2009. november 1., vasárnap

Hamis enchillada kikerekítve

Na, ez az enchillada annyira hamis, hogyha Max, akinél a receptre bukkantam meglátná, biztosan csóválná a fejét. De mentségemre szolgáljon, hogy mindez nem volt szándékos. Illetve egy kicsit. Az enchillada ugye feltekerve készül, mármint ott a lepény, rajta a ragu, feltekerés, tálba sorakoztatás, még egy kis ragu, sajt, be a sütőbe és sül. Na, nálunk ez több sebből vérzett. Először is, a férjem csak úgy szereti az ilyen ételeket, ha bőségesen van benne tészta is. Tehát ki kellett ötlenem valamit, hogy több legyen a tészta. Aztán, nem lehetett benne sem vörösbab sem kukorica. Előbbit ugyan megeszi az Ember, de nem túl lelkesen, utóbbitól meg kirázza a hideg. Kezditek érteni, mi a para ugye?
Na de sebaj. Kitaláltam, hogy úgy fogom elkészíteni, mint egy lasagnét. Elkészítem a lapokat, de nem tekerem fel, hanem rakott palacsinta módjára egy lap, egy adag ragu, egy lap, egy adag ragu lesz az eljárás. Ez így jónak is tűnt. Azonban elfelejtettem kukorica lisztet venni. Ezen még valahogy túltettem magam, de aztán észrevettem, hogy rétesliszt sincsen. Ekkor kicsit megremegett a kezem és kicsúszott a számon néhány olyan szó, amit jó, hogy a gyerek még nem ért. Ugyanis, akkor már hazajöttünk a hétvégi bevásárlásból, túl voltunk az öltözünk, kocsizunk, bevásárlókocsiban ülünk, mindent leszedünk, lerámolunk cirkuszon. Eszemben sem volt visszamenni. Úgyhogy minden amit tehettem, hogy átszitáltam a sima búzalisztemet, adtam hozzá picike sikért és szurkoltam nagyon. Nem lett gond. A ragu finom lett, a "nem tortilla, de olyasmi" lapok szépen megsültek, az összeállítás tortaszerű volt és könnyen szeletelhető, az íze pedig szenzációs. Pedig a férjemnek fenntartásai voltak. Azt mondta, lassan enne valami olyasmit is, amit ismer. Ebéd után azonban azt mondta, megjegyzi ennek a kajának a nevét.

Hamis enchillada kikerekítve
Hozzávalók a tortilla laphoz: 10 dkg kukorica liszt, 20 dkg búza vagy rétesliszt, 1 evőkanál étolaj, 1 evőkanál olíva olaj, és annyi víz, hogy gyúrható tésztát kapjunk. Ez az eredeti recept. Nálam 30 dkg búzaliszt volt átszitálva és egy teáskanálnyi sikér. A többi maradt. Persze lehet venni kész tortilla lapokat is, de szerintem ehhez az ételhez felesleges és baromi drága.
A raguhoz: 60 dkg darált marhahús, chili paprika vagy por, bazsalikom, oreganó, erős piros fűszerpaprika, 1 nagy zöld kaliforniai paprika, 4-5 dl paradicsomszósz, 1 fej vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, 1 darab erős zöld paprika
Egy mélyebb serpenyőben olíva olajon megdinszteljük a kockára vágott hagymát, a kaliforniai és az erős zöld paprikát. Rádobjuk a darált húst és addig kevergetjük, míg szépen megbarnul. Hozzáadjuk a fűszereket, mennyiség ízlés szerint. A mi esetünkben hú, de csípett. A fokhagymát egészen apróra vágjuk és ezt is hozzáadjuk. Kevergetjük még egy-két percig, majd ráöntjük a paradicsomszószt. Felforraljuk, majd fedő alatt, lassú tűzön, időnként megkeverve szépen puhára főzzük. Ha elkészül, lefedjük. Én egy nappal előbb megcsináltam, hogy ne kelljen a lapok mellett még ezzel is kínlódni. Jót tesz neki egy éjszaka pihi a hűtőben.
A tortilla lapokhoz az összes hozzávalót egy tálba tesszük, összegyúrjuk és legalább egy órát pihentetjük. Aztán lisztezett felületen kb. 7-8 darabra vágjuk. Nyújtsuk ki egészen vékonyra és persze kör alakúra. Én csak egy kicsit nyújtottam meg, inkább kihúzogattam, mint a rétest. nekem így egyszerűbb volt. Egyenként egy teljesen száraz, de felforrósított serpenyőben megsütjük mindkét oldalát. Ez kb. 1-2 perc. Nem szabad túlsütni, mert akkor túl száraz lesz és eltörik. Ha kivettük az egyik lapot, tiszta és száraz konyharuhával töröljük ki a serpenyőt, mert az égett liszt szaga borzalmas. Tapasztalat. Ha mindegyik megvan, jöhet a rétegezés. Egy vastagabbra sikeredett lap, rá a ragu, lap, ragu, lap, ragu, míg el nem fogynak a hozzávalók. Én a tetejét paradicsomszósszal elkevert piros arannyal kentem rá. Szórtam rá egy jó adag reszelt sajtot és mehetett a sütőbe. 180 fokon kb.20-25 perc alatt megsül úgy, hogy a sajt barna és ropogós legyen rajta.
Lori

A ragu