Vajas keksz újra

Imádtam Locatelli kekszét. De most olyan kekszet akartam, amiben nincsen tojás...annyira ugyanis most nem állok jól tojással, kellett másik sütibe és tojást szigorúan csak háztól veszek...vidéki családfámból adódóan erre háklis vagyok. Különösen, hogy baromira sok tojéá fogy nálunk....a gyerek imádja a bundás kenyeret, de ha neki csinálok, ott sorakozik az apja is, aki meg nem képes megállni egy szeletnél. A rántotta szintén menő, de a férjem 4 alatt neki sem áll, plusz egy a gyerek, plusz kettő én. Máris ugrott majd egy doboz és akkor még nem sütöttem semmit. Meg a tojáskrém, amit imádok. Meg salátába is szeretek tenni hús helyett...magamnak, amikor éppen fogyózom...mint most. Azonban a legújabb szállítmány valahogy nem érkezett meg hétvégére, úgyhogy kicsit módosítanom kellett a sütik összetételén és ezt pont ez a keksz sínylette meg, még akkor is, ha nem kellett volna bele sok. Ami amúgy nem baj. Én egyébként sem érzek nagy különbséget tojásos vagy tojásmentes keksz között, de szerintem ez a saját falánkságom következménye...annyira szeretem az omlós dolgokat, hogy falom gondolkodás nélkül. Na, ezzel ez történt. Kicsit átvariáltam az arányokat, nálam a kiindulási alap mindig a tömbnyi vaj. Elrohantam kukoricalisztért, mert az elfogyott. Szerencsére kivételesen volt a sarki Sparban mert nem szívesen tettem volna ki magam egyéb kísértéseknek valami multiban. Amúgy ez a kukoricaliszt csodákat tesz a kekszfélékkel. Én most fele-fele arányban használtam, mondjuk nem is állt össze annyira, hogy darabolni lehessen, de a végeredményen és az ízen ez mit sem változtatott.

Vajas keksz újra

Hozzávalók: 25 dkg szigorúan szobahőmérsékletű vaj, 20 dkg sima liszt, 20 dkg kukorica liszt, 1 csomag vaníliás cukor, csipet só, 10 dkg porcukor

Semmi más teendő nincs, mint összekeverni lehetőleg robotgéppel, hogy a kézmelegtől ne olvadjon agyonra a vaj. Amikor ez megvan, betenni a hűtőbe úgy fél órára. Én egyszerűen kis gombócokat gyúrtam belőle, kissé lelapítottam és így raktam sütőpapíros tepsire. A sütőt muszáj alaposan előmelegíteni 180 fokra és így betenni a kekszet. Így is szét fog folyni...nekem legalábbis. Kihűlve szabad csak hozzányúlni, mert annyira omlós, hogy törik, nem is kicsit. Egy baja van. Nem lehet abbahagyni.

Pikáns serpenyős krumpli

Kicsit el vagyok tűnve. Ennek egyik oka a sok munka, a másik pedig egy, az egész családon átsüvítő megfázásos betegség. A nagyszülők kezdték. Mivel napközben ők vannak a kicsivel, várható volt, hogy Kuttyogó sem ússza meg a dolgot. Sajnos benyelt egy kis megfázást. Szerencsére bivaly kisgyerek, volt egy kis láza, kókadt volt, többet aludt az átlagosnál, de rengeteg alvással, vitaminnal és némi lázcsillapítóval pár nap alatt helyrejött. Rémületes dolog, ha egy gyerek beteg, még akkor is, ha csak egy kis megfázásról van szó. De a legrosszabb ilyenkor az orrszívó porszívó. Aki ezt kitalálta, annak a hátsófelébe vezetném és szívatnám egy hétig. Értem én, hogy ez kell...de hát csak lehetne ennek valami kulturáltabb, kevésbé rémisztő módja. A gyerekem apjával hétvégén este ültünk, apa kezében a gyerek, az enyémben az orrszívó. És néztünk tanácstalanul egymásra, hogy most akkor szívod? Szívjam? De ordít. De fogd le. De ennél erősebben nem merem. Majd én. Szívd te. Dehát mozog. Mozog basszus, másfél éves, gondoltad, majd szoborszerűvé merevedve megadja magát? Na, egy fél óra múlva szitkozódva hagytuk a francba. Mondjuk addigra a gyerek úgy ordított, hogy az összes takony kijött, szerintem még az agyából is. Van egy kisebb, elektromos orrszívónk, azt vettük elő. Szerencsére csak egyszer volt rá szükség.
Na de...idegeink lecsillapítása végett úgy döntöttünk, csapunk egy laza vacsit. Semmi faxni. Krumpli, LILAHAGYMA, körözött - maradék túróból ebédre készített túrós tészta ügyileg - sajt, paprika és a maradék kacsazsír. Úgy saccolom, fejenként két fej lilahagymát, és úgy 5000-6000 kalóriát pusztítottunk el. A krumplit most kicsit másképp sütöttem. Piteformában. Nem röhögni, az volt teflonos és pont annak olyan a mérete, hogy kettőnknek elég. (Pedig nem kicsi.) Szaftos lett, csípős, pikáns, pirosas és hagymás, mint a veszedelem. Köretként is kipróbáltuk másnap egy lájtosabb verzióban, de akár önmagéban is tök kis kaja.

