Nos igen...mert azokból is akadt a hétvégén. Történt, hogy férjuram programot csinált magának péntek estére. Mivel a Picurt kölcsönadtuk a nagyszülőknek, így magam maradtam. Sebaj, gondoltam, hódolok a kedvenc programomnak. Egy pohár Sangria és a sütőm. Elő is szedtem Mennyei Manna Creme fraiche torta receptjét. ( http://mennyeimanna.blogspot.com/2009/04/creme-fraiche-chocolate-cake.html)Őszintén szólva, ebbe egyszer már belebuktam. Nem a tésztával akadt gondom, hanem a töltelék krémmel. A felverni való habtejszínem rútul cserben hagyott, így ki kellett dobnom az egészet. Ott álltam a kínkeservesen félbevágott csokitortával, töltelék nélkül. Persze megkenhettem volna egyszerűen lekvárral - szorított az idő - de azt a férjem ki nem állhatja. Úgyhogy gyorsan étcsokit olvasztottam és azt kentem a tetejére. Szamócával díszítettem és így lett feltálalva a vendégeknek. A tészta dicséretére váljon, hogy a vendégek csak úgy tolták befelé, én meg persze mélyen hallgattam. Szóval, most egy kicsit meg akartam variálni a dolgot és a tésztába is szerettem volna szamócát keverni. Nem volt jó ötlet. A világ összes kincséért sem akart megsülni. A tortaformába ragadt, közben a teteje már ronggyá égett - pedig már le is takartam - és az egész valami hihetetlenül szánalmas külsőt öltött. Kínomban öntöttem még egy pohár Sangriát és az egész a kukában landolt. Talán egyszer sikerül végre rendesen elkészíteni.
Lor
