2010. április 2., péntek

Az én konyhám...már megint....

Lekvároskukta hívott játzsani, hogy mutassam be a konyhámat vagy a konyhám kedvenc szegletét, részletét. Most visszautalnék egy korábbi bejegyzésemre, ahol már regéltem Nektek Az Én Konyhámról. Most sem tudnék ennél sokkal több mindent leírni. Imádom a konyhámat, nagy szerelem volt, azóta is ez a kedvenc részem a házban. Amerikai konyhénk van, egybe a nappali nagy erkélyajtóval és a konyha, a mosogató felett ablakkal - ezt nagyon imádom és innen is vezet egy kisebb erkélyajtó a teraszra. Nyáron rögtön reggel kitárom az erkélyajtót és lefekvésig be sem csukom. Imádom a bögréket, a cukortartókat, a csetreszeket - ahogy a férjem hívja. A múltkor egy hétig röhögött rajtam, mert vettem egy 10 fajta mézből álló kis mniszettet. Picike üvegek voltak, szépen egymás mellé rendezve, csomagolva. Egyik reggel ki akarta nyitni, hogy akkor tesz a teába én meg nem győztem a mézem után vetődni. Közöltem, hogy egy díszméz, nem esszük meg csak csodáljuk áhítatoisan, csendben és minél távolabbról. Na, hogy én mit kaptam!