Pikáns serpenyős krumpli
Hozzávalók: 5-6 fej közepes vagy nagyobb krumpli, olíva olaj, mustár, pirosarany, 5-6 gerezd fokhagyma, 1 fej lilahagyma, só, bors, majoranna, oreganó
A krumplit vágjuk vastagabb hasábokra és máris tehetjük abba a tepsibe amiben majd sülni fog. (Én az alját átkentem egy kis kacsazsírral, biztos ami biztos.) Szórjuk meg a majorannával, oregánóval, adjunk hozzá egy teáskanál mustárt és nyomjunk rá nem kevés pirosaranyat, hogy szép színe legyen. Sózzuk, borsozuk. A lilahagymát vágjuk csíkokra, ezt is adjuk a krumplihoz. Az egészet locsoljuk meg olívaolajjal, alaposan keverjük össze. A fokhagyma gerezdeket dobáljuk rá. Öntsünk alá annyi vizet, amennyi félig ellepi, majd 200-220 fokos sütőben süssük addig, míg a víz elsül, a krumpli pedig szép piros és sopogós lesz. A tepsi alján maradt lében istenien lehet tunkolni a kenyeret.

Az életem része....vagyis azok vagytok

Egy nagyon-nagyon megható és nagyon szívmelengető ajándékot kaptam. Nem írom, hogy díjat, mert nekem ez többet jelent. Livitől , Lekvároskuktától és Belly-től is megkaptam....és nagyon büszke vagyok rá. Az ajándék szerint valamilyen szinten az életük részévé vált a blogom, ami csodálatos dolog. És bevallom, bár csak nem régóta írok blogot, de nagyon sok olyan blog és bloggertárs van, aki ma már az én életem részét is képezi. Ha arra nincs is időm, hogy új recepteteket, fotókat töltsek fel, de bizony mindennap megjárom a magam kis gasztroblog turnéját, és ezt azért fontos tudnotok, mert nem mindig kommentelek.
Szóval, nagyon köszönöm, hogy vagytok.
Most tovább kellene adnom a díjat, de látom, már hipp-hopp körbejárt! Ezért egyrészt visszaküldöm Livi-nek, Lekvároskuktának és Belly-nek, másrészt ajánlom ChefVikinek, Mandy-nek, Gizi-nek, Moha-nak, szepy-nek, DebiGabinak, Gabojszanak, Max-nak, Limarának, Doctor Pepper-nek.és Palócprovance-nak, illetve mindenkienk, aki szerepel a rendszeresen olvasott oldalaim között.

Bagel

Amikor az a szöszke, tacskófejű Paris Hilton itt járt, egyetlen hír ütötte meg a fülemet vele kapcsolatban. Mégpedig az, hogy ezt meg azt rendelt, követelt, óhajtott  őnagysága, és egyetlen kívánsága volt, amit nem tudtak teljesíteni. Mégpedig a bagel. Azt akart enni. (Hogy minek azt nem tudom, hiszen állítólag egyfolytában fogyózik, arra meg nem jó a bagel, bár kétségtelenül nem ártana neki pár kiló.) És ezt nem tudták beszerezni. Most mi van? Hát miért nem sütöttek neki? Kizártnak tartom, hogy Hilton kisasszony az első falat után levágta volna, hogy ez nem nyújorki. És ha igen? Kapott volna bagelt Hungarian módra. Az is van olyan jó, mint az amerikai. Szerintem, ha megkóstolta volna valamelyik gasztroblogger bagel-jét nem sírta volna annyira vissza a hazait. Akkor valahogy bogárka került a fülembe és nem hagyott nyugodni ez a bagel cirkusz. Sosem ettem még, New York-ban sem jártam soha, kíváncsi voltam. Naná, hogy Limara honlapján kezdtem a keresgelést és naná, hogy találtam receptet. El is készítettem. Nem írok receptet, mint mindig, Limaránál most is megtaláljátok. Bár az enyémeknek a teteje nem lett olyan szép sima, mintha kirepedeztek volna...talán túlkelt, vagy mi lehetett a gond? Szinte semmin  nem változtattam, az arányok rendben voltak, nekem pont annyi és ezek szerint akkora péksütijeim lettek, amit Ő ír. Én a főzővízbe nádcukrot tettem. A sütik tetejét is azzal szórtam meg. (Gyerekkoromban a sarki péktől sokszor vettem cukros kiflit és imádtam.) Egy nagyon finom, ragacsos, kicsit tömör és nehéz tésztás péksüteményt kaptam. Nekem ízlett, de bevallom annyira nem vagyok elájulva. Finom volt, finom volt, csinálok majd máskor is, de ennél sokkal finomabb kelt tésztás sütemények vannak. Azért próbáljátok csak ki, magokkal meg mindenfélével....lekvárral és vajjal nagyon fincsi reggeli.

