A minap rettentő jó napom volt. Úgy éreztem, muszáj magam megjutalmazni és tovább fokozni az örömömet, ezért hazafelé a Culinaris felé kanyarodtam. Nem sűrűn járok oda, mert nem épen az én pénztárcámhoz szabták, de most az egyszer alapon bementem. Mint utóbb kiderült, rémesen drága kiruccanás volt, de ez nem az üzletnek köszönhető. Kifelé menet egy büntető cédula várt, na meg egy nagyon undok rendőr. Próbáltam én kisírni ezt a feljelentést, de az Istennek sem sikerült. Beláttam, hogy rossz helyen álltam meg, figyelmtlen voltam, de a nagymamák munkaideje vészesen a vége felé közeledett, egyszerűen nem volt időm a világ végén helyet keresni. Így jár, aki kockáztat. Ehhez hozzászámolva, amit az üzletben hagytam....huhh...erre már nem is akarok gondolni.
Az egyik kincsem a vaddisznó szalámi volt fehér gombával. A férjem rajongott érte, de még a Kicsi is! Én ezt a gyereket még soha semmit nem láttam így enni! Tátotta a száját, remegett a keze és ordított, amikor nem akartunk neki több szalámit adni. Gondolta, kóstolja csak meg. Na, ebből az lett, hogy az összes meglevő négy fogával úgy ette, rágta, nyelte a cuccot, hogy egész este ezen nevettem. Ezek után, mit nekem büntetés! Újra kfizetném, hogy ezt láthassam! (Azért legközelebb nagyon óvatos leszek.)
Íme a díjnyertes cucc
És a jóllakott Kuttyogó
