Fahéjas csiga

Péntek délután szokás szerint kedveskedni akartam a férjemnek. Valami igazán illatos kelt tésztára gondoltam. Kapóra is jött a Vidék Íze magazin, amelyben felfedeztem egy fahéjas-csiga nevezetű szépséget. Gyorsan be is gyúrtam, el is készítettem - kihívás volt, de erről majd a leírásban - és toltam be a sütőbe. Az illata isteni volt. Meg is érkezett a Zuram, a kalács még sülőfélben. Fél órán keresztül héderelt a sütő körül és velem veszekedett, mikor lesz már készen. Mondtam, a sütési idő az szent és sérthetetlen, nem tudom siettetni. Duzzogását persze kivetítette a szomszédokra is, akik szintén kinn szimatoltak a kertben. Orvosolandó szegény, hátrányos helyzetben lévő, éheztetett férjem kínjait, birsalma pálinkával enyhítették szenvedéseit. Ezzel csak azt érték el, hogy az ember csak még éhesebb lett és azonnal rávetette magát a kisült kalácsra. Márpedig a forró kelttészta bizony tökéletesen alkalmas arra, hogy alaposan megülje a gyomrot. Ember belakmározott a frissen sült, meleg fahéjas kalácsból, majd ment vissza a kertbe pálinkával gyógyulni. Az eredmény: egy nagyon jókedvű férj, két szelet maradék kalács, no meg a sikerélmény.

Fahéjas csigakalács

Hozzávalók: 50 dkg liszt, 4 dkg élesztő, 1 tojás, csipet só, 18 dkg cukor, 2,5 dl tej, 25 dkg vaj, 20 dkg mazsola (a Zuram nem szereti a mazsolát, én aszalt meggyet használtam) 4-4 dkg reszelt citrom és narancs héj (nekem egy darab citromom volt, jó is volt, elég is volt), 2 tk őrölt fahéj, 1/2 dl rum (nálam csak rum aroma akadt), 6 dkg mandula, 1 tojássárgája, vaj és liszt a formához, sárgabaracklekvár a tetejére

Elkészítés: Az élesztőt a langyos tej felével elvegyítjük, majd annyi lisztet adunk hozzá, hogy lágy kovászt kapjunk. Liszttel megszórjuk és és meleg helyen megkelesztjük. Ezután összekeverjük a maradék liszttel, a tojással, egy csipet sóval, 6 dkg cukorral, a maradék tejjel és 10 dkg puha vajjal, majd mindezt sima tésztává dolgozzuk össze. Letakarjuk és fél órát pihentetjük. 

A mazsolát - esetemben az aszalt meggyet - a cukrozott citromhéjjal egy tálba tettem, egy kávéskanálnyi rum aromával meglocsoltam és adtam hozzá egy pici vizet, hogy a meggy kissé felázzon. Alaposan elkevertem. A fahéjat elkevertem cukorral - én fahéjhoz mindig barna cukrot használok. A tésztát 3 mm vastagra nyújtjuk. Szerintem az enyém vastagabb lett, a számokkal hadilábon állok. Megkenjük olvasztott vajjal, megszórjuk a cukros fahéjjal, majd mehet rá a mandula és erre kerül a rumos-meggyes (mazsolás) keverék. A tésztát ezután 4 cm-es csíkokra vágjuk. Az eredeti recept szerint egy csíkot feltekerünk, majd kivajazott, lisztezett tortaforma közepére tesszük és köré tekerjük a többi csíkot. Mivel nekem lepotyogtak a meggyek, más technikát alkalmaztam. Feltekertem az első csíkot, és ott a munkalapon rágörgettem a többi csíkra. Így végül, egy szép nagy autókereket hengergettem, de végül sikerült! A nagy tekercset beleegyengettem a tortaformába, itt-ott megragasztva-tapasztva a leomló tésztát. Mikor végre összeállt, hagytam még fél órát pihenni. Ez idő alatt szépen beledagadt a formába. Lekentem a tetejét tojássárgájával és betoltam a 200 fokra előmelegített sütőbe. 40-50 perc alatt pirosra, ropogósra sült. Mikor kivettem, felforrósított baracklekvárral kentem le a tetejét. 