 

 

Fasírt zsemlében

Ezt a receptet a Vidék Íze magazinban találtam. Kicsit ugyan változtattam, inkább inspiráció volt. Rengeteg darált húsom lapul a mélyhűtőben, és egyszerűen nem akarok addig feleslegesen húst venni, míg mindent ki nem takarítunk a ládából. Ennek szellemében elég sok darált húsos ételt kell mostanában fogyasztania a családnak. Az egyik leggazdaságosabb a fasírt, de hát nem etethetem őket mindig ugyanazzal. Oké, oké, tulajdonképpen ez is az, de legalább a látvány elterelte erről a tényről a figyelmet. Szerintem ez egy tök jó kis kaja, mindenféle köret nélkül, csak így magában, kovászos vagy ecetes uborkával. Vacsira vagy ebédre. Sőt, még másnap is. Bevallom, akkor szeretem a legjobban a fasírtot, ha egy éjszakát aludt a hűtőben. Na, úgy, hidegen, csak úgy kézbe venni, másik kézbe egy szelet kenyér vagy egy friss kifli és jönni-menni vele...nos, a diéta jegyében max. paprikát veszek a másik kezembe.

Fasírt zsemlében

Hozzávalók: 4-6 szikkadt zsemle, 60 dkg darált marhahús, pici fűszerkömény, só, bors, vöröshagyma, fokhagyma, majoranna, pirospaprika, 2 tojás sárgája, zsemle bél, tej (ha akad, pár szelet bacon)

A zsemlék kalapját levágom és kivájom a belsejét. Ezt nem dobom el, hanem gyorsan tejbe áztatom. A húst egy tálba teszem, hozzáütöm a tojást, megszórom a fűszerekkel. Belereszelem a vöröshagymát és a fokhagymát. Kinyomkodom a tejbe áztatott zsemlebelet és ezt is hozzáadom. Az egészet jól összekeverem és a zsemlék belsejébe töltöm. A zsemléket kívülről lekenem a maradék tejjel, sütőpapíros tepsire teszem. Ha van otthon, tehetünk a tetejére egy szeletke bacont is. Kb. 170 fokos sütőbe tolom és 30-40 perc alatt készre sütöm. Savanyúság jár mellé, az én férjem sültkrumplit is kapott, nehogy morogjon.

Limara jól bevált kenyere

Már hetekkel ezelőtt tervbe vettem, hogy elkészítem Limara jól bevált fehér kenyerét. Hétvégén viszonylag magányos voltam, mert a férjem jött-ment, a gyereket meg a nagyszülők szórakoztatták, úgyhogy volt időm leleményeskedni. A házat nemigen tudtam elhagyni egy rettenetes gyomorrontás miatt, na de ennek is megvolt az előnye. Még pénteken elkészítettem az öregtésztát, így szombaton csak dagasztani, formázni kellett a kenyeret. Megpróbáltam életemben először gépben dagasztani. Nekem nincs kenyérsütőgépem, csak egy olyan ezerkétszázhuszonhárom millió funkciós konyhagépem, ami többek között ezt is tud. Azt hiszen nem nekem való. Beletettem a tésztát és félpercenként nyitogattam, hogy mi újság, hogy megtapogassam, megszagolgassam a tésztát. (Ne röhögjetek...mániákusan szaglászok mindent, az ételeket először szagolgatom és csak utána kóstolgatok. Mindent megszagolok, nyers tésztát, húst, kész ételt, mindenféle pékárut...) Úgyhogy rövid gépi kelesztés után elmartam a gépből a tésztát, megsimogattam és én dagasztottam tovább. Nem valószínű, hogy normális vagyok, mert a gép nem is végzett annyira rossz munkát.
Na, megtettem, amit tenni kell, pontosan úgy, ahogy Limara leírta, ezt nem is variálom, nála megtaláltok mindent instrukciót. Annyi változott, hogy én mindössze 10 dkg teljes kiőrlésű rozs lisztet tettem bele. Férjem azt mondta, legközelebb ezt is hagyjam ki nyugodtam. A tiszta fehér kenyéren kívül semmit nem hajlandó megenni. Azért ebből szépen fogyasztott. Különösen, hogy pont ebédre lett kész, így a leveshúst egy roppanós kenyércsücsökkel és mustárral pusztította. Az én kenyerem nem lett olyan szép, mint Limaráé, talán a héja sem lett olyan roppanós, de nekünk nagyon ízlett. Nekem nem jénai, hanem egy nagy öntöttvas kacsasütőm van, ez is abban készült. És úgy tervezem a következő is abban fog.

