Külön takaró külön élet?Filozofálgatás a fogorvosnál

Egy ideje rendszeres vendég vagyok a fogorvosnál. Aki ismer tudja, mindennél jobban rettegek a fogorvostól. Még nőgyógyászhoz is előbb jelentkezem be, mint a fogászatra. (Most valaki viccesen megjegyezhetné, hogy ezek szerint előbb vágom magam hanyatt, semmint kinyissam a számat.) Ez idő szerint terápiára küldtem magam. Minden hónapban oda járok két hétig, míg minden egyes fogam nem lesz tökéletes, nem kapok egy fogfehérítő kezelést. Ez úgy néz ki, hogy az első időpontot mindig lemondom. A másodikra valaki elrugdos. A férjem szokott rámtelefonálni és addig szóval tart, míg meg nem hallja, hogy bejelentkeztem a recepción. Addigra remegek, nem merek újságot sem olvasni, mert annyira reszket a kezem, hogy óriási zajt csapnék a papírral. Szerencsére a fogorvosom a saját stílusomra szabott. Nagy szája van, mindig beszól és jól viseli, amikor mindig visszaszólok. (Például amikor injekciós tűvel a fejem felett egy szőkét bámult a folyosón. Akkor ordítva közöltem vele, hogy ne merészeljen a fejem felett csajozni.) Amikor beterel közlöm vele, hogy az idegösszeomlás szélén vagyok. Ő rutinból hanyatt fektet, mert pontosan tudja mi következik: Beülök a székbe. Látványosan reszketeg tetőtől talpig. Meglátom az injekciós tűt. Szememet szorosan összecsukom. Megkapom az oltás és amint ezen túl vagyunk, besápadok és elájulok. MINDEN EGYES ALKALOMMAL! Tehát, már akkor vízszintesbe tesz, amint a székbe ültem. Ezek után valami hideget fúj az arcomra valamelyik fogásztai célszerszámmal. Az asszisztenstől meg kapok egy hideg borogatást. És amíg elkezdődik a zsibbadás - amely rendszerint csak egy újabb adag szuritól szokott bekövetkezni - szóval tartanak. Az egyik ilyen beszélgetés alkalmával került szóba a dupla vagy szimpla takaró kérdése. Én a hányingeren és szédülésen keresztül nemigen értettem a kérdéskört. Kiderült, éppen azon ment a vita, hogy egy házaspár életében milyen jelentőssége van a dupla illetve szimpla takarónak. Az asszisztens szerint, egy házasságban szigorúan kötelező a közös, dupla takaró. Mert ahol a két fél két külön takaró alatt bújik ágyba, ott nagy baj van. Na, ezen kissé kiakadtam. A férjem és én sosem takaróztunk közös takaróval. Sőt, van olyan, hogy nem tévézünk és nem is alszunk egy szobában. Ő baromira horkol, engem meg zavar. Vagy éppen engem érdekel egy műsor, de őt nem. Én úgy alszom, hogy szorosan magam köré tekerem a takarót, mint egy hálózsákot. Könyörgöm, ezt bármekkora takaróval képes vagyok megtenni, a büdös életben nem jutna neki még egy zsebkendő nagyságú csücsök sem. És a házasságunkkal minden a legnagyobb rendben. Szóval szerintem nincs összefüggés. Biztosan vannak olyanok, akik szeretik érezni egymást minden tekintetben még a takaró alatt is. Nekem azért ennyi privát szféra kell az éjszakában.
Ja, és mi a legfogorvosbarátabb kaja? Ez itt, a kedvencem! Minden mozizós estém megrontója! És az egyik ok, amiért bérletet vettem a fogászatra. (Iszonyat érzés fájós foggal pattogatott kukoricát rágcsálni.)

 

Fotó innen