Több olyan étel van, amiről azt gondoltam - és némelyikről gondolom ma is - hogy soha az életben nem enném meg. Az egyik ilyen a tatár beefsteak. Néhány éve szöszi, bazi hosszú műkörmös, refomrételeken és fitnesztermen tengődő, affektálós kisasszonyként meghívtak minket egy vacsorára. (Valamiért a jelenlegi férjem akkor is szeretett, biztos ő sem érti:) ) Előre szóltak, hogy a menü tatár lesz, meg valami malachús. Behisztiztem és el sem akartam menni. A háziasszony jó fej volt, főzött nekem zöldséges spagettit, nekem meg nem volt pofám közölni vele, hogy diétázom és nem eszek tésztát. Aztán asztalra kerül a nyershús is. Mert másként képtelen voltam rágondolni. Először görcsberándult a gyomrom. Aztán láttam, milyen jóízűen eszik a többiek. Akkor picit még meg is kívántam. Dehát tartottam magam az elveimhez és orromat fennhordva csak fintorogtam. Nem voltam túl szimpatikus, most sem vagyok, de legalább az étkezési szokásaim - és a súlyom - megváltoztak. Eltelt pár hét és ugyanez a pár küldött a férjemnek egy adag tatárt. Bekerült a hűtőbe. És sajnos én értem haza előbb. A lakás üres volt, én meg a hűtő előtt állva nézegettem a doboz tartalmát. És akkor készítettem egy szelet pirítóst és így, titkosasban belekóstoltam. Marha jó volt-szó szerint. És adidg álltam ott és addig sütöttem a pirítósokat, míg eltüntettem az egészet. Rémesen éreztem magam, hogy elettem a vacsit a párom elől. Azt hittem, a lelkifurdaláson kívül lesznek még gyomorbántalmaim is, de láss csodát, kutya bajom sem volt. Aztán mikor S hazajött, bevallottam a tettemet. Ő jót röhögött, megdícsért, majd készíttetett velem egy tisztességes vacsorát bűnhődésképpen. De ez már történelem. A napokban rámtört a nosztalgia. Már csütörtökön bekevertem a húst, szombaton csak ráütöttem a tojássárgáját és ez volt leves helyett az előétel.
Tatár beefsteak
Hozzávalók: 20 dkg bélszín finomra darálva, 1 fej vöröshagyma, pirospaprika, mustár, Heinz ketchup, erős paprika szósz, piros paprika, só, bors, 1 tojás sárgája
A tojássárgája kivételével az összes hozzávalót összekeverjük. A mennyiségek ízlés szerintiek, mindenki kóstolgasson, jobbat nem tudok. A vöröshagymát reszeljük le, így teljesen krémes állagú lesz a tatárunk. Mustárból én szeretem a dijonit, de most sajnos nem volt otthon, ketchup-ből meg ilyen esetben ezt a jó minőségűt szeretem használni - a férjem kedvence - de természetesen bármilyen gazdaságos cucc is megteszi. Szerintem.
Szóval mindent alaposan keverjünk, pépesítsünk és legalább két napra tegyük a hűtőbe. Én a tojássárgáját csak fogyasztás előtt ütöm rá, ekkor keverem össze. Van aki már eleve belekeveri, én így kicsit biztonságosabbnak érzem, bár biztops semmi baja nem lenne a hűtőben. Meleg pirítóssal tálaljuk.
Oké, a kép nem guszta, de enni nagyon jó volt
