Isler

Imádom az islert. Gyerekkoromat idézi, amikor még általánosba jártam és borzasztó kövér voltam. Ez nem vicc, egy kisebb tankkal is felvehettem volna a versenyt. És imádtam a suli büféjében lévő islert. Mindennap egy. Tulajdonképpen ez is hozzájárult a jelentős súlyfeleslegemhez. Mert anyu persze csodálatos szendókat csomagolt és mindezeket öblítettem le az islerrel. Persze azóta millió helyen sütik, készítik, sok-sok családban tombol évek vagy évtizedek óta az isler mánia. Anyukám is próbálkozott vele, de...de soha nem az igazi. Bevallom, én nem szeretem a dióval, kakaóval vagy fahéjjal megtolt tésztát. Sokan dióval készítik, anyu is azzal csinálta, de nekem az az igazi, az a fehér, omlós, már majdhogynem száraznak mondható tésztát szeretem barack vagy ratyi gyümölcslekvárral. Na, ezt szerettem volna megidézni. A finom, fehér, omlós tésztát, azt a standard, retros ízvilágot. Nem tettem én ebbe se kakaót, se diót, mindössze - mivel azt imádom - egy kis nagyon finoma őrölt mandulát. A csokis massza a tetején ismét anyósomat dicséri, aki a Mikulás napi csomagomba 85%-os kakaótartalommal bíró csokit rejtett. Na, ez került pici cukorral a tetejére. Mennyei. Két nagy tálca lett belőle, abból az egyiket én egyedül...khmm...majd reggel a mérleg....khm...tudtátok, hogy 20 darab islertől két kilót lehet hízni????
Lori

Isler

Hozzávalók: 50 dkg liszt, 25-30 dkg puha vaj, 20 dkg porcukor, 5 dkg őrölt mandula, egy csomag sütőpor, 20 dkg étcsokoládé, ehhez ízlés szerint cukor, valamint ízlés szerint barack, vagy bármilyen gyümölcslekvár

A lisztet elkeverjük a porcukorral, a sütőporral és a mandulával, majd gyors mozdulatokkal összedolgozzuk a vajjal. Nagyon macerás, és nagyon nehezen áll össze, kemény kézmunkát igényel. Folpackba csomagoljuk és betesszük a hűtőbe. Nekem sajnos nem volt túl sok időm a hűtőben tárolni, mert szombat este volt és nyitva volt egy üveg bor, márpedig, ha gyorsabban fogy a bor, minthogy elkészülne a süti, akkor lehet nem sikerül szabályos köröket szaggatni. Ha már legalább fél órát hűlt a tészta, akkor nyújtsuk ki fél centi vastagra. Kicsit nehézkes lesz, mert a tészta nagyon omlós. Ha nagyon nem megy a nyújtás, akkor egyszerűen csak kézzel nyomkodjuk meg, majd megnyúlik úgy is. Bevallom, én nagyrészt így csináltam. De az omlós, száraz tésztához ragaszkodtam. Végre kinyúlt kézzel-lábbal-sodrófával és kis pálinkáspohárral szaggattam ki a kis köröket. Sütőpapíros tepsire sorakoztattam őket és alig 15 perc alatt szép világosra sütöttem. Utána jöhetett a lekváral megenés, összeragasztás. Végül két tábla csokit beletördeltem egy lábasba, öntöttem hozzá két-három evőkanál olajat és lassú tűzön szépen megovasztottam. Amikor már szép fényesre olvadt a csoki, egy lapos kés segítságável megkentem az islereket. Másnap délutánra tökéletesre, csodálatosra, omlósra, isteire puhult...uhhhhhhhh.....

 

Falatnyi csodák. Rágni sem nagyon kell, elolvad a szádban...