Ismét Karintiában jártunk

Imádom Karintiát. Egy kedves meghívásnak köszönhetően már harmadszor járhattunk ott. Nemrég jöttünk haza, négy csodás napot sikerült ott eltölteni. Imádom ezt a vidéket. Mert tiszta. Mert sehol nincs falfirka, mert az emberek kedvesek és mosolyognak, mert az étel mesésen finom, és szinte minden helyi, minden bio, isteniek a húsok, a sajtok és a dzsemek...és mindig rájövök, hogy igen basszus, így is lehet élni.
Most Turracher Höhén jártunk, ahol egyesek még mindig síeltek. Korán elindultunk, mert bizony több, mint 600 kilométer, megállásokkal együtt úgy 7 óra az út. Mentünk, mentünk és mikor felsejlettek a magas, havas hegyek elkezdtünk viccelődni a férjemmel,hogy hehe, oda megyünk a tetejére. hehe. És tényleg. Egyszer csak egy meredek úton találtuk magunkat és csak mentünk, mentünk felfelé 1800 méter magasra. A hőmérséklet meg csak esett, esett. Na jó, annyira nem, mert 15-16 foknál azért megállt. És beléptünk a Hochschober szállodába és mesevilág, luxus fogadott bennünket. Tök hülyén éreztem magam és csak pillogtam körbe, körbe a szobán, körbe az étkezőn, körbe a wellness részlegen. Eddig nem tudtam, mennyire jó egy kinti jaccuzziban ülni és bámulni a havas hegycsúcsokat. Most már ez is megvolt, jelentem, óriási.
A szállónak van egy török fürdő része. Első nap lődörögtünk arrafelé, mire elénk toppant Mustafa és elkezdte mondani, mondani .... a nem tudjuk mit, mert mindketten agolul beszélünk, ő meg németül nyomta. Próbáltam pisszegni a férjemnek, hogy szóljon már, hogy váltson nyelvet, de levegőt sem vett. Mire feleszméltünk engem betuszkolt a női, férjemet a férfi öltözőbe, lerángatta róla a köntöst és fura kis kockás terítőt adott neki. Kábé, mint egy konyharuha. Mikor egy pillanatra felszívódott, férjem kétségbeesve dörömbölt a női öltöző ajtaján, hogy siess, siess, fussunk! Futottunk. Első nap erre még nem voltunk felkészülve...másnap már igen. Nem rossz, de nekem fura volt sok emberrel együtt feküdni egy nagy kőágyon...balra néztem és szembetaláltam magam egy nagy szőrös háttal...jobbra néztem, megláttam a kijáratot és iszkiri. Nekem jobban bejön a sima welnesz. :o)
Szaunába nem mertem menni, mert itt szigorúan pucérkodni kell, én meg iszonyú szégyellős vagyok. Maradtak a forró aromakabinok, amik pont olyan melegek voltak és párásak, de ráadásként még csodásan illatosak is. Nagyon jó volt...hozok még majd képeket a kajákról is, de a laptomom el lett árverezve, kicsit nehézkes most a kép letöltés, feltöltés, de meg fogom oldani. Addig nézzétek ezt a pár képet....