2010. augusztus 28., szombat

Tejszínes-gombás tortellini

De rég ettem egy jó kis raviolit. Sóhajtotta egyik nap a férjem. Tudni kell, hogy véletlenül sem tud különbséget tenni a tortellini és a ravioli között, így rögtön tudtam, hogy tortellinire gondol, mert hogy raviolit még sosem tálaltam fel neki. Gondoltam, nem is hülyeség. Tényleg régen volt és nekem mellé rögtön a tejszínes hús kúszik be a képbe. Azt nagyon, nagyon, nagyon szeretem. Akkor szeretem, ha jó sűrű, mint amiben megáll a kanál. Sok-sok zsíros tejszínnel. És gombával, mert a gombát is nagyon szeretem. És baconnal, mert a tejszínes húsnak akkor van a legjobb íze, ha megbolondítja egy kis füstölt szalonna vagy sonka. És persze kell bele hús is, mert anélkül az egésznek semmi értelme. Tészta light. Hehe. Egy aggodalmam volt, a kölkedvény. Mivel messziről kerül minden tejes dolgot és egyszer már rápacsáltam nála a tejszínes hússal, nem tudhattam, mit fog reagálni. Ugye ez tejszínes hús, nem pörkölt. Sebaj, gondoltam, egy életem, egy halálom...ez lesz az ebéd. (Vészhelyzetre azért készültem, gondoltam, a tésztával nagyot nem tévedek esetében, pirítottam le pár kolbászkarikát, reszeltem sajtot, ez volt a B-terv. Szerencsére nem volt rá szükség.)
elkészült a mű. Férjem körbetapsikolta a tortellinit és megkérdezte, akkor sajt és tejföl? én meg fálháborodottan megfenyegettem a fakanállal, hogy ne merészeljen sértegetni, mégis minek néz engem, elvégre szombat van? hát nem néz ki belőlem egy normálisan elkészített hétvégi ebédet? Majd drámaian felemeltem a fedőt a tejszínes raguról. Az ő szeme könnybe lábadt, és megbánóan leült az asztalhoz, hogy akkor együnk. Mondtam neki, kifelé, még csak fél tizenkettő van. Majd ha harangoznak, ehetünk. Délben férjem füle kettéállt a nagy evésben, de a gyereké is. Letolt egy egész mély tányérral. Ja, vettem a tortellinit. Három zacsi volt összeragasztva az Auchan-ban, hülyének is megérte. Ezek ketten egy egész zacsit toltak le. Nem egy gazdaságos család. Mi lenne, ha még én is ennék?????????

Tejszínes-gombás tortellini
Hozzávalók: egy zacskó tortellini (esetünkben sonkás töltettel), 20 dkg császárszalonna, 80 dkg csirkemell filé, 0,5 dl zsíros tejszín, 1 fej vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, só, bors, kevés majoranna, friss bazsalikom és oregánó, pár szál friss kakukkfű, 1 csapott evőkanál liszt
A szalonnát felcsíkozom és zsírjára pirítom. Erre kerül a vöröshagyma apró kockákra vágva, valamint az átpasszírozott fokhagyma. kicsit keverem, majd jöhet rá a hús. Fehéredésig forgatom, sózás, borsozás, majd felöntöttem vízzel. Megszórtam oreganóval (sajna ebből most csak szárított volt otthon), majd fedő alatt lassú tűzön puhára főztem a húst. Amikor majdnem jó volt, beledobtam a lecsipkedett bazsalikomot és a kakukkfüvet. Visszatettem a fedőt és főztem még úgy 20-30 percet. Ekkor nagy lángra állítottam és kicsit elfőztem a levét. A tejszínt elkevertem a liszttel, takarékra vettem a lángot és a tejszínnel behabartam a húst. Összeforraltam és isteni finom lett. Egyfolytában a fakanalat nyalogattam.
közben persze kifőtt a tortellini is. bevallom én eléggé szétfőztem, mert a férjem úgy szereti, ha kissé mancsos. Meg a gyerek is. nekem meg tökmindegy, akkor még nagyon koplalda volt.