Csokis-meggyes golyók

Ezt a receptet Kicsivúnál találtam, eredetiben nála. Ő meg Doctor Peppernél látta az alapreceptet. Én meg fogtam magam, megnéztem mindkettőt és vittem a receptet haza. És elkészítettem. Volt otthon étcsoki, meg volt kallódó aszaltmeggy. Meg volt a gyerek, aki mostanában gerjed az étcsokira. Meg voltam én, aki hétvégére mindig felfüggeszti a diétázást. Ennek általában plusz két kiló az eredménye a hétfő reggeli mérlegelésnél. Aztán hétfőtől-péntekig jön a legújabb súlycsökkentős módszerem. Csak reggel eszem szénhidrátot, általában elrágcsálok egy szelet kenyeret a gyerekkel. Délelőtt sok folyadék, többnyire kávé és tea. Délben valami husi-sali, vagy ha csóró napom van virsli mustárral, paradicsommal. Délután vacsi gyanánt szintén valami felvágott, vagy húsféle amit lenyúlok a gyerek kajájából. Ez így szuper módon leveszi a plusz két kilót és kezdődhet az egész elölről. De nekem ez nem gond. Tudom, hogy nem a semmiért koplalok hétközben és tudom, hogy hétvégén vár a jól megérdemelt jutalom, egy kis süti, egy kis krumpli, egy kis sós valamicske. Persze lehetne ezt is tök okosan csinálni, hogy mindent mindig mértékkel és ésszel. De nem. Csakazértsem. Én hedonista vagyok, valamit csak nagyon tudok csinálni. Nagyon nem enni, nagyon enni. Ha már egyszer megengedem magamnak, hogy egyek, akkor azt rendesen csinálom. Nos, ennek a csokigolyónak is ez lett a veszte. Leültünk a gyerkőccel, ő kapott egyet uzsira amit remekül szétszórt a nappaliban, s míg ő elmajszolt egyet én elpusztítottam hármat-négyet. Rendben volt  nagyon. Bár én rögtön dupla mennyiséget készítettem, mert az én golyóim már megint ágyúgolyó méretűre sikerültek.

Csokis-meggyes golyók

Hozzávalók:  15 dkg vaj, 35 dkg liszt, 1 csomag vaníliás cukor, 6 ek. hideg víz

Töltelék: 1 tábla étcsokoládé, 1 csomag aszalt meggy, forró víz, porcukor

A tészta hozzávalóit összegyúrtam amilyen gyorsan csak lehetett és betettem a hűtőbe. A meggyet forró vízbe áztattam. Az eredeti recept szerrint a töltelékbe kerül konyak, de én ezt a gyerek miatt nem mertem beletenni. Szóval az aszalt meggyet forró vízbe áztattam, a csokit meg megolvasztottam. A meggyet kiszedtem a vízből, összekevertem a csokival és ez lett az én töltelékem. 

A tésztát kivettem a hűtőből, kis gombócokat csippentettem belőle, a kezemmel szétlapítottam - megint lusta voltam elővenni a nyújtófát - tettem bele egy teáskanálnyi tölteléket, és igyekeztem úgy összenyomogatni, sodorgatni, görgetni, hogy az olvasztott csoki sehol ne csorogjon ki. Aztán rácsücsültek a sütőpapíros tepsire és mentek 170 fokra a sütőbe. Amikor elkészült, frissiben meghempergettem porcukorban. Nagyon finom, omlós sütike lett.Bár korántsem olyan szabályos, mint Kicsivúé.