Azóta rendeződtek a dolgok. Súlyügyileg is.
De a nosztalgia az nosztalgia és én még mindig nagyon szeretem a leveles tésztát. Tudom, hogy nagyon jó kis hajtogatott leveles tésztákat lehet kapni készen, csak nyújtani, tölteni, enni kell, de a régi idők emlékére én úgy döntöttem: nekem ezt meg kell csinálni. Nem volt nagyon konkrét receptem, csak még anyu emlékeiből sejtettük, mi kellhet hozzá. A kiindulási alap 1 kiló vaj és 1 kiló liszt volt. Valamint egy evőkanál ecet, csipet só és nem tudtuk mennyi víz. Ez kb. 6 dl lett nálam és kiderült, hogy lisztből is kell egy kicsit több, legalábbis a tésztához plusz 10 deka körül meg hát szóráshoz. Anyu mindig azt magyarázta, hogy hát olyan rétestészta jellegűt kell csinálni. Aha. Na de a végeredmény...hát az valami egészen döbbenetes lett. A titok az igazi vajban rejlik, sütőmargarinnal szerintem nem is lehet próbálkozni. Csodás, vajas, ropogós, omlós tészta. Még napok múlva is puha és ropogós volt, csak pár másodperc kellett neki a mikróban és mintha friss lenne.
Ez a mennyiség nagyon sok. Én csak a felét sütöttem ki végül, így is rengeteg süti lett belőle, pedig én nem tudok kis méretű süteményeket gyártani. Viszont a tészta tökéletesen fagyasztható, így a másik felét folpackba csomagoltam és betettem a fagyasztóba. Így bármikor elő tudom venni, csak nyújtani, tölteni, sütni kell és kész.
Oh, és még valami. Nagyon erős karmunkát igényel. Nekem az ötszöri hajtogatás és nyújtás után még két nap múlva is izomlázam volt.
A receptet utólag amúgy megtaláltam itt. Szinte semmiben nem tér el anyuétól, csak annyi, hogy az ecet helyettesíthető citromlével - asszem nekem jó az ecet - és kevesebb vizet ír.
Hajtogatott leveles tészta
Hozzávalók: 1 kg vaj (IGAZI VAJ!!!!!), 1,20 kg kenyérliszt, 1 nagy evőkanál ecet, 1 kávéskanál só, 6-7 dl víz, lekvár-ez csakis sütésálló legyen, mert ebből a tésztából szerintem a többi nagyon kifolyik, nutella, sajt (vagy bármilyen más töltelék)
Először is, a vajat pár órával előbb vegyük ki a hűtőből, hogy kicist puhább legyen és könnyebben tudjunk vele dolgozni. 90 dkg vajat morzsoljunk össze 10 dkg liszttel. Ez tulajdonképpen egy kis lisztes vaj lesz. Dolgozzunk gyorsan,mert ha a vaj elkezd olvadni, akkor már igen nehézkes lesz. Formázzunk belőle egy téglalapot és folpackba csomagolva tegyük 30 percre a hűtőbe. Ez a 30 perc mágikus szám lesz. Közben a maradék vajat keverjük össze az átszitált liszttel,(Kb. 10 dekát tegyünk félre a nyútódeszka szórásához), az ecettel és a sóval. Fokozatosan öntsük hozzá a vizet és dagasszuk, mint egy rétestésztát. Kicsit nehezen kezelhető tészta lesz, de próbáljunk kitartóan dagasztani, amíg kicsit kezelhető állagú tésztát kapunk. Ezt is pihentessük egy kicsit a hűtőben. Amikor letelt az idő, a vizezett tésztát lisztezett deszkán nyújtsuk ki úgy 1-2 centi vastagra. Helyezzük a közepére a folpackból kicsomagolt vajas téglát. A vizes tésztát hajtogassuk rá. Felülről, alulról, jobbról, balról. Így próbáljuk meg kinyújtani szép simára. Nehézkes lesz, de hajrá! Újra hajtogassuk az előzőek szerint. Így csomagoljuk folpackba és menjen ismét 30 percre a hűtőbe. A nyújtás, hajtogatás, csomagolás, hűtőben pihentetés műveletét még négyszer ismételjük meg. Mindig várjuk ki a fél órás pihentetést, különben a vaj nem dermed meg a tésztában eléggé, és ragadni fog. Az utolsó nyújtásnál ha nincs szükség az összes tésztára, akkor egy részét folpacka csomagolva tegyük a mélyhűtőbe. A másik felét pedig nyújtsuk ki. Daraboljuk fel, attól függően, mit szeretnénk. Készíthetünk háromszöget lekvárral töltve, vagy nutellás kiflit. Vagy nagyobb sajtdarabokat beletekerhetünk kifliformába. A lekváros háromszög a kedvencem. A gyerek sajtosat kívánt. A széleit alaposan nyomkodjuk le háromszögek esetében. Tanácstalan voltam, le kell-e kenni a tetejét tojással. Egy párat lekentem, a másik részét nem. Nincs szükség rá. Lekenés nélkül tökéletes. Előmelegített sütőben 180 fokon 15 perc alatt tökéletesen hólyagosra, levelesre, ropogósra sültek.
