Jön a telefon, itt a cucc. De vigyek valami szatyrot, mert ládában van. Mondom, mekkorát? Azt mondja a fickó: nem nagy, úgy négy csirkényi....AHHHAAAAA....Na, jobb híján kölcsönkértem a reckós csajtól egy zöld postazsákot. Nem ér röhögni. Ebbe került a bárányka gerince, meg a két combja, meg egy kis ez meg az. 9 kiló hús. Fasza. A vállamra dobtam és felballagtam vele, mint a húsvéti nyúl a zöld puttonnyal. Nem, senki nem röhögött...nagyon. Főnököm megszánt, és hamarabb elküldött haza. Szerintem csak aggódott, hogy valami baja lesz a húsnak és feléled a félbárány.
Hazavittem Bee Bee Bárányt, de közben riasztottam apósomat, hogy hozzon valami szerszámot, bárdot, fűrészt, mert ezt bizony darabolni meg csontozni kell. Hozott. A szomszéd kutyája jól járt. A slusszpoén, hogy apukám éppen aznap telefonált, hogy megjárták a vidéket és van egy fél őz a csomagtartójában. Valakitől kapta. Szerencsére nyúzva, fagyasztva. Darabolva nem annyira. Van egy vadász a családban. Kérdi, kell - e az őz. Ja, hogyne kéne, jól meglesznek a báránnyal a fagyasztóládában. Szóval, épphogy bari beköltözött kis csomagokban a fagyasztóba, megjött őzgidácska sete suta - csakhogy Rába Tímeát idézzem valamelyik főzős műsorból - és beugrott ő is a bari mellé. Most aztán jól el vagyunk látva. Úgyhogy értelemszerűen húsvétkor bárány menü volt.
Valaki megkérdezte, nem szürreális-e bárányt enni húsvétkor. Szerintem nem. A férjem kollegái nyulat sütöttek húsvétkor valami tóparton. Na, ha valami, az bizony szürreális.
Báránykából először is készült egy raguleves. Nem készült róla fotó, a gyerek valahova eltüntette a fényképezőgépet, napokig kerestük, nem frissen meg nem volt kedvem fotózni. Semmi különös, úgy csináltam meg, mint a húslevest, sajna nem habarhattam be semmivel, mert a férjem attól válórohamot kap.
Na de, készült báránycomb és karaj...málnamártással. (Kellett hozzá valami gyümölcs és egy doboz málna esett a legjobban kézre.) És addigra előkerült a gép is.
Bárány comb és karaj málnamártással
Hozzávalók: Egy bárány comb kicsontozva, sárgarépa, zeller, karaj szintén csontozva, vöröshagyma, fokhagyma, rozmaring, só, bors, mustár, borókabogyó, kakukkfű, piros arany, fehérbor,
Köretnek sztékburgonya
A mártáshoz: málna, vaj, fahéj, szegfűszeg, barnacukor, étkezési keményítő
Oké, kicsit zavaros a hozzávalók listája, de a combot és a karajt másféle pácolással és másféle eljárással készítettem el. Megjegyzem, a karaj volt a jobb. Azért ott volt a comb is.
Első lépésként már előző este lefaggyúztam az összes húst. Azért ez komoly meló volt, hihetetlen, hogy még egy ekkora báránykán is van faggyú. Igyekeztem a lehető legtisztább húst előállítani, úgy tűnik sikerült. A combot felszeleteltem és pácot készítettem olíva olajból, fokhagymagerezdekből, egy nagy szál rozmaringból, borókabogyóból és kakukkfűből. Nem adtam hozzá sót és borsot, azt csak a sütés előtt közvetlenül. Így egy nagy dobozban a hűtőbe került egész éjszakára.
A karajt lefejtettem a csontról, csont szomszéd ebnek, a hús pedig ezt a pácot kapta: olíva olaj, fokhagymagerezdek, mustár, rozmaring szál és kevés piros arany. Szintén hűtőbe éjszakára.
Másnap a combokat kevés olíva olajon hirtelen átsütöttem -ekkor sóztam, borsoztam - és a kacsasütő öntöttvas edényembe sorakoztattam. Rádaraboltam egy nagy fej vöröshagymát, ráfektettem két szál rozmaringágat, aláöntöttem annyi fehérbort, amennyi még nem lepte el, és fedővel együtt 160 fokra betoltam a sütőbe. Egy óra alatt csodásan omlósra és puhára sült.
A karajhoz elővettem a másik, valamivel kisebb öntössvas fazekamat. Megforrósítottam és a karajt a pácból kivéve egy-két perc alatt árpirítottam, kicsit forgatva, hogy minden oldalát megkapja. Ekkor felöntöttem (a maradék) húsleves és bor keverékével úgy, hogy teljesen ellepje a húst. Tettem mellé sárgarépákat egészben, meg zellert, erre is daraboltam vöröshagymát, beledobtam egy kisebb ág rozmaringot és fedő alatt, lassú lángon, kicsit rotyogva 1-1,5 óra alatt ez is nagyon finom puha lett. Nekem ez jobban ízlett, de a családból többeknek a comb jött be. Ízlések és pofonok. A körethez egyszerűen félbevágtam a héjában főtt burgonyát és befűszerezve a sütőben megsütöttem.
A mártáshoz kiolvasztottam a nagy doboz kb.35-40 dkg málnát. Egy serpenyőben megfuttattam úgy 10 dkg vajat, rádobtam a málnát és megvártam míg leves lesz. Ekkor megszórtam nagyon kevés barna cukorral - nem szabad nagyon édesnek lennie, a fanyarsága remekül megy a húshoz - fahéjjal és szegfűszeggel. Mivel nagyon hígnak láttam, kevés vízben elkevertem egy evőkanál étkezési keményítőt és ezzel picit besűrítettem a mártást. Nagyon finom volt a hús mellé.