Lori

 

 

Kakukkfüves-citromos spagetti

Akárhogyan osztok-szorzok egész hónapban, a hó végén valahogy mindig költségtakarékosan nyomjuk a háztartást. Viccesen azt szoktam mondani az uramnak, hogy, mostantól fizetésig csak a gyerek eszik. Persze Ő tudja, hogy azért neki is jutnak finomságok, csak mondjuk nem 28-án tálalok fel kacsamellet. És nem azért, mert akkor éppen nem kívánjuk. Sokszor elgondolkodtam már azon, mennyit lehetne spórolni az étkezésen, a főzésen és úgy általában a kaján. Akkor biztosan tudnák többet étterembe, moziba, színházba járni. Próbáltam ezt felvezetni az uramnak. Tanácsolván neki, hogy esetleg ehetnénk pirítóst vacsorára, vagy hétvégeken lehetne kevesebb hús és süti. Teljesen felháborodott és közölte: nem csak azért nem járunk el olyan sűrűn, mert nem tehetjük meg, hanem mert nincs kedvünk. (Mondjuk ez így van, elvagyunk a kertben a gyerekkel, a szomszédokkal vacsizunk, kertipartizunk, ki sem kell mozdulni a jó társaságért.)És ha már nem kocsmázunk, nem utazgatunk a világban, nem játékgépezünk, ő sem hordja a fizetést az italmérésbe, hát engedtessék meg, hogy legalább az étkezések tartalmasak és igényesek legyenek. Mit mondjak, egyet kell értsek vele. Kiváltképp, hogy nekem a sütés a hobbim, így egyből két legyet ütünk egy csapásra. És nem, félreértés ne essék, nem eszünk minden héten tatár beafsteak-et, kaviárt vagy éppen szusit. Csak szeretünk mindent, ami finom. És hát igen, minket is utólér a hóvége januártól decemberig. Ilyenkor jönnek a nagy ötletek. Az alábbi kakukkfüves-citromos spagetti is ilyen. Feltúrtam a mélyhűtőt és csak egy kis csirkemellett találtam. (Meg sertéscombot, de az kellett másnapra a vendégeknek.) Vásároltam egy kis "gazdaságos" spagettit, egy szem citromot, a kertből szereztem kakukkfüvet és akat még olívaolaj is. Egy nagyon finom, könnyű, üde, nyárias ízvilágot idéző, mégis laktató ebéd kerekedett belőle. A bekerülési költsége pedg minimális volt.

Kakukkfüves-citromos spagetti

Hozzávalók: 300 g tészta, 50 dkg csirkemell filé, 1 citrom reszelt héja és facsart leve, kakukkfű, olíva olaj, só, bors, petrezselyem, 2-3 gerezd fokhagyma

A tésztát sós-olajos vízben felteszem főni. Egy serpenyőben felforrósítok egy kevés olíva olajat. Belereszelem a fokhagymát és rádobom a kisebb kockákra vágott csirkemellet. Szép aranybarnára pirítom, közben sózom, borsozom. Amikor a csirke már szép barna, akkor belereszelem a citrom héját, belefacsarom a levét is és jó alaposan megszórom kakukkfűvel. Ha a tészta kifőtt, az egészet ebbe a mártásszerűségbe forgatom és közben még annyi olíva olajat öntök hozzá, hogy a tészta rendesen felvegye a serpenyőben illatozó citromos-kakukkfüves csirkés ragut. Meg lehetne szórni parmezánnal is a tetejét, de a férjem ki nem állhatja (hajj, van még mit nevelni), szerintem pedig így is nagyon finom volt. 

