2009. szeptember 11., péntek

Szamócás batyu

Hát, valójában nem is batyu. Csak megint próbáltam az egyszerűbb végét megfogni a dolgoknak. Péntek délutánonként mindig sütök valamit. Egyrészt, mert sikerül az átlagosnál korábban hazaérnem, másrészt pedig, mert péntek este minden szomszéd és szomszéd kisgyerek sokáig dorbézol a kertben. Mivel gyakorlatilag alig vagyunk elválasztva egymástól, ezért minden péntek egy óriási szomszéd parti. A picik meg mindig fülig érő szájjal fogadják a frissen sült süteményt, sőt, néha már akkor ott sündörögnek az erkély ajtó körül, mikor még kis sem sült a süti.
Szeretem az ilyen töltött a dolgokat. Ebbe a sütibe is mehet mindenféle. nekem éppen szamócám volt otthon, na meg persze az elmaradhatatlan lekvár, úgyhogy ezekkel ízesítettem a sütit. A tészta egy nagyon könnyű, ricottás tészta, de túróból is elkészíthető. Nálunk anyukám ki nem állhatja a túrót és mivel a péntek délutáni sütifutamon ő is mindig részt vesz, becsaptam egy kis ricottával. Számomra semmi, számára óriási - pszichés - jelentőssége volt.

Szamócás batyu
Hozzávalók: 70 dkg süteményliszt, 2 csomag sütőpor, 10-12 dkg porcukor, 1 mokkáskanál vanília aroma, 150 ml olaj, 150 ml tej, 30-40 dkg ricotta.
Töltelék: sütésálló lekvár, gyümölcsök - amely lehet konzerv vagy fagyasztott is, zsemlemorzsa.
A hozzávalókat egy nagy tálba raktam és kézimixer segítségével először picit összedolgoztam. Én szeretem mindenen rajta hagyni a kezem nyomát, ezért a végén még kézzel jól átdolgoztam. Folpackba csomagoltam és betettem a hűtőbe. Nem hagytam ott sokáig, bár állítólag akár egy egész éjszakát is eltölthet a hidegben. Szóval, úgy egy óra múlva kikaptam a hűtőből, közepesen vékonyra nyújtottam. Valahogy semmit nem szeretek túl vékonyra nyújtani, szerintem az a jó, ha van anyag a süteményben és nem csak a tölteléket érezzük a szánkban. Szóval, úgy fél centisre nyújtottam és azzal a formával szaggattam ki, amit a linzerhez is használok. A formák felét megszórtam zsemlemorzsával és erre raktam egy szem szamócát, illetve egy teáskanálnyi lekvárt. Lnagyos vízzel picit megkentem a szélét, hogy összeragadjon és ráborítottam egy másik formát. ÖSszenyomkodtam és sütőpapíros tepsire helyeztem őket. Megkentem még felvert tojással és megszórtam kevés barna cukorral. Kb. 180 fokon úgy fél óra alatt készre is sült. A töltelék persze szabadon variálható, lehet benne dió, má, túró, bármilyen gyümölcs...nutella...hmmm...
Lor