Házi tortilla chips padlizsánkrémmel és csipős paradicsommártással

Nagyon szeretem a tortilla chips-et. Amikor még félig-meddig egyedül éltem a saját kis lakásomban, a szomszéd lakásban az unokahúgom lakott. Tulajdonképpen csak át kellett kopognom a falon, ha akartam valamit. Akkoriban azokon az estéken amikor egyedül voltam, gyakorta vendégeskedtünk egymásnál és amolyan erkély partikat csaptunk. Vagyis ültünk két bárszéken a kis erkélyen és dumáltunk hajnalig. (Na meg szidtuk a felettünk lakó idiótákat, akik mindig az esti film alatt gyakoroltatták a zenei analfabéta gyerekükkel a zongorázás alapjait.)  Az ilyen estéknek gyakori hozzátartozója volt a tortilla chips. Szerettük nagyon, több zacskót elpusztítottunk belőle. Ava sajtmártással szerette azt hiszem, én meg csípős paradicsomossal. Annak idején, míg csak éltem és virultam és szórtam a pénzt, fel sem tűnt, milyen drága egy zacskó ebből a tortillából és hozzá a mártás....!
Mióta kissé felelősségteljesebb háziasszonyféle vagyok, aki etet egy egész családot, már megnézem mi mennyibe kerül. Na, fel is tűnt, hogy banyek, ez egy rohadt drága mulatság, pláne ha mártást is veszek hozzá. Úgyhogy egy ideje nem is vettem.
Minap Ava meglátogatott minket, nekem meg egyre többet járt a fejemben a tortilla chips....tekintetem a kukoricalisztre vetődött. És akkor leesett! Miért is szórnám a pénzt zacskós chips-re, mikor süthetek én házilag is? Házi burgonyachips-et szoktam sütni, az is fillérekből megvan a drága zacskós, bolti vacakhoz képest, ezzel sem lehet gond. Kerestem is egy receptet a munkahelyemen, le is mentettem, majd mire pénteken kinyomtattam volna, áramszünet lett, laptop is lemerült, esélytelen voltam. Na de az emlékek. Emlékeztem, hogy kellett hozzá kukoricaliszt - egy másik recept szerint sima liszt - meg só, meg víz. Nem nagy cucc. El is készítettem, kb. fél kiló lisztből lett két óriási tálnyi, ettük egy páran....Megtaláltam a fagyasztóban a még nyár végén lefagyasztott koktélparadicsomaimat. Eddig nem tudtam mihez kezdjek vele, na most olyan finom paradicsommártás lett belőle, hogy ihajj. Meg kreáltam hozzá egy padlizsánkrémet, ezt is csak úgy, mert a sok recept összezavart.

Házi tortilla chips
Hozzávalók 2 nagy tálhoz: 25 dkg kenyérliszt, 25 dkg kukoricaliszt, 3-4 dl víz (amúgy nem tudom, annyi, amennyit majd felvesz), 1 teáskanál só, és én még adtam hozzá egy fél tasak pizza fűszerkeveréket. Szerintem tök jó íze lett tőle.
Csípős paradicsommártás: Két doboznyi koktél, vagy egy kilónyi normális nagyságú friss paradicsom, só, bors, kiskanál cukor (bocs), oregánó, bazsalikom, 1 fej vöröshagyma, csili paprika
Padlizsánkrém: 1 nagy padlizsán, 1 kis doboz tejföl, 1 fej vöröshagyma, 3-4 gerezd fokhagyma, mustár, bors,só, pici pirospaprika
A tésztához valókat egyszerűen összegyúrjuk, 15 percre hűtőbe tesszük, majd lisztezett felületen kinyújtjuk nem túl vékonyra. Először kockákat majd háromszögeket vágunk belőle. Egy nagy serpenyőben olajat forrósítunk. Amikor már jó forró, beledobáljuk a háromszögeket és kb. 5 perc alatt aranybarnára, roppanósra sütjük. Lapáttal kiemeljük, egy papírtörlőn lecsepegtetjük. Ha kihűlt, már lehet ropogtatni.