Lori

 

Sajtkrémes-krumplis pogácsa

A hétvégi édességdömpingben egyszercsak belémhasított a fájdalmas felismerés. Oké, oké, sütihegyek vannak, de semmi sósat nem készítettem. Kuttyogó nagszülőknél, a férjemet meg a gonosz multi elnyelte munkaügyben. Így magamra maradtam a kétségbeeséssel. Ha sós, akkor sajtos is, volt az első gondolatom. A hűtőt kinyitva életemben először hálás voltam az uramnak, aki soha nem eszi meg a sajt végét. Általában már akkor utántöltöm a sajtkészletet, amikor már csak egy kisebb darab árválkodik belőle. Ő meg kihasználja az igyekezetemet és a maradékot máris száműzi a hűtő egyik elhanyagolt polcának a sarkába. Na, vagy négy ilyen kis darabot sikerült összevadásznom. Igen, lehet fújjogni, milyen tékozló egy banda vagyunk. A kisfiamnak szánt krémsajtból még csak egy kicsi hiányzott, úgyhogy lenyúltam tőle - megint lehet fújjogni, a gaz anya megkárosítja a saját egyszülöttjét - és kigondoltam, milyen remek pogi lesz ebből. Lett is. Szóval a maradék sajtoknak nem kellett megkövesedve, penészedve, szégyenszemre a kukába landolni, a sajtkrémlopást meg elnézte nekem a kölök, mivel az összes négy darab fogával élvezettel rágogatta. (Tényleg, mindenki szerint normális, hogy egy évesen csak négy foga van?!) A sajtkrémet egyébként ki is lehet hagyni belőle, de elárulom, ettől olyan puha és krémes lett, hogy még három nap múlva is finom és ehető volt. Pedig elfelejtettem letakarni a kiszáradás ellen és bizony aggódtam, amikor másnap reggel szembesültem a hibámmal. Nem kellett volna, a sajt kiválóan megpuhította a tésztát, úgyhogy ez lett a reggelim.

Sajtkrémes-krumplis pogácsa

Hozzávalók 2 közepes tepsire való adaghoz (Pogácsából tök felesleges kevesebbet sütni.)

2 szem közepes burgonya, 20 dkg margarin, 1 dl tej, 1 kis pohár tejföl (20%-os), 1 tubus krémsajt, 1 tojás, 60 dkg liszt, 1 tk cukor, 1 evőkanál só, fél kocka élesztő

A tetejére: 1 egész tojás, reszelt sajt (nekem akadt a kezembe füstölt is, nahát nem rontotta el)

Elkészítés: A burgonyákat puhára főzzük és jól lehűtjük, különben égési sérülés veszélye forog fenn. Ha kihűlt krumplinyomóval vagy villával alaposan összetörjük. Egy mélyebb tálba tesszük, közben a fellangyosított tejben felfuttatjuk az élesztőt. A krumplihoz adjuk a puha margarint (vegyük ki előre a hűtőből, vagy mikróban kicsit puhítsuk meg), a tejfölt, belenyomjuk a krémsajtot, beleütjük a tojást, mehet bele a liszt, a cukor és a só, no meg a felfutott élesztő. Az egészből egy szép, sima tésztát dagasztunk és letakarva megkelesztjük. Ezután jöhet a hajtogatás. A megkelt tésztát téglalap alakúra nyújtjuk. Mintha egy levelet hajtanánk, a felső és az alsó részt egymás felé hajtjuk. Majd a két oldalsó szélét szintén egymás felé hajtjuk, végül az egészet összecsukjuk, mint egy könyvet. Ha ezzel megvagyunk, letakarjuk, és hagyjuk tíz percig pihenni. Ez a hajtogatós műveletet még minimum kétszer, de inkább háromszor elvégezzük. Felső-alsó, majd bal és jobboldali behajtás. Ettől a tészta tökéletes, hólyagos, emeletes jellegű lesz. Az utolsó hajtogatást követően nyújtsuk ujjnyi vastagságúra. Én nem szoktam pogácsaszaggatóval dolgozni, anyagtakarékosabb megoldást választottam. Egyszerűen egy éles késsel kis kockákat vágok belőle és a kis kezeimmel megsodrom, hogy kerek pogácsa alakú legyen. Így sorakoztatom őket a tepsire. A tetejüket megkenem a felvert tojással és jól megpakolom reszelt sajttal. Hagyom még 10-15 percig pihenni, majd 180 fokon 20-25 perc alatt megsütjük. Akkor jó, ha barnára, reccenősre sült rajta a sajt!

