó, majd bal és jobboldali behajtás. Ettől a tészta tökéletes, hólyagos, emeletes jellegű lesz. Az utolsó hajtogatást követően nyújtsuk ujjnyi vastagságúra. Én nem szoktam pogácsaszaggatóval dolgozni, anyagtakarékosabb megoldást választottam. Egyszerűen egy éles késsel kis kockákat vágok belőle és a kis kezeimmel megsodrom, hogy kerek pogácsa alakú legyen. Így sorakoztatom őket a tepsire. A tetejüket megkenem a felvert tojással és jól megpakolom reszelt sajttal. Hagyom még 10-15 percig pihenni, majd 180 fokon 20-25 perc alatt megsütjük. Akkor jó, ha barnára, reccenősre sült rajta a sajt!

Lori