2009. október 7., szerda

Trattoria Toscana

A napokban volt a második házassági évfordulónk. Férjem szervezett programot. Nagyon titokzatos volt, nem akarta elárulni, hová megyünk. Hogy kaja van a dologban, az mindkettőnket ismerve egyértelmű volt. Többször rákérdeztem, szerepel-e szusi - vagy cipő, kabát illetve táskavásárlás - a programban, mert ha nem, el sem indulok. Tudni kell, hogy a Kedves ki nem állhatja a szusit, azt sem érti, én miért rajongok érte annyira. S mivel nem csak nekem, de értelemszerűen neki is ünnep a kettőnk házassági évfordulója, így kilőtte a szusi porgramot. Mert akkor ő mit eszik. Egy szusi étteremben pont nem szolgálnak fel rántott húst vagy disznópörit. Nagy nehezen csak kderült. Toszkán étterembe megyünk. és ez nagyon is rendben van így, ugyanis rajongok Toszkánáért. Sosem jártam még ott, s nem úgy tűnik, hogy a közeljövőben ott kötnék ki, de valamiért nagy álom ez nekem. A táj, az ételek, a finom borok...mind-mind vonz. A férjem úgy gondolta, ha Toszkánába nem is, de a Trattoria Toscana nevű étterembe azért hajlandó elvinni. Örültem nagyon és jó előre alaposan áttanulmányoztam az étlapot. Valami különleges ételt szerettem volna választani és a férjemet is igyekeztem meggyőzni, hogy kivételesen ne rántott húst rendeljen vegyes körettel. (Mert mindig ezt csinálja. Vagy gesztenyével illetve aszalt szilvával töltött rántott húst rendel, amiből aztán kipiszkálja a tölteléket. ) Megérkeztüönk és nem csalódtam. NAgyon hangulatos és népszerű hely, amit az is bizonyított, hogy kedd este volt és tökéletes teltház. Azonnal rendeltem egy pohár chianti-t, amit az előétel megérkeztéig gyorsan el si fogyasztottam. (Nem, nem én iszom gyorsan és sokat, picit sokat kellett várni.) Előételnek lazackrémlevest rendeltem. Isteni volt, krémes, aromás nagyon lazacos és nagyon laktató. Főételként tigrisrákos-spenótos kézzel készített tésztát kértem, az uram pedig pármai sonkába göngyölt mangalicát. Ez nála már nagyon nagy előrelépés! A köret pedig kakukkfüves burgonya volt, ezért is külön dícséretet érdemel. Ugyan, cirka másfél órát ücsörögtünk, mire megérkeztek a főételek - én olyan gyorsan betoltam a levesemet, hogy a nyelvemen súlyos égési sérülések jelentek meg - de érdemes volt várni. A hátránya az volt, hogy nekem desszertre nem maradt energiám, a férjem ugyan rendelt egy sajttálat, de úgy elálmosodtunk, mire kiért, hogy pár falat után inkább fizettünk. Összességében nagyon kellemes élmény volt, imádtam az ételeket, a borok pedig mennyeiek voltak. Remélem, jövőre is odamegyünk. :o)
Lori

A Film!


(www.utisugo.hu)


(www.alon.hu)