Lori

 

Mascarponés - fehércsokis szülinapi torta

Úgy rohant el ez az egy év, hogy csak kapkodom a fejem. Egy éve szeptember 27-én már sírva könyörögtem minden égi és földi illetékeshez, hogy könyörgöm, had szüljem már meg ezt a gyereket. Mert a fiatalúr túl jól érezte magát és eszében sem volt kijönni. pedig már egy autót is beígértem neki az érettségijére, de mégsem. Aztán hála neki, és az orvosoknak, csak megszületett. Gyönyörű volt és ezt azóta napról napra tudja fokozni. Nyilván minden anya így érez a saját gyerekével kapcsolatban. Nos, mivel Kuttyogó okos, gyönyörű és nagyon jó gyerek - leszámítva, hogy egy percre meg nem állna, hogy hangosan és ha kell toporzékolva érvényesíti az akaratát - hetekig kutakodtam recept után, hogy fennállásának első évfordulóját méltóképpen megünnepelhessük. Rendelni nem akartam. Nem azért, mert rontani akarnám a cukrászdák bevételét, hanem azért, mert így sokkal személyesebb. Amíg nem lesznek afféle igényei, miszerint Donald Kacsa, Garfield vagy gőzmozdony alakú tortát akar, addig kénytelen lesz beérni velem. Az alábbi receptet két-három leírás alapján kutyultam össze. A piskótalaptól kicsit féltem, de találtam egy kb. 4 oldalas leírást a legtökéletesebb torta piskótalap sütéséről, és lám...életem legszebb piskótája lett. Tudhatták az égiek, hogy nagyon fontos dologról van szó. A krém alapja pedig mascarpone és fehér csoki, no meg egy kis tejszín. Kevesebb cukrot tettem bele a javasoltnál, így is édes, könnyű...és hát könnyfakasztó lett. Anyukámnak ugyanis annyira ízlett, hogy könnybelábadt szemekkel közölte, milyen büszke rám. Az édesanyák elfogultsága.:o)
Kuttyogó pedig lelkesen trancsírozta és nyalogatta apró ujjait.

Mascarponés-fehércsokis torta

Kezdjük a piskóta lappal.

Hozzávalók: 6 tojás, 6 evőkanál cukor, 6 evőkanál liszt, 1 teáskanál sütőpor

Készítsük elő a tortaformát. Az enyém 26 centi átmérőjű, így szép magas torta lett. (Csak a viszonyítás miatt.) A piskótához a lisztet púpozottabb kanállal mérjük, mert a cukor nehezebb, mint a liszt, azonban egyensúlyban kell lenniük. A sütőt már most melegítsük elő 220 fokra.
A tortaforma alját béleljük ki sütőpapírral. Az aljat és a széleit kenjük ki vajjal, így sehova sem ragad majd a tészta és szépen leválik a formáról. A tojásokat sárgájára-fehérjére választjuk. A fehérjéket egy pici citromlé segítségével verjük kemény habbá. Amikor már kemény, szórjuk bele apránként a cukrot. Ha a hab is kemény és a cukor is belekerült, egyenként adjuk hozzá a tojások sárgáját. Ha ez is megvan, fakanállal, óvatosan keverjük hozzá a sütőporos lisztet. Öntsük a tortaformába és toljuk a sütő középső részére. Én légkeverésen sütöttem, az első 10 percben 220 fokon, majd levettem 180 fokra. Kb. 40 perc alatt készre sült, de szerintem ez sütőfüggő is. 

Jöhetett a krém: 

Hozzávalók: 40 dkg (4 tábla) fehércsoki, 25 dkg mascarpone, 4 dl tejszín, 1 csomag vaníliáscukor vagy 1 vaníliarúd, 6 dkg porcukor
Vízgőz felett megolvasztjuk a fehércsokit. Amikor már olvadt, levesszük a tűzről és kézi habverővel hozzákeverjük a mascarponét és a porcukrot. Így nem lesz csomós a massza, fakanállal kicsit kockázatosabb. Majd kemény habot verünk a 4 dl tejszínből (Én mindig a békebeli zacskós tejszínt veszem. Ez 2,5 deciliteres, két csomag kell belőle, de a maradék egy decilitert remekül hasznosíthatjuk majd a torta tetejéhez.)A felvert habot hozzákeverjük a mascarponés-csokis krémhez. Ha a piskótalap kihűlt, a csokis masszát ráterítjük. Azért fontos, hogy a piskóta kihűljön, mert a krémmel a tetején most megy is a hűtőbe, és ott dermed legalább 2 órán keresztül. Azért kell két órát dermednie, mert így könnyedén rá tudjuk locsolni a legfelső réteget.

A felső réteghez: 10 dkg fehércsoki, a maradék 1 dl tejszín

Semmi más dolgunk nincs, mint összeolvasztani a fehércsokit és a tejszínt. Kivesszük a kicsit dermedt tortát a hűtőből és rácsorgatjuk a fehércsokis masszát. Majd mehet vissza a hűtőbe és lehetőleg egy éjszakára maradjon is ott. Másnap ízlés szerint gyümölcsökkel és tejszínhabbal tálalhatjuk. Nálunk szamóca ment a tetejére, apósom még megtolta kis tejszínhabbal. Szerintem isteni volt, van egy évem, hogy ezt túlszárnyaljam. 

Lori

 

Aszalt szilvás pulykasült

Szerintem, lassan mindenkinek fel fog tűnni, hogy nagyüzemi húsfogyasztók vagyunk. A férjem húst eszik hússal. Egyszer megkívánta a rántott cukkinit. Lelkesen elkészítettem neki, feltálaltam, nagyon ízlett is neki, majd körülbelül a harmadik szeletnél megkérdezte, hogy a husi is készen van már? Mert hogy a drágám úgy gondolta, a cukkini mellé csak dukál egy kis rántott hús is, különben az egésznek semmi értelme. Azt hiszem, a fiam rá ütött. Amint lehetősége nyílt rá, nagy hódolója lett a húsoknak és főétel gyanánt azt eszi a legszívesebben. Férjem jegyezte meg viccesen, hogy lassan disznót kell vágnunk, mert az egyéves kievett minket a húskészletből. Na, azért erről szó sincs. Bár disznóhús valóban nem volt a hűtőben, akadt benne egy szép, nagy pulykamellfilé. És felhasználásra várt a hűtőben megmaradt barack és aszalt szilva is. Nem is kellett más, csak egy kis bacon, meg a jól bevált kacsasütő.

Aszalt szilvás pulykasült

Hozzávalók: egy nagyobb darab pulykamellfilé, aszalt szilva, só, bors, fokhagymakrém, oreganó, bazsalikom, kevés csili, 20-30 dkg szeletelt bacon

A pulykamellet óvatosan bevágtam annyira, hogy szét tudjam teríteni. Kívül-belül sóztam borsoztam, a belsejét megszórtam friss bazsalikommal és oregánóval. A belsejét kiraktam aszalt szilvával. Mivel a gyereknek nem nagyon mertem volna aszalt szilvát adni, az ő kisebb darab husiját barackkal töltöttem meg. A húst feltekertem, majd kívül megkentem fokhagymakrémmel, és megszórtam csilivel. Amennyire a szakadós bacon engedte, beborítottam vele a húst és a biztonság kedvéért egy zsineggel át is kötöztem. Lehet, hogy erre a lépésre már nem is lett volna szükség, de nem mertem megkockáztatni, hogy a gondosan hajtogatott, tekert, töltött húsom fogja magát és szanaszét dől. Na, így mehetett a kacsasütőbe, amelyben már jól megágyaztam neki vöröshagymával. Öntöttem alá pici olajat és nem kevés vizet. Mehetett rá a fedő és máris toltam a sütőbe. 160 fokon sült három órán keresztül. Három óra elteltével levettem a tetejét és megpirítottam a hús felszínét. A bacon ropogott, a hús pedig olyan puha lett, hogy simán, villával is el lehetett "vágni". Mindkét pasi lelkesen ette, krumplipürét kaptak mellé.

Lori

 

Szezámmagos csirke

Nemrégiben volt a kis Kuttyogóm keresztelője. Népünnepély volt, nálunk gyűlt össze a család apraja-nagyja. Apósom bevállalta a bográcsozást, disznópörköltet készített, ezúttal sem rontotta el. Azonban úgy voltam vele, addig sem kellene éheztetni a jó népet, amíg a pörkölt elkészül. Így apró, szezámos csirke falatokat készítettem, amelyhez paradicsomsalátát kínáltam. Annyira jól sikerült, hogy mire a malacka az asztalra került, a legtöbben jól is laktak. (Leszámítva édes jó apámat, aki mélységesen kikérte magának, hogy csirkehússal akarom etetni és inkább kettő vagy három vendég helyett is evett a pöriből.) Mindenki a recept után érdeklődött, pedig egy fikarcnyival sem nehezebb, mint a sima rántott hús. Talán, mivel kis darabokra van vágva a csirke, porhanyósabb lesz a hús még a szezámmagos réteg alatt is. Vendégvárónak kitűnő, előre el lehet készíteni, semmi baja nem lesz, ha kihűlten kerül az asztalra, kézzel is vígan fogyasztható.

Szezámmagos csirke

Hozzávalók: 80 dkg csirkemell filé, 2-3 tojás, liszt, fokhagymasó, bors, egy csomag szezámmag, olaj a sütéshez

A csirkét vékonyabb csíkokra vágom. Megsózom a fokhagymasóval, alaposan meg is borsozom, majd mintha rántott húst készítenék, megforgatom a lisztben, majd a tojásban, s ezek után a panír helyett a szezémmagban hempergetem meg. Jó alaposan felforrósítom az olajat egy mélyebb serpenyőben és hármasával-négyesével beledobom a szezámos csíkokat. Kicsit mérsékelem a hőmérsékletet és pár perc alatt kisütöm. A hús már azelőtt puha, hogy a mag megégne rajta, hála a vékonyra szelésnek. Salátával, rizzsel vagy bármilyen körettel fogyasztható. 

Lori

Hajtovány Limarától

Nagyon sokat böngészem Limara receptjeit. Még nem találtam olyat, ami valamiért nem sikerült volna. Tökéletesen pontos az összetevők listája és mennyisége, még sosem kellett kudarcot vallanom. Néha egy kicsit változtatok a dolgokon, nekem nem mindig van türelmem olyan szépen hajtogatni, feltekerni, formázni, mint neki, de az ízhatás még mindig remek volt. Nála akadtam rá erre a Hajtovány nevezetű csodára is. Nagyon finom, nekem egy kicsit sok volt benne a só, de én olyan kevés sót használok, hogy a férjem mindig megvádol, nem vagyok elég szerelmes. Mindenki lelkesen fogyasztotta, és ami a legfontosabb, hogy még másnap is puha volt.
Tehát, recept itt, ezen nincs is mit variálni. Én a tetejét tojásfehérjével kente le, bőségesenmegszórtam sajttal és háromszög alakúra vágtam fel. Legközelebb más töltelékkel is kipróbálom, már alig várom, hogy kicst megbolondíthassam. Köszi Limara, megint jót ettünk!
http://limarapeksege.blogspot.com/2008/11/hajtovny.html
Lori