A csípős paradicsommártás: Én a paradicsomoknak nem húztam le a héját. Koktélparinál jó móka lett volna. Persze, nagyobbaknál érdemes. Kevés olajon megfuttattam egy kockákra vágott vöröshagymát, majd rázuttyintottam a paradicsomot. Alacsony lángon fedő alatt rotyogtattam, hogy jól besűrűsödjön. Amikor ez a folyamat megkezdődött, befűszereztem, beledobtam az apróra vágott csilipaprikát és a cukrot. Addig főzögettem, míg jó sűrű lett. Ha ez esetleg nagyon nem akarna összejönni, pár kanál sűrített paradicsommal javíthatunk a helyzeten. Amikor készen volt, kicsit hagytam hűlni és egy botmixerrel krémesítettem.

Padlizsánkrém: A padlizsánt sütőpapíros tepsire raktam és bedobtam 200 fokos sütőbe. Addig sütöttem, míg jól megbarnult. Amikor ezzel megvoltam, kettévágtam és kikapargattam a belsejét egy mélyebb tálba. Ráöntöttem a tejfölt, hozzáadtam az apróra vágott vöröshagymát, két evőkanálnyi mustárt nyomtam rá, a fokhagymagerezdeket is belenyomtam. Megfűszereztem sóval, borssal és kevés pirospaprikával. Majd az egészet botmixerrel krémesítettem.

Íros karaj

Ez egy Nigella Lawson recept, eredetiben ő csirkecombokból készítette egy kicsit más fűszerezéssel. Nálunk jobban megy a sertés, ráadásul csodás karajt kaptam a hentesbácsitól. Úgyhogy ezeket pácoltam be egy éjszakára íróba és így lett lesütve. Nagyon, nagyon, nagyon finom lett. Az egész család csak úgy falta, a hús omlós és iszonyúan puha lett. A kicsi kapott egy falatot ebéd előtt nem sokkal, mert ott héderelt a konyhában, akkor vettem ki az edényt a sütőből. Nem bírt magával, kapott kóstolót. Na, onnantól kezdve a lábamba kapaszkodva ordított karajért, úgyhogy ugrott a nagy családi ebéd, meg kellett etetnem a gyereket, aki két szelettel bírt megküzdeni, majd jóllakottan elaludt az etetőszékben. Az apja is. Ő nem etetőszékben, de négy szelet után ő is bebólintott. Pedig én nem tudok vékony szeleteket vágni. Ujjnyi vastagságúban nyomulunk. Próbáljátok ki, az a legjobb benne, hogy kevés melóval nagyot lehet villantani.

Írós karajszeletek Nigella után 

Hozzávalók: 1 kg karajfilé, 1 nagy doboz író, 1 fej fokhagyma - tényleg egy egész fej - só, bors, majoranna.

A karajt vágjuk ujjnyi vastag szeletekre, tegyük egy műanyag edénybe. Öntsük nyakon az íróval, daraboljuk bele azt a sok fokhagymát. Kicsit borsozzuk meg, szórjuk meg majorannával. Forgassuk össze, majd lezárva tegyük egy éjszakára a hűtőbe. Másnap egy tepsi aljára tegyünk kevés olajat - én mangalica zsírt használtam - és az íróból kivéve sorakoztassuk egymás mellé a hússzeleteket. A maradék írót már nem kell ráönteni. Kicsit most megsózhatjuk, és öntsünk alá egy kis fehérbort vagy húslevet. Fedjük le és toljuk 170 fokos sütőbe. Kb. 2 óra alatt szép puhára sül. Ekkor vegyük le a fóliát, és a tetejét kicsit pirítsuk át. Tálaláskor petrezselyemmel megszórva tálaljuk.

 Tudom, rémes fotó...de annyira gyorsan fogyott, hogy reptében fotóztam.

Elsózott pórés pogácsa

Voltatok már úgy, hogy a só túl sós? Na, nekem ez most összejött. Újfajta sót vettem, Horváth Rozit, jódozott tengeri só. Hogy mi köze Rozinak a tengerhez, nem tudom, de látszik, hogy nincs a toppon. Történt ugyanis, hogy találtam egy marha jó póréhagymás-ricottás pogácsa receptet a Mindmegettén. Kicsit átpofoztam a saját ízlésem szerint. A recept 3 evőkanál sót ír, ami szerintem alapjáraton sok még majd egy kiló liszthez is, de mivel én mindig totál sótlanul sütök-főzök, gondoltam, nehogymár ízetlen, sótlan legyen a pogácsa...és beledobtam a három evőkanál sót. Persze nagyon csapottan. A végeredmény egy ehetetlen pogácsa lett, ami alapvetően isteni finom lehetett volna, ha nem kapkod az ember minden egyes falat végén levegő meg víz után. (Oké, mondjuk két pálinka elfogyasztása után már lelkesebben ettük, akkor már jó volt ez is. )
Na rendben, erre még ráfoghatjuk, hogy hülyegyerek nem vette észre, hogy sok az a három kanál. Na de! Készült még leves...a sóval ugyanúgy bántam mennyiségileg ahogy eddig. Tehát sótlannak kellett volna lennie. Ehhez képest még kicsit sós is volt. Csak úgy, mint a hús, amit már alig mertem megsózni és így is ittunk rá rendesen. Elpanaszoltam anyukámnak, hogy szerelmes a szakácsnő és minden sós. Ő kérdezte meg, vettem-é mostanság újfajta sót. Mondom igen. Kérdi, Horvát Rozi? Mondom, az. Na, azt mondja, azzal ő is úgy befürdött, hogy apám már a Dunát kiitta és sírva könyörgött, hogy bánjon már csínjábban a sóval, mert nem bírja a gyomra. Erről ennyit. Kidobtam a francba. Nem vagyok hajlandó kísérletezgetni.
Azért ezt a pórés recit leírom, mert ha feleennyi sóval készül - amit már így is fogok a receptbe írni - akkor isteni finom rágcsálnivaló.

Póréhagymás-ricottás pogácsa

Hozzávalók: 25 dkg ricotta, 1 kis pohár tejföl, 1 szál póréhagyma, 1,5 ek. só, 1 kg liszt, 2,5 dkg élesztő, 15 dkg vaj, 2 tojás, 1 dl tej, csipetnyi cukor

Egy tojás kivételével az összes hozzávalóból szép tésztát dagasztunk. Lefedve hagyjuk a duplájára kelni. Közben a pórét felkarikázzuk és kevés vajon megdinszteljük, csak annyira, hogy puha legyen. Ha a tészta megkelt, fél centi vastagságúra kinyújtjuk, rászórjuk a póréhagymát, majd dupla hajtogatást végzünk rajta. Újra kinyújtjuk, ismét hajtogatjuk és hagyjuk megint fél órát kelni. Ezt még kétszer végezzük el, majd az utolsó nyújtásnál vágjunk a tésztából kockákat és kicsit hengergessük össze a kezünkkel. Tegyük sütőpapíros tepsire, a tetejét kenjük le egy felvert tojással, majd még reszelt sajtot is szórhatunk a tetejére. 190 fokra előmelegített sütőben 15-20 perc alatt ropogósra sül. 

Esetünk a báránnyal

Sosem ettem még bárányt. Látni már láttam közelről, és a Kuttygónak is van egy kedves kis dala a Beee Beee Bárányról. Na de enni... Aztán amikor a jó múltkoriban megérkezett a mangalica szállítmányom, elhintették, hogy húsvétra vágnak báránykát. Kell? Kell, hát, mondtam lelkesen ölelve a füstölt mangalica darabokat, és valójában már azon járt az agyam, hogy viszem el a kocsiig ezt a majd tíz kiló húst. Aztán úgy két hét múlva csörgött a telefonom: Akkor mindjárt visszük a bárányt. Kisebb sokkot kaptam. Mert, hogy időközben átfutott az agyamon, hogy fogom a fél bárányt ismételten elszállítani a kocsiig - a munkahelyemre hozták ugyanis - és egyébként is, hova teszem a munkaidő végéig?
Jön a telefon, itt a cucc. De vigyek valami szatyrot, mert ládában van. Mondom, mekkorát? Azt mondja a fickó: nem nagy, úgy négy csirkényi....AHHHAAAAA....Na, jobb híján kölcsönkértem a reckós csajtól egy zöld postazsákot. Nem ér röhögni. Ebbe került a bárányka gerince, meg a két combja, meg egy kis ez meg az. 9 kiló hús. Fasza. A vállamra dobtam és felballagtam vele, mint a húsvéti nyúl a zöld puttonnyal. Nem, senki nem röhögött...nagyon. Főnököm megszánt, és hamarabb elküldött haza. Szerintem csak aggódott, hogy valami baja lesz a húsnak és feléled a félbárány.
Hazavittem Bee Bee Bárányt, de közben riasztottam apósomat, hogy hozzon valami szerszámot, bárdot, fűrészt, mert ezt bizony darabolni meg csontozni kell. Hozott. A szomszéd kutyája jól járt. A slusszpoén, hogy apukám éppen aznap telefonált, hogy megjárták a vidéket és van egy fél őz a csomagtartójában. Valakitől kapta. Szerencsére nyúzva, fagyasztva. Darabolva nem annyira. Van egy vadász a családban. Kérdi, kell - e az őz. Ja, hogyne kéne, jól meglesznek a báránnyal a fagyasztóládában. Szóval, épphogy bari beköltözött kis csomagokban a fagyasztóba, megjött őzgidácska sete suta - csakhogy Rába Tímeát idézzem valamelyik főzős műsorból - és beugrott ő is a bari mellé. Most aztán jól el vagyunk látva. Úgyhogy értelemszerűen húsvétkor bárány menü volt.
Valaki megkérdezte, nem szürreális-e bárányt enni húsvétkor. Szerintem nem. A férjem kollegái nyulat sütöttek húsvétkor valami tóparton. Na, ha valami, az bizony szürreális.
Báránykából először is készült egy raguleves. Nem készült róla fotó, a gyerek valahova eltüntette a fényképezőgépet, napokig kerestük, nem frissen meg nem volt kedvem fotózni. Semmi különös, úgy csináltam meg, mint a húslevest, sajna nem habarhattam be semmivel, mert a férjem attól válórohamot kap.
Na de, készült báránycomb és karaj...málnamártással. (Kellett hozzá valami gyümölcs és egy doboz málna esett a legjobban kézre.) És addigra előkerült a gép is.

Bárány comb és karaj málnamártással
Hozzávalók: Egy bárány comb kicsontozva, sárgarépa, zeller, karaj szintén csontozva, vöröshagyma, fokhagyma, rozmaring, só, bors, mustár, borókabogyó, kakukkfű, piros arany, fehérbor,
Köretnek sztékburgonya
A mártáshoz: málna, vaj, fahéj, szegfűszeg, barnacukor, étkezési keményítő
Oké, kicsit zavaros a hozzávalók listája, de a combot és a karajt másféle pácolással és másféle eljárással készítettem el. Megjegyzem, a karaj volt a jobb. Azért ott volt a comb is.
Első lépésként már előző este lefaggyúztam az összes húst. Azért ez komoly meló volt, hihetetlen, hogy még egy ekkora báránykán is van faggyú. Igyekeztem a lehető legtisztább húst előállítani, úgy tűnik sikerült. A combot felszeleteltem és pácot készítettem olíva olajból, fokhagymagerezdekből, egy nagy szál rozmaringból, borókabogyóból és kakukkfűből. Nem adtam hozzá sót és borsot, azt csak a sütés előtt közvetlenül. Így egy nagy dobozban a hűtőbe került egész éjszakára.
A karajt lefejtettem a csontról, csont szomszéd ebnek, a hús pedig ezt a pácot kapta: olíva olaj, fokhagymagerezdek, mustár, rozmaring szál és kevés piros arany. Szintén hűtőbe éjszakára.
Másnap a combokat kevés olíva olajon hirtelen átsütöttem -ekkor sóztam, borsoztam - és a kacsasütő öntöttvas edényembe sorakoztattam. Rádaraboltam egy nagy fej vöröshagymát, ráfektettem két szál rozmaringágat, aláöntöttem annyi fehérbort, amennyi még nem lepte el, és fedővel együtt 160 fokra betoltam a sütőbe. Egy óra alatt csodásan omlósra és puhára sült.
A karajhoz elővettem a másik, valamivel kisebb öntössvas fazekamat. Megforrósítottam és a karajt a pácból kivéve egy-két perc alatt árpirítottam, kicsit forgatva, hogy minden oldalát megkapja. Ekkor felöntöttem (a maradék) húsleves és bor keverékével úgy, hogy teljesen ellepje a húst. Tettem mellé sárgarépákat egészben, meg zellert, erre is daraboltam vöröshagymát, beledobtam egy kisebb ág rozmaringot és fedő alatt, lassú lángon, kicsit rotyogva 1-1,5 óra alatt ez is nagyon finom puha lett. Nekem ez jobban ízlett, de a családból többeknek a comb jött be. Ízlések és pofonok. A körethez egyszerűen félbevágtam a héjában főtt burgonyát és befűszerezve a sütőben megsütöttem.
A mártáshoz kiolvasztottam a nagy doboz kb.35-40 dkg málnát. Egy serpenyőben megfuttattam úgy 10 dkg vajat, rádobtam a málnát és megvártam míg leves lesz. Ekkor megszórtam nagyon kevés barna cukorral - nem szabad nagyon édesnek lennie, a fanyarsága remekül megy a húshoz - fahéjjal és szegfűszeggel. Mivel nagyon hígnak láttam, kevés vízben elkevertem egy evőkanál étkezési keményítőt és ezzel picit besűrítettem a mártást. Nagyon finom volt a hús mellé.

Sütőzacskóban sült piros jérce snidlinges sajtmártással

Úgy döntöttem, adok még egy esélyt a sütőzacskónak. Amikor legutóbb használtam, nem éppen voltam elragadtatva tőle, de most egy kicsivel több időt és odafigyelést szenteltem a dolognak. A mélyhűtőben még kuksolt két jérce. Az egyiket feláldoztam a vasárnapi ebéd oltárán. Végre ismét lehet fűszernövényeket ültetni, egy nagy csokor snidlinggel kezdtem. Szóval, adott volt. Csirke, snidlinges....de milyen mártás. Mivel vasárnap volt, egy rakat sajtmaradék figyelt már a hűtőben. Ezeket összevadásztam és pont kiadott egy szép adag sajtmártásra valót. (Sima guda meg trappista) Férjem imádja a mártásokat, még egyszer sem sikerült akkora mennyiséget csinálnom, hogy esetleg másnapra is elég legyen. Most is csak azért sikerült mert már akkor eldugdostam egy adagot, mikor elkészült.

Sütőzacskóban sült piros jérce snidlinges sajtmártással
Hozzávalók: 1 nagy sütőzacskó, 1 csirke vagy jérce, ízlés szerint fűszerekből pác, nálam: olíva olaj, fokhagyma, só, bors, piros arany, mustár, majoranna, snidling, tárkony.
A mártáshoz: 20 dkg sajt, 5 dkg vaj, 3-4 dl tej, snidling, fokhagyma,liszt, só, bors (aki szereti, szerecsendió én ettől sikítófrászt kapok.)
A páchoz valókat olíva olajjal összekeverjük. A fokhagymát átpasszírozzuk, így kerül a pácba, a snidlinget apróra vagdosva keverjük bele. A piros aranytól nagyon szép színt kap, tudom, hogy fúj, tubus,ellenség, de én akkor is nagyon szeretem. Ezzel a cuccal egy ecset segítségével szépen átkenegetem a jércikét. Óvatosan beleszuszmákolom a sütőzacskóba. Beleraktam egy tepsibe és nagyon lassan, 160 fokon sütöm úgy 2 órán keresztül. Ettől nagyon finom, puha, omlós lesz. Amikor ez az idő letelt, szétvágtam a sütőzacskót és a maradék páccal még egyszer alaposan lekentem a puha jércét. Ekkor grillező funkcióra kapcsoltam a sütőt és 10-15 perc alatt egy finom, ropogós kéreg keletkezett a madáron.
Közben persze készült a sajtmártás. Megolvasztottam egy kis lábosban a vajat, rádobtam két evőkanál lisztet, megpirítottam picit és felöntöttem tejjel. Kézi habverővel folyamatosan kevertem, hozzáadtam a lereszelt sajtot és fűszereztem. Amikor már teljesen összesűrűsödött, akkor daraboltam rá egy nagy csokor snidlinget.
A csirkét a mártással és krumplipürével tálaltam. A képen a jérce combja...

Az én konyhám...már megint....

Lekvároskukta hívott játzsani, hogy mutassam be a konyhámat vagy a konyhám kedvenc szegletét, részletét. Most visszautalnék egy korábbi bejegyzésemre, ahol már regéltem Nektek Az Én Konyhámról. Most sem tudnék ennél sokkal több mindent leírni. Imádom a konyhámat, nagy szerelem volt, azóta is ez a kedvenc részem a házban. Amerikai konyhénk van, egybe a nappali nagy erkélyajtóval és a konyha, a mosogató felett ablakkal - ezt nagyon imádom és innen is vezet egy kisebb erkélyajtó a teraszra. Nyáron rögtön reggel kitárom az erkélyajtót és lefekvésig be sem csukom. Imádom a bögréket, a cukortartókat, a csetreszeket - ahogy a férjem hívja. A múltkor egy hétig röhögött rajtam, mert vettem egy 10 fajta mézből álló kis mniszettet. Picike üvegek voltak, szépen egymás mellé rendezve, csomagolva. Egyik reggel ki akarta nyitni, hogy akkor tesz a teába én meg nem győztem a mézem után vetődni. Közöltem, hogy egy díszméz, nem esszük meg csak csodáljuk áhítatoisan, csendben és minél távolabbról. Na, hogy én mit kaptam!

Eltűnve...Citromos csilis csokis sütivel visszatérve

Bizony, kicsit eltűntem mostanság. Ennek millió és egy oka volt. Először a Kuttyogó volt beteg, aztán én kötöttem ki a sürgősségi ügyeleten, majd a férjem dereka adta be a kulcsot. Szóval kriplik vagyunk, illetve remélhetőleg csak voltunk, de rendesen. Azért a menza üzemelt, fotók is készültek úgyhogy igyekszem pótolni az elmaradásokat.
Most persze húsvét rulez. Pénteken szabadnap és óriási nagytakarítás. Ablakpucolással. Brrrr....Rávettem a férjem, hogy azt intézze ő, én cserébe minden egyebet bevállalok, csak azt ne kelljen. Baromi sok ablakunk meg erkélyajtónk van, én meg már egy sámli tetején állva is szédülök, olyan tériszonyom van, szóval én csak az ablakok alsó felét tudnám tisztára sikálni. Az meg ugye kicsit kevés lesz. Kuttyogót erre a napra kölcsönadjuk a nagyiknak, mert édeském oly lelkesen tud segíteni, hogy nem biztos, hogy haladnánk.
A legutóbbi napon, amikor kettesben voltunk otthon, lemostuk a konyhaszekrényt. Király mulatság volt, ő háromszor én kétszer öltöztem át, mert a lavórból a vizet nem mindig sikerült a szekrényre érkeztetni. Na de megcsináltuk, szuper volt, utána pedig ezt a sütit dobtuk össze, mi ketten. :o)

Citromos, csilis csokis villámsüti
Hozzávalók: 2 nagy citrom, 30 dkg sima liszt, 10-15 dkg kukorica liszt, 20 dkg vaj, 1 tábla csilis csoki, 2 teáskanál sütőpor, 3 tojás, 20 dkg porcukor, 2 teáskanál vaníliás cukor, 2-3 evőkanál tej, 10 dkg mandula
Ez valóban villámsüti. Én mindent bedobáltam a csodarobotgépbe. Először mentek a tojások a puha vajjal a gépbe, ezeket jól elkevertem. Utána ment bele a porcukor és a vaníliás cukor, újabb keverés. (Mindez persze egy tök sima kézi robotgppel is tökéletesen kivitelezhető.) Utána a lisztek a sütőporral elkeverve és a citromok reszelt héja. Én a levét most nem tettem bele. A végén, mivel nekem jó sűrű lett, egy kevés hideg tejjel lágyítottam rajta. A csilis csokit apróra törtem és beleforgattam a maszába. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem a masszát, a tetejét pedig megszórtam mandulával. 180 fokon sütöttem kb. fél órát. (Illetve kétszer fél órát, mert már vagy negyed órája ment a sütő, a sütin semmi változást nem tapasztaltam, aztán rájöttem, hogy elfelejtettem lekapcsolni a gyerekzárat. Ilyenkor a világítás megy, de nem melegít semmit. ) Nagyon könnyű, finom sütemény lett, Kuttyogó a csili ellenére három szeletet tolt le egyhuzamban. Aggódtam, hogy a csili majd bántja a hasát, de szerencsére nem volt túl erős, ellenben a gyerek gyomrával